Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
Et’agyk^rol^, 1914. Január 25. 4 . szám. XL. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NA GYKÁROIilTBAJY, Szóchenyi-utoza 4. sz. Telephon 59 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: D R= ANTAL ISTVÁN, FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BE* Ö. Nlegjeleüik minden vasárnap. F.LÖFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 8 kor. Megyei közsések, ogyházak és iskolák részére egy évr< 5 kor. ' H Hetesek «lányos áron közöltéinek. .Nyifttér“ sora 60 fillér. Az ellenzék ide-oda kapkodó örökös taktikázása tehát megint kudarcot vallott. A vezérek nagyképűen titkolózni szokott tanácsa végre önmaga volt kénytelen nyíltan vallani, hogy tiern bírja tovább a sajtóvitában az általános tárgyalásnak húzás-halasztását, tehát elsüt még egy nagy ágyút s azzal leteszi a lantot. De egyben erő-en íogadkozik, hogy majd a részletes tárgyalás menetet akasztja meg ismét hónapokig és igy-ugy megmutatja, hogy ebből a javaslatból sohase lesz törvény. Üres hetvenkedés ez is, mint a többi, amit már megszoktunk, de amit komolyan azért nem vehetünk, mert tapasztalás szerint minden olyan ellenzéki kampány, a melynek nincsen jogosultsága s nincsen igazi gyökere a közvélemény talajában, előreláthatóan mihamar a közrészvétienség iszapjába fullad. így sekélyesedett el és merült ki végelgyengülésben a sajtó javaslat általános tárgyalása rendjén is az egész nagyhangú ellenzéki „küzdelem“, melyről pedig a vitarendezők előre hirdették, hogy akár tavaszig is elfog tartani. Az ország közhangulata semmi rokonérzést nem mutatott ebben a kérdésben az oppozició iránt és teljes közömbösséggel, sőt lesújtó an - tipátiaval fogadta az onstrukció felújításának nyílt leplezett kísérleteit, ami érthető is, mert hiszen a közvélemény minden rétege már éve.< óta át van itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a félszazadnál idősebb, elavult sajtótörvény reformjára égető szükség van, amely szükségszerűséget annak idején legiarmásab- ban éppen a levitézlett koalíció hangoztatta. csak nem csinálta míg ez! a reformot sem, mint egyáltalában nem csinált semmi jót, mert a paktumoktól, kikapcsolásoktól, kvótaemelés-fele vívmányoktól nem ért rá semmiféle jóravaló cselekedetre. Ha tehát a sajtóreformra szükség lett volna a koalíció idején s ; akkor az jó is lett volna: sehogyse lehet többe a közvélemény leikébe beleszuggeralni, hogy most már nincs rá szükség, hogy most le kell venni a napirendről. Végtére is kétféle igazság nincs. Ezért kelle,t az ellenzéknek most is oly siralmasan tapasztalnia az általános közrészvétlenséget, mely egyetlen okozója volt annak is, hogy szocialista fegyvertársainak megrendelt s oly nagy garral előre bejelentett „forradalmi“ tüntetése Budapest utcáin szintén csúfos kudarccal végződött. (Jtóvég-re is senkise viszi a bőrét vásárra olyan jelszavakért, melyeknek igazságában önmaga sem hisz. Hogy a részleteknél ismét nagyszabású vitára gyürkőzik az ellenzék, az ellen lényegben senkinek kifogása nem lehet, mert csakugyan, ha van valami javítani való a törvénytervezeten : annak az egyes szakaszok megvitatásánál van helye. Minthogy azonban eddigi nyilatkozatokból s magának a miniszterelnöknek újévi beszédéből is megállapítható, hogy a kormány minden alapos kifogas honorálására a legmesszebbmenő előzékenységgel kész : nem tartjuk megokoltnak az újonnan beígért „obstrukciót“. Annál is kevésbbé nem, mert az ellenzék magának a sajtóügynek s maguknak a sajtó munkásainak is csak azzal tesz szolgálatot, ha az immár végleg megérett reform tető alá hozatalát nem hogy- akadályozza, hanem elősegíti. Ez volna az okos taktika. fí kormány segitőkeze Termények kiosztása. Az ínségnek elébe néző hegyvidék lakosság segélyezése céljából a íöldmivelésügyi m. kir miniszter hitelt bocsájtott a kirendeltség rendelkezésére oly célból, hogy annak felhasználásával a lakosság között éleimi célokra szolgáló tengeri és bab kedvezményes áron kiosztassék. A kiosztásra kerülő termények közül a tengerinek ára métermázséuként a vasúti fuvardíjat beleértve It