Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
Nagykároly, 1913. december 7 49. szám XXXIX évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon öfi szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DE. KIÉRTS LÁSZLÓ. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ. — Megjelenik minden vasárnap. ■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 kor. Ivle^yei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 kor. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 60 fillér A béke biztosítása Befejeződtek a katonai ügyi tárgyalások. A létszámemelés és a katonai terhek további vállalása kérdésében a döntés megtörtént. A negyvenezer főre kontemp- lait létszámemelést végre is leszállították 31 ezer főre. Tehát 9 ezer emberrel könnyítettek. Az összes költségtöbbletet kerek egy miliárdban állapították meg. Ebből Magyarországra esik 375 millió. Ebben már benne foglaltatik a honvédség létszámemelésével kapcsolatos kiadás is. Ezen összeget azonban nem egyszerre, hanem tiz évre felosztva, évenként fogják beállítani az évi költségvetésbe. Ámde Így is 30 es fél millió évi terhet jelent Magyarországra nézve. Az albán ügyek által is befolyásolt tőzsdére ezen megállapodás hire nem tett kedvező hatást, de hátha a viaskodó üzérek azért verték le megint a járadékot, mert vásárolni akarnak? Arra számítva, hogy miután a katonai terhek most már végleg, tiz évre előre vannak megállapítva, ennélfogva az ország pénzügyi helyzete csak javulhat. E mellett bizonyít az a körülmény is, hogy a magyar kormány a szükséges katonai kiadásokat nem állandó, tartós kölcsönből, hitelművelet utján, hanem rövid lejáratú pénztári kölcsönökből fedezi, ezt pedig a kormány csupán azért teheti meg, mert bizton számit az ország befolyó közjövedelmcire, amelyekből a kincstári jegyek esedékes turnusait tör- lesztheti. Vagyis a kormány oly kötelezettséget vállalt, melyet az ország rendes közjövedelmeiből fedezni képes. Újabb állami adósságot pedig nem csinál ezen terhek fedezése céljából. Ebben a beállításban szemlélvén a létszám emelését és annak kiadásait, anélkül, hogy optimisták lennénk, mégis úgy foghatjuk fel ezt a tehervállalást, hogy annak nehézségeit még képesek leszünk elbírni. Pénzügyeink minden megrázkódtatása nélkül vállalhatjuk ezeket a terheket, mivel, hogy nagy gonddal és körültekintéssel mérlegelték ennek a tehervállalásnak körülményeit. De mindenesetre döntő súlyként esett a latba a veszedelmes külügyi helyzet, mellyel olyképen számolni kell, hogy ágyúinkra minden percben hivatkozhass sunk. Nemcsak a nagyhatalmak szédületes katonai létszámeniei *si és szervezkedési törekvése, de az osztrák-magyar monarchia helyzete, hogy féllábbal benne van a folyton izzó, politikai vulkánikus természetű Balkánban, kötelességévé teszik a külügyi kormánynak és a hadvezetőségnek, hogy a katonai készenlét minden percben való alkalmazhatóságáról gondoskodjék. Mert e tekintetben a mulasztás végzetes, katasztrofális következményekkel járhat. Hiszen könnyű mondani, hogy csináljunk béke-politikát, aztán nem kell ennyi katonai teher. Ez nem értelmes beszéd. A monarchia harmincöt év óta egyebet sem tesz, mint békepolitikát folytat és eddig sikerült kikerülnie az összekoccanásokat, amelyek pedig folyton fenyegettek bennünket. Hiszen az utóbbi négy esztendő alatt kétszer is hadi létszámra, háborús készenlétre kellett emelnünk a monarchia déli és északkeleti oldalán a hadseregünket. Csak az imént szereltük le katonaságunkat. Alig néhány hónapja jöttek haza katonáink ebből a több mint 8 hónapig tartó, vértelen, puskalövés nélküli háborúból, mely azonban majdnem annyiba került, mint a véres hadjárat. Azzai a különbséggel mégis, Pincében. Kiforrottak az uj borok, A pincébe pajtás I Leszen ott most a kancsókból Bukergető hajtás, Kancsóhajtás. Piros a bor, szivem vére 8>em pirosabb nála . . . Áldott az a szőlőtőke, Áldott minden szála, Szőlő szála. Feiforditott üres hordó, Rajta tele korsó. Hej, jár is most kézről-kézre Mint a sebes orsó, Sebes orsó. Faggj u gyertya csak úgy pislog, Csak úgy karikázik . . . Hej a gége a nótára Csak úgy jó, ha ázik, Borban ázik. Szép piros bor, vidám nóta, Mi hiányzik pajtás? Mi hiányzik, megmondja azt E fájó sóhajtás, E sóhajtás. Szentgyörgyi Hromkovits V. Győző. (Budapest.) Az újságírás története. Téglás Ödön. Irta : A sajtószabadságot a múlt század forradalmi mozgalmai teremtették meg. A nagy francia forradalomban a francia lapokat, mint a szabadság, testvériség és egyenlőség szimbólumait lengették Páris utcáin. Ebben az időben (1848) szabadul fel a magyar sajtó is, amelynek fejlődését ugyan megakadályozza az absolutizmus, a kiegyezés után azonban mint mindenmű, úgy a magyar újságírás is nagy lendülettel tör a nyugati kultúrák ormai felé. Büszkén mondhatjuk, hogy a mai magyar sajtó megállhatja helyét a világlapok versenyében. Elszigetelt voltunk, speciális nyelvünk az oka annak, hogy a magyar újságokat nem olvassák úgy a külföldi metropolisokban, mint nálunk a világlapokat. Az uj sajtótörvény közelsége alkalmával talán nem lesz érdektelen röviden vázolni az újságírás történetét. Ki tudja holnap, holnapután ?, elmondhatjuk-e ezt úgy, ahogy ma tehetjük. A sajtó története visszanyulik a római időkbe, amikor a rómaiak viuruja a tények száraz felsorolásával a mai Hivatalos Lapot pótolta. A következő primitiv sajtódokumentum Amerika felfedezésének idejére esik, amely, mint az egész világot foglalkoztató esemény felkelte az általános érdeklődést, 1493-ban Kolumbus egy levelet ir, amelyet az európai államokban mindenféle nyelven terjesztenek, ilyen értelemben aztán a reformáció s a török háborúk alatt, kifejlődik a mai sajtó__ősatyja, az egyes nagyobb eseményekről, különösen ütközetekről, várostromokról szóló közlemény, igv például a mohácsi ütközet (1526) külföldön többféle tudósítást közöltek. A legelső hírlap Itáliában jelenik meg 1563-ban, amikor háború folyt Velence köztársaság és II. Szolimán török szultán között, s amidőn a nép fejen kint egy darab pénzt, úgynevezett gazet- tát fizetett, hogy a hadi tudósításokat meghallgathassa, amelyeket Írott lapokról olvastak fel. Eme velencei újság később hatvan esztendeig terjesztődik s annak vastag kötetei még ma is meg vannak Florenzben a Magliabecchi könyvtárban. A „Gazetta“ (ez volt a cime a lapnak) annak idejében csak a pletykát és a kíváncsiságot szolgálta, a hirlapirás magasabb és nemesebb céljai még ösmeretlenek voltak akkor. Az első nyomtatott újság (előbbiek természetesen kézzel voltak Írva) 1612-ben jelenik meg Németországban „Ávisió“ „Reláción“ „Oder Zeitung was sich begeben“ címmel. 1615-ben alapítja Emmel könyvárus Frankfurtban a ma is megjelenő (és tekintélyes világlappá fejlődött) „Frankfurter Zeitungot“. Angliában az első újság 1622-ben jelenik meg hetenként. Az első napilap 1702 ben látott napvilágot: „Daily Courant“ címmel. Az első oldalon két hasábon nyomva, a hátsó oldal üres volt. Franciaországban 1631-ben Renauet Theophrast párisi orvos Írja az első hírlapot betegei mulattatására, tartalmát adomák és apró történetek képezték. Ez ujságalapitás annál is inkább fontos, mert ez volt a ma is megjelenő „Gazette de France“ kezdete. Amerikában Modern ruhai'esiés bármily dívaísziüre Modern és tartós piissézés és guowlérozás NA£7KÁRGLY, Széchen^í-utcza 43. szára, a póm. kath. elemi fiúiskola meiieil.
