Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
iagykáro!]f, 1913« január 26. 4. szám XXXIX évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY laemiXBaatKSsaazxímviasmssEmnsnswGnmmsnusiWMmiWiBBltWMK&ailMaBaimttttWxnnc:: .cntíaama; skicsxjxx7 n SZERKESZTŐSÉG es KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jók ai-utcza 3. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. \ -....i: íflegjeletiik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévre5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. Tülekedés. Irta: LENGYEL ZOLTÁN. A politika ócska szélmalmának rongyos vitorlái megint dagadnak, A szél fuj. Ellenkező irányban, mint eddig, de mégis csak tuj. És a kerék íorog. Mert neki mindegy. Akíjr déli szel van, akár északi. Annak előtte a nemzeti irányért lelkesedtek a népjogok daczára. Az elsők voltak a nemzeti követelések, a többi azután jön. Most a demokrácziáért rajonganak. A nemzeti eszméről nincsen szó. Ellenkezőleg. Ugyanaz az Apponyi és Justh, akik tüzet okádtak a Kristófíy hazaárulása miatt, fegyverre szólították a nemzetet a gyalázatos merénylet ellen, a „szemét nép“ eltakarítása érdekében: most untalan bizonyítják, hogy a magyar tulerős, nincs mitől tartania, annyira erős, hogy lazsirozhat, mint a jó billiárd játékos, hogy csak úgy lesz hatalmas, ha egymást marja és ha nemcsak nem hódit meg semmit, sőt nem is tartja meg azt sem amije van, hanem előre elosztogatja az osztráknak, és a nemzetiségeknek a haza szent nevében. Megrázkódom. Megborzadok. Eszembe jutnak az elpocsékolt évtizedek, amelyeket én is ezeknek az uraknak a vezetése alatt a nemzeti irány erősbitése érdekében elvesztegettem. Végig szaladnak szemeim előtt a küzdelmek, amelyekbe erőm és képességem legjavát belevittem. Ahogy most ítélek: a magyar nemzet elpusztítása érdekében. Mert vagy akkor volt igazuk, vagy most. Ha akkor volt: akkor most nincs. Ha most van: azelőtt nem volt. Pedig akkor is hazaáruló volt mindenki, aki másként gondolkozott, most is ezt szeretnék elhitetni. Ez azonban csak a logika szerint van igy. A politikában nem. Ott mindig nekik van igazuk. Mindig a jelenben. Tehát most is. Ennélfogva tehát Kristófíy az egyetlen hazafi, az egyetlen becsületes, a következetes, a szeplőtelen. Apponyi nem az. Mert Apponyi beismeri, hogy Ő már vétkezett a —múltban. Még mi sem vagyunk azok. Senki se Kristóffyn és a nemzetközi szocziálistákon kívül. Andrássy, Wekerle, Kossuth, * az egész koaliczió bűnös. írásban, saját kezük Írásában Ígérték 0 Felségének, a király Ő Felségének, hogy választójogot csinálnak, legalább olyan mérvben, mint Kristóffy. Nem tették. Justh is bűnös. Holló is az. Az egész Justh-párt minden tartozékával együtt. Mert ők hiúsították meg a választójog reformját 1908-ban ^1909-ben. Nem azzal, hogy a plurálitás nem kellett. Oh nem. Hiszen, ha a plurális nem volt jó, csinálhattak volna egyenlőt, általánosat, községenkintit. Amilyet tetszett volna. Nem volt ott Lukács, Tisza, Pavlik. Nem volt velük szemben senki. De ők nem akarták. A nagy Holló se vetette fel az eszmét. Nekik akkor a bank kellett. 1910. január elsejére. Én tehát most már tisztában vagyok mindennel. Vissza kell szívnom a haza és a demokráczia szent nevében minden nemzeti törekvést, minden más gondolatot, amely valaha bennem élt. Mert ha valamit fenntartok, nem tudom, hogy jövőre nem leszek-e ezért hazaáruló? Harczok folynak évtizedek óta. Eredmény nincs. Csak a szélmalom íorog. Nincs itt elv. Nincs barátság. Nincs győzelem, nincs bukás Csak az idő telik, a nemzet pedig megcsömörlik. A vezérek tülekednek a hatalomért. Az eszközökben nem válogatósak. És ha elérték a hatalmat, összevesznek rajta. Újból kibékülnek. Felülnek a vert ellenség gazdátlan lovára és újból futtatnak. Csak az vigasztal, hogy Apponyi alatt biztosan megdöglik a Kristófíy lova. És ahány paripát kilőnek alóla, uj lovat szerez és vágtat tovább szélben viharban. Vágtatva vágtat, de czélt sohase ér . . . A Í Pli MilSi. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Lukács László miniszterelnök hétfőn kihallgatáson jelent meg a király előtt. A miniszterelnök a parlamenti őrség szervezéséről tett jelentést. A képviselőház csütörtöki ülésén a közoktatásügyi miniszter beterjesztette a tanítók fizetésrendezéséről szóló nagyfontosságu törvényjavaslatokat, amelyeket a képviselők éljenzéssel és tapssal fogadtak. Ezután az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak a tüdővész elleni védelmére létesítendő intézmények czél- jaira és közművelődési czélok támogatására engedélyezendő nyeremény-kölcsönről szóló törvényjavaslatot tárgyalták, ü. Ház a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta. A dolgozó képviselőház pénteki ülésén Balogh Jenő igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a fiatalkorú bűnösök ügyéZsófia levele. Irta : Dánielné Lengyel Laura. Köszönöm kedves barátnőm, hogy gondolt reám. Köszönöm finom és nobilis hangú üdvözletét és ha akarja tudni impressióimat, hát ime: Ott álltam az emelvényen az elnök mellett. Hallgattam bemutató és üdvözlő szavait. Igyekeztem figyelmesen hallgatni, ám nem igen tudtam követni gondolatmenetét. De úgy tetszik nekem, az elnök igen erősen és feleslegesen sokat hangoztatta női mivoltomat. Minek az ? Igaz, hogy én vagyok az első asszony, akit a franczia akadémia halhatatlanai közzé választ. De végre is, mi köze ehhez az én nővoltomnak ? Ha voltak asszonyok, akik megérdemelték előttem is ezt a tisztességet, úgy igazságtalanság történt velük, mert meg nem kapták. Az elnök helyesebben teszi, ha tőlük kér bocsánatot, minthogy engem difi---------- ------------------ -—— cs őit. Pia pedig egyedül én szolgáltam reá erre a kitüntetésre és díszre, akkor mi köze ennek az én asszony voltomhoz? Sokkal jobban szerettem volna, ha tudományos érdemeimről beszél, semhogy azt hangsúlyozza, mekkora disz és dicsőséget hoztam az asszonyi névre. Dolgozószobámban, laborotoriumomban soha soha nem gondoltam arra, hogy nő vagyok-e vagy férfi. Dolgoztam, kerestem, kutattam, mert ez volt a vágyam és szenvedélyem. Szomjuhoztam az igazságot, épen úgy, mint az iszákos a páliukát, vagy a játékos a kártyát. Mit dolgoztam, kerestem, kutattam, egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy diszt- és dicsőséget hozok-e az asszonyi névre. Még a magam nevére sem gondoltam. Csak egy vágy égetett, kínozott, gyötört: szembenézni az ismeretlen, a rejtelmes igazsággal! . . . íme, megtörtént. Az elnök bevógezte beszédét és most jövök én. Elmondom székfoglalómat, azaz reczi- tálok dolgokat, amiket már mindenki tud. Mert ugyebár, azzal nem alázhattam meg sem saját magamat, sem a tudós társaságot, hogy subjectiv vallomásokkal álljak elő. Hogy és mint jutottam el odáig, mig czélomat elértem, mindegy. A lő az, hogy meg van, amit kerestem. És mire megtaláltam, már nem is az enyém, hanem mindenkié, az egész világé. — Szinte szégyenkezve fejeztem be előadásomat, Minden inteligens újságolvasó ember elmondhatta volna az én székfoglalómat. Immár én sem tudok többet, mint ők. A czélnál vagyunk. Megérkeztünk. Szürke impressiók ugye ? S hozzá még ma volt a 40-ik születésnapom. Ezt is unoka- hugomtól, Maritól tudom, aki remegve, elfogó- dott hangon gratulált és hivott meg esküvőjére. Hogy igy, meg úgy . . . nem is reméli . . . az én nagy elfoglaltságom . . . mondtam neki, hogy megleltem amit kerestem és most már igazán semmi dolgom sincs. Menjünk esküvőre. A kis leány diszes, nagy esküvőt akart és én igen helyeseltem, Mikor pedig ott álltain a templomban, akkor láttam mennyire igazam volt. Maga ugyebár tudja, hogy hogy I :S 8: Ruhát fest vegyileg tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. kath. templom mellett. tilapittatott 1902. évben. Telep : Petofl-ut 59. szám.
