Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

SZATMARMEGVE1 KÖZLÖNY számlán megvalósítva látjuk majd a re­ményeinket és elmosódnak róla a kétsé­gek és szomorúságok. Ebben az értelem­ben kívánunk boldog uj évet mindenkinek. az eszmék, melyeknek szolgálatában ál­lott és fog állani, legyőzhetetlenek. Negyven éves becsületes munka után megifjodtan, fiatalos munkakedvvel indu­lok e lappal a második jubileum felé. Negyven év becsületes munkája oly er­kölcsi alap, melyre lehet tovább építeni. A fejlődő év haladó élet parancsoló sza­vait megértve, folytatjuk az eddigi mun­káit, a haza. e varmegye és Nagykároly város szolgálatában. E munkához kérem az olvasóközön­ség támogatását. Nagykároly, 1914. jan. 1. Dr Antal István, A Szatmármegyei Közlöny olvasóihoz. Két évi távoliét után térek vissza e lap kötelékébe. A régi cél és régi eszmék szolgála­tába ugyanazon munkakedvvel és ugyan­azon lelkesedéssel szegődöm ma is, mint a minőt magammal vittem akkor, amidőn a körülmények innen elszólitottak. Uj programmra nincs szükség. Uj lobogót nem kell kitűznöm. A régi zászló ma is büszkén lobog, színei még ma is virulnak, csak a kéz változik, mely annak rudját tartani fogja s csak arra a nagy és nehéz fogadalomra kell ismét hitval­lást tennem, hogy ezt a zászlót minden melléktekintet nélkül tisztán és mocsok- talanul megőrizzü' ennek eiső előfel­tételeként megújítom a régi fogadalmat, hogy csak a köznek és közért fogunk dolgozni és kizárjuk e lap ha-ábjairól a csak egyéni célok szolgálatába szegődő személyeskedést, azt a harcot fogjuk tovább folytatni, melyet e lap négy év­tizede megkezdett: küzdelmet az ösz- szessegért, tisztességes, becsületes íegy- verekkel. ... A mai nappal lép e lap 40 ik évébe. Abba az évfolyamba, a melyik egy lap életében a juoilaris esztendő. Fenn­állása óta a lapok egész serege keletke­zett és halt meg ta vármegyében. De e lap megállotta derekasan a körülötte is tomboló vihart, a közélet nehéz küzdel­meiben nem egyszer súlyos sebet is ka­pott, de le nem győzték soha, mert azok felelős szerkesztő. Negyven év. — i í\ mi ünnepünk. A Szatmármegyel Közlöny jubileuma, j Harsonás Heroldok szokták jó előre jo- j lezni az olyan napot, amely ma a Sz'átmár- j megyei Közlöny-re virradt. Mi egyszerű rynnkaruhában, az egész \ életpályánkat jellemző szerénységgel köszönt- j jük ma is az olvasót. Csupán lelkünk öltözik j ünneplő ruhába, amidőn a meghatottság egy í ( bizonyos nemével és a becsületesen teljesített I i munka öntudatával jelentjük, hogy a Szatmár- i I megyei Közlöny a mai számmal létezésének ; 40-ik esztendejébe lép Szatmárvármegyében és Így Nagykároly- j ban is a legelső újság a Szatmármegvei Köz- | löny volt. A vidéki hirlapirás legkezdctlegesebb | idejében hívták életre azok, akik a sajtó kul- j turális és nemzetgazdasági hivatását már az ország modern fejlődésének alig pirkadó haj­nalán felismerték. A Szatmármegyei Közlöny \ létjogosultságát mi sem igazolhatja jobban, j mint az, hogy hossza négy évtized óta ma is j lankadatlan buzgalommal, meg nem alkuvó I igazsággal, nemesen és nívósán szolgaija Szál- j raárvármegye és a vármegye székhelye, Nagy- j károly város közérdekét. 11"1,1 - ......""............................................ a tengernek, a narancsfák, hervadó szirmaikkal, a beszédes habok, a hömpölygő hullámok és egek csodája, még az emberek is ! Csak avval az egy gondolattal nincs j megbékiilve, hogy ő ide van dobva ebbe az j idegen világba és egyedül, elhagyatva kell ■ bolyongnia ebben a nagy emberáradatban. ! Sehol egy biztató mosoly, sehol egy meleg, j vagy legalább is egy szánakozó pillantás, j Minden idegen előtte és mindenki előtt idegen j ő maga Elhagyottságában egyetlen barátja ma­radt csupán, aki egy cseppet sem idegenkedett tőle s aki mindég olyan biztatva mosolygott felé: a tenger. Olyan ellenállhatatlan vagyat érzett már, hogy szeretett volna már vele egészen megismerkedni. El is határozta ma­gában, hogy ezentúl minden ideiét a tenger­nek fogja szentelni. Útját az olasz gondko- lások felé irányította s nyomban ki is bérelt egy gondolát s még az nap ismerkedő napot tartott a tengerrel. Pompásan kezdődött az ismerkedés s a gondolás, aki mellesleg mondva szép száll le­gény volt — tágra nyitott szemekkel bámult —• végre egy asszony, aki minden vigalom, minden félelem nélkül hagyta magát hordozni a tengeren és dacára annak, hogy már majd­nem egy óráig gondoláznak, még mindég nem vágyott vissza, pedig a parttól már nagyon messzire jártak s az erős, izmos legény, már lankadni érzé karjait. Meg is kérdezte az asszonyt : I. Talán már vissza is mehetnénk? II. Messze vagyunk a parttól Szignóra? Az asszony, aki gondolataival látszott j elfoglalva lenni, a hangra összerezzent, zava- í ros tekintetét rászegezte a férfi napbarnítottá j arcára s szemeik villanása kereszteződött . . , : ‘ A tenger keble nyugodtan pihegett, se- j hol semmi veszély jele. Nem tudom számításból történt-e, de a ! férfinek kezei lehullottak az evezőről s ölébe | hanyatlottak s álmodozón nézte az asszonyt, j aki e különös viselkedésével egészen lenyii- j gözte. — Magyar? — kérdezte végre az asz- szony — hogy ő is mondjon valamit. — Nem, olasz vagyok — felelte a férfi, i — A neve? — Arturó — felelte a férfi — s ha Szig nóra a nevemen szélit, nagyon fogok örven­deni. Bátran megbízhat bennem Szignóra, nem fogok visszaélni — a bizalmávai. — Jól van, — mondta az asszony — tehát engedelmével a nevén fogom szólítani. Szignóra. — Arturó — helyesbítette a férfi. — Jól van, legyen hát. Aszturó. Mondja I csak Arturó, hol tanult maga magyarul? — A férfit nagyon meglepte ez a nem ! várt kérdés s erősen zavarba jött. Olyan jól I illett annak a szép, kreol arcbőrnek a pirulás, hogy az asszony önkéntelenül elmosolyodott rajta s aztán tovább faggatta a legényt: — Talán szégyennek tartja, hogy ma­gyarul is tud? . . . Lássa, az olyan jól eső tudat, hogy itt, idegenben, az ember saját nyelvén beszélhet valakivel s meg hozzá az a valaki vérbeli olasz . . . (Folyt, köv.) Aki ismeri a vidéki hirlapirás nehézsé­geit, az tudja csak igazán méltányolni egy vidéki hetilap 40 éves fennállásának jelentős tényét. A Szatmármegyei Közlöny mindvégig hü tükre volt. Szatrnarvármegye minden vo­nalon való közéletének és mindenkor a párt­szempontokon felülemelkedve szemlelte és bí­rálta az eseményeket. Ezt legjobban azon kö­rülmény igazolja, hogy szerkesztői a legkü­lönbözőbb politikai és társadalmi irányzatok képviselői voltak. A konservatismus, libeialis- mus. progressives, az ellenzéki felfogás, sőt az ultramodernismus lobogója is ki volt tűzve a Szatmármegyei Közlöny szerkesztőségének épületére és mindig azon eszmék szeilői és viharai lobogtatták, amely tisztitőiag, üditőleg, vagy enykitőleg hatottak Szatmárvármegye po­litikai, közgazdasági és társadalmi közéletére. A Szatmármegyei Közlöny első száma 1874. évi január hó 4-éri jelent meg. Szer­kesztője és kiadója akkor Uosvay László, most már nyugalmazott pénzügyi számellenőr volt. Az első számot Gőnyey József nyomdájában nyomtatták. 1884-ben a lap kiadását Róth Károly — most a Nagykárolyi Közgazdasági Bank elnöke — vette át, felelős szerkesztője pedig ugyanezen időtől egész 1906. január 1-ig Baudisz Jenő, ez idő szerint Szatmárvármegye aliigyésze, az akkori vidéki jurnalistika egyik nagytehetsógü kiválósága voít. A magyar politikai és társadalmi közélet még ma is tartó rendkívüli forrongása az 1906-ik évben vette kezdetét s ez időponttól kezdve a Szatmármegyei Közlöny a harcos újságírás egyik leglelkesebb képviselőjévé vált és e minőségében a vármegye mozgal­maiban, fomos és döntő szerep várt reá. Ez a körülmény szükségessé lette, hogy szerkesz­tését hivatásos újságírók vegyek át. 1906. ja­nuár 1-toi május 1-ig Ston.borg Oltó, ettől kezdve 1906. év végéig Kunéry Kálmán, 1907. január i-től Dr. Antal István és 19L1 január 1-től 1913. május 3í-ig Rosenfeld Zsigaiond szerkesztették. A mull év nyarán a szerkesz­tői tiszt* t Dr. Merts László nagykárolyi ügy­véd vette át, aiá is a műit év végéig állott a lap kötelékébe. Különösen az 1906. óv óta végzett nagy s a varmegyére nézve felette értékes munkát a Szatmármegyei Közlöny. Megtisztította a vármegye közéletét a nagy pipáju, de kevés dohányu demagógoktól, még bimbóiban elta­posta a felekezeti gyűlölködés rohamosan sar­jadó fekete virágait és a fórumról a jelenték­telenség szürke homályába taszította a stréber politikusokat, akik önző zsebérdekből a haza- fiság kizárólagos nagy bérlőinek nevezték ki magukat. Es mindenekelőtt előkészítette Szatmár- vármegye gondolkodó közönségét a mai álla­potok megértésére, megmunkálta a talajt, melybe a inat kormányzat nyugodt lelkiisuie- retlel vetheti el áldásos működésének magvait. A Szatmármegyei Közlöny- nek orosz­lánrésze van abban, nogy a vármegye közön­sége ma már a ■ ellő értékére szállítja le az ellenzéki frazeológiát és rájött hogy a jö­vendő boldogulás csak a békés, céltudatos munkában található fel. Negyven évi munkálkodás után rendsze­rint a pihenés ideje következik. A Szatmár­megyei Közlöny azonban éppen a 40 éves kor kötelező hatása alatt a közönség szereletében megfürö-ztve, megacélozódva kezdi el ez év­ben is munkáját és ehhez 40 éven át hű kö­zönségének további támogatását kéri. r Steckenpferd üliomíejszappan elérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arcz- és bőrápo­lásul, mit számtalan elismerőlevéllel bi­zonyíthatunk. Gyógy tárak ban, drogériák­ban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható. Szintén páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera“ liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Bergmann & Go. Tetscheu a. £.

Next

/
Oldalképek
Tartalom