Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-09 / 23. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY az elnök indokolása, hogy az egészen lo­gikátlan beszédekkel és folytonos ismét­lésekkel nem engedi a vitát mesterségesen elnyújtani! ? Ezek a preczedensek önmagukban véve is igazolják Tisza gróf házelnök el­járását, a nemzet pedig a felszabadulás érzetének örömével adja meg hozzá a szankcziót, mert a véderőjavaslatok elfo­gadásával olyan mesterségesen épített tor­laszok omlottak le a haladás útjáról, a melyek már egy évtized óta megakasztot­ták a parlamentet a maga normális és alkotmányos működésében Úgy ezek a torlaszok végre eltisztul­tak az útból: ezért nem gáncs, hanem hála és dicsőség Tisza István gróf ház­elnöknek ! t hit holhiii eseiiel. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Történelmi időt éltünk a múlt héten. Az obstrukczió mérges gyümölcse megérett és lehullott fájáról. Az egész ország megkönnyebiil- ten lélegzik fel, mint a nehéz beteg, kinek halálos sebét megoperálták. Lukács László miniszterelnök vasárnap írásban adta meg válaszát Kossuth Ferencz- nek a szövetkezett ellenzék békeajánlatára. A válasz szerint a kormány feltétlenül ragasz­kodik a véderőjavaslat változatlan elfogadásá­hoz, úgy azonban, hogy előbb egyéves provi­zóriumban 136.000 ujoncz szavaztassák meg. A választói jog kérdésére, örömmel kons­tatálja, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok tervezetének kiindulási pontja ugyanaz, mint a kormányé, a mennyiben a tervezet is elvileg az értelmi czenzus alapján szándékozik fel­építeni a választói jogot. Az ellenzék Lukács válaszát nem találta kielégítőnek és elhatározta, „hogy tovább har- czolni fog“ ami szép hegedüszoban azt jelenti, hogy az eddigihez hasonló módon fogják to­vább is lopni az ország drága idejét. A képviselőház hétfői ülésén csendesen méhecskék voltak kivarrva. Belül égett a lámpa és látni lehetett a függöny rajzát. Mikor oda­ért az ablak alá, folyton a falábára figyelt s az ajkába harapott, mikor a faláb nagyot kop- pant a kövezeten ... A mankóját erősen szorí­totta a hóna alá s szinte úgy lopta magát lé- pésről-lépésre. — Csendesen — mondta. Csak csendesen. Most koppant egyet. — Mondom, hogy csendesen! — feddte önmagát. — Hát nem tudsz vigyázni! Hiába volt a figyelmeztetés. A faláb egyre kopogott.-- Igazán mondom, elment az eszed. Ki az ördög látott már ilyen ügyetlen embert, mint te vagy. Ha még egyszer . . . A harangozó megállt és várt. — Úgy! Most, mehetsz tovább — taní­totta aztán önmagát. — De ha mégegyszer megtörténik, kikapsz. Érted ? Bólintott, mintha beleegyezett volna a büntetésbe és azt gondolta: — Úgy kell lépned, mint a többiek, szoktak. Csendesen, mint a fehér egerek. S lépett tovább és kopogott a csendes utczán, melyben csak a két sarkon égett egy- egy lámpa. A keblében azonban szörnyű lo- bogással égett a szerelem és a , gyönyörűség szomjúsága perzselte idegeit. Épen ezen az estén nem volt elég óvatos. A faláb nagyot kopogott az ablak alatt és az asszony mindent észrevett. Már messziről meghallotta a sántát és mikor az ablak alá ért mérgesen elfujta a lámpást. A falábú még látta, mikor elfujta. Azután nem látott semmit, csak egy fehér tovább folyt a véderőjavaslat ellen a vitázó obstrukczió. Hammersberg László és Földes Béla szólaltak fel. Az ülés végén azonban vi­haros jelenetek közt tűzték ki a keddi ülés napirendjére a Szepesházy Imre munkapárti képviselő indítványa feletti szavazást. Az in­dítvány a kettős ülések kimondását czélozza. A keddi nap meglepetést hozott. Az ülés megnyitása után az ellenzéknek úgyszólván minden tagja felállott helyéről, hogy obstruk- cziós határozata alapján a házszabályokhoz kérjen szót. Gróf Tisza István általános figyel­meztetést intézett az ellenzékhez. Azt mon­dotta : Szádjának végre magukba, álljanak meg azon a borzalmas lejtőn, melyre önmagu­kat és az egész országot juttatták. Ebben a pillanatban nagy zaj támadt az ellenzéken, a mely perczekig szakadatlanul tartott. Tisza a zaj daczára folytatta beszédét és hivatkozott arra, hogy gróf Andrássy Gyula az obstruk- cziót a legveszedelmesebb klotürnek bélyegezte és Andrássy Gyula érveivel akarta bizonyítani, hogy húsz ember akarata nem uralkodhat a Házon. Tisza elmondotta általános figyelmez­tetését és jó lehet, a zaj folyton tartott, Tisza tovább is teljesítette elnöki kötelességét. Nem adta meg a szót senkinek, a ki a házsza­bályokhoz jelentkezett, nem vette figyelembe i a zárt ülést kérő ivet, mert a tárgyalás ko­molyságán akart őrködni és nem volt hajlandó többé megengedni a házszabályok kijátszását. Minthogy a zaj folyton tartott, Tisza folytatta munkáját. Feltette szavazásra Szepesházy in­dítványát (a párhuzamos ülések tartására vo­natkozólag), mit a többség elfogadott. Azután megkérdezte, akar-e valaki szólani a véderő­javaslathoz. Minthogy senki sem jelentkezett, feltette a kérdést szavazásra: Elfogadja-e a Ház általánosságban a véderőjavaslatot ? Azu­tán feltette a kérdést: Elfogadja-e a Ház a véderőjavaslatot részleteiben? Végül pedig fel­tette a kérdést: Elfogadja-e a Ház általános­ságban és részleteiben a véderőjavaslatot har­madszori olvasásban is ? A többség felállott, erre elfogadtatta még a napirendet és az ülést felfüggesztette, hogy a jegyzőkönyvet hitele­síthesse. Az érdekes eseményt a Szatmármegyei Közlöny már kedden délután rendkívüli kia­dásban közölte a közönséggel. Szerdán újra botrányt csapott az ellenzék a képviselőházban, a miért is az elnöklő Tisza István, a Ház tekintélyének súlyos megsértése foltot. Ez volt az asszony. Aztán hallotta, hogy odabenn reccsen az ágy, mikor az asszony belefeküdt. Hirtelen valami őrült gondolata támadt. Azt gondolta, hogy kopogtat és kopog­tatott. Először lassan kopogtatott, mintha azt mondta volna: — Könyörgök. Aztán dühösen ütötte meg az ablakot. Már akkor azt mondta: — Nyisd ki! Harmadszorra már az ablakrámát verte öklével és eldobta a mankóját. Belülről lassan kinyitották az ablakot: — Kérem — mondta az asszony. — Menjen el. — Nem! — No, ha mondom menjen el. — Nem! — Ha még egyszer megüti az ablakomat, kiáltok. — Kiálts! — A pandúrért megyek! — Menj! — Majd meglátja — mondta az asszony s azután hallatszott, amint kinyitotta az ajtót. A falábú pedig csak állt ott az ablak mellett és rázta a rámát. Aztán öklével ütött egyet az üvegre, megvérezte a kezét, de nem törődött már a vérrel, az üvegek csörömpölésével Egyre döngette az ablakot, letépte a méhecskékkel kivarrt függönyt és bőgött ordított és egyre azt mondta: — Édes asszonykám! Édes . . . ☆ _____Egy félóra múlva hazavitték a csendőrök. mi att több képviselőt, akik az elnöki intézke­désekkel szembe helyezkedtek, rendőrökkel távolittatott el a teremből. Ezek között volt a nagy károlyi kerület képviselője; Gróf Károlyi József is. Azután áttért a Ház a napirendre. Egyhangú határozattal megszavazták harmad­szori olvasásban a honvédségre vonatkozó törvényt, megkezdték a katonai bűnvádi per- rendtartás ietárgyalását, a melyet Darvai Fü- löp előadó ismertetett. Több rendzavaró kép­viselőt, köztük Justh Gyulát is, 45 napra ki­zártak az ülésből. A botrányos állapotok betetőződtek egy őrületes tettel. Kovács Gyula az először kitil­tott képviselő' pénteken betört a képviselőház üléstermébe s háromszor rálőtt Tisza Istvánra, akit nem talált, majd mikor leteperték, közben még két revorverlövéssel magára lőtt és élet- veszélyes sérülést szenvedett. Ezután a képvi­selőház Tisza elnöklésével letárgyalta a polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvénv- j avaslatot. A közgazdasági egyetem. A múlt héten a fővárosi gróf Károlyi palotában igen nagyfontosságu megbeszé­lést tartottak gróf Károlyi Mihály elnök­lése mellett Magyarország vezető gazda­sági szakemberei. A megbeszélés tárgya a közgazdasági egyetem volt. Most, amikor egymásután két uj egyetemet állítanak fel az ország­ban, s amikor további egyetemekről, vagy egyetemmé való fejlesztésekről is sok szó esik, akkor ez a kérdés nem időszerűtlen. Szükséges a sok tudákos, Meiner pályára nevelő egyetem mellett egy olyan főiskola is, amely gyakorlati pályára nevel, sőt amely a gyakorlati pályára való menést mintegy a diploma erejével sokkal bizta­tóbbá teszi ebben a diploma éhes hazában. De viszont éppen itt van a legnagyobb hiba, a kérdés legnagyobb nehézsége. Az uj egyetem czélja az, hogy egy gyakor­lati pályára az elméleti kiképzés legmaga­sabb fokát adja, de az elméleti kiképzés tulajdonképen egyáltalában nem tudja majd megállni a helyet a gyakorlatban. Aki a . gazdasági pályán akarja végigcsinálni azt a tanulmányi menetet, amelyet a lateiner pálya megkíván, tudniillik a négy elemit, nyolez gimnáziumot és az egyetemi éveket, az ugyan meg fogja szerezni magának a közgazdasági pályán a legmagasabb kép­zettséget, de azokkal az emberekkel szem­ben, akik a négy gimnázium, vagy legfel- legfeljebb a 8 gimnázium elvégzése után kimentek a iöldekre’és nem tanultak elmé­letet, de künn dolgoztak, nagy hátrányban lesz. Az uj egyetem szervezetének tehát valami egész uj dolognak kell lennie. Olyannak, amely az eddigi egyetemektől eltérőleg nem diploma gyártást fog létesí­teni, hanem valóban a kitűzött czélt akarja hallgatóival megközelíteni. Mert nincs semmi czélja Magyarországon immár olyan iskolának, amely diplomás embereket nevel. Hiszen legnagyobb átka ennek az ország­nak éppen az, hogy a diploma mindenhez képesít, de mindenhez szükséges is. Nem szabad a diplomára bazirozni egy ország­nak minden üzletágát, egész életét. Eddig is már eléggé hemzseg a diploma szótól egész közéletünk, ha ez még a gazda­sági térre is átmegy, akkor nem fogunk tudni kiszabadulni a diploma őrületből. Modern ruhafestés bármily divat színre Éi Hájtájer Pál db Modern és tartós plissézés — és guowlérozás ~ NAGyKAf^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom