Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
S Z A amelyen az intézet 500,000 koronás alaptőkéjének 800,000 koronára való felemelésére fog előterjesztést tenni. Á városi takarékpénztárak haszna. Nagybánya város takarékpénztára most küldte be hozzánk az 1911. évi zárszámadását. A városi takarékpénztár 1911. évi tiszta jövedelme 114,000 korona volt Ez az eredmény a legjobb érv a városi takarékpénztárak létesítése mellett. Emelkedett a bankkamatiáb. A pénzpia- czon nagy konsternácziót okozott az a hivatalosan még meg nem erősített hir, hogy az Osztrák-Magyar bank a kamatlábat 6 százalékra emelte fel. Ez az év tizedek óta szokatlan pénzdrágaság jelentékeny csökkenti a hitelt és előre láthatólag Szatmármegyében sok kereskedő bukását fogja előidézni. A hitelszövetkezet uj vezetősége. A nagy- károlyi ipari és gazdasági hitelszövetkezet legutóbb tartozott ülésében elnökké Lukácsovits Jánost és alelnökké Akkermann Antalt választotta meg. Közgazdaság. Forgalmi ártábláját Nagykároly 1912. óv má^czlus I ső hetében. Búza legjobb métermázsa . . 23 K 60 í. „ közép . 22 » 80 „ Kétszeres legjobb „ . 20 n 40 . „ közép . 19 n 50 „ Rozs legjobb . 18 n 50 . „ közép . 18 ii Zab legjobb „ . 17 » 60 „ » közép „ . 16 j) 80 „ Marhahús I. oszt. I kiló . . 1 » 64 „ V II* ,, ,, ,, . i > i 44 „ Kóserhus „ „ . l 11 88 „ Sertéshús ,, „ . 1 V 86 „ Borjúhús „ „ . 1 84 „ Zsir „ „ . 2 „ ■20 „ Szalonna fehér „ „ . 1 76 „ Füstölt » „ . 2 )} 20 „ Tűzifa 1 kbm....................... . 8 V 60 „ Laptulajdonos : TÓTH JÓZSEF. Felelős szerkesztő : ROSEN FELD ZS1EM0ND. Segédszerkesztő: KÁLMÁN MIKLÓS. Főmunkatárs : NAGY ISTVÁN, érendrédi jegyző. «Csarnok. Nikola doktor boszuja. Irta : űuy Boothby. (62 ) Fordította: Radocza Jankó. Csendesen! Hajtsa le a fejét, hogy az ön bilincsét is levehessem. Állva sokkal gyorsabban ment a ráspolyozás és Beckenham is csakhamar talpra állhatott. — Most pedig megpróbáljuk a menekülést és jaj annak, aki utunkat állja! — és az ajtóhoz léptünk. Az ajtó zárva volt és a lakat a külső oldalára volt erősitve. — Próbálja meg az ablakot — Suttogta Beckenham, mikor látta, hogy az ajtó zárjával hiába vesződöm. Mindketten egyesült erővel vetettük magunkat az ablakrácsnak, ámde, ez mind hasztalan volt, az meg sem ingott öklének súlyától. — Most vagyunk csak igazán megakadva — suttogtam társamnak —- itt nem maradhatunk, menekülni pedig nem tudunk, mert hogyan jussunk innen ki? — Ezt magam sem tudom, legfeljebb, ha talán az ajtót törnénk be. Gondosan megvizsgáltam az ajtót, nem volt éppen erősnek mondható, de betörésnek elég munkát adott volna. — Megpróbálom, de figyelmeztetem, hogy ez zajt fog okozni és valószínűleg ütközetre kerül a dolog, amelyben mi, jelenlegi gyenge állapotunkban mindenesetre veszíteni fogunk. — Az nem tesz semmit — felelte bátor fiatal barátom — inkább meghalunk, semmint tovább maradjunk igy élve eltemetve. Még egyszer megtapogattam az ajtót, azután nehéz lépéssel hátráltam — most haT M A R M E G Y E I KÖZLÖNY talmas ugrással feszítettem vállamat az ajtónak. Isszonyu recsegéssel engedett az üté nek és én fa és faltörmeléktől borítva, fejjel egy folyosóra zuhantam. Beckenham csakhamar mellettem termett és felsegített. — Most jön majd az igazi harcz. A következő pillanatban nyakunkon lesznek — mondtam vállamat dörzsölve. De legnagyobb meglepetésünkre minden csendben maradt. Legalább öt perczig figyeltünk lélegzetet visszafojtva — de saját lélegzetünkön kívül semmi neszt sem hallottunk. — Mit jelentsen ez? —■ kérdeztem társamtól. — Lehetséges volna, hogy elhagyták-e házat és bennünket kiéheztettek. — Ezt épp oly kevéssé tudom, mint ön. De mindenesetre azt tartom jólesz felhasználni e csendet — felelte a fiatalember. — Mindenesetre. Egyikünknek végig kell kúszni a folyosón, hogy megtudjuk, hová vezet. Miután ón vagyok az erősebb, én vállalkozom rá. Várakozzék