Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-30 / 48. szám

P agy károly, JSSS3. november 30. 48. szám. XXXSX évfolyam. ■ H POLITIKAI LAP SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN J ókai-utcsa 2. sz. Telephon 56 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: D5t. MERTS LÁSZLÓ. FÖMUNKAYÁRS: ZOLTÁN. BENŐ.- 1 GSegjelenik minden vasárnap. _: ___~ ELŐF IZETÉSI ÁRAK . Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 kor. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér 9 üli Myzel Ez idő szerint két fronton is folyik a munkapárti többség és ellenzék közti harc. A bécsi delegaczióban és a buda­pesti parlamentben. A delegácziós küzdel­met egy a botrányai révén közismertté vált állatorvos vezette be az ellenzéket inkább kompromittáló, mint sem megtisz­telő módon. S bármennyire kiélesedett is az ellentét a két tábor közt, mégis föl kell tételeznünk, hogy az ellenzéknek a vezetői szívesen lemondanának az olyan támogatásról, mint a milyenben Szerda­helyi ur részesítette az akciójukat. Ha pediglen az ellenzéki sajtó egy része mégis munkapárti kudarcnak minősiti a botránydoktor legújabb stiklijét is, erre csak azt felelhetjük, hogy a mungók ehhez hasonló több diadalt is kívánnak az ellenzéknek. Apró örömökben különben is elég gyakran van része az ellenzéknek. így például közmegelégedést keltett az ellen­zéki táborban az is, hogy a Bécsbe ké­szülő . Vázsonyi mégis csak ellátogathat a Jockey-klubba; de még ennél is na­gyobb megnyugvást szült, hogy Károlyi Mihály gróf oly szerencsésen ugrott le a mérsékelt sebességgel haladó gyorsvonatról. Igaz, hogy a vonat akkor nem is mér­sékelt sebességgel haladt, hanem a palotai állomáson kénytelen volt megál- lani, mivel a váci személyvonat éppen útját állotta. De azért Károlyinak a vo­natról való leszállása is egyik eredménye az ellenzéki küzdelemnek, dacára annak, hogy közben még a legellenzékibb vár­megyékben is az eddigi ellenzékiek helyett munkapártiakat választanak törvényható­sági bizottsági tagoknak. A vármegyék bizalmi nyilatkozatai arról tettek bizonyságot, hogy a törvény- hatóságok majdnem kivétel nélkül Tisza politikáját helyeslik; az újabban lefolyt megyebizottsági tag választások pediglen határozottan annak igazolását involválják, hogy a törvényhatóságok kormánybarat állásfoglalását, ime a választóközönség is szankcionálni kivánja. Ámde Tisza István gróf nemcsak a maga hatalmi pozíciója tekinteteből lehet megelégedve a politikai élet újabb fejleményeivel, hanem minden­nél nagyobb örömet és megnyugvást lel­het abban, hogy a magyar állam területi integritását fenyegető veszedelmeket is sikerült elhárítani az országról. A koalíciós kormányzat szülte horvát válság immár vége felé közeledik s ha a magyar lapok túlnyomó részében a kellő érzék még megvolna a nemzet elévülhe­tetlen érdekei iránt s az ellenzéki vezére­ket a nemzet nagy problémái, nem pedig kicsinyes hiúság izgatnák állandóan, úgy az ország közvéleménye bizonyára osz­tatlan elismeréssel adóznék annak a Tisza Istvánnak, aki Skerlecz báró és Khuen- Héderváry gróf hazafias közreműködésével végre megoldotta a szinte megoldhatatlan­nak látszó horvát kérdést és ez által nem­csak a Dráván túl is helyreállította az al­kotmányos állapotokat, hanem a kifelé gravitáló Horvát-Szlavonországot ismét beillesztette Szent István birodalmába. Ámde kétségtelen, hogy most mar komoly okunk van arra a íöltevésre is, hogy ez a nagykoncepcióju és a jövő perspektívá­ját illetőleg vezető honfitársait messze felülmúló államférfi, a horvát veszedelem elhárítása után a másik és talán a hor­vát kérdésnél is veszedelmesebb problé­mának, a román kérdésnek a megoldása érdekében is komoly kísérletet fog tenni. A lapok ismételten hirt adtak a