Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-30 / 48. szám
P agy károly, JSSS3. november 30. 48. szám. XXXSX évfolyam. ■ H POLITIKAI LAP SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN J ókai-utcsa 2. sz. Telephon 56 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: D5t. MERTS LÁSZLÓ. FÖMUNKAYÁRS: ZOLTÁN. BENŐ.- 1 GSegjelenik minden vasárnap. _: ___~ ELŐF IZETÉSI ÁRAK . Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 kor. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér 9 üli Myzel Ez idő szerint két fronton is folyik a munkapárti többség és ellenzék közti harc. A bécsi delegaczióban és a budapesti parlamentben. A delegácziós küzdelmet egy a botrányai révén közismertté vált állatorvos vezette be az ellenzéket inkább kompromittáló, mint sem megtisztelő módon. S bármennyire kiélesedett is az ellentét a két tábor közt, mégis föl kell tételeznünk, hogy az ellenzéknek a vezetői szívesen lemondanának az olyan támogatásról, mint a milyenben Szerdahelyi ur részesítette az akciójukat. Ha pediglen az ellenzéki sajtó egy része mégis munkapárti kudarcnak minősiti a botránydoktor legújabb stiklijét is, erre csak azt felelhetjük, hogy a mungók ehhez hasonló több diadalt is kívánnak az ellenzéknek. Apró örömökben különben is elég gyakran van része az ellenzéknek. így például közmegelégedést keltett az ellenzéki táborban az is, hogy a Bécsbe készülő . Vázsonyi mégis csak ellátogathat a Jockey-klubba; de még ennél is nagyobb megnyugvást szült, hogy Károlyi Mihály gróf oly szerencsésen ugrott le a mérsékelt sebességgel haladó gyorsvonatról. Igaz, hogy a vonat akkor nem is mérsékelt sebességgel haladt, hanem a palotai állomáson kénytelen volt megál- lani, mivel a váci személyvonat éppen útját állotta. De azért Károlyinak a vonatról való leszállása is egyik eredménye az ellenzéki küzdelemnek, dacára annak, hogy közben még a legellenzékibb vármegyékben is az eddigi ellenzékiek helyett munkapártiakat választanak törvényhatósági bizottsági tagoknak. A vármegyék bizalmi nyilatkozatai arról tettek bizonyságot, hogy a törvény- hatóságok majdnem kivétel nélkül Tisza politikáját helyeslik; az újabban lefolyt megyebizottsági tag választások pediglen határozottan annak igazolását involválják, hogy a törvényhatóságok kormánybarat állásfoglalását, ime a választóközönség is szankcionálni kivánja. Ámde Tisza István gróf nemcsak a maga hatalmi pozíciója tekinteteből lehet megelégedve a politikai élet újabb fejleményeivel, hanem mindennél nagyobb örömet és megnyugvást lelhet abban, hogy a magyar állam területi integritását fenyegető veszedelmeket is sikerült elhárítani az országról. A koalíciós kormányzat szülte horvát válság immár vége felé közeledik s ha a magyar lapok túlnyomó részében a kellő érzék még megvolna a nemzet elévülhetetlen érdekei iránt s az ellenzéki vezéreket a nemzet nagy problémái, nem pedig kicsinyes hiúság izgatnák állandóan, úgy az ország közvéleménye bizonyára osztatlan elismeréssel adóznék annak a Tisza Istvánnak, aki Skerlecz báró és Khuen- Héderváry gróf hazafias közreműködésével végre megoldotta a szinte megoldhatatlannak látszó horvát kérdést és ez által nemcsak a Dráván túl is helyreállította az alkotmányos állapotokat, hanem a kifelé gravitáló Horvát-Szlavonországot ismét beillesztette Szent István birodalmába. Ámde kétségtelen, hogy most mar komoly okunk van arra a íöltevésre is, hogy ez a nagykoncepcióju és a jövő perspektíváját illetőleg vezető honfitársait messze felülmúló államférfi, a horvát veszedelem elhárítása után a másik és talán a horvát kérdésnél is veszedelmesebb problémának, a román kérdésnek a megoldása érdekében is komoly kísérletet fog tenni. A lapok ismételten hirt adtak a románság vezéreivel folytatóit paktumos tárgyalásokról. S az illetékes tényezők hol megerősítették, hol megcáfolták ezeket a híreket. Most azonban már feltétlenül biztosnak látszik, hogy Tisza István ezt a nagy kérdést is dűlőre akarja vinni. A kérdésnek oly irányban és oly terjedelemben való megoldása, mely érdekeinknek a nemzet nagy históriai jogai alapján való végleges biztosítását jelentené, sajnos, ez idő szerint el sem képzelhető. Hogy is volna az lehetséges, hogy históriai jogunk éppen akkor jusson teljesen és véglegesen érvényre, amikor az egész Balkán, leginkább pedig a velünk szomszédos Románia a nemzeti renaissance korát éli, nálunk pedig ugyanakkor az ellenzéki elvakultság, akár csak a mohácsi vesz előtti napokban — előkészíti a nemzeti dekadenciát? Nem tudjuk, hogy és miképen áll a román paktum dolga, ámde tehetetlenségünk tudatában nagyon örülnénk, ha az ország keleti részében is minél előbb bé- kességes és megnyugtatóbb állapotok létesülnének. Ha másképen nem lehetséges, ez a megegyezés, legalább a távolabb jövőt nem kockáztató kompromisszum formájában létesüljön. Vannak ugyan, akik attól tartanak, hogy Czernin grófnak bukaresti követté való kineveztetése esetleg hátrányos kihatással lehetne a megindítandó magyar-román egyezkedési tárgyalásokra, de ez már azért sem lehetséges, mivel bukaresti követünk, mint azt Apponyi aggodalmaskodására Bercbtold gróf és Tisza István megnyugtatókig kifejtették, bármi is lett volna régebben, mint magánembernek a felfogása erről a kérdésről, eskütétele után és mint diplomáciánk hivatalos képviselője mindenképpen respektálni köteles és respektálni is fogja a magyar álláspontot. Előbb utóbb talán csak észretér az ellenzék is s majdnem kedvezőbb viszonyok mellett hozzá foghatunk a román kérdés végleges megoldásához. De a román késdésnek további elmérgesedését nemcsak a speciális magyar, hanem a nemzetközi politika tekintetéből sem szabad tűrnünk. Érdeklődéssel várjuk tehát Tisza István grófnak a román kérdés megoldását involváló cselekedeteit, amelyek már aligha késhetnek soká. Szatmár város küldöttsége gróf Tisza Istvánnál. Szatmár város törvényhatósága julius havában tartott közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel díszpolgárává választotta gróf Tisza István miniszterelnököt. A diszpolgárságról szóló oklevél Papp Aurél festőművész tervei szerint készült, melyet f. hó 25-én nyújtott át a város küldöttsége gróf Tisza Istvánnak. Az 50 tagú küldöttséget, melyet a munkapárti kör helyiségében fogadott a miniszter — Csaba Adorján főispán vezette. A díszpolgári oklevelet Dr. Vajay Károly polgár- mester tartalmas beszédben nyújtotta át a miniszterelnöknek, ki meleg szavakkal válaszolt. A miniszterelnök ezután bemutattatta magának főgymnásiumunk volt növendékét, Papp Aurél festőművészt, aki az oklevelet feltűnő ízléssel művészileg készítette. Délután a Hungária szállóban a miniszterelnök a deputáció tiszteletére bankettet adott. 9 Min szinM. Egy család borzalmas kiirtása. Szerdán reggel, a különben csendes Luby-soron borzalmas sikoltások lármázták föl a nyugodalmas lakókat, akik a nagy zajra és a lövések durranása után a tett helyére, Tóth Sándor, disznókereskédő háza De tódultak. Itt azután borzalmas látvány rémitette meg az embereket, akik fejvesztetten rohantak szanaszét segítségért kiáltozva. Talán ha akad egy-két bátor ember közöttük, s ezek a szerencsétlen áldozatok segítségére siettek volna, még megmenthetik őket az életnek. így a Modern puhafestés bár- 1^1 á íj “Éjit í tf&l© *1% Modern és tartós plissézés mily divatszínre w ®#l w és gnowlérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-uicza 43. szánt, a róan. kath. elemi fiúiskola melEeií.
