Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-19 / 3. szám
Nagykároly, 5983. január 19. 3. szám. XXXIX. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. — HIegjjeüenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. Általános sztrájk. A jobb félni, mint megijedni életelvre most nagy szüksége van a magyar gazdasági életnek. Az Országos Szakszervezeti Tanács, amely a szocziáldemokraták egyik szervezete, január 26-ikán általános politikai tömegsztrájkot íog kimondani. Egy héti időnk van még arra, hogy az általános sztrájk jelentőségéről gondolkodjunk és hogy az általános sztrájk nagyjelentő-'" ségü időszakára előkészüljünk, mert erre az előkészületre, erre az előzetes gondoskodásra igen nagy szükségünk van. A magyar gazdasági életet a legutóbbi válságok szinte a tönk szélére juttatták. A bécsi Kreditorenverein, a hitelezői védegylet hetenként 40-50 fizetésképtelenségi esetet jelent, amelyek közül igen tekintélyes szám esik Magyarországra. A külpolitikai helyzet javulásával a magyar pénzpiacz és az ország gazdasági élethelyzete is kezd változni. És ebbe az örvendetes fellendülésbe, amely csekély mértékben bár, de mégis tapasztalható az egész országban, most belecsördit a szocziáldemokraták politikai tömegsztrájkja. Nem egynapos tréíáról lesz itt szó, amelynek a polgári közönség eddig mindig érdeklődő nézője volt, hanem egy 6 naposra tervezett, de tetszésszerint nyújtható tervszerűen előkészített mozgalomról, amely megakaszthat az egész országban minden íorgalmat, tönkretehet üzleteket és vállalatokat és visszadobhatja az országot abba a kétségbeesett állapotba, amelyben ezelőtt egy-két hónappal volt. Hogy az általános sztrájknak mi a politikai czélja és mi lehet politikai eredménye, azt mi ezúttal nem firtatjuk. De hogy gazdaságilag a lelkismeretlenebb eszköz, amelyet egy ország munkássága valamilyen czél érdekében telhasználhat, az kétségtelen. Mégha el is ismernénk a munkásság jogát ahoz, hogy egy ilyen ■különleges eszközhöz fordulhat, akkor is gondolkodóba kell esnie a munkásság ’-Vezgliokfek éppen úgy mint a polgári osztálynak azon, hogy egy ilyen általános sztrájk eredményei mégérik-e a koczká- zatot. Nem tudunk még politikailag sem I találni olyan okot, amely a munkásságot jogosan arra indíthatná, hogy az országot egész egyszerűen tönkretegye. De ha már a munkásságban az a nézet kerekedett felül, hogy ilyen erőszakos módon láp fel, akkor a polgári, kereskedői és ipari osztálynak gondoskodnia kell arról, hogy a tömegsztrájk hatásait tőle telhetőén ellen- sulyozza^ A munkásság terrorisztikus tervét jóval előbb bejelentette az egész országnak. Nem kell te hi- a terv kivitelétől megijedni, elég ha lefolyására előkészülünk. Mert előkészülnünk rá feltétlenül kell, lehet, hogy az általános sztrájk nem fog sikerülni olyan mértékben, hogy az tényleg megakadályozhatná az egesz ország vérkeringését. De ha igen, arra az esetre a polgári osztálynak, amely nem tőkéjéből, hanem munkájából él, tanulnia kell a munkásságtól, amely már ma kimondotta a takarékosság elvét azért, hogy az általános sztrájk idején, mikor egy heti keresete elmarad a munkásságnak, ne álljanak a munkások teljesen üres zsebbel. A polgári osztálynak ugyanezt kell tennie. Elő kell készülnie takarékossággal erre az eshetőségre és elő kell készülnie szükségleteinek kielégítésére szolgáló készletek felhalmozásával a gazdasági élet szünetelésére. Ha pedig van még mód arra, hogy ezt a fenyegető válságot, amely a belső háborúnak egyik legveszedelmesebb fajtája elkerüljük, akkor mindenkinek aki arra jogosult és illetékes és aki ennek az országnak gazdasági életét és jólétét valamire becsüli: össze kell fognia, hogy azt a csekély javulást amely az utóbbi napokban a gazdasági élet minden terén tapasztalható, ne áldozzuk fel ismét a politikai küzdelem oltárára. A i piii néniéi. — A Szatmármegj'ei Közlöny tudósítójától. — A magyar képviselőház elnöksége már az elmúlt héten megtette a szükséges rendelkezéseket a szerdán tartandó ülésre. Megtörténtek az előkészületek a parlamenti nemzeti munkapárt kedden történő elnök választására is. A nemzeti munkapárt uj elnöke gróf Khuen-Héderváry Károly lesz. Érdekes esemény játszódott le Szatmárnémeti város hétfői közgyűlésén. A kormánynak mindenáron kellemetlenkedni akarók most az adótörvények vesszőparipájába kapaszkodva gondolták czéljaikat elérhetőnek. De terméKÉT MESE. Irta: RflDÓ LILI. I. A poéta. Volt egyszer egy fiú. Szőke hajú, nyúlánk magas fiú volt és a szeme mindig mesz- szire tekintett, múltba nézett, jövőbe látott. Nem csinált soha semmit, csak, a tóparton üldögélt naphosszat és álmodott. Álmodott ébren, nyitott szemmel és az álmai csodaszépek voltak. Kinn ült a fiú egyszer a parton, amint szokott, éjszaka volt, a hold fényében ezüstös fodrok támadtak a vizen és elsimultak megint, a fák bánatos, halk melódiát susogtak a fülébe, a túlsó partról nagy, vén hegyóriások fekete silhoueteje tekintett feléje és valahonnan messziről apró házak fehér fűggönyös, cserepes ablakából pislákolt, integetett a gyertyafény. A fiú kinn ült a parton és nézett maga elé, mikor egyszerre neszt hallott. Feltekintett és tégranyitotta kék szemét. A holdfényben sok-sok apró lenge kis alakot vett észre, tün- dértánczot iártak. A ruhájuk, a lenge, sziromszem leplük pajkosan lebegett utánuk és a lábuk alig érte a földet. Nem is vették volna észre a fiút, ha az a két szem ott nagyon- nagyon ki nem tiint volna a csillogásával a lombok közül. Az egyik tündérke meglátta és abbahagyta a tánczot, odament a fiúhoz. Utána ment aztán a többi is. Tetszett nekik a fiú, beczézték, simogatták és a fiúnak ez olyan jól esett. Jól találta magát a tündérek között, velük maradt volna szívesen sokáig. De a tündórkisasszonyoknak el kellett menniök, el- bucsuzkodtak hát tőle. És bucsuzkodAs közben a fiúnak leperdült egy könycsepp a szeméből. Leperdült, végig a kezén és ... a fiú megrázkódott. Álom volt. Felkelt a partról. A Hold még mindig világított, de — lehet, hogy csak a fiú látta igy — mintha a fénye olyan nagyon hideg lett. volna. Megindult hazafelé. Mikor belépett a házba, az apja, anyja dolgozott, a testvérei körbenültek. Á mátkája ott várt reá. Meséltek egymásnak. Meséltek igaz történeteket. A fiú hallgatta a mesét, mikor vége volt, azt mondta, ő is mesél valamit. És elmondta az álmát. Beszélt, beszélt színesen, csillogóan, tarkán, a szeme ragyogott, amikor visszaemlékezett reá . . . Egyszerre hangos hahota szakította félbe. Ostobaság, dörmögte az apja, tündérekről beszél, mondta az anyja. A fiúnak torkán akadt a szó és megindultak szemeiből a köny- nyek. A legszebb álmát, amit úgy szeretett, kikaczagták. Felállt és kiment a szobából. Azok pedig nevettek, beszéltek. Csak a mátkája jött ki utána. Meglógta a kezét, lecsókolta a könnyeit és beszélt hozzá halkan, megértőén. S a fiú azontúl csak a mátkájának mondta el az álmait. Csak neki és senki másnak. A leány pedig megfogta a kezét, ha mesélt és belenézett a szemébe. Aztán ott is hagyta a kezét a fiúéban és attól fogva együtt mentek, együtt éltek, egymás kezét fogva. A fiú mondta az álmait a leánynak és a leány lecsókolta könyeit, ha fájdalmasat álmodott. Vannak még ilyen emberek a világon. Voltak és lesznek mindig a világon. Még vannak emberek, akik tündérekről álmodnak, akiknek még erős a hitük, akik elmondják másoknak is ha szépet álmodtak és csak akRuhát fest vegyileg tisztit Maufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a rom. kath. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep: Petőfi-ut 59. szám. 1
