Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

Modern ruhafestés bármily divatszinre S Z ATMARMEGVR1 K 0 7 > Q v Hájtájer Pál Modern és tartósplissézés — és guowlérozás — NflQyKAf^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. nuló törekvéseivel, kapóra jött a pénzügyi köröknek a jelszó, hogy tőkeszegény or­szág vagyunk. Ez igaz volt ugyan még a 70-es évek elején, de amint a gazdasági élet fejlődésével és megerősítésével nálunk is beköszöntött a tőkeszerzés korszaka, a tőkeszegénység hirdetése már csak arra volt jó, hogy leplezze a tartózkodást a gazdasági alkotásoktól. Az ország ekkor már tőkeszegénynek nem volt mondható. Hanem igenis mondható az, hogy a gazdaságilag termelt tőke elvonatik a gaz­dasági termeléstől. Megtörtént az vajmi sok esetben, hogy a hitelügyi tényezők gátolták iparunk íejlődését és boldogulá­sát. Nagy pénzintézeteink nem törekedtek a nemzeti termeléssel kapcsolatos önálló­ságra szert tenni és a könnyű boldogulás okából megmaradtak, noha megnőttek és meggazdagodtak egyszerű tőkegyüjtő s alaptőke növelő intézeteknek. Nem volt meg náluk a kellő gazdasági érzék és ez okból nem is teljesítették a tőlük méltán várható gazdasági hivatást. A közgazdaság szolgálatára teremtett és rendelt állami intézmények kevés kivé­tellel beváltak és gyakorlati irányban állan­dóan éreztetik hatásukat. Ellenben az ugyanannak a czélnak szolgáló társadalmi szervezetek a pénzintézetek működésükkel az elméleti téren maradnak és tevékeny­ségüknek gyakorlati hatása alig van. Pedig napjainkban, amidőn egyik politikai válságból a másikba sodortatunk és amidőn ezek a válságok a legfontosabb gazdasági kérdésekkel kapcsolatosak, a a társadalomra fokozatosan hárul az ipar­alkotási nagv feladat. F. T. II1 pDiiiu mm — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától — Hétfőn megkezdték a költségvetési felha­talmazási javaslat tárgyalását. Hegedűs Lóránt előadó a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit ismertette. A vitát Gróf Apponyi Albert be­széde vezette be. A beszéddel sokat foglalko­zott a fővárosi sajtó. Pedig nem érdemes rá, mert az a beszéd semmi határozott és semmi komoly kijelentést nem tartalmaz ; felemás álláspont nyilatkozik meg benne. A történelmi erők mérkőzéséről mondott zengő frázisokat. Nem támadta a hadsereget alapjában és lénye­gében, hanem sallangjaiban külsőségeiben, nem lényeges tulajdonságaiban. Belátja a nem­zeti követelések politikájának a mai viszo­nyok között való kilátástalanságát, de azért mégis mellettük van. Hely tele niti az obstruk- cziótjde azért mégis igazolja és belátja jogos­ságát és igy tovább. Konzervatív és reakcziós beszéd volt Apponyi némely kijelentésére az utána felszólalt Holló Lajos válaszolt. Megcsappant érdeklődés mellett folytatták kedden az appropriáczió vitáját. Négy viczi- nális szónok: a néppárti Huszár Károly, a kis­gazda Szabó István és a Justh-párti Valencsik Feréncz és Veszprémi István szólaltak fel. Semmi érdekest nem mondtak. Szerdán a felhatalmazási vitát folytatták. Az ülés szónoka Benedek János és Beck Lajos volt. Nagy érdeklődést keltett Gróf Zichy János válasza Rakovszky Istvánnak a Hun­gária bank ügyében előterjesztett interpellá- cziójára. A választ az interpelláló is megnyuvással vette tudomásul. Kijelenti, hogy a kultuszmi­nisztériumban hivatalosan nem tudnak a bank­alapításról. Ami pedig az ő személyét illeti, határozottan és kategorikusan kijelenti, hogy amióta miniszter semmiféle közgazdasági intéz­mény működésébe bele nem folyt s ebbe sem. Ami a dolog érdemét illeti teljesen egyetért Rakovszkyval. Minden közigazgatási intéz­mény, amely felekezeti alapokra van fektetve, elhibázott intézmény, mert nem általános, ha­nem particzipiális érdekeket képvisel. S ha vizsgákra és mindent elkövetek, hogy kellő időben megkapja a diplomát. — Csupán egy feltételem van, nagyságos uram, szólt a szatócs. — És mi az a feltétel ? — Meg akarok győződni arról, vájjon a fiam jól megtanulta-e az ügyvédi mesterséget ? Ezért az oklevél elnyerése után a kezébe adok egy port. Ha megnyeri, akkor tüstént kifize­tem a tízezer forintot, ha elveszti, akkor meg­szűnik a fizetési kötelezettségem. Az ügyvéd csóválta a fejét: — Barátom, ilyen ügyletbe nem mehetek. Egy kezdő fiskálisnak a kezébe letenni esetleg valami bonyolult úrbéri vagy hagyatéki vagy határsértési port, amelyben ő még járatlan, avagy amelyben evidenter a másik félnek van igaza: ez már nagyon is koczkázatos dolog. — Szó sincs róla nagyságos uram én csak azt akarom látni, hogy a fiú igazán érti-e a dolgát? Ezért egy