Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-12 / 2. szám
Nagykároly, 1913. január 12. 2. szám. XXXIX. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL . hová a lap szellemi és anyagi részét illető közleményeit küldendők: Partoktól független NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. POLITIKAI lap. Telephon 56 szám. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér*1 sora 60 fillér. JBuüács demoícrácziája. Lukács választójogi törvényjavaslata ellen a dernokráczia nevében intézik a leghevesebb és egyszersmind a legigazságtalanabb támadást. Ez a javaslat ugyanis nemcsak általában véve demokratikus, nemcsak demokratikusabb sok tekintetben az egyesült ellenzék reformtervezeténél, hanem a magyar állam nemzeti jellegének serelme nélkül létesíthető legdemokratikusabb kiterjesztése a népjogoknak. Erről mindenki megbizonyosodhatik, aki elolvassa a törvényjavaslatot és annak igen meggyőző erejű indokolását. A kiterjesztés mértéké akkora, hogy a választók száma már az első esztendőben csaknem megkétszereződik, egy millióról kilenczszázezerre, az egész népesség lé- lekszámához viszonyítva 5.9 százalékról 10 százalékra szökik lel s később, a természetes fejlődés rendjén magától növekedik tovább. A további növekedés lehetővé tételénél fogva Lukács javaslata demokratikusabb is, mint az ellenzéké, jóllehet az utóbbi két millió négyszázezer polgárt ruházna tel szavazati joggal. Ámde az ellenzék ezt a számot egyszersmindenkorra, vagy legalább a jövő reformig törvénybe iktatná és igy évtizedekre útját állaná a íejlődésnek; ellenben a Lukács javaslata értelmében a szavazók száma folytonosan és ^korlátlanul íog gyarapodni a lakosság 'természetes szaporodásával és a műveltség terjedésével; ennélfogva rövid idő alatt el fogja érni, sőt túl is fogja haladni az ellenzék által önkényesen leszögezett számot. A mi viszonyaink közt elképzelhető legdemokratikusabb javaslat Lukács javaslata azért, mert mindenkire kiterjeszti a választói jogosultságot, aki ennek önálló gyakorlására műveltsége, érettsége, higadtsága, vagyoni helyzete, élethivatása vagy rendes foglalkozása, révén képesnek mutatkozik. Ez a szavazati jog tehát igazán általános, mert csupán olyan teltételtől van íüggővé téve, amelyet mindenki betölthet, sőt köteles is betölteni, ha egyáltalában hasznos tagja akar lenni a nemzetnek. Ugyanis Lukács javaslatában a választói jogosultság a harmincz éves korhatárhoz s egy minimális értelmi czen- zushoz van kötve. A magasabb korhatárt az kívánja meg, hogy a jogkiterjesztéssel járó átalakulás ne rohamos, hanem fokozatos legyen: de ez legkevésbbé sem sérti a- dernokráczia követelményét, --mert a mai korhatár inkább csak papiroson van meg s igen csekély azok száma, akik harmincz évnél fiatalabb korban tényleg érettek a közjogok gyakorlására: ezeknek pedig, vagyis a magasabb képzettség beknek, Lukács javaslata itt már huszonnégy éves korukban megadja a szavazati jogot. Végül pedig ezt a korhatárt a művelődés terjedésével bármikor igen könnyen lejjebb lehet szállítani. Még kevésbbé eshetik kifogás alá de- mokráczia szempontjából az az intézkedés, amely az elemi iskola elvégzését teszi a választói jog gerinezévé. Hiszen már több, mint negyven év cJa van törvényünk, amely az általános iskolakötelezettséget írja elő; a képzelhető legdemokratikusabb felfogás tehát az, mely a szavazati jogot éppen oly általánossá teszi, mint aminők az állampolgári kötelességek. A javaslat ellenzői tehát másutt intézzenek ellene támadást, ne a demok- ráczia szempontjából, mert Lukács demok- rácziája nemcsak nemzetibb, nagyobb és igazabb is, mint az övék. Ü É Pollii néni — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — A hivatalos lap keddi száma jelenti, hogy a király igazságügyminiszterré Dr. Balog Jenőt nevezte ki. Az igazságügyminiszter hivatalát már a múlt héten el is foglalta. A nemzeti munkapártból kivált politikai renegátok kerületei egymásután és feltűnő fl szerződés. Irta. Ludwig Thoma Ha a királyi ügyész ur nem is volt oly nagy eszü férfiú, nem tagadhatta senki, hogy kiváló jogász vaia. Ö nem törődött a dolgok valódi mibenlétével, hanem mindig azt nézte, hogy azok miféle jogi fogalmak alá tartoznak. A lokomotivról annyit jegyzett meg magának, hogy az oly gőzzel hajtott, sínen szaladó gép, melyet a fenálló jogszokások szerint, hiteles okmányok nélkül is áruba bocsájt- hat az állam és a villamosság iránt azóta érdeklődik, mióta egy jogi szaklapban azt olvasta, hogy a villamos áram elvezetése, bizonyos esetekben, idegen vagyon eltulajdonításának tekintendő. Agglegény volt, joggyakornok korában ugyan gondolt arra, hogy jól lenne házassági egyezségre lépni, minthogy a kiszemelt hölgynek csinos hozománya is volt és mindenek- utána a jogászok nőtlenségét a „lex Papia Poppaea" kifejezetten rosszalta. Mivel a kísérlet alkalmatlan eszközökkel kezdeményeztetek igy a hölgy megnyerése nem sikerülvén, nem köttetett meg a szerződés. E kudarcza után az ügyész ur örökre szakított a női nemmel és minden idejét jogi tanulmányai fejlesztésére fordititotta. Egy napon az ügyész ur szerződést kötött Klampfner zsibárussal. Ugyanis azon elhatározás érlelődött meg benne, hogy a régi ágyruhája helyett újat vásárol, a takarítónő végezte el a bevásárlást és ugyan ő beszélte rá gazdáját a régi holmi eladására. így hát megjelent a lent említett Klampfner, a zsibárus és a hozzáintézett kérdésekre azt válaszolta, hogy azonos a jelzett úrral és öreg holmik összevásárlásával foglalkozik. — Úgy — mondotta a királyi ügyész ur, — úgy? Ön hajlandónak mondja magát a kialkudott összeg készpénzben való kifizetése ellenében az áru tulajdonjogának a megszerzésére. ? — Hátha meg lehet venni, nem mondom, hogy nem veszem meg, válaszolta Klampfner. — Jó rendben van, látom a vásárlási szándéka megnyilatkozását. — Csakhogy már látja! , — Jó rendben van, arra feleljen még, hogy van e joga megkötnie ezen ügyletet, hogy nem áll e gyámság alatt korlátoltság, tékozlás, vagy elmebetegség miatt? — Halija engem ne sértegessen ! — Mérsékelje magát uram. Fontos okból intéztem Önhöz eme kérdéseket, minthogy lényeges feltételei az adás-vevési szerződésnek. — Hadd lássuk hát akkor azt a régi ágyezihát! •— íme azonnal megtekintheti és a szemle után megköttetik az ügylet. A takarítónő a zsibárust a másik szobába vezette, hol a padlón két bugyor hevert. Egyikben a régi, másikban az uj ágynemű volt. Klampfner ur gyakorlott szemmel vizs- gálgatta őket. — Hát itt ez a rongy, nem sokat ér. De mivel maga az ügyész ur, két koronát adok érte. — Két koronát? A kínált összeg nagyon alacsonynak látszik. — Hát még mennyit akarna az ügyész ur? Ez a rongy úgy is a nyakamon marad. Kétszer kimossák és vége. — Hm! abban igaza van ... de mondja csak Rojcsikné asszony, — szólt a takarítónőhöz — mit gondol, vájjon a felkínált összeg, a helyi szokások és a piaczi árak alapján megfelel e az áru értékének? — Ez már úgy van nagyságos ur kérem, ha öreg dolgot ad el az ember, sokat sehol sem fizetnek érte. — így ön a tárgyalások befejezésére tesz ajánlatot ? — Külömb úgy se jön, ügyész ur. A hándlé mind egyforma, ahány csak van. — Helyes. A felkínált összeg elfogadtatik. —• Schon gut. — mondta Klampfner ur, a fiam érte jön és elveszi ezt a piszkot. — Bocsánat, bocsánat uram, de nem ily egyszerű a dolog. Föltétlenül ragaszkodók a szerződés írásba foglalásához. — A telekkönyvi hivatalba nem küldetne el az ügyész ur? — Igaza van: a fenálló jogszokások szerint érvénnyel bir az élőszóval kötött megállave0yHefo «sz.it Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-n. 1. a rom. fcatb. templom mellett. Alapíttatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám. •M