K, a babé pedig kilog- ramonként, a fehér babé 23, a tarka babé 21 Otthon. Sudermann Hermann nagyhatású drámáját másodszor hozta szinre ezen a napon a színtársulat oly tökéletes, olyan fényes előadásban, hogy az ember elfeledte, hogy egy vidéki szinház előadását nézi végig. Nem, mintha vidéken nem lennének művészek ; nem mintha jó előadást csak nagyobb színháznak volna csak joga, módja, ereje előadni: csupán azért, mert sajnos, nagyon ritkán van módja vidéki embernek ilyen páratlan, igazán művészi nívón álló előadásban gyönyörködni. Hála ezért elsősorban a nagymüvésznek: Sudermannak, aki elvezetett bennünket a sötétvizü Spree partjáía, ahol más áz étet, a felfogás, mások az emberek — az ő alakjai, ahol az emberek leikéből még nem halt ki a romantika, ahol még nem szégyen szentimentálisnak lenni sem. Sudermann drámája társadalmi dráma a mindennapi életből meritve, mégis van benne valami, ami felütemeli magát a cselekményt a mindennapin. Talán azért, mert minden alakja egy-egy jellem, egy-egy egyéniség kitünően megrajzolva. Magda, vagy, mnnt azt a Spree partján mondják: Magdalé naszerepétVAeseyltenkajátszottsi művészi tökéllyel, hogy nem tolozunk, ha azt mondjuk, hogy színpadunkon müvésziebbet rajta kivül csak kevesen produkáltak. Mintha ezt a szerepet egyenesen az ő számára irta volna a szerző, mintha Schwänze Magda szomorú sorsa egyenesen az ő sorsa lett volna. A kicsi, szentimentális leány családi okok miatt atyjának határozott kívánságára kénytelen elhagyni a szülői házat, miután nem hajlandó ahhoz a férfihez nőül menni, akit atyja kijelölt számára. így kénytelen otthagyni a szülői házat, s a puha családi fészket idegen városban, idegen fészekkel fölcserélni. — A fiatal, tapasztalatlan leány csábításnak esik áldozatul, s anya lesz, majd, hogy szégyenét leplezze, titokban tarthassa, világgá mégyen, ahol előbb végigszenvedi az étet kálváriáját. Lent kezdte az életet a bűn fertőjében, ahova a lelketlen csábitó taszította; majd táncosnő lett és csúnya, imdoritó lebujokban énekelt és táncolt a kenyérért, hogy gyermeke éhen ne haljon. Aztán a szerencse kedvezett neki,, s ment lépcsőről-lépcsőre, feljebb, feljebb a züllésnek azon a létráján, amely fölfelé vezetett ugyan, de éppen olyan bűn volt, mintha-ott maradt volna a sötét, futlasztó szagu lebujokban. Végre énekesnő lett belőle, ünnepelték. Nevét, mint wilághirü diváét emlegették müvészkörökben. Szóval a szentimentális, naiv német lánykából igazi nagyvilági nő fejlődött ki, akinek más volt már a világnézete, felfogása, csak egyet nem tudott kitörülni emlékezetéből vándorlása közepette: az Otthont. Az otthon volt az, a régi Otthon, a maga tiszta erkölcsével, polgári fölfogásával; a szülői ház, ahonnan egyenesen belerohant a romlásba, a végveszedelembe. Ragyogás, pompa vette körül és gazdagság. Mindene meg volt már, c ak egy nem: az Otthon, ahova kicsi gyermekét eívihette volna, ahova pihenni megtérhetett volna. Hiszen volt otthona fejedelmi. Gfond nélkül élhetett volna, ha nem lebeg előtte folyton a másik Otthon az ő egyszerű tisztaságával, erős erkölcsével. Aztán mégis hazahozta -a szive, legyőzhetetlen vágya. Láttuk belépni Magdát, (MÉCSEIT) mint királynőt, hiszen a művészet — mióta elkerült az Otthonból — ■ már százszor is megkoronázta. Gyönyörű alakjával, graeiózus fellépésével egyszerre meghódította a' közönséget. Az ember nem tudta, hogy hol bámulja jobban, hogy hol alakított legmüvésziebbet.. Mindenütt megtalálta a kellő módot arra, hogy élethűen állítsa elénb minden túlzás- , nélkül, igazi njü- vészi tökéllyel Schwartze Magdát.jElsCjl .pi.tlä- natra tisztában voltpnk azzal, hogy iga-ó tpMindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, rd„6„y8k, te«.,, m«'.. Hauffei Sámuel Bőrkabátok, keztyük festése. villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegytisztitó Nagykárolyban,------ Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi utcza 59. sí. ÜST* Mint a után való festés ! Bármily kényes színű és gazdag, díszítésű ruhaneműek vegyileg tisztiitatnak. Plisé-gouvré. Rlűsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. '