egészen közönséges som­más pert fogok neki átadni kipróbálás végett. Olyant, aminőt egy kezdő ügyvédbojtár is el tud végezni. — Az más. Tehát áll az alku. A szerződést a jelzett módon megkötöt­ték és a fiú még aznap bekvártélyozta magát az ügyvédhez. Szorgalmasan tanult, az ügyvéd mindennap kihallgatta, előkészítette a leczkékre. A kollokviumok és a vizsgák sikerültek. Két év múlva a fiú megkapta a jog végzettségről szóló bizonyítványt, egy évig az ügyvédirodájá­ban praktizált, aztán sikerei letette az ügyvédi vizsgát. Az örömapa megérkezett a városba és melegen gratulált a fiúnak és az ügyvédnek is. — Nos — mondá az ügyvéd — most már kész a fiú. Tehát kérem a kosztért, a kvártély­ért és az oktatásért a megígért tízezer forintot. Tudom, hogy ön egy feltételt kötött ki, ennek is állunk elébe, a fiú kitünően érti a dolgát. Az apa megszólalt: — Tetszik emlékezni, hogy a fizetés egy általam adandó sommás per megnyerésétől van függővé téve. — Igen, tudom. Tehát elő azzal a pörrel. Az apa folytatta: — Hát én a következő port adom át a fiamnak. A nagyságos ur követel tőlem tízezer forintot. Én ezt a pénzt nem akarom a nagy­ságos urnák megfizetni és e pörben az én ügyvédem a fiam lesz. Ha a fiam megnyeri a port eo ipso nem fizetek. Ha pedig elveszti, akkor nem tartozom fizetni. Úgy emlékszem, hogy ez az eset egy könnyű testi sértési pörrel is komplikálódott. De a sommás pör nem került a bíróság elé, mert a felek között ötven perczentre barátság­talan megegyezés jött létre. látna oly jelenségeket, hogy egyházi körök felekezeti közgazdasági intézményeket akarná­nak létesíteni, ő minden erkölcsi és hivatalos befolyásával arra törekednék, hogy ezt meg­akadályozza. Ami a káptalani vagyonok keze­lését illeti ez az illetők saját felelőssége mellett történik. Ingatlanokat bérbeadnak, ingó vagyo­nokat pedig pupilláris kölcsönökbe fektetnek, vagy pénzintézeteknél helyezik el gyümölcsö- zőleg. Ezt nem akadályoztatja meg. De arra a kérdésre határozott „nem“-mel felel, hogy vájjon megengedi-e a kegyes alapítványoknak pénzintézeteknél való elhelyezését. Ilyen kí­sérletet minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozna. Mozgalmas napja volt csütörtökön az appropriáczió vitájának. Szabó István indítvá­nyának megokolása volt az első pont. Az in- pitvány azt kéri, hogy a volt úrbéres és köz­birtokosságokat illető regále-kártalanitási ka- kamatok ügye országosan rendeztessék. Lukács pénzügyminiszter megígérte, hogy ez ügyben megindítja a belügyminisztériummal a tárgya­lásokat. Nagy érdeklődést keltett Rakovszky István felszólalása, ki főleg azt fejtegette, hogy az ellenzék egységes harcza szempontjából nem szabad a véderőreform ügyébe belekap­csolni a választójog kérdését. Vele ellentétben Polónyi Géza fejtegette a prius kérdését. A vége fele járó felhatalmazási vitát pén­teken érdekessé avatta a Gróf Andrássy Gyula beszéde. Barabás Béla után beszélt Andrássy. A külpolitikai helyzetről szólva kijelenti, hogy hive a hármas szövetségnek, annál is inkább, mert most a keleten olyan események történ­nek, melyek komoly komplikáeziókat vonhat­nak maguk után. Nekünk tehát készen kell lennünk minden eshetőségre,, hogy erősek le­gyünk és féljenek tőlünk. És ez nem érhető el másképp, mint hogy biztosítjuk a véderő­reformnak megszavazását. Utána Lukács László pénzügyminiszter reflektált hosszabb beszédben a vita anyagára s az egyes politikai kérdésekre. Tegnap, szombaton a napirend ez volt: Az appropriácziós vita folytatása és interpel- lácziók. földgáz forrásod Szatmármegyé6en. Senki se törődik velük! JTlt/if acta lett jelentén. Az ország számos helyéről jelentik, hogy itt is, ott is földgáz nyomára akadtak, úgy, hogy a kutatások felette elszaporodtak. Szatmármegyében is több földgázforrás kétségtelen jelenlétére bukkantak és az eddigi megállapítások szerint ezek a források bőség tekintetében vetekednek a kissármási földgáz­forrásokkal. Mindezekről Dr. Péchy Péter, az avasi járás főszolgabírója két évvel ezelőtt ter­jedelmes jelentésben számolt be Szatmárvár- megye alispánjának. A legkisebb részletekre is kiterjedő jelentés szerint a legdusabb föld­gázforrások Avasfelsőfalu és Vámfalu határá­ban léteznek. A Szatmármegye jövendő ipari viszo­nyaira nagy jelentőséggel biró felfedezés ügye a főszolgabíró jelentés óta pihen. Az alispáni hivatalban elolvasták a jelentést, nagyot néz­tek is rajta és aztán „irattárba helyezni ren­delték.“ vegyileg tisztít Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Telep : PetgfNut 59. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom