Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
I \ ’ H-X\/ SZATMARMEGY KI K 0 Z L 0 N Y hogy a drága emberéletben kár nem esett. — Ez pedig szintén megér néhány milliárdot. És ez az érdem kizárólag a mi külügyi hivatalunk és diplomáciánk ügyességét és azt a bölcs íelfogását illeti, hogy ez a diplomácia akkor szólal meg, ha visszautasítás esetén abba a helyzetbe jut, hogy mindjárt az ágyúinkat is megszólaltatja. Az albán kérdésbe is akkor avatkoztunk be, mikor a déli részeinken a háborús felvonulás be volt fejezve. Ha nem igy volna a dolog, bizony a kihívó viselkedések nem bizonyulnának üres szószátyárkodásnak, apró káromkodásnak a miatt, hogy a balkáni apró ki- rályocskák minden nagyobb protekció mellett is kénytelenek meghátrálni, ha a monarchia karddal fenyegeti meg őket. Ezért szükséges a hadi létszámemelés és szükségesek a milliók, mert a monarchiának hódító vágyai nincsenek sem itt a szomszédságban, sem sehol a világon. A háborús hódítás ma úgyis kétes érték és az marad a hatalom tetején, akinek több pénze és több katonája marad a leszámolás befejezése után. Ott van pl. Olaszország a tripoliszi hóditmánnyal, mely erősen megbénítja akcióképességét. A balkáni hódítók területfoglalásai még csak ezután fogják a milliókat és az emberek százezreit áldozatul követelni. Ilyen hóditmanyok nekünk nem kellenek. Ami katonai készülődéseink békés eszméket szolgálnak s céljuk a haza területi épségének, a polgárok békés foglalkozásának a védelme. Igenis a haza védelme és nem idegen területnek az elhó- ditása, avagy más nemzeteknek a leigázása a hadsereg feladata. A magyar katona ennélfogva tisztában van azzal, hogy kiért harcol, kiért teszi ki életét, testi épségét veszedelemnek. Kétségkívül súlyosak a katonai terhek, főként ebben a pillanatban, midőn egy rossz esztendő végére jutottunk annyi sokféle közgazdasági, pénzügyi, közkereseti rossz viszonyokkal küzködve, melyek ug3'an végleg ki nem merítik, de erősen megviselik az ország adózó polgárainak teherviselési képességét. De jogunk van remélni a legjobbat, mert három-négy rossz esztendő után most már a természet örök törvényében is bizakodva, csakis jó és gyümölcsöző esztendők következhetnek, mikor a feleslegből kipótolhatok a rossz évek hiányai. Éppen ezért sötét képek, pesszimisztikus hangulatok költésére, a harangok félrevcresére okunk nincs. Mindenesetre komolyan kell venni a helyzetet és káros volna azt csak az egyik oldalon szemlélni: a teheroldalon. Katonai készülődéseinknek semmi más céljuk nincs, mint a tartós béke biztosítása. A békét ma már nem is a frigykötések, szerződések biztosítják, sőt sokszor éppen ezeknek félremagyarázott, elferdített szakaszaiból merítik a „casus bellit“, miként az imént lezajlott máso !ik balkáni háborúban láttuk. De ha ezen szakaszok min- denikének védelmére százezer szuronyt és ezer ágyút tudunk rendelni, akkor a békébe belekötni senkinek sincs kedve, mert fél, hogy véres fejjel fog visszafizetni. Ezért szükséges csupán a katonai létszámemelés. Vállaljuk a terheket abban a tudatban, hogy a tartós béke biztosítása ezt megéri. Választott bizottsági tagsági helyek. Szat- már vármegye törvényhatósági bizottsága a jövő héten tartandó rendkívüli közgyűlésen állapítja meg az egyes választási bizottságokat és tűzi ki a határidőt, amely alatt az üresedésbe jutott bizottsági tagsági helyeket be kell tölteni. Mint éttestiiünk a választások december 28—31-ike közötti időben ejtetnek meg. Alább közöljük kerületenként azon tagsági helyeket, melyek betöltés alá kerülnek. A Nagykárolyi első kerületben 2, negyedikben 2, Nagybányán és Felsőbányán 2—2, Börvely- ben 1, Genesen 3, Érendréden, Kismajtónyban, Szaniszlón és Vállajon 2—2, Mátészalkán és Nagyecseden 2—2. Vitkában 1, Fábiánházán 2, Nyirmegyesen 1, Kocsordon, Gebén és Sza- mosszegen 2—2, Olcsván l, Nagydoboson, Kántorjánosiban, Csengerben, Porcsalmán, Vetésben és Atyában 2—2, Tyúkodon és Gacsályban 3—3, Szatmárcsekóben !, Fehér- gyarmaton és Tiszabecsen 3—3, Matolcson, Fülesden, Zsarolyánban. Lázáriban, Nagypaládon, Kispaládon, Szamoskrassón, Szatmárud- variban 2—2, Czégényben, Nagyarban, Dióshalomban 3—3, Ombódon, Batizon, Alsóferne- zelyen, Feketefaluban, Krasznabélteken 1—1, Sárközön, Erdőszádán, Farkasaszón, Misztót- faluban. Erdődén, Nagymadarászon, Közép- h jmorédon és Géresen 2—2, Nagyszokondon, Felsőboldádon, Királydarócon, Szinérváralján, Barlafaluban, Komorzánban, Kőszogremetón, Nagysomkutón 1—1, Részteleken, Remeterae- zőn 3—3, Dobrán, Aranyosmegyesen, Avasuj- városon, A vasuj faluban, Masvarberkeszen, Hagymásláposon, Költőn és Jóházán 2—2, Kővárremetén, Nagynyiresen és Kővárhosszu- faluban 1—1 bizottsági tagsági hely kerül betöltés alá. ítészen élitt hiányosságai. Benne vagyunk immár a művészet éltető idejében, a téli időszak elején. Amikor már hosszúak az esték, meg a nappalok sem alkalmasak arra, hogy a szabadban szórakozzanak az emberek, a sportot is a szobára kell korlátozni: beáll a művészetekre is annak ideje, hogy azok is érdeklődjenek iránta és j áldozzanak rá, akik azt nem magáért a műéi1718-ig csak egy újság volt, a XIX. század elején azonban már 74. A sajtó eme kezdetleges nyomait Magyarországon is végigkísérhetjük. Eltekintve egyes időszaki tudósításoktól, az első hazai rendes hírlap a „Mercurius Veridicikus ex Hungária“ címen jelent meg, három helyen Bártfán, Kassán és Lőcsén. Eme kuruc hírlapot Eszterházy Antal tábornagy szerkesztette és az 1705. 1710-ig Íródott. (Az egyes lappéldányokból, sajnos csak az 1705. augusztus 1 és egy májusi szám maradt fenn.) A második hazai hírlap Pozsonyban jelenik meg Bél Mátyás szerkesztésében 1721-ben, szintén latin ,Nova Posoniensa“ cim alatt, hetenkint egyszer. E lap azonban a következő évben a jezsuiták kezébe kerül és csakhamar megszűnik, eddig 63 számot, sikerült felfedezni. Budán keletkezik az első német hirlap „Ofnerischer Merkurius“ címmel. A másik német hírlapot Pozsonyban adják ki 1764-ben, cime „Press- burger Zeitung“ saza mai napig is fennáll. Az első magyar hírlapot Rát Mátyás szerkesztette és Patzkó nyomdász adta ki Pozsonyban 1780-ban, melyet azonban nyolc esztendei szerződés után a kiadó a gyakori szerkesztő változás s a cenzúrával való sok baj miatt megszüntetni volt kénytelen. 