Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-03 / 9. szám
Nagykároly, 1912. márczius 3. 9. szám XXXVIII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. ... r megjelenik minden vasárnap. ------:1 EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillérNépnyuzás. Nem is olyan nagyon régen nevezetes szó volt széles Magyarországon a lutri. Ott függött a kis fekete tábla az izgalommal várt számokkal a legkisebb község boltajtóján is és az öreg anyókák nem győzték gyártani a kabalás, a szerencsés számokat, a miket megálmodtak, vagy a miket a csillagokból olvastak le. Aztán szaladtak a tiz-husz krajczárral és lutriztak. Ha kedvezett a szerencse, bizony nem egyszer jelentékeny összegeket nyert a szegény nép, amely a szerencsejátékszenvedélyét i^y aránylag elég olcsón elégíthette ki. És ebből az államnak is jelentékeny jövedelme volt, De jöttek aztán a modern idők; furfangos finánczok kitalálták, hogy a lutri nem jó. Nagyon régi intézmény, mást kellene tehát helyette kreálni. Nem arra gondoltak, hogy végleg kineveljék a népből a játékszenvedélyt, a mely nem egy embert tett már tönkre nálunk, hanem arra, hogy ezt a betegséget még jobban kihasználják, még erősebben fokozzák. Tényleg csináltak is olyan szerencsejátékrendszert, a mely milliókat vont be a játékba s a melyet elneveztek „osztálysorsjáték“-nak. A lutrit eltörölték s helyébe törvényhozási utón az osztálysorsjátékot szervezték. Azt is amúgy magyarosan. Nem azért, hogy abból — ha már muszáj volt a sorsjátékot fentartani — az államnak is lett volna haszna, hanem hogy egyes befolyásos embereknek milliókat biztositsanak. Az osztálysorsjátékot ugyanis nagy állami kedvezmények mellett magánvállalat kezébe adták. A vállalatnak aztán gondja volt rá, hogy elárassza az országot különböző nagyságú sorsjegyekkel. Mint a pusztító sáskák, úgy lepték el a magyar népet a sorsjegyügynökök, akik hihetetlen furfanggal és reklámlármával néhány esztendő alatt megvetették alapját a legembertelenebb népnyuzásnak. Semmiféle intézmény nincs úgy megszervezve a világon, mint az osztálysorsjáték Magyarországon. A nép csakhamar elfelejtette a szerény igényű lutrit s játszani kezdett az uj intézményen. S ma már azt lehetne mondani, hogy minden harmadik ember játszik. Arról azonban nincsen statisztika, hogy hány embert tett tönkre ez a szerencsétlen játékrendszer. Csak a bűnügyi krónikák vetnek néha némi fényt arra a rettenetes pusztításra, amely az osztálysorsjáték nyomán támad. Ügynöke ennek az intézménynek mindenki. Papok, tanítók, jegyzők,- kereskedők és a megszámlálhatatlan fizetett ember. Könnyen lépre lehet csalni a jó, hiszékeny népet. Egy nvol- czad sorsjegyet az első húzásnál másfél koronáért adnak; de a második húzásnál már majdnem kétszeres a jegy ára, a harmadiknál már nem igen tudja fizetni s igy a sorsjegy a további húzásra az elárusító birtokában marad, a ki ezer esetben épen akkor nyer, a mikor a játékos nem tudja kiíizetni a sorsjegy árát. így magyarázható meg az, hogy mindazok az elárusítók, a kik néhány ezer koronával bankot nyitnak és sorsjegyeket árusítanak, rövid idő alatt százezreket nyernek, mig a nép millióira alig jut valami. Sőt az utóbbi időben ez a nagyszabású népnyuzás olyan volt már, hogy a múlt esztendőben a parlamentben interpelláczió alakjában leleplezték az ügynökösködő bankok visszaéléseit; feltűnt ugyanis az, hogy majdnem az összes főnyereményeket rendesen a nagyobb bankok, vagy úgynevezett elárusító „bankházak“ nyerték el. A szegény nép filléreiből felhalmozódott milliókat ezek vágták zsebre. Az interpelláczió hatása alatt a közvélemény és a sajtó hangosan követelte az osztálysorsjáték megrendszabályozását. És mi történt? A régi feltételek mellett meghosszabbították a magánintézet szabadalmát. Csak hadd nyúzzák tovább is azt a nyomorult, szerencsétlen népet, a mely nem képes lerázni magáról a parazitákat s nem a becsületes munkától, hanem a forgandó szeszélyes és a szegény embernek sohasem kedvező szerencsétől várja boldogulását. Mindez a keserűség abból az alkalomból csordul ki a lelkűnkből, hogy a hatalmas Poroszország nemrég tette közé az 1912-ik évi költségvetését, a melyből azt látjuk, hogy a lotto-játékból 17 millió márka haszna volt az államnak; Ausztriának 15 millió korona; Olaszországnak pedig a múlt évben 42 millió lira. íme, ezekben a gazdag országokban — közvetve bár — a lutri ilyen hatalmas összeget juttat vissza a könnyelmű népnek, mig nálunk az osztálysorsjátékból alig 3—4 millió korona az állam haszna, mig a többi milliót, a nyomorúságnak legszégyenletesebb vámját, bankárok, letört politikusok és spekulánsok vágják zsebre. II Ml poll eseményei. Kezd egy kicsit nagyon unalmas lenni Justhéknak az országházbani komédiázása és kezd újból felbáboritó lenni az az időrablás, amit ezek a mübazaffyak elkövetnek. A választójogért ordítják tele az országot, azért a választójogért, amelyet, amig öt évig a hatalom az övék volt: nem akarták megalkotni. Most aztán, bogy a választójog feltartóztathatatlanul útban van, azért adják a szigorú demokratát, hogy a választójog tejfelét annak idején lefölözhessék. , Csakhogy egyszer volt Budán kutyavásár 1 És a szabadalmazott nemzetiszinü negyven- nyolczas kuruezok nem lesznek többé abban a helyzetben, hogy a husosfazék köré tömörülve Ausztria-Bécs farkcsóváló, alázatos, mindenre kapható szolgái legyenek. (Lásd a koalicziós uralom ábráját). A képviselőbáz hétfői gyűlésen Ap- ponyi a Kossuth-párt nevében bejelentette, hogy eláll az obstrukcziótól. A Kossuth-párt — mondotta Apponvi — három főköveteléssel állt elő a póttartalékosok, a szolgálati nyelv és a választójog dolgában. A póttartalékosok kérdésében a miniszterelnök országos határozatot ajánl fel annak kimondására, hogy a tartalékosok nem bivhatók be, ha az ujonczokat az országgyűlés megtagadja. Ez erős politikai biztosítékot nyújt. A szolgálati nyelv kérdésében a miniszterelnöknek azt a hajlandóságát, hogy a sérelmes kifejezés kiküszöböltessék, komolynak tekinti s megnyugvással elfogadja. A választójok kérdésében is kielégíti a miniszterelnöknek az az ajánlata, hogy házhatározattal utasítsák a kormányt a törvénynek még ez évben való előterjesztésére. Elismeri, hogy ezt a garancziát le lehet kicsinyelni, .de viszont tény, hogy egy kisebbségi küzdelemnek ez elég szép eredménye. Földes Béla a póttartalékosokra vonatkozólag nagyobb biztosítékot kiván, mint egy házbatározat. Felszólalására Khuen-Héderváry miniszterelnök ezt válaszolta : Ha más módot kiván, én azt hiszem, hogy ez elől nem fog senki elzárkózni, hogy keressünk még egy más nagyobb garancziát. Kedden napirend előtt Justh Gyula szólalt fel, aki Apponyi hétfői beszédével polemizált. Szerdán beszüntették a napirend előtt való felszólalásokat és napirendre került a véderőreform. Vele természetesen megszólalt a magyar képviselőbáz öreg, fülsértő verklije, az obstrukczió is. „Az elnök energikus akart lenni és akadályozta a névszerinti szavazásokat. Nosza lett ebből botrány és lárma. Ez az: lármázni azt tudnak a Justh legényei. Csütörtök uj nap. Uj viharozás. Szabad- ságkérő-levelek hullása, rezgése és visszaszívása. Tele van a Ház obstukcziós gonoszsággal. Polónyi Géza veri a nagydobot. Undorító, ami történik. Ha képviselőház lennénk: nagyon szégyelnénk magunkat. A technikázás házszabályvita alakjában történt. Olyan dolgok kapcsán, amelynek semmi köze a politikához. I Steib Márton " c» r» r-» lr'f Á íaA-M 1 attA iví/4 AMnA/vAlr 1 />14női és uri-divat üzletében az összes raktáron levő újdonságok leltározás miatt a legmérsékeltebb árakon árusittatnak el. Vigyázat: Kékre festett kirakat!
