Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
Nagykároly, 1914. április 26. 17. szám. XL. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZE Ül 14 POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: D R. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o Nyilttér1* sora 60 fillér. A magyar városok és a vidéki ipar. A magyar vidéki varotok hosszú évek óta készülnek nagyberuházásokra, amelyek évtizedek mulasztásait volnának hivatva pótolni. Csatornázás, vízvezeték, utcaburkolás, közvilágítás, iskolaépítés és kórházak létesítése azok a legfőbb feladatok, amelyeknek vidéki városaink beruházó programúi végrehajtásával eleget tenni óhajtanának. Sajnos azonban, az óhaj többnyire nem válik valóra, mert vidéki városaink nem tudnak megfelelő hitelhez jutni. Az utóbbi két év folyamán a súlyos pénzviszonyok közepette legnagyobb városaink is csak kínnal tudtak legsürgősebb beruházásaikra csekélyebb összegű kölcsönöket szerezni, rendszeiint méregdrága feltételek mellett, an ól azonban, hogy. egy nagy, egységes beruházó program mot tervszerűen keresztülvihetnének, szó sem lehet, azért, mert a tőkefedezet megbízhatóan nem áll rendelkezésre. Pedig a vidéki városok kölcsönügye hazai iparunk egyik legfontosabb problémája. A vidék egész ipara néhány nagyobb város körül pontosul össze és éppen ennélfogva helyi ipar jellegével bír, amelyet csakis a lokális kereset és fo | gyasztás tud táplálni. Éppen ezért ennek I a helyi iparnak foglalkoztatása szempont i jából szinte életkérdése az iparvállalatok- : nak, hogA^B-vidéki városok mentői ha j marabb es 'mentői nagyobb beruházásokat | legyenek képesek létesíteni Az, építőipar, I vasipar, a faipar áhitva várják e beruhá- za-i akció megindulását és ha városaink I > r, „ , ! a megfelelő toké eloteremtesevel a beru- I házasok foganatbavételére képesek vclná- j nak, ez vidéki-iparunknak évekre íerjedő- j leg munkát biztosítan i. Vidéki városaink | beruházó szükségletét mintegy 500 millió koronára becsüli c. Ha ezt a nagy szükségletet évek hosszabb sorara fel is oszt- ! juk, esztendőnként 50—63 millió korona I jutna a vidéki iparnak, ami a mi viszo- | nyaink közt igen nagyjelentőségű volna. Az ideális állapot az lenne, ha min- I den .vidéki város a maga kölcsön-szük- j ségletét otthon fedezhetné, ami a vidéki ! pénzintézetek nagy betéteit ismerve, nem i is utópia. Ennek a lokális kölcsönpoliti- [ kának az volna a nagy haszna, hogy a ! helyi tőke viszont megkívánhatná, hogy a helyi ipart a városok a beruházások végrehajtásában különösen respektálják és előnyben részesítsék, amit semmiesetre sem lehet elérni akkor, ha az illető városok kölcsoneiket olyan nagy fővárosi pénzintézeteknél kénytelenek fedezni, -- amelyeknek hatalmas iparvállalataik vannak. A tőke hatalma annyira megnövekedett, hogy a kölcsönadó manapság már ; a kölcsönpénz felhasználásába is bele tud ! szó ani és Iátjli hogy a nemzetközi tő- j kepiacökon a hitelező egyúttal, mint ipari | vállalkozó is szerepel. A vidéki ipar nagy- j fokú reszeiletése a vidéki városok beru- 1 házasaiban kérdésessé válik, ha a vidéki J váro-ok csak nagy kínnal, súlyos feltételek mellett kénytelenek az idegenben köl- csöneiket előteremteni. E megfontolás arra kell, hogy ve- ! zesse a vidéki váro-ok intéző Köreit, pénz- I intézeti faktorait s ipari és kereskedelmi : több tényezőit, hogy összeálljának és mó- 1 dot keressenek a városok kölcsön-szük- j ségletének lehetőleg otthon való előterem- | lésére. Ezt az üdvös és helyes példát látiuk már Pozsonyban, ahol a helyi ér- ; dekeltség elő tudta teremteni a város igen ; tekintélyes kölcsönszükségletét. Kellő jó- j akarattal és energiával ezt a rendszert ! egyéb nagy vidéki varosokban is meg lehetne honosítani. A vidéki nagyobb városokban igen tekintélyes takarékbetétek vannak összegyűlj ive, tehat a helyi tőkeerő igen tekintélyes. Nem akarjuk ezeket a takarékbetéteket az intézetektől elvonni és városi beruházásokba fektetni, mert hiszen ez a pénzintézetek által kezelt tőkék immobilizálására vezetne, ámde igenis lehetséges volna e tőkék egy részét erre i Dal az árva lányról. „Dal a vén cigányról“ cimü nagysikerű népdal dallamára. I. Egy kis faluban, Bedült viskóban, Lakik egy sáppadt arcú, árva lány. Harmadik éve, Fázva, éhezve, Húzódik meg magára hagyottam Néz a távolba, Nagy bánatába, • Elsodorja élet viharja mán. Perdül a könnye, Keze fejére, S fel-felzokog gyötrő fájdalmában : Édes, kedves anyám lelkem Miért hagytál itt engem, Nélküled csak kin életem, Mit nem ért senkisem . . . A jó Istent hányszor kérem, Adjon vissza én nékem. Úgy, jnint egykor volt a régen, . . . Édes anyám . . . kedves anyám. II. Tovább nem bírja, Fül zokogásba, Ránehezül szemére az álom. Esik az eső, Süvít a szellő, A lány csak pihen, alszik nyugodtan. Sáppadt kis ajka, Fakad mosolyra, Mintha csüngne édes anyja karján. Pedig ő tudja, Nagy árvasága, S felébred a gyötrő fájdalmában: Édes, kedves anyám lelkem, Nincs itt aki szeretne. Nincs hely hová hajtsam fejem, Viskóm vihar tépte. A jó Istent egyre kérem, Adjon vissza én nékem. Úgy, mint egykor volt a régen, . . Véled édes anyám, Édes anyám . . . kedves anyám. m. Csöndes az este, Megy temetőbe, Panaszolni a szivének buját. Megrezzen ajka, Nem birja lába, Megtalálja édes anyja sírját. Esik a sírra, Borul fejfára, Az ajkának pirjn fakóra vált. Lezárul szeme, > Elszáll a lelke, Egy uj, egy jobb, egy szebb világba át: Nincsen szegény, árva lány mán, Temetőnek lakója. . . Ott alusza csendes álmát, Hol az édes anyja. Bedült viskón kuvik madár, Rakta a fészkét rája. Ő egyedül, ki siratja, . . . Ház bus lakóját a, Szegény leányt . . . árva leányt. Irta: Sz. Hromkovits V. Győző. | Ä iv z összes tavaszi kelme- újdonságodból gyönyörű álasztékkal szolgál
