Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
Nagykároly, 1912-05-26 / 5. szám
Nagykároly, 1912. május 26. VII. évfolyam. — 5. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny ‘ állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NftGyKÄROLyBflN, Szölö-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGUßöND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések küzlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Tisza ísívaD MzelnökJ Hiába volt az obstrukeziós tábor minden j mesterkedése és erőszakossága, Tisza István { grófot a Ház elnökké választotta. A választás J az alkotmányos rend és törvényes fonnák ! megtartása mellett történt meg. Az utó- i lagos rekrimituicziók, sóhajok, panaszok, sirán- ! kozások, álokoskodások — mind hiábavalók, j Tisza István gróf a parlament törvényesen j megválasztott elnöke. Az a „trükk“, hogy az ellenzék nem vett részt a szavazásban, a választás érvényére nézve semmit sem jelent. Magára az ellenzékre jelent annyit, hogy saját maga is érezte a maga gyöngeségét, mert ha bizott volna igazságának erejében, hát nem folyamodott volna ehhez a szánalmas és semmitmondó tüntetéshez. A Ház az ellenzék kivonulásával is határozatképes maradt s amit határozott, az törvényes érvénnyel bir. Tisza István gróf megválasztásával az igazság és erő ül a magyar törvényhozás alsóházának elnöki székébe. Amiket az uj elnök beköszöntőjében mondott, azokat minden elfogulatlan és hazáját szerető magyar ember igazakul elfogadhatja. A magyar közéletnek legfontosabb szerve a parlament. Kell, hogy az alkotmányos gépezetnek ez a legfontosabb szerve mindenha egészséges maradjon és feladatait fennakadások nélkül teljesíthesse. Másképp a nemzet legfontosabb érdekei jutnak veszendőbe. Beteg parlament beteg nemzetet jelent. A törvényhozás munkaképességét tehát helyre kell állítani. Ez az első és legsürgősebb teendő. Hogyan teszi ezt Tisza István gróf? Úgy, ahogy azt az 1848-iki törvényhozás kigondolta. Törvény van róla, negyvennyolezas törvény, mely utasította a két táblát, hogy alkosson önmagának háziszabályzatot, melylyel a tanácskozás rendjét megