Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-27 / 39. szám
Nagykároly, 1914. szeptember 27 39-ik szám XL. évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ZOLTÁN BENŐ FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP 0000 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A Miéi hiénái. Mialatt katonáink ott állanak őrt hazánk határain és életüket áldozzák fel a létünkért, az itthon maradottak között (egyébb foglalkozás hiányában) vannak egyesek, akik a legmegbizhatatlan álhire- ket terjesztenek. Ezek tetszelegnek maguknak akkor, mikor a legképtelenebb hírekkel iparkodjék a íélelem magvát feszülten várakozó közönségünk körében elhinteni. Kigondolnak nem létező meséket ezek a közvélemény hiénái és nem egy emberben keltenek kishitűséget, csügge- dést, amidőn arra ok egyáltalában nincsen. Még érdekesebb azonban ebben az elitélendő körülményben az, hogy ezek az emberek a jól értesültség látszatát iparkodnak telkelteni és magukat mindenkép tehetséges vezérkari tudósoknak szeretnék íeltüntetni. Ez az eljárás amily lelketlen, épp oiy hazafiatlan. Hányszor adták már le ezek Golyózáporban. Diadalról-diadalra haladnak a szövetséges seregek, ez az európai háború eddigi eredménye. Az első összecsapásra most a komoly ütközeteknek k,ell következniük, nemsokára meg fogunk szabadulni a várakozás bizonytalanságától és képeket fogunk kapni a modern háborúról és a csata ijedelmeiről. A harc ijedelmei ? Vaunak ilyenek egyáltalában ? Hogy hat a katonára a harctér zűrzavara'? Telve van-e bátorsággal és hazaszeretettel, gondol-e az övéire, megtölti-e a gyűlölet az ellenség iránt. Azoknak a katonáknak az elbeszéléséből, akik többször voltak tűzben, kitűnik, hogy a harctér ijedelmeiről, rémületéről szó sem lehet. A benyomásoknak oly idegzavaró tömege tör rá az ember agyára, minden oly gyorsan játszódik le, hogy nem is bírja figyelemmel kisérni az egyes eseményeket és igy valami különös lelkiállapotban van, a melyben minden álomszerűnek tűnik fel, úgy, hogy sem azt nem veszi észre, hogyan múlik az idő, sem azt, hogy megsebesült. A csata mérhetetlen zavaráról egy altiszt a következőket Írja : Mindenféle benyomások leírhatatlan keveréke borítja el a harcost. Ebhez járul még, hogy mindenki teljesen magával van elfoglalva, még az is, aki nincs tűzben, csak szemlélője a harcnak, annyira feszült lehet, hogy a (Wolf-ügynökök,) hogy ez és az a harcos elesett és idéztek elő ezzel a hozzátartozók között rémületet; vagy a minap csak terjesztetett el az a hir, hogy az ellenség már a Kárpátokat is átlépte es ezért Munkács és Máramarosszigetről már menekülnek is az emberek. Ilyen képtelenebbnél képtelenebb állításaikat iparkodnak -mennél szélesebb körben terjeszteni. Emelt fővel kellene most haladnunk, mert katonáink az orosz túlerővel szemben diadalmasan állották meg eddig is helyeiket. Ezután is, mivel ez máskép nem is lehet, csak hir és dicsőség lép útjukban. Azután részünkön van a letagadhatatlan igazság! Ez az a bűverő, amellyel mindenütt a győzelem fényes erejét kell elérnünk. Ma, amidőn határainkon a világtörténelem legnevezetesebb eseményei játszódnak le, a haza minden fiának szeretedben kell mindenben polgártársa mellé állania, ezt kivánja tőle a haza! Ott száll szembe az ellenséggel győzedelmesen a polgárság nagy része, az itthonmaradot- takra vár pedig az a munka, amelyet a a közvetlenül mellette elsütött ágyú dördülé- sét sem hallja. Érdekes azonban az, hogy a vezényszavakat még ezekben az izgatott és zajtelt pillanatokban is megértik a katonák. Egy főhadnagy erre nézve a következőket Írja: „Erre nem lehet általános választ adni, mert az ember érzései a különböző helyzetekben nagyon különbözők. Az első golyok, amelyek fülem mellett elsivitottak nem tettek rám nagy hatást, sőt inkább az uj dolgok iránti kíváncsiság foglalta le minden gondolatomat, Egyszerre ütegemmel előre kerültem és tüzéreim körül valóságos golyózápor csapott le. Ekkor bizony azt gondoltam, hogy az ördög vinné az egész háborút és nem voltam nagyon jókedvű. Mikor azonban az első lövés eldördült az ágyúból, ismét rendben volt minden.“ Ugyanez a főhadnagy irja ezt is: „Ilyen alkalommal különben minden igeu gyorsan megy. Egyik pillanatban az ágyút igazítjuk be, azután a távcsövet vesszük elő, majd muníciót kell szerezni, azután a sebesülteket, vagy a halottakat kell biztos helyre vinni és igy az ember semmi másra nem gondolhat. A csata után veszi csak észre, hogy milyen fáradt, és kimerült.“ Érdekes az, hogy a harcbanállók solia sem veszik észre, mennyit haladt az idő. Ha öt-bat óra hosszat állnak tűzben, esetleg azt hiszik, hogy csak egy negyedóráig harcoltak, de az ellenkező csalódás is elő szokott forszeretet követel. Ennek a szeretetnek pedig nincsenek mérgezett nyilai és ennek a szeretetnek gyakorlását, ha csak percekre is akadályozza. Az itthonmaradot- takra is vár még komoly munka, nemes munka a haza iránt, amelyet lelkesedéssel kell mindenkinek teljesíteni, már pedig a lelkesedést a csüggedés feltevésével leholasztani egyáltalában nem szabad. Városi hatóságunknak a legintenzivebben kellene óvintézkedéseket életbe léptetnie; a legszélesebb körökben tudomására kellene a közönségnek hoznia, hogy az álhirek terjesztői ellen a legnagyobb szigorral fog fellépni. Bizonyos, hogy az ilyen rendelkezésnek meg is lenne a kellő foganatja. Csak egy ilyen álhirterjesztőt kell egyszer alaposan megbüntetni, a többieknek elfog menni a kedve a rémhírek terjesztésétől. Ha ezek az emberek beszüntetik majd a rémhírek leadását, azt hiszem, mindenki a most megkívánt szeretetben és egyetértésben a maga tehetsége szerint hozzá fog járulni ahhoz az emberbaráti kötelességéhez, amely ma a haza minden polgárára háramlik. dúlni. Ez utóbbira igen érdekes példa az az eset, amely a Frederizia melletti csatában történt, amely éjszaka kezdődött és reggel 7 órára a német seregek győzelmével végződött. Biilow tábornok akkor megkérdezte a vezérkart, hogy hány óra. — Hét óra 1 — felelte a kísérete. — Mi az ? — szólt Bülow, mikor látta, hogy a nap milyen alacsonyan áll az égen. Már este van ? Úgy érezte, mintha az idő ily gyorsan elfutott volna. Hogy a katonák egyáltalában nem ismerik az időt a harcban, bizonyítja egy példa, amit egy Hemmerich nevű tábori pap irt meg. A lelkész ugyanis kikérdezte a Katonákat, hogy mit éreztek a harc idején és a következő választ kapta: — Folyton előre szaladtunk és nagyon sokáig, tartott, mig enni kaptunk. Érdekes kérdés az is, hogy a megsebesült katonák, hogy érzik meg a sebeiket. Vanpel azt mondja, hogy egészen véletlenül vette észre sebesülését, mikor bal kabát- ujjából vér szivárgott ki. Ekkor is azt hitte, hogy mellén sebesült meg, pedig karját rombolta szét a golyó. Varigny a következő esetről ir. Két katonát elszakítottak ezredüktől és az ellenség foglyai lettek. Megparancsolták, hogy menjenek együtt az ellenséges csapatokkal. Egyikük azonban hátramaradt és mikor megmutatta a karján'levő sebet, megengedték neki, Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. HaufPel Sámuel Bármily kényes szinü és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Bőrkabátok, keztyük festése. villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, Plush és faár30ny0k 0özölése' Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utcza 59. sz. Minta után való festés! "VQ Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
