Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-12 / 41. szám

* tfagykárotyj (913. október1 12. 4i. szám, XXXiX évvoiyaa». SZATMÄRMEGYEI KÖZLÖNY POläTI KIM LAP SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová, a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. »WERTS LÁSZLÓ. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BEttŐ. ■— Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö koron Hirdetések jutányos áron közöitetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. lezMil-Miii 0 politikai helyzet Andrássy Gyula gróf, ki sokáig azt hihette, hogy hosszabb az ut Budapesttől Makóig, mint a mekkora a Makó és Je­ruzsálem közti távolság, hirtelen elhatá­rozással autókirándulást tett Canossába, illetőleg elment Tornyára, hogy e váratlan látogatásával a Justh iránt való változat­lan tiszteletének, köztük a múltban is fennállott s a jövőben is változatlan ép­ségben fentartandó politikai szolidáritásnak újabb bizonyságát szolgáltassa. Justh Gyulát, mint értesülünk, nem annyira a Canossába-járás tényé lepte meg, mert hiszen ő nem felejtette még el azt a sok mea-culpát, melyekkel a Khuen- Héderváry-kormány kinevezése után a koalíció volt belügyminisztere üdvözölte Tiszát és a szabadelvűek örökösét: a nemzeti munkapártot, hanem mód felett csodálkozott azon, hogy Andrássy és má­sok is meghívó és invitálás nélkül ajánl­koztak neki diszkiserökül makói beszá­molójához. Régi, bevett szokás szerint ugyanis eddigelé a beszámoló képviselő szokta felkérni a barátait és mindazokat, akiknek jelenlétére súlyt helyezett, tisz­teljék meg azzal, hogy ők is eljönnek meghallgatni beszámolóját. Az alkotmanypárt demokratizálásával azonban ez a régi szép szokás is sutba került s kevésbe múlt, hogy Hadik János gróf is, tehát Justhnak egy másik s talán még Andrássynál is őszintébb tisztelője szintén el nem ment a hagymás szagu Makóra meghallgatni a vörös . . . politi­kus fenyegető megnyilatkozását. Azt gon­dolták tálán Vázsonyi előkelő mágnás szövetségesei, hogy Justh, Jászi es Bo­kányi Kedvéért untig elég kirendelni a három főgrófot: Andrassyt, Apponyit és Károlyit. Mondják egyébként, hogy Justh cso­dálkozásánál is nagyobb volt Kossuth Ferencz bosszankodása. Főleg amiatt, hogy az ő nyilvánvaló negligálásával ün­nepük most Justhot azok, akik őt folyton arra sarkalták, hogy segítse letörni és se­gítse izolálni Justh Gyulát. Nos, ha már Kossuth Ferenc sem képes megérteni Andrássy politikájának eme legújabb for­dulatát, miként értsék meg azt azok a 67-es érzelmű politikusok s azok a volt alkotmánypárti hívek, akik mélységesen hittek abban, amit Andrássy Gyula Justhal és sok mindennel szemben állított, hirde­tett. S ne csodálkozzék azon Andrássy Gyula gróf, ha csábos szavai most már nagyobb hatással vannak a volt balpárti Bozóky Árpádokra és a Hoflmann Ottókra, mint azokra a munkapárti képviselőkre es azokra a 67-es választókra, kik égeb­ben az ugyancsak 67-es alkotmánypa- tnak voltak tagjai és hivei. Jellemző, hogy Kossuth után most már az ellenzéki tábornak a másik nem mágnás vezéralakját, Justh Gyulát is le akarják szorítani a fórumról, [gaz, hogy Justh Gyulának — talán éppen Kossuth bosszantására, — szép I. oszt. elparen- tálást rendeznek az arisztokrácia azon demokrata érzelmű vezérei, akiknek titkos céljait és 13 próbás agrár elveit csak Da­rányi Ignác, meg Buday merik nyíltan hirdetni, de azért a tornyai látogatás ás a makói asszisztencia végeredményében mégis épp oly végzetes leend Justh Gyu­lára nézve, mint amilyennek bizonyult a Károlyi Mihály 48-askodása Kossuth Fe­rencnek a hatalma és a presztízse tekin­tetéből. Nagyon tévedni;-..azonban az alkot­mánypártnak és a függetlenségi pártnak demokratikus jelszavakkal kacérkodó mág­násai, ha azt hiszik, hogy amit ők itt fenn —- s úgy egymás közt — oly szé­pen kifundálnak, azt a nemzet s első­sorban az ellenzéki tábornak a meggyő­ződéseit és elveit komolyan vevő része is ratifikálni fogja. Az ellenzéki képviselők és politikusok