Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-30 / 26. szám
Nagykároly, 1912. junius 30. 26. szám XXXVIII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: KAGYKÁEOLYBAN Jókai-utcza 2. sz. — SYsegjelemk minden vasárnap. ur~ Pártoktól független ELŐFIZETÉSI ÁRAK: POLITIKAI LAP. Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Telephon 56 szám. Nemtelen czélok, nemtelen eszközök. Isten csodája, hogy meg nem bomlik az ország attól a sok vakhirtől, rosszhiszemű, értelmetlen és egyenesen a „jó vidékiek“ tájékozatlanságára építő ferdítéstől a mivel az ellenzék és egyes lapjai nap-nap után traktálják. Sok mindent megszoktunk a kortesek klaszikus hazájában, szép Magyarországon: fogásokat a miket a küzdelem végén derűvel emlegetnek, az ellenfél megtévesztését, hamis hírekkel való csalogatását, saját pártjának ugyanilyenekkel való biztatását és tüzelését, sőt még ezeknél sokkal erősebb eszközöket: a terrorizmust is. A régi megyei választások időszakonkint megismétlődő világából hagyományképpen maradt meg a korteshadviselésnek ez a módszere. De a mi mostanság történik Magyar- országon az nem-e hagyomány szerint való, az egyáltalában példa nélkül áll mind a múltban, mind a jelenben, nálunk is, másutt is. A hazugságoknak, a hamis híreknek olyan áradata iszapolja végig naponta az ország közvéleményét, hogy valóban csoda, ha a magyar politikai józanság ebben a szennyes áradatban el nem merül. Se szeri, se száma azoknak a koholmányoknak a melyeket az ellenzék Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér tábora úgy dob világgá, hogy maga tudja róla a legjobban, hogy belőle egy szó sem igaz, hogy még csak szemernyi alapjuk sincsen a való eseményekben. A politikai harc. okban szokásos eszköz a közhangulatnak befolyásolására bizonyos megtörtént dolgoknak irányzatos beállítása. Ezek veszedelmes valótlanságok, mert tendencziájuknak némi erőt ad az a valóság, a melyre alapitvák. De hogy egy politikai harezban nap-nap után a legképtelenebb valótlanságokat használjanak fegyverül, s ha már kifogynak magából a politikai hazugságból, akkor a magánéletbe markoljanak bele ugyancsak kieszelt ráfo- gásokkal, s tegyék ezt nap-nap után rendszeresen, fáradhatatlanul, tisztán vak dühök kielégítésére a nélkül, hogy ezzel bármi eredményt érnének el, akár pártczéljaik javára (az ország érdekéről ez urakkal kapcsolatosan nem is szólunk, azzal ők most a legkevésbé f törődnek), azt ilyen mértékben még a mai elvadult közéleti viszonyaink közepeit sem tapasztaltuk. Megdöbbentő lelkiismeretlenség ez elsősorban a közönséggel, másodsorban a magyar politikai d reputácziójával szemben. Mert bár a i ígfontoU elemeket föl nem ültetik : ha csak itt-ott egy pár embert is maszlagolnak tele, akkor is súlyosan vétkeznek a megtévesztettek ellen, a kiknek jó hitével igy visszaélnek. A mellett mivel, hogy ezek a mostanság divatos valótlanságok nap-nap után kiderülnek, hitelét veszti itt minden a közvélemény előtt. Sőt a külföld előtt is. Azzal, hogy az ily módon harezolók hitelével mi lesz, az ördög sem törődik, ha ők maguk vele nem törődnek. Az ő politikai hitelük rosz- szul állott eddig, legfölebb még rosszabbul fog állni ezután. De igenis, törődni kell a nyilvános szó hitelével sokkal nagyobb, messzebbmenő érdekekből, a nép és az ország érdekéből. Ehrggre-. .& nemzetnek milliói nem láthatná^ '‘fa/ndéhjz maguk, nem élhetnek át minden^efeéfnényt, mint annak tanúi és részesei s igy ezek újságok és politikai férfiak révén világositan dók föl. Ha ezek maguk nem helyeznek súlyt a fölvilágositás, a tájékoztatás becsületességére, ha a hamis, a népszerüséghajszoló jelszavak ámításán kivül még ténybeli valótlanságokkal is dolgoznak, akkor csak két eredmény várható, vagy sikerül a népbolonditás s annak következményei (egyszer átélte már az ország) végzetesek lehetnek. Vagy nem sikerül az ámítás, a helyes kiábrándulás idejekorán megtörténik s akkor a nép, az egész ország hitét veszti a tájékoztatás szervében, bizalmatlanná és kormátiyoz- hatatlanná válik. Mpstanság szerencsére egyik esettel sincs dolgunk, hanem egy harmadikkal, a legszerencsésebbel: az ország nem ül íöl a hazugságoknak. Bizonyság erre