Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-16 / 33. szám
!fag)kdi-uiy, IS>4. augusztus i6. 33. szám* XL. évfofy am. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY---------- POLITIKAI LAP SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lop szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN. Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: D R. AM TÁL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ oooo oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán külove 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A kultúráért. Ima. Magasságos Isten ! Te, aki a népek sorsát intézed, aki szomorúságot, veszélyt, gondot bocsátottál mindnyájunk fejére, aki adtad azt, hegy remegve, lehajtott fővel nézzük a világ összeomlását, hallgas meg bennünket. Minden idegünkkel, minden érzékünkkel, minden erőnkkel tudjuk, hogy ezt a nagy beláthatatlan harcot végig kell harcolnunk. Tudjuk azt, hogy ami ma előttünk áll, az harc az életért, a világosságért, mindenért, ami szent és nagy dolog előttünk. Tudjuk azt, hogy ebben a harcban nekünk és azoknak, akik mi mellettünk állanak, elbukniuk nem szabad, nem a mi egyéni, vagy nemzeti érdekünk miatt, hanem sokkal nagyobb, magasabb, szebb szempontok miatt sem. Ezt tudjuk, érezzük és ebben az órában mégis hozzád fordulunk, Istenünk, ki mérhetetlen magasságból tekintesz le reánk, nyüzsgő hangyabolyra. Legyen a végzet az, aminek jönnie kell, a Te akaratod. Sorsunk elvégeztetett, ha mi még nem is tudjuk azt. De bármi is legyen a végzet, egyet kérünk tőled, Istenünk. A kultúráért emeljük fel szavunkat. Ez a háború a kultúra háborúja a barbarizmus, a zsarnokság és az anyagi érdek ellen. Eddig még minden háborúban azok győztek, akik a kultúra zászlóját vittek maguk előtt. Eddig te, jóságos Isten, nem engedted soha, hogy kulturérdekek végleg elpusztuljanak. Minden kataklizmából, minden világkatasztrófából a kultúra került ki győztesen. A kultúra hatalmas erkölcsi ereje bennünket segít, bennünket támogat, add te Mindenható Isten, hogy ez a kultúra valóban erős és hathatós hátvédje legyen ennek a háborúnak a mi részünkön. Tebenned van a mi legfőbb reménységünk. A kultúra, amin vállvetve dolgoztunk évtizedek óta, most éli át erőpróbáját, Most kell megtudnunk, hogy fáradságunk, költségeink, buzgóikodásunk a háború ellen, a kultúra fejlesztése érdekében, megtermi-e a maga gyümölcsét, vagy el kell-e veszítenünk minden bizalmunkat, reményünket, csalódnunk kell minden ideálunkban, minden eszményünkben. Add meg, Istenünk, hogy ezt a csalódást ne kelljen megérnünk, add meg, hogy a kultúra megmaradjon nekünk és a kultúrába vetett bizalmunkat ne csorbítsa meg semmi és add meg a mi fegyvereinknek, melyek az igazságéit, az igaz érdekekéit, a kultúráért és annak- eredményeiért harcolnak, a megérdemelt igaz győzelmet. Jóságos Isten, légy velünk 1 Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Minta után való festés! Én voltara az, ki nem tudott szeretni, Csak a szép kék szemed közé nevetni. 1 Most ha csak szólsz édes kincsem én hozzám. Érted még a csillagot is lehoznám. Sírni néha szeretnék, mint egy gyerek, Ki megvágja kezét s aztán pityereg. Máskor megint kurjongatok, nevétek . . . Ugy-e milyen bolondosán szeretlek ? ! II. Mórt van a te kék szemedben, Oly végtelen nagy erő? Mint a naptól elvakul, ki Belenézni vakmerő. Mért van mégis, hogy ha ajkam, Vágyva éri ajakad. Szempilláid összezárod, S édes hangod elakad? Hozzám simulsz és tűnődöm, Milyen csodás egy talány: Másoknak mért vagy királynő S nekem kedves kis leány ? Szentgyörgyi Hromk vits V. Győző. (Budapest) ------------------------------------------------------------------------“■ i Ez sújtott le téged. Gyönge volt, mint a Remegő virágszál. Mielőtt virágszál, Már is elhervadtál. IV. Látnálak ott inkább, A halottas ágyon. Mint szunnyadó galamb, Szenderegve lágyan. Szivemet serkentném, Hogy a túlvilágon Újra meglelhessem Letört virágszálom. (Keresem az Istent . . . „című otszágos hirü nóta uj szövege.) 5 . . . Ilonkához. (Nagykároly.) A „Somos“-ban hull a fának a lombja, Milyen nagy a szerelmemnek hatalma, j Lelkem repül szárnyat öltve szabadon, A világot magaménak mondhatom. Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. fl róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőtiutcza 59. sz. Bármily kényes színű és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.Keresem a szived . . . i. Keresem a szived, Seholsem találom. Összetörve lelked, Én szép ideálom. Fáj igy látnom téged, Nyomorogva lázba, Fáj igy látnom téged, Porig megalázva. II. Keresem a szived, Seholsem találom. Óh miért valóság. Mért nem csalfa álom?! Hogy ott hever árván, Hűtlen eltiporva. Mint valami gyöngyszem, A szemétbe, porba’. III. Én Istenem mér volt, Oly nagy a szépséged? Ez okozta veszted, __________________I
