Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-26 / 30. szám
Nagykároly, 1914. julius 26. 30. szám XL. évfolyam SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP 0000 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A if Wife Is a ftWffis. A közigazgatási javaslatoknak a nyelvi rendelkezései fölött kifejlődött eszmecserében többszörösen felvetődött az a kifogás, hogy az uj törvény jelentékeny teret enged a nem magyar nyelvek, a népnyelvek használatának a közigazgatási eljárásban és ezzel mintegy a nemzetiségeknek adott kedvezménnyel foglalkoznak. De ez a felfogás igy általánosságban meg nem állhat. Az 1868. évi 44. t.-cikkben foglalt rendelkezések túlnyomó ré-zét a gyakorlati élet hatályon kívül helyezte. A nemzeti egyenjogúságról szóló törvénynek már a elme is felesleges meghatározás. Az állam szempontjából minden polgár teljesen egyenjogú, akár tud, akár nem tud magyarul be-zélni. Felekezeti, faji- es- nemzetiségi különbség nélkül minden magyar álllampolgár egyformán tagja a magyar szent korona testületi fogalmában foglalt szabad és önálló magyar nemzetnek. Egyenlő jogú a polgári és politikai jogok gyakorlatában. Nálunk nincs kireke.-ztetí faj, mint van Amerika néhány államában, hol a színes állampolgár, a fekete, a réz- bőrü avagy a sárga bőrű honpolgár nem bir a polgári és politikai jogok ama tel jes-égévei, amellyel bir a fehér ember. Miként 1848 előtt minden magyar nemesnek egyenlő jussai voltak, akként ma is, mikor a nemességnek polgári és politikai jogai mindenkire ki vannak terjesztve, ebben a jogban mindenki egyformán osztozik. A nemzeti egyenjogosításról beszélni felesleges volt már 1868-ban is, de még feleslegesebb beszélni mo.-t, negyvenhat év múlva. Éppen azért találó volt a minap Tisza István gróf megjegyzése, hogy annak az 1868. évi 44. t.-cikknek sem végrehajtására, sem revíziójára senki sem gondolhat, mert azokat a jogviszonyokat, amelyek meg 1868 ban leteztek és-aktuálisak voltak, megszüntette az idő. A való élet tette feleslegessé azokat. A nemzetiségi törvény tulajdonlapén átmenetet akart terem eni az osztrák abszolutizmus nemzetiségi, szétszaggató rendszere és az 1867. évi összpontosító, magyar centralizáló rendszer között. Amikor a magyar kormány 1867-ben átvette az ország kormányzását és a német hivatalos nyelv kiküszöbölésével a magyar állami nyelv lett ■a hivatalos nyelv, számolni kellett a nemzetiségi vidékek szerint tizenhat évig érvényben volt közigazgatással, a szerb, az oláh vajdaságok és a temesi bánság, az elszakított Erdély és a katonai határőrvidéknek nemzetiségi és nyelvi viszonyaival, melyek ezen kerületek közigazgatásával voltak szoros kapcsolatban. Akkor még a törvénykezés, a bíráskodás is a közigazgatáshoz tartozott; a járásokban a főszol- gabiróságok, a megyén a vármegyei választott törvényszéki bírák látták el az igazságszolgáltatást. Ebből az állapotból egy ugrással nem lehetett kijutni, hanem csak fokozatosan, átmenetileg alkalmazott intézkedések alapján. A nemzetiségek addig nem is támasztottak nyelvüknek a közigazgatásban és a bíráskodásban való használata iránt külön igényeket, amig a német hivatalos nyelvet, mint kizárólagos hivatalos nyelvet alkalmaztak az igazságszolgáltatásban és a bíráskodásban. Csak mikor a német nyelv helyébe 1.867. után a magyar hivatalos nyelv lépett az egész vonalon, ezt nem akarták elviselni a különböző nemzetiségek. Mert a, német nyelv uralma alatt a magyar nyelv szintén csak egy Régi sebek. i A huszárcsapat a poros országúiról' letért a városba vivő útra. A tikkasztó nyári hőség szinte elviselhetetlenné vált. A hosszú kigyóvonalu csapatban egy hang se hallatszott. A rettenetes meleg megnémitotta a nyelveket, megbénította az agyvelőt. Az elől lovagló őrnagy felemelte kardját. A kürtösök vigyázt fújt: k. Egy pillanatra mozgás támadt. A holtra fáradt emberek kihúzódtak a nyeregben, aztán csend lett, csak a lovak patáinak tompa ütődése hallatszott. A kürtösök egyhangúan fújták a marsot A kis városka máskor csendes, néptelen utcái most egyszerre zajosak lettek. A kiváncsiak tömege figyelte a mind közelebbről hallatszó trombitaszót. A porfelhőből lassan bontakozott ki az. elől lovagló huszár alakja. A csapat a főtérre ért. Az őrnagy halk, száraz hangon parancsokat osztott. A századparancsnokok végiglovagoltak az arcéi előtt.Csak cgy-egy éles hang sivitott át a levegőn. Aztán oszlott a csapat. Égy két perc múlva már újra csendes, néptelen lett az utca, csak itt ott lehetett egy a lovát kantáron vezető huszárt látni. II. Dr. Gálosáé a nyitott ablaknál állott s ahogy elnézte a. huszárcsapatot, látta az aranysujtásos tiszteket, úgy élezte, hogy a múlt újra felelevenedik, Leíke messze, a távolba repült. Lehajtotta a fejét, a szemeit lehunyta és aztán vadul odadobta magát a múltra való visszaemlékezésnek. Látta magát, mint ifjú leányt. Igen ő az. Hófehér ruhában, kezében egy sárga rózsa, j kihajol az ablakon s úgy vár valakire. Eljön-e. j Mondja e ma is, hogy szeretlek. A szive se- i besen dobog, a percek lassan múlnak. Vájjon eljön-e? aztán csak érzi, hogy egy nedves ajk odatapad a csupasz nyakára. Szeretne örömében fel'sikoltani. 0 itt van . . • Aztán hirtelen hátrafordul. Feleszmél. A I múlt elröpült. Újra itt a jelen. A fia áll mel- j létté, annak a csókját érezte az előbb. Felsóhajt. A fiú a szemébe néz. — Ali az, anyám. Olyan bus, olyan szomorú vagy. És ahogy belenéz a fia kék szemébe, a múlt emlékei újra viharként tobzódnak a lelkében. Átfonja a fin szép, erős fejét és amint I magához öleli, halvány arcán egy könny gör- I dűl végig. — Anyáin. Te sírsz . . . III. A nap nyugovóra térő fáradt sugarai szinte bíborvörösre festették az eget. Lágy j szellő fujdogált. A Fő-utca, a kis város esti k eorsó helye népesedni kezdett. A „Nemzeti“ kávéház terraszán egy ! hosszú asztalnál ültek a huszártisztek. Az aszI talfőn ülő őrnagy szeme fel-fel villant. Elemé- mében volr. Asszonyokat, lányokat látott. A müértő szemeivel vizsgálgatta őket, aztán halk hangon tett megjegyzéseket. A mellette ülő kis kövér Dimitries kapitány néha jóízűen felnevetett Az őrnagy most idegesen feszelgett a székén. A kávéház élő t egy 35 év körüli szép asszony sétált egy fiatalember kíséretében. Az őrnagy hosszasan vizsgálta az asszony arcát. Gálosné tekintete találkozott az őrnagyéval, majd halványra vált arccal hirtelen fia karjába kapaszkodott. Az ijedten kérdezte: —• Mi az anyám? Rosszul vagy? Vagy az az ember . . A Az őrnagy hirtelen fölugrott. Dimitries kapitány csodálkozó arccal nézett rá. — Sapristi — mondta az őrnagy — ezt ezt az asszonyt már láttam valahol. Azzal felkelt s a már messzejáró Gálosné után sietett. — Fél óra múlva, mikor a kávéházba visszatért, a kis kapitány türelmetlenül kérdezte : No mi volt az ? — Most már emlékszem. Egy régi szerelmen, — mondta blazirt arccal az őrnagy. IV. Másnap délelőtt Gálosné egyedül volt odahaza. A férje tárgyaláson volt. A fia valamelyik barátjánál járt. A szobalány a kerítésen át beszélgetett egy huszárral. Kézimunkák, glassé kesztyűk pKELMEFESTŐ, VEGYTISZTÍTÓ Szőnyegek, térítők tisztítása XaoJ liÍ£J öä Mi £§ GÖZ^SOSÖ GYÁRÁBAN W' Felvéiefi üzSet s NAGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szám. ISi "^881 I M ■■ ■■■ —-------------- ---..