addig itt. Tudtam, hogy a legkisebb gyanús nesz esetleg halálunkat okozhatja, azért halkan, óvatosan mentem előre. A folyosó hatvan láb hosszú lehetett, de nekem végtelennek látszott, Egyszerre elvesztettem a talajt lábaim alatt és nagy robajjal legurultam néhány lépcsőfokon. Az elhagyott folyosón ez nagy zajt okozott, de senki sem közeledett. Beckenham óvatosan mellém kúszott és kérdezte, hogy mi történt? Súgva mondtam el neki és ismét felálltam. Eközben a padló felett íénysávot vettem észre, amint látszolt, egy ajtó alól világított elő. — Csak volna gyufám! — suttogtam. — Mit tegyünk most? — Magam se tudom, mi a tanácsosabb? Legjobb lesz ha hallgatózunk az ajtón, hogy megtudjuk van-e valaki a szobában. Ha az illető egyedül van, rávetjük magunkat és kényszerítjük, hogy az utczára vezessen. Mert tizet fogadok egy ellen, hogy ha még soká okoskodunk itt, felvárjük az egész fészket és akkor csapdába jutottunk. — Igaza van I Előre hát! Halkan az ajtóhoz léptünk és figyeltünk. Valaki járkál benn, de hangokat nem hallottunk. — Bárki legyen is, — egyedül van, az bizooyos, — suttogta kisérőm — nyissa fel halkan az ajtót és azatán rajta Lassan, mialatt a hideg borzongatott a félelemtől, hogy az ajtó csikorodni találna, megnyomtam a kilincset és nesztelenül felnyitottam az ajtót. Folyt köv. Nőstény kanári megvételre Kerestetik. 'HH C;ssim a kSadóhiwaiaSÜjats. Hirdetések. 261—1912. végreh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. és az 1908. évi XLI. t.-cz. 19. és 20. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. törvényszéknek 1912. évi V. 2983. számú végzése következtében Dr Antal István ügyvéd által képviselt Franki Simon nagykárolyi lakos javára 82á K 34 f s jár. erejéig 1912. évi febr. bó 12-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le-és felülfoglalt és 621 koronára becsült következő ingóságok, u. m. : boltiáruk nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1912. évi V. 141/2. számú végzése folytán 824 K 34 f. tőkekövetelés, ennek 1911. évi okt. hó 25. napjától járó 6 százalék kamatai, eddig összesen 94 K 96 í.-ben biróilag már megállapított költségek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban, leendő megtartására 1912. évi márczius hó ll-ik napjának d. u. 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1891. évi LX. t.-ez. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén beesáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták s azokra- kielégitési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1891. évi LX. t.-ez. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykároly, 19l2. évi febr. hó 20. n. Fazekas Menyáért, kir. bir. végrehajtó. ,M-Í-í-t?“ — Papa megengedte! Hisz’ valódi JACOB! élet A n t i n i c O t i n-czigarettahüvelyek fadobozban! “ Vigyázzon! Csakis a ,J A C O B I“ jelzéssel valódi. j Minden fadoboz érdekes Röntgen-képeket tartalmaz! Meghívó. h „Nagykárolyi Közgazgasagi Bank Részvénytársaság“ márczius hó 24-én d. e. fél II órakor saját helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. részvényeseket tisztelettel meghívjuk. A közgyűlés tárgyai : 1. A jegyzőkönyv hitelesítésére 3 tagú hitelesítő bizottság választása. 2. Az igazgatóság javaslata az intézet részvénytőkéjének 500,000 koronáról 800,000 koronára való felemelésére vonatkozólag. 3. Az igazgatóság javaslata a társaság érdekében választmány létesítése és ennek folytán az alapszabályok 36, 40 §§-ainak módosítása, a 66 §. után két uj §-nak beiktatása és ennek következtében a 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77 §§-nak uj számozására vonatkozólag. 4. A létesítendő választmány tagjainak megválasztása. 5. A közgyűlést megelőzőleg 8 nappal az igazgatósághoz Írásban beadott indítványok tárgyalása. Kelt Nagykárolyban az 1912. évi márczius hó 6. napján tartott igazgatósági ülésen. flz igazgatóság.