sok mindent kigondolhat­nak és sok mindent feladhatnak, de ami­kor elérkezik a nemzeti verdiktum, az általános választások ideje, ezek a meg­állapodások és ezek a tervezetek kártya­várként mind halomra fognak dőlni. S nem lehetetlen, hogy akkor Justh Gyula is újból tudatára ébredvén annak a veszedelemnek, mely a függetlenségi eszmét és a demokráciát fenyegeti azok részéről, kik meghívó nélkül mentek el vizitelni Tornyára és Makóra, hirtelenében széjjel fogja tépni azokat a varázslatos láncokat, melyeket megvesztegető szavak kíséretében állítólagos barátai és szövet­ségesei raknak a kezére. És talán utólag mégis el lógnak hangzani azok a korholó szavak, amelyeket most a Justh torkába iparkodtak fojtani azok az illusztris láto­gatók, akiknek eminens érdeke volt- meg­akadályozni azt, hogy a makói beszá­moló Mezőssy és Désy homlokára ráüsse az elvfeladás Kainbélyegét. A vármegye őszi fiözsuaiésc. A vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 9-én tartotta meg csekély érdeklődés mellett őszi rendes közgyűlését, melyen Csaba Adorján főispán a közgyűlés megnyitása után abból az alkalomból, hogy a mai közgyűlés utolsó összejövetele ebben az évben a várme­gye törvényhatóságának és mert az idén ese­dékes tisztviselőválasztások a kormány intéz­kedése alapján elmaradnak, megemlékezett a közigazgatás államosításának tervéről. — A vármegye szervezetének — mon­dotta a főispán — tovább kell élni, sőt még szélesebb hatáskörre van tervezve a működése, amelv tisztán a törvényhatóság ama jogköré­ben lesz megszorítva, hogy tisztviselőit nem maga választja. Sokan sajnálni fogják, hogy most már elmaradnak a hagyományos restau- rácziók, de ezt a fájdalmat el kell nyomni ama magasabb érdekek előtt, amelyek az álla­mosítást szükségessé teszik. A jövőben szabad lesz a közigazgatási tisztviselők útja a legma­gasabb polezig, még a minisztériumi hivatalok ajtaja is nyitva fog állani részükre, mert a tervezet ilyen szellemben intézkedik. Ezáltal a tisztviselői kar ambicziója feltámadván, a köz- igazgatás magas színvonalra fog emelkedni. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a főispán Gróf Teleky Géza v. b. t. t, volt be­lügyminiszter haláláról. Az elhunytnak párat­lan modora, áldott jó szive és közéleti tevé­kenysége nem engedik emlékét elmúlni. Mivel a megboldogult jó lelkülete nyilvánult meg abban is, hogy utolsó intézkedésében azt kérte, hogy a koporsójára szánt koszorúk árát adják az oltalma alatt álló valamelyik jótékony in­tézetnek, a főispán indítványozza, hogy a vár­megye adjon a Fehér Kereszt Lelenc Egyesü­letnek 100 koronát és a család előtt jegyző- könyvi kivonatban fejezze ki részvétét. Ilosvay Aladár alispán jelenti, hogy a halálozás alkalmából részvéttáviratot intézett a gyászoló családhoz a vármegye nevében, amit az elhunyt fia, gróf Teleki Pál meleg­hangú válaszban köszönt meg Ezután áttértek a napirend tárgyalására és egyhangúlag elfogadták az alispán féléves | jelentését és a vármegye jövő évi költségelő­irányzatát, majd betöltötték az egyes bizott­ságokban a mandátumok lejártával megürese­dett helyeket. A közigazgatási bizottság tagjaiul meg­választattak két év tartamára Domahidy Vik­tor, Szuhányi Ferencz, Jékey Zsigmond, Tóth Mór és N. Szabó Antal. Az igazoló választmány tagjai lettek, főispáni kinevezés utján}: elnök: Debreczeni István, tagok: Dr. Adler Adolf, Róth Károly és Reök Gyula, megválasztattak: Kaufmann Jenő, Dr. Kovács Dezső, Nonn Gyula, Baudisz Jenő és Madarassy Gyula. A biráló választmányba N. Szabó Antal, Kende Zsigmond, Domahidy István, Jármy Andor és Falussy Árpád. A központi és állandó választmány meg­alakítása után megszavazott a törvényhatóság háromnegyed százalékos pótadót közmüvelő­Modern ruiiafesíés bár­mily divatszinre Máj táj ep Pál----------------------------------i ^ Modern és tartós plissézés és powlérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-uicza 43. szám, a rám. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom