Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-03 / 31. szám
A T M Á R M £ G Y £ I KÖZLÖK Y S Z radalma is majdnem kizárólag Magyarországra nehezedett rá, itt zuhantotta le az óczeánok páráit és a Jegestenger hidegét, hogy kiragadja a mindennapi kenyeret az emberek szájából. Amikor annyi veszedelemben íorog száz meg száz község léte, mintegy önkéntelen kell szembetűnőbben meglátnunk azt, hogy ki a leghivatottabb vezetője a községnek. A véletlenség is hangosan utal arra, hogy a felsőbb hatóság intézkedéseit kinek kell végrehajtania és ha nyugalmasabb perczek visszatérnek, kinek kell majd a haladásra irányuló intézkedéseket megvalósítania. Természetes tehát, hogy újra eszünkbe kell jutnia a múlt heti eseménynek, amikor Sándor János belügyminiszter a jegyzőket fogadva, megjelölte a községi adminisztráczió reformjának alapvonalait és ennek érdekében szükségesnek tartotta megjelölni, hogy a községi élet igazi irányítójának a jegyzőnek kell lennie, miért is hozzá kell juttatni ahhoz az anyagi és erkölcsi fegyverzethez, amellyel ebben a nagyfontosságu tisztében biztosan, nyugodtan és kellő tekintéllyel meg hatalommal eljárhat. És meg is nyugtatta őket helyzetük rendezése felől. Persze ez legkevésbbé tetszik azoknak az elemeknek, amelyek a jegyzőket is politikai gyújtogatás kanóczaiként szerették volna parázsra tartani, ezeket ugyan nem elégíti ki semmi, de viszont a kormánytól való követelésben ugyancsak hangosak, a követelés okának megszüntetése pedig még jobban bosszantja őket, tehát neki állnak a becsmérlő és gyanúsító kritikának. Ezzel azonban nem fog törődni sem a miniszterelnök, sem Sándor János, aki legjobban ismeri a községi adminisztráczió szükségeit, mert nem a büróból, hanem a vármegyei életből jutott a községi életet kormányzó legmagasabb tisztség élére. A községi önkormányzat és a községi rendtartás reformja, amelyet a belügyminiszter erélyesen igyekszik megvalósítani, éppen olyan munkatársakkal, akik ugyancsak ettől a tudattól és tapasztalattól vannak áthatva s ebben az irányban már dolgoztak is, igazi reális politika. S ennek végrehajtását nem is várhatjuk olyanoktól, még ha a legjobb akarat is volna bennük, akik helyzetüket nem látják mindenfelől védettnek és biztosítottnak. Amikor tehát a miniszter a jegyzői kar helyzetének rendezését mondotta ki, már megkezdte a modern községi élet alapjának j lerakását. Sajnos, hogy kormányzatának már első j heteiben végzetes csapás dúlja föl a megyék í egész sorát, hogy ilyen fontos problémákkal nyugodtan ne foglalkozhassanak. De bármily súlyos is ez az anyagi csapás, vissza fognak térni a szebb napok is. Az I már emberi sors, hogy zavartalanul ne él- j vezhesse szerzeményét. Éppen azért kell majd az uj korszaknak szebb és jobb életet teremteni a romokon. Minden csapás egyszersmind ujjmutatás is, hogy az ember ne bizakodjék el, hanem használja az eszét és tapasztalatát a bajok lehető elhárítására. Sok hiba van magukban a községeinkben; noha az egész közfelfogás is hibás, mert nem akart okulni a korábbi veszedelmekből. Egyelőre mást nem lehet tenni, minthogy a kormány és a társadalom vállvetve siessen a nyomor enyhítésére. Sándor János belügyminiszter már meg is indította a segély- akcziót. Nem hisszük, hogy a társadalom, amely gyakran kisebb, sőt tőlünk távoleső szerencsétlenségek enyhítésére is oly készséggel vállalkozott, most lenne közömbössé. Inkább attól félünk, hogy az anyagi nehézség és szükség oly mély rétegekbe hatolt le, amelyekről csak most szerzünk tudomást, emiatt azután a társadalmi akczió sem lesz j olyan méretű, mint amikor sok ember valóban i fölösleggel is rendelkezik, bajba jutott embertársaink megsegítésére. És ilyen körülmények között még nehezebb a feladata a kormánynak, hogy a télen kitörő Ínség fenyegető voltának idejekorán elejét vegye. Mert az i anyagi szükséggel együtt emelkedhetik a be- s tegségek, járványok, halálozások és a bűntények száma is. A kolerajárvány már a határon kopogtat. Rémüldözni nem kell tőle ; de egészen helyes, hogy a belügyi kormány már elrendelte a szigorú határvizsgálatot, valamint megtette az intézkedéseket, hogy emberi lehetőséghez képest a járványt mindjárt kezdetben a gyanús góczokra szorítsák vissza. „SZflTMAFíMEGyei KÖZLÖN V“ Előfizetési ára helyben 5 korona, vidékre 8 korona. A földmivelésügyi miniszter vármegyénkben. Az árvizsujtotta vidékeken az adó elengedése természetes folyománya a csapásnak, kényszerű áldozatkészsége ez az államnak siralmas helyzetbe jutott polgáraival szemben. Báró Ghyllány Imre azonban nem várva a hivatalos jelentéseket, külön szakembereket küldött ki, hogy fölvegyék a szerencsétlen nép kárát, hogy a segítségre nézve javaslatot tegyenek. Maga a miniszter személyesen utazza be a csapások színhelyét, rövid időn belül vármegyénkbe is eljön, hogy maga meggyőződjék a pusztulás nagyságáról, hogy hol égetőbb a szükség. A maga részéről megkezdte a segélyactiót, szemes gabonát és kukoriczát oszt ki élelemre és vetőmagnak ; intézkedett, hogy a viz alá került legelők pótlásául ott, ahol legelő áll rendelkezésre, a károsultak állami legelőterületekre hajthassák jószágaikat, valamint gondoskodás történt arról is, hogy az állami erdőkből tűzifát kapjanak a szegény emberek. A nyomorúság súlyos napjainak enyhítésére ez is áldásos segítség. Hogy mi lesz a kár és miképen üthető az helyre leghamarabb, az még ezentúl fog gondot okozni a kormánynak, mely bizonyára mindent meg fog tenni. Adományokat az árvízkárosultak javára lapunk kiadóhivatala elfogad és rendelkezési helyére juttat. A magyar püspökség első alapítványa. Az uj magyar-görögkatholikus püspökség szervezése még csak most. foly, már is egy lelkes férfiú, Pásztori ^rpád, volt bikszádi Bazilita házfőnök, aki a magyarosításért sokat fáradozott, egész vagyonát, másfél millió koronát felajánlotta alapítványul nevelőintézet számára az uj püspökségnek. A birtok haszonélvezetét fentartja magának haláláig, azután pedig örök emléket állít nevének és a magyar eszmének azzal, hogy az egész vagyon az uj püspökség keze- í lése alatt magyar közművedési czéloknak lesz jelentékény kutforrása. aszfalt felett mozgó czilindereket. De a válságos pillanatban megszólal bennük a lelkiismeret szava, amelyet még az édesanyjuk csomagolt be. Lansanneban a meleg alsóruhák, az olvasó és a púderes dobozok mellé és ekként szól: Juliette, fiam, te paedágógus vagy, te komoly nő vagy, teneked az az élethivatásod, hogy az avoire-t és etre-t tanítsd a Plo- etz könyvéből, nem pedig a czilinder meg- becstelenitése. És ő szorgosan, pontosan egy kicsit automatikusan tanítja tovább, hogy ha az udvarias franczia férfi azt kérdi, hogy mit keres ön, kisasszony, akkor a korrekt franczia nő azt feleli: je cherche, ma, casquette. A szeme érdektelenül néz végig a házak tetején. Vájjon mire gondol ezalatt. Szöszke kis Lajoskáknak halvány, nyúlánk lesz az arczuk lassanként és ő mintha benne felejtkezett volna a rendhagyó igékben. Tejképü Elzácskákat megtanít a complimenteokra, a csendes mosolygásokra, finom és karcsú nagyvilági nőkké serdülnek mellette, ő pedig egyre érdektelenebbé tanít és egyre messzebb néz el a házak erdeje felett. Megtörténik, hogy messze idegenben, erői fogytán meghalni vágyik közölök egy-egy. A múltkoriban, homályos délelőttön kétszer magára lőtt egy ilyen szőke és bolondos gou- vernante. Egy kis pályatársnője újságolta nekem. Ült egy széles chaise longnenak a premierjén és én egy kicsit fáradtan hallgattam, végignyuj tózva, —- Kár érte — mondta — mert jószivü volt. Minden franczia lány jószivü. Én nekem jó barátnőm volt és kérdeztem, miért tette. De azt hiszem, jól is tette, ha már megunta az életét. Csak kár, hogy nem várta meg a tavaszt. És szaporán beszélte, hogy ime ilyen egy I franczia nő. Legtöbben hoznak magukkal hazulról egy töltött revolvert. Azután, ha az öregség még a parton éri, messzi a révtől, ez a barátjuk még hátra van. Volt ebben a vér- szagu halk fájdalomban valami enyhe Guy de Maupassant hangulat. Egy perverzus kis kaczérkodás a halállal. Lássa, mondta, erre az angol nő nem képes. De mi ilyenek vagyunk, franczia leányok. Valóban — csicseregni és lehullani az avarba, meg sem várva a tavaszt, ez az ő kiváltságuk. A német nő, ha ideje kitelik, visszatér Lippe-Detmoldba, vagy Braunsch- i weigba és derék mézeskalácsosok, szivében fújtatja tovább a tüzet. Az angol gouvernaníe csendes és tiszta mullfüggönyök között éli a nyelvtanárnő-mathuzsálemek korát. Germánia mama visszahívja az ő pirosképü, lenhaju leányait, a nagybrit gondolat pedig vasárnap reggelente egy csendes kis imateremben suhogtatja meg a reverendar f'énves palástját, összefűzvén vele az öregedő, jámbor és tiszta missek szivét. Csak a Juliettek és Mariettek czikkáznak czéltalanul e nagy világi téren, mintha az életnek misztériumain csüggne a tekintetük. Mintha elfáradt és kiégett Napok meteorjai lennének, amelyek sohasem találják meg többé az anyjukat. A Lajoskákból pelyhedző arczu Lajosok válnak, a mademoiselle tiszteletébe pedig valami nyugtalanító érzés vegyül. A fürge gyermekszem czirogatóan néz az ő nyugodt, egykedvű arczába. Egy kis anyaszeretet vegyül össze, egy kis elfojtott tűzzel. Valahol az ébredő természet ösztönei közt egy ajtót felejtenek nyitva, ezen át suttogás hallatszik és balsejtelmek buggyannak fel. És ekkor egy energikus hang szól bele a bontakozó harmóniába és egy kis gouvermmte továbbmegy egy országgal. És senki sem kérdezi tőle, amint illik: oui allezvous, mademoiselle? Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. smr Minta után való festés! Bármily kényes szinü és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-utcia 59. sí. Plise-gouvre. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. Maufrel Sámuel s