1788-ban Esztel- neky Szacsvay Sándor Bécsben indítja meg a „Magyar Kurírt", amely 1804-ben szűnik meg. Ugyancsak Bécsben 1789-ben egy másik magyar hirlap indul meg „Hadi és más egyébb nevezetes Történetek“ címen, 1789-ben Komáromban indul meg egy encyclopedikus újság „Mindenes Gyűjtemény“ címen. Pesten az első hosszabb lélegzetű lapot Kultsár István alapította „Hazai és Külföldi Tudósítások“ címmel. Mindezen lapok a mai politikai lapoknak felelnek meg, de a cenzúra mondhatatlanul nyomasztólag hatott működésükre. Az engedély egyik sarkalatos elve az volt, hogy a lapokhoz anyagukat a ,,Wiener Zeitungból“ merítsék külföldi hireket szabadon, tetszés szerint közölhettem. így a hazai lapok csupán az időjárásról, néhány kinevezésről, természeti tüneményről stb. emlékeztek meg, nem versenyezhetvén a német újságokkal, melyek gyorsabb és alaposabb hírekkel szolgálhattak. Innen ered a magyar lapok gyors megszűnése. A szépirodalmi lapok közül ezen időben hasonló moslohaviszonyokkal kíizködik egy néhány, például: „Magyar Musa“, „Uj Bécsi Magyar Musa“ stb. Az 1825-iki országgyűlés meghozza a politikai élet fellendülését, s ez ismét a sajtó újjáalakulását. A modern hirlapirás előhírnöke ebben az időben keletkezik, cime „Jelenkor“ s többet foglalkozik a közügyekkel, megyei élet eseményeivel, művészettel stb. A magyar hirlapirás történetében uj lökést ad, Kossuth Lajos „Pesti Hírlapja“, amely mindenben megfelelt az akkori kor igényeinek Merész és radikális politikai irányzata miatt a szerkesztést Länderer a kiadó Szalay Lászlóra bízza 1844-ben, hogy a bécsi körök meg ne szüntessék a lapot. A „Pesti Hirlap“ mintájára szerveződnek ezután a többi hazai (vidéki) lapok is, s a 40-es évek elején megjelennek egyúttal az első komoly szépirodalmi újságok : a „Honderű“, „Pesti Divatlap“ és „Életképek“. A 48-iki sajtótörvény hatása alatt az eddig még mindig időszaki sajtó felszabadul. A tekintélyesebb lapok : „Pesti Hírlap“, Budapesti Híradó“, „Jelenkor“ stb. napilapokká alakulnak át s a vidéki heti lapok is felszaporodnak „Alföldi Hírlap“ (Debrecen.) „Ellenőr“ (Kolozsvár) „Szegedi Hírlap“ stb. Megjelenik az első élc- lap a „Charivari“ is. A harc kitörése megbénít mindent, a lapok újra rendetlenül jelennek meg, a szépirodalmi lapok megszűnnek. Az absolutizmus azután megfojtja a sajtót is, s a hivatalos „Magyar Hirlap“ 1849. novemberében homlokára illeszti a kétfejű sast. A szerkesztők lemondanak a munkáról, némelyik mint a „Figyelrnező“ redaktorja Pozsonyba menekül a magyarok elől, s ott folytatja munkásságát. 1849 ben indul a „Hölgyfutár“ Nagy Ignác szerkesztésében hetenként hatszor, s ebbe az időbe való a „Róligio“ cimü egyházi újság. A kitartó nemzeti mozgalom eredménye a „Pesti Napló“, amely 1850-ben indnlt meg, eleinte kényszerűségből aulikus színezettel, majd később radikális irányzattal. Ugyanekkor megjelenik a „Magyar Sajtó“ előbb Bécsben, majd Pesten. 1857-től kezdve újra több lap alapul „A Hon“. „Budapesti Közlöny“, „Hivatalos Lap“, „Magyar Újság“, „Nagyvárad“, „Kelet“, „Kolozsvár“ stb A mai lapok közül 1877-ben alapul a „Budapest“, 1879-ben a „Pesti Hirlap'1, 1881-ben a „Budapesti Hirlap“, 1894-ben a „Magyarország“, ugyanakkor az „Az Újság“ stb. Évvel egyidőben kifejlődnek Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltők, Mauffel Sámuel Bármily kényes szinü és gazdag diszitésű | ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Bőrkabátok, keztyűk festése. ÍW Minta után való festés! villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petöti-utcza 59. sz. Plűsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