ro­mánság vezéreivel folytatóit paktumos tár­gyalásokról. S az illetékes tényezők hol megerősítették, hol megcáfolták ezeket a híreket. Most azonban már feltétlenül biz­tosnak látszik, hogy Tisza István ezt a nagy kérdést is dűlőre akarja vinni. A kérdésnek oly irányban és oly ter­jedelemben való megoldása, mely érde­keinknek a nemzet nagy históriai jogai alapján való végleges biztosítását jelen­tené, sajnos, ez idő szerint el sem kép­zelhető. Hogy is volna az lehetséges, hogy históriai jogunk éppen akkor jusson telje­sen és véglegesen érvényre, amikor az egész Balkán, leginkább pedig a velünk szomszédos Románia a nemzeti renais­sance korát éli, nálunk pedig ugyanakkor az ellenzéki elvakultság, akár csak a mo­hácsi vesz előtti napokban — előkészíti a nemzeti dekadenciát? Nem tudjuk, hogy és miképen áll a román paktum dolga, ámde tehetetlensé­günk tudatában nagyon örülnénk, ha az ország keleti részében is minél előbb bé- kességes és megnyugtatóbb állapotok lé­tesülnének. Ha másképen nem lehetséges, ez a megegyezés, legalább a távolabb jövőt nem kockáztató kompromisszum formájában létesüljön. Vannak ugyan, akik attól tartanak, hogy Czernin grófnak bukaresti követté való kineveztetése eset­leg hátrányos kihatással lehetne a meg­indítandó magyar-román egyezkedési tár­gyalásokra, de ez már azért sem lehet­séges, mivel bukaresti követünk, mint azt Apponyi aggodalmaskodására Bercbtold gróf és Tisza István megnyugtatókig ki­fejtették, bármi is lett volna régebben, mint magánembernek a felfogása erről a kérdésről, eskütétele után és mint diplo­máciánk hivatalos képviselője mindenkép­pen respektálni köteles és respektálni is fogja a magyar álláspontot. Előbb utóbb talán csak észretér az ellenzék is s majdnem kedvezőbb viszo­nyok mellett hozzá foghatunk a román kérdés végleges megoldásához. De a román késdésnek további el­mérgesedését nemcsak a speciális magyar, hanem a nemzetközi politika tekintetéből sem szabad tűrnünk. Érdeklődéssel várjuk tehát Tisza István grófnak a román kér­dés megoldását involváló cselekedeteit, amelyek már aligha késhetnek soká. Szatmár város küldöttsége gróf Tisza Ist­vánnál. Szatmár város törvényhatósága julius havában tartott közgyűlésén egyhangú lelke­sedéssel díszpolgárává választotta gróf Tisza István miniszterelnököt. A diszpolgárságról szóló oklevél Papp Aurél festőművész tervei szerint készült, melyet f. hó 25-én nyújtott át a város küldöttsége gróf Tisza Istvánnak. Az 50 tagú küldöttséget, melyet a mun­kapárti kör helyiségében fogadott a miniszter — Csaba Adorján főispán vezette. A dísz­polgári oklevelet Dr. Vajay Károly polgár- mester tartalmas beszédben nyújtotta át a mi­niszterelnöknek, ki meleg szavakkal válaszolt. A miniszterelnök ezután bemutattatta magá­nak főgymnásiumunk volt növendékét, Papp Aurél festőművészt, aki az oklevelet feltűnő ízléssel művészileg készítette. Délután a Hungária szállóban a minisz­terelnök a deputáció tiszteletére bankettet adott. 9 Min szinM. Egy család borzalmas kiirtása. Szerdán reggel, a különben csendes Luby-soron borzalmas sikoltások lármázták föl a nyugodalmas lakókat, akik a nagy zajra és a lövések durranása után a tett helyére, Tóth Sándor, disznókereskédő háza De tódultak. Itt azután borzalmas látvány rémitette meg az embereket, akik fejvesztetten rohantak szana­szét segítségért kiáltozva. Talán ha akad egy-két bátor ember közöttük, s ezek a sze­rencsétlen áldozatok segítségére siettek volna, még megmenthetik őket az életnek. így a Modern puhafestés bár- 1^1 á íj “Éjit í tf&l© *1% Modern és tartós plissézés mily divatszínre w ®#l w és gnowlérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-uicza 43. szánt, a róan. kath. elemi fiúiskola melEeií.

Next

/
Oldalképek
Tartalom