az, LEGENDA. Irta: LENGYEL LAURA. ... A legszebb, a legtisztább, a legártatlanabb leányt pedig Máriának hívták. Mária szép volt és szelíd. Néha-néha valami édes- bus szomorúság fogta el a lelkét. Gondolkozott, nézte a folyton váltakozó felhőket. Ismerte minden alakjukat, látta mint suhannak, mint tűnnek el ott, arra, messze . . . ahol az angyalok laknak. Az angyalok? Mária kibontotta hosszú szőke haját és mig lassan fésülgette az aranyszálakat, gondolkozott, hogy milyenek is lehetnek azok a csodaszépségü és jóságu teremtések. Ott állt a viz partján és ha belenéz a természetes tükörbe, megtalálja töprenkedésére a feleletet, de Mária lelkében nem volt helye a hivságos földi gondolatoknak. Csak gondolkozott, csak töprengett tovább a fehérszárnyu angyalokról, ha ő is repülni tudna, ha nem tapadna testéhez sehol soha a föld sara, a föld pora. Valami ösztönszerü gyűlöletet érzett a föld ellen. A lélekben, testben egyaránt fehér, tiszta leányok undorodásával, kétségbeesésével nézte, hogy a piszkos sár néha köntösének szélét is érinti. Nem, nem akart róla tudni semmi és napjában százszor is felsóhajtott. — Jól tudom, hogy bűnös hivalgás tőlem olyasmit vágyni, ami engem szegény gyarló leányt nem illet meg. De szivemben olthatat- lan vágy óg a tisztaság, a fehérség után és B «r—......... ■.---------== bo csáss meg nekem Atyám, ha fehér szárnyak után vágyakozom, amelyek végkép megszabadítanának a föld porától, csúnya fekete sártól. így növekedett iMária, szépségben, jóságban, lelki nemességben egyre gyarapodván. Édes apja gyönyörködve, szivbeli örömmel nézte karcsú liliomtermetét, szőke haját, fehér, szelíd orczáját; néha-néha valamit súgott az anya fülébe, ki azonban mindig korholta ilyenkor. — Szép, mert az Isten annak teremtette. De őrizzen meg bennünket az Ur attól, hogy hivságos gondolatok lopódzanak szivébe és lelkének ápolása helyett a gyarló, veszendő testre forditsa figyelmét. így beszélt az anyja, ki nemcsak jó, de bölcs asszonyszemély is vala. Mindamellett belátta, hogy Mária immár elérte azt az időt, amelyben a legszemérmetesebb hajadon szive is nyugtalan lesz. — Az Úristen rendelése — mondta — hogy az asszonynak ura, az embernek meg asszonya legyen. Aztán beszélgetett a szomszéddal, kinek istenfélő és jámbor fia volt. Az öregek beszéltek előbb a dologról és aztán megengedték a fiataloknak, hogy beszéljenek ők egymással. Az ifjú szép volt s kellemetes beszédű. Mária fehér arczán az ifjú tekintetétől tüzró- zsák gyultak s mikor az elment, kitörő zokogással vetette magát édesanyja kebelére. — Anyám, édes jó anyám, én érzem, hogy most meg fogok halni. Az anya csöndesen mosolygott, jól tudva, mit jelent az, ha fiatal leányok a halált emlegetik. Azonban fennhangon mégis megkorholta a leányát. — Mindenki addig él, ameddig az ur véghetetlen irgalmának tetszik. Ő adta éltünket és el is fogja venni, ha jónak látja. Nekünk nem szabad óhajtani a halált, sem zúgolódni ellene, hanem jámboran és becsületesen élnünk addig, ameddig az ő irgalmának tetszik. Mária megcsókolta anyját és kiment rendes helyére a folyó partjára. Leült a viz mellé és kibontotta finom, seiyemszőke haját. Először történt életében, hogy nem gondolt a fehérszárnyu angyalokra és finom kis lábát nem sértette a por, meg a sár, nem, sőt ka- czagott rajta és csodálkozott nagyon, hogyan tudott annyira irtózni ettől a földtől ? Két karját gyönyörű feje alá téve bámult maga elé, de nem a felhőket nézte, hanem az ifjúra gondolt, aki szép volt és kellemes beszédű, kinek szavai tüzrózsákat gyújtottak fehér arczára. Egyszer csak felemelkedett és belenézett a vízbe. Egy csodálatosan szép, szőke leány nézett reá vissza. Megdöbbent. Ő lenne az? Nem, ezt az arezot nem ismerte. Ezt az édes, vágyakozó mosolygást, ezt a különös tüzes fényt a szemekben; az ő vonásai, de nem az ő arcza. Egy idegen, szőke, szerelmes leány nézett reá vissza a folyó sima tükréből és szinte megijedt tőle. Közelebb hajolt a vízhez és lassanként kibékült magával s a benne itörtóntjrálto^ kiterjesztve, V Ruhát fest vegyileg tisztit __ Nagykároly, Kölcsey-n. 1. lO[ 1 tg* ’’w <■ l a róni. kath. templom mellett. állapíttatott 1902. évben. Telep : Petőfl-ut 59. szám.
