Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

S 1 A T M A \< M F G v K I 0 7. L 0 N V Gazdasági válság. A háború előszele csapkod végig ezen a szerencsétlen országon. A politikai és gazdasági barométer, a tőzsde, megre­megett, fémszála, amely az időt mutattja, izgatottan inog és mint a földrengést jelző készülék tűje, mind közelebb és közelebb jut ahhoz, hogy kiessen a rendes hely­zetéből. Egy gazdasági válság, egy óriási államderout felhője közeleg a láthatáron. A külföldi tőzsdék, amelyek nagyobbak, tekintélyesebbek, de ugylátszik kevésbbé szilárdak a budapestinél a legirtózatosabb küzdelmeket állják ki már most is, mikor nálunk még minden a szokott helyzetben van, csak az izgatottság nő folyton. És külföldön, ahol a veszély pillanatnyilag ugyan nagyobb, de ahol a nemzetek tőkeereje sokkal jobb biztosíték a szolid, conszolidált viszonyok fennmaradásának, mint ami zilált helyzetünk, ott már köz­belépnek az illetékes tényezők, a kormá­nyok, a nagybankok, nyilatkozatokat tesz­nek, intézkednek, hogy legalább addig, mig az esetleges európai konfalgráczió ki nem tör, mindent és mindenkit elpusztító viharával, hogy legalább addig csilapitsák a küzdelmeket, csökkentsék a lázat. Nálunk hajukat tépik már az emberek, szinte azt lehetne mondani, hogy morato­rium nélkül is megáll minden ipar és kereskedelem, mert nincs forgó pénz és még mindig nem látjuk azokat, akiket látnunk kellene a veszély közepében, mint kimagasló es védő bástyákat. Nálunk csak huszonnégy órával a bécsi tőzsdebiztos kijelentése után jut eszébe a kormánynak, hogy egy börziáner — igaz, hogy ismert börziáner — utján nyilatkozatot, csillapító kijelentést tegyen a börze izgatottsága közepette. De ugyan­akkor, mikor ez a nyilatkozatot közkézre kerül, elterjed a hire annak is, hogy a katonai hitelek fedezésére az állam uj kölcsön felvevését tervezi. Hogy ezt fél hivatalosan megczáfolták, az szinte csak erősiti a hír igazságát. És a kormány és az állam és mindenki, ahelyett, hogy közre munkálkodnának azon, hogy az ország vagyonát megmentsék, hogy meg­akadályozzak milliók és milliók pusztulását, uj hitelműveleteken törik a fejüket. Talán még most sem hiszik el az illetékes helyeken, hogy Magyarországot a mindent elpusztító gazdasági válság férge eszi ? Talán meg most sem látják, hogy ide már a háború is későn fog érkezni, mert a gazdasági és életharcz már most is elpusztított, mindent, amit elpusztítani lehetett. A legélesebb, legakutabb gazdasági válság dúl ebben az országban, tessék abbanhagyni a kicsinyes politikát, az ellenzék és a munkapárt kölcsönös szidását és tessék közrefogni azon, hogy ez a gazda­sági válságban nyugtalankodó ország, ha egyebet nem, legalább a kétmilliárdos költ­ségvetést kiteremthesse. Nagykároly város parlamentje. A jog- és pénzügyi bizottság ülése. Nagykároly város képviselőtestülete ma d. e. rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlésen tárgyalás alá kerülő ügyeket a jog- és pénz­ügyi bizottság péntek délután tárgyalta le és azokra vonatkozóiig a következő határozati javaslatokat hozta: Azon előterjesztést, hogy árvapénzek a mostanai pénzdrágaságra való tekintettel további lettek s a leány kétségbeesetten tördelte a kezét: — Istenem, mit csináljak I — Add ide az arczod pirosságát, attól a régi leszek — mondta a virág. A leány halvány lett, szomorú lett, rózsája azonban virult. Egyszer megfázott, beteg lett a rózsa, a leány rémülten szorította a kebléhez. — Add ide a szemed ragyogását — mondta a kegyetlen virág. A lány sóhajtott és odaadta. Aztán lassanként elszedett tőle mindent s mikor az ifjúság minden kincséből kifosz­totta, elrepült tőle. A leány egyedül maradt. S ebben az időben, mikor inár-már sírni sem tudott azért, ami örökre elveszett, talál­kozott egy emberrel, aki megszerette, Meg­szerette és házába vitte feleségnek. A leány szivében először csak a hála lángja lobogott fel, aztán szive is összeforrt a férfi szivével s mikor anya lett, úgy érezte, hogy beteljesült minden vágya s többé nincs mit várnia a sorstól. A gyermek, a kis leány nőtt, fejlődött s az asszony szinte megdöbbenve nézte, mintha testének másodvirágzását látná. És akkor eszébe jutott a sok fájdalom s a sok szenvedés, a múlt minden emléke és lelke vonaglott a gyötrelemtől, ha arra gondolt, hogy az ő, drága kincsének is szenvedni kell valaha. Es az álmatlan, lázas, aggodalmas éjjelek egyikén megjelent előtte a tündér és bizonyos jóleső elégtétellel látta, — hiszen férfi volt — hogy annak a szeme most is könnyes. Égy kicsit elkedvetlenedett, mikor megtudta, hogy az asszony immár nem az ő könnyelműsége miatt sir, hanem a leánya sorsán aggódik. De aztán szelíden igy szólt: — Ne sirj, ne busulj 1 A leányodra boldog sors vár. Menj el az üveghegy tetején levő tündérkertbe, ott van a rózsa, kit könnyeiddel öntöztél, kinek szemed ragyogását odaajándé­koztad. Menj és hozd haza. A mig a rózsa itt lesz a házadban, leányod nem ismeri meg a fájdalmat és a szenvedést. Az asszony elment a tündérkertbe és futott a rózsaágy felé. Aztán hirtelen meg állt és sápadtan, szivdobogva állt a helyén. Sok száz rózsa volt ott egymás mellett, egyforma a színük, illatuk a szépségük, az asszony remegve, lázasan kutatott és nem ismerte fel az övét. Egyik rózsa ugv hasonlított a másik­hoz és neki egy idegszála sem rezdült meg, hogy megsúgja, hogy melyik volt az övé. Es a hajnali órákban megtelt a kert hozzá hasonló asszonyokkal, akik ott szaladgáltak és keresték hajdani szenvedélyük emlékét, hogy mint óvó talizmánt hazavigyék gyermekeik számára. Hiába volt minden 1 Egy sem ismerte meg a saját elmúlt érzéseit. Idegen lett hozzá és egyetlen vonása sem keltett ismerős emlékeket szivében. S egyszerre szétfoszlott a szomorú csapat, mert a talizmánnak csak ugv volt értéke és hatása, ha mindenik an>'a a saját fájdalmát, szenvedését, csalódását viszi haza. De mit tehettek szegények ? Az életüket oda­adták volna gyermekeik boldogságáért, de a múltat, saját lelkűk múltját már nem ismer­ték meg. A három asszony összenézett, aztán hir­telen elkapták egymásról tekiutetüket, mintha mindenki félt volna a másik leikébe belenézni. intézkedésig csak 7 százalékos kamat mellett helyezhetők ki, elfogadásra ajánlja. A debreczeni kereskedelmi- és iparkamara megkereste a várost, hogy közölje vele azon esetleges kívánságait és javaslatait, amelyeket a megye vasúti közlekedésének megjavítására szükségesnek vél. Ez idő szerint a közgyűlés csak a Nagysomkuttal való összeköttetés meg­javítását tartja szükségesnek és erről a kamarát értesíteni fogja. A városi házipénztár és a községi köz­munkára vonatkozó 1913. évi költségvetés elfogadásra ajánltatik. A magyar városok országos kongressusa megkereste a várost, hogy alakítsa meg a kongressus helyi bizottságát. Ez a bizottság a jogi- és pénzügyi bizottság tagjaiból lesz megválasztva. A nagykárolyi Hitelbank Részvénytársa­ság értesítette a várost a hogy villamo telep bővítése czéljaira felvett folyószámla költsön kamatszázalékat egvfél százalékkal felemelte. Az átiratot a kényszerhelyzetben levő köz­gyűlés tudomásul veszi. A Hunyadi-utcza s a Gózson-utcza déli oldalának szabályozását a közgyűlés elrendeli. Színház. A nagykárolyi színházi szezon kezdete tudvalevőleg, a legutóbb történt kerületi szin- ügyi bizottsági ülésen, 1913. január hó 15-ben állapíttatott meg. A folyó évben a színi szezon már január hó 1-én kezdődött; a „két héttel való eltolás azért történt, hogy az Északkeleti színtársulat Nagybányán, ahol a színi szezon deczember 1-én kezdődik, 6 hetet tölthessen. Most azonban változtak a viszonyok és a nagykárolyi szinügyi bizottságon áll, hogy a színi szezon Nagykárolyban nem január 1,5-én, hanem deczember 1-én vegye kezdetét. Értesüléseink szerint ugyanis az Északkeleti szinikerület elnöke, gróf Bethlen Balázs, igen udvarias levélben fordult Nagybánya város tanácsához és szinügyi bizottságához, hogy tekintettel Neményi igazgató defficzites leg­utóbbi működésére s arra, hogy a deezemberi színi szezon sem kecsegtet valami nagy ered­ménnyel, nem volna-e czélszerü dolog, ha Nagybánya város Neményi igazgatót kibocsá- taná a kerületi szerződésből, akár pedig elte­kintene a deezemberi bevonulástól. Nagybánya város tanácsa a szinügyi bizottság meghall­gatása után úgy határozott, hogy Neményi színigazgatót a kerületi szerződés kötelezett­sége alól felmenti, illetőleg, hogy Nagybánya kilép a kerületi szövetségből. Neményi Lipótnak nem kellvén tehát deczember 1-én Nagybányára bevonulni, a nagykárolyi szinügyi bizottság igen okosan cselekedne, ha Neményivel érintkezésbe lépve oda hatna, hogy a nagykárolyi színi szezon deczember 1-én kezdődjék és február 15-ig tartson. Feltéve persze, hogy erről csak akkor lehet szó, ha Neményi Lipótnak Nagykároly város közönsége művészeti igényeinek meg­felelő színtársulata lesz, mert olyan színtársu­lattal, amilyen Neményi Lipótnak az idén volt, nemcsak, hogy deczember 1-én, hanem egyáltalában nem szabad beereszteni a nagy­károlyi városi színházba. r AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, vala­mint finom, puha bőr és fehér teint elérésére és meg­óvására nincs jobb szappan, mint a világhírű „Stec­kenpferd“ liliomtejszappan. Védjegye „Steckenpferd“, készíti Bergmann et Co. ezég Tetschen a|E. — Kap­ható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertár s minden e szakmába vágó üzletben. Darabja 80 fillér. — Hasonlóképpen csodálatosan beválik a Bergmann- féle „Manera“ liliomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tubusa 70 f-ért mindenütt kapható. Modern ruhafestés bármily Háltál or Pál látá ^oc^ernéstar^sP^ss^s --------- divat színre --------- " mJIuJCI s Cl I HfP — $8 guowlérozás — NAGY KÁROLY. 5zéchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom