Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-01 / 48. szám
Yi agykíStrolyi 19*2. decsembet* I. 48. szám. XXXVISi. évfolyam TMÁRMEGYEI SZERKESZTGSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: iiAGYSAROLYBAM Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. SVSegjeüesiik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 60 fillér. Misi pinziizel. Irta: Hantos Eiemér dr. orszgy. képviselő. Nemzeti bankpolitika és magyar nemzeti birtokpolitika czimén követelték az utolsó esztendőben a napi és a szaksajtóban, a társadalmi és politikai egyesületekben a nemzetiségi hitelintézetek terjeszkedésének megakadályozását. Tény az, hogy a nemzetiségi pénzintézetek növekedőben levő terjedése a magyarság szempontjából nem örvendetes jelenség. Pénzük hatalmával elő tudták idézni a birtokváltozások oly irányát, amelynek főjellemvonása, hogy a magyar- birtok a nemzetiségek kezére jut. Ha azonban harag és elfogultság nélkül vizsgáljuk a veszedelmet, látjuk, hogy a baj íorrása — a pánszláv intézetektől eltekintve — nem a nemzetiségi intézeteknek tulajdonított agitáczióban, hanem más okokban keresendő. A nemzetiségi pénzintézetek íejlődését ugyanis az üzleti konjunktúrák és nem politikai elvek befolyásolják. A pénz áru, amely a fokozódó verseny következtében keresletnek és kínálatnak van alávetve. A nemzetiségi pénzintézetek terjedése csak azt bizonyítja, hogy ők rendelkeznek a legolcsóbb pénzzel, ami ismét a magyar pénzintézetek hiányának, vagy a meglevők elégtelenségének és szervezeti hibáinak egyedüli következménye. A nemzetiségi pénzintézetek terjeszkedésének kulcsa, hogy könnyen, olcsón, gyorsan és élelmességgel vezetik a pénzt oda, ahol arra szükség van. Ezért őket gáncs nem érheti, sőt ebben őket utánoznunk kell oly módon, hogy nemzetiségek lakta vidékeken erőteljes magyar pénzintézeteket szervezünk, hogy azok a magyargazda hiteligényeit csakúgy, mint az oláh, szász, szláv parasztot legkedvezőbben és legelőnyösebben kielégíts* k. A meglevő nemzetiségi pénzintézetekkel szemben, azért, mert készségesen és jutányosán adnak hitelt a magyar parasztnak oly időben, amikor máshol nem kapott, a magyar tőke említett tisztességes versenyén kívül más eszköznek helye nem lehet. Ha pedig velük szemben a passzivitás álláspontjára helyezkedni nem akarunk és folytonos rekrimináczió helyett a nemzeti alkotás tényezőivé akarjuk tenni, akkor nincs más mód, mint békés utón bevenni a magyar nemzeti hitelszervezet érdekkörébe. Hogy a nemzetiségek álláspontja nem oly rideg e tekintetben, mint azt a napi és szaksajtó gondolja, bizonyltja az a körülmény, hogy mikor hat évvel ezelőtt a magyar pénzintézetek legelőkelőbbjei megalakították Országos Szövetségüket, a hazai román és szász intézetek is kivették részüket a hazafias munkából. A nemzetiségi pénzintézeteknek a hiteligények kíélégiíése körül általánosságban véve hasznos, a magyarság szempontjából azonban káros fejlődését a gazdasági téren való ezen együttműködés sokkal jobban alkalmas ellensúlyozni, mint bármely erélyes kormányzati rendszabály. Csak ha a nemzetiségi pénzintézetedet az olvasztó magyar nemzeti politika eszközei, nem pedig bomlasztó társadalmi tényezők gyanánt fogjuk kezelni, lehet munkálkodásunk alapjává oly fejlődésnek, amelynek eredménye a magyar nemzeti hitelszervezetnek nem erővel kiépítése, hanem gazdasági (elsőbbségünkkel véglegesen megállapított diadala. II É Pollii SSítófi. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — A magyar országgyűlés képviselőháza hétfőn ülést tartott. Az ülésen Gróf Tisza István elnökölt. Hazai Samu honvédelmi miniszter benyújtotta az 1913. évi ujonczmegajánlási törvényjavaslatot. Székely Perencz igazságügy- miniszter az erőhatalom hatásáról a váltó és csekkforgalomra és a bérlő és haszonbérlő által elvállalt adófizetési kötelezettség tárgyában nyújtott be két javaslatot. Ugyancssk törvényjavaslatokat nyújtott be Beöthy László fiz első napok, (Egy házitanitó leveleiből,) Irta : HAJDÚ MIKLÓS. A kondicziót, amiről a múlt héten irtani nektek, végre megkaptam. Egy gyárosnál fogok tanítani. A gyárosné alkalmazott tegnapelőtt. Most ti szörnyű boldogan gondoltok rám, hogy istenem, micsoda szerencse, egy gyárosnál tanitok. Hát mindjárt megmondom, a pesti gyár nem mind olyan, amilyenre az olvasókönyvekben, meg a czifra plakátokon lefestik. Az én gyárosom például szappangyáros. A gyára kinn van a külvárosban, ahová ki kellett mennem, mert előbb odaküldtek. Nincs ezen a gyáron afféle egekbe nyúló kemény, emeletek sincsenek egymáson, gőzgépnek se hire, se hamva, úgy főzik itt a szappant, mint az ispánné szokta disznóölés után, csak éppen, hogy többet dolgoznak itt. De a Mözler ur mégis gyáros, biztosan tudom, hogy vasárnap aranyláncza is van. A szappanai papírján meg óriási gyár rajza díszük. Hanem a lakásuk 1 az már egészen nagyúri, ilyen pompát és j fényt eddig csak az igazgató urnái láttam, j amikor érettségi után bucsulátogatáson voltunk j nála. Roppant gazdagok lehetnek ezek a Möz- j lerék. Majd kérdezősködöm felőlük, aztán j megirok róluk mindent nektek, tudom, hogy j érdeke! benneteket, hogy kik között jutok ke- j nyérhez. A gyárosné pont délben fogadott. Délben. ■ Ti azt hiszitek ez az ebéd idejét jelenti. Szó j sincs róla. Tizenkét órakor itt még nem gon- j dóinak ebédre. — Mi —- mondta a nagyságos asszony — háromkor ebédelünk. Ön tanitó ur, (igy szólit engem) a gyermekekkel két órakor fog étkezni. A kis leányaim fölött is öné a felügyelet, az ebéd ideje alatt. Különben napközben csak a Bandira lesz gondja. Nem akarok panaszkodni nektek, de ez volt az első dolog, ami rosszul esett nekem. Eljöttem Pestre, beiratkoztam az egyetemre, indexet kaptam, egyetemi polgár lettem s most naponkint egy óráig vigyázó leszek a gyermekszobában. De sokat lenyel az ember, hogy élhessen. Kapok tiz forintot, ebédet és vacsorát Mözleréknél. Bizony nagyou megörültem ennek s már irtani is egy köszönő levelet a doktor urnák, amiért beajánlott hozzájuk. Mások, amint hallom, hónapig járkálnak itt, amig egy kis keresethez jutnak. Mikor Mözlerné ő nagyságát megláttam, te rád gondoltam édesanyám. Micsoda ruha volt ezen az asszonyon. Hej ha én neked ilyet vehetnék ! Csupa selyem, lágyan leornló, valóságos muzsika a suhogása. Ilyent még sohasem láttam, lerajzolva van valami ehhez hasonló a Római Régiségek könyvében. Nagyon drága lehet az ilyen ruha, mert a kirakatokban sincs efajta,én legalább nem láttam egyet sem, pedig végiggjnóztem már minden Rákóczi-uti bolt kirakatát. De mikor a gyárosné beszélt, akkor is te jutottál eszembe. Te sohase szoktál bennünket magasztalni. Itt ugylátszik más szokás van. — Tanitó ur, kincset adok a kezébe! Ezt mondta a fiáról a gyárosné. No, ez nagyon szép, nagyon jó, nagyon szorgalmas E Kellemes vsieletg- materem ! Legszebb Legértékesebb Pompás gyermekképek egy jól sikerült fénykép! Ilyen jól sikerült fényképek készülnek legjobb kivitelben Huszthy Zoltán közismert fényképészetében Nagykárolyban, Kossuth-utca 5. Gyönyörű kivitelű fénykép-nagyitások régi képek vitán, is ! CO N O er S), o </> 5KT Sű /
