Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-08 / 36. szám

SZATM ÁRMEGYEI KÖZLÖNY Pénzügyi hírek. Egy törpebank ingatlan vásárlása. Hétfőn árverezték el a tasnádi kir. járásbíróságnál Govrik Sándor érszakácsii ingatlanait. Az egyik tagosbirtokot a Govrik Sándornál nagy össze­gek erejéig érdekelt, Nagykároly és Vidéke Takarékpénztár vásárolta meg 225.000 koronáért. Pénzügyi körökben ezt a vételt nem tartják előnyösnek. A szatmári hitelbank uj elnöke. A Szatmári Hitelbank R.-T. szeptember 2-án tartott ülésén az elnöki tisztségre Rooz Samut, a Rooz Testvérek nagykereskedő ezég beltagját, az Osztrák Magyar Bank czenzárát, a Szatmári Termény és Hitelbank igazgatóját választotta meg. Regény-Csarnok. Nikola doktor boszuja, Irta: Guy Boothby. (88) Fordította: Radocza Jankó. — Kérem, mert én még úgy sem hatá­roztam el teljesen magamat. — Jó. A tervem tehát a következő: — mondtam én. — Mr. Wetherell ur a bankból hozasson néhány pénzeszacskót, amelyet érték­telen kövekkel fogunk megtölteni. A zacskó­kat úgy helyezzük el, hogy az inas is lássa. Wetherell ur este a pénzeszsákokkal együtt kocsizzon ki a kikötőbe, ott én hajósnak öltözve., fogom csónakomban a kijelölt helyre vinni. Ön pedig néhány megbízható emberé­vel a másik oldalról tart szemmel benünket és letartóztatja a jelentkező embert, aki azután majd kivallja, hogy hol van miss Wetherell Jelenleg. Nos? — Ez kivihető, — mondta a tisztviselő és mr. Wetherell is helyeslőén bólintott. E pillanatban a márki lépett be, aki már kipihente magát és azonnal másról beszél­gettünk. Wetherell később a bankba kocsizott, én pedig a kikötőbe mentem, ahol estére egy csónakot béreltem, onnan a városba mentem, álszakállt, régi ruhát és kalapot vettem, hogy az este felismerhetetlen legyek. Mikor haza­értem, mr. Wetherell is megérkezett inár és egy csomó vászonzacskóra mutatott, amelyre mindegyikre “1000 font sterling,, volt nyom­tatva. — De ez bizonyára nincs még 100.000 font együtt? — Nem, ez 50.000 fontot jelez, a többi helyett pedig ezt fogom mutatni nekik — és felnyitva az egyik fiókot, egy csomó gyűrött bankjegyet vett elő — itt van a hiányzó összeg papírban. — De hát csak nem akar valóban fizetni; azt hittem, elfogjuk a gazembert minden pénz nélkül? — Ne féljen; ha jól megnézi e bank­jegyeket, meg fogja látni, hogy mind hami­sítvány. A sötétben azonban okvetlenül tév­útra fogják vezetni az illetőt. — Pompás, — mondtam nevetve — mire jól megnézi a pénzt, a rendőrség már rég ott lesz. — Remélem, hogy meg fogjuk őket, — mondta az öreg, kezeit dörzsölve. — Majd megtanítjuk őket. Nikola azt hiszi, hogy legyőzött engem, de majd meg fogja látni, hogy ebben nagyon csalódott. E pillanatban egy gondolat villámlott át agyamon. — Mr. Wetherell és mit fog ön szólni, ha leányát kiszabadítjuk és én újból nőül fogom kérni. El fog vejének fogadni? — Hogy mit mondanék? — kiáltá. —- Azt fogom mondani. Vigye őt és az Isten áldja meg önt! Sokat kell jóvá tennem. Én csúnyául bántam el önnel és ön nemesen boszulta meg magát., ha a leányom is itt lesz, most fontosabb dolgunk van. Hány órákkor indulunk estére? — A levél tiz órára mondta a találko­zást és igy jó lesz, ha mi féltizre már a csónakban leszünk. Jó lesz, ha időközben ön kipiheni magát. Mit gondol külömben az inas tud már a pénzről? — Kell hogy tudjon róla, mert ő hordta fel szobámba és ezenkívül a délutánra sza­badságot kért. — Persze, mert továbbítani akarja az újságot. Nagyon jól van, minden pompásan halad. Mpst kissé pihenni megyek. — Én követni fogom példáját, de előbb meghagyom, hogy ma korán étkezzünk. Félhétkor ettünk és félnyolczra szobámba mentem, hogy átöltözkődjem. Azután elbúcsúz­tam a márkitól — aki mindenáron velünk akart jönni — kiugrottam az ablakon észre­vétlenül, a kerten keresztül távoztam; csakha­mar a kikötőbe értem. Negyedórával később Wetherell is oda,ért és én siedttem felnyitni a kocsi ajtaját. Átöltözésem oly jól sikerült hogy egy perczig értelmetlenül bámult rám, azután felismert hangomról. Sietve csónakba hordtuk a pénzes zacskókat és azután magunk is beszálltunk. Kezembe vettem az evezőket, Wetherell a kormány mellé ült és kieveztünk a kikötőből, Sötét, csillagtalan éjszaka volt. Hideg szél fújt és én már bánni kezdtem, hogy nem vettem felöltőt. Szótlanul siettünk a kijelölt irány felé. (Folyt, köv.) Közgazdaság. Forgalmi ártáblázat Nagykároly, 1912. év szeptember l-sö hetében­Búza legjobb métermázsa . . 20 K ~ f. „ közép . 19 n 60 „ Kétszeres legjobb „ . 16 40 . „ közép . 15 »1 60 „ Rozs legjobb . 16 w „ közép . 15 20 „ Zab legjobb „ . 21 » 60 „ > közép „ . 20 » 80 ” Marhahús I. oszt. 1 kiló . . 1 w 64 „ . 1 f 1 44 „ Kóserhus „ 1 88 „ Sertéshús . 1 86 . Borjúhús >? • . 1 n 84 „ Zsir 2 20 ., Szalonna fehér » . í 76 „ Füstölt . 2 20 Tűzifa 1 kbm. . . . 10 Laptulajdonos : TÓTH JÓZSEF. Felelős szerkesztő: ROSENFELD ZSIGM0ND. Segédszerkesztő: KÁLMÁN MIKLÓS. Csodás hatású GESZTENVESEJ azonnal hófehérré varázsolja arczát. Próbaadag 1 kor. Egész adag 2 K. Stettnerné RAKÓCZy CAROLINA urinőnél Pápa, Zrinyi-utcza 17. sz Kiszdóh, esgesuleteh könyvtáraiknak megsérült könyveit, tanulók: tankönyveiket, hivatalok törvénykönyveiket legolcsóbban és legjobban a Róth és Tóth modern könyvkötészetében köttethetik be. Nagykároly, jókai-utc«. 2 o 05 CQ £= 05 > ‘CD lO 05 ISI ‘05 N < .ASzatmármegyei Közlöny“ kiadóhivatala. Illiilll '¥/_ ©WQ; m Á­■ 31 & JROTH ÉS TÓTH i zat»lárváirmegye és a vidék legnagyobb MM vilamos erőre berendezve NAGYKÁROLYBAN, Jókai-uteza 2. szám. Készit diszes báli és lakodalmi meghívókat, eljegyzési kártyákat, pénzintézeti, ügyvédi, egyházi és iskolai nyomtatványokat. Országos nyomtatványraktár az összes községi közigazgatási nyomtatványokból. Elvállal mindennemű könyvkötészeti munkákat, ima- és emlékkönyvek, albumok és díszdobozok készítését, ízléses munka! Jutányos árak! Vidéki megrendeléseket a legrövidebb idő alatt teljesítünk. > a-I > C/3 >■ O a> a. o­=r <' f—+* E. a> Szatmári ármegye Hivatalos Lapja kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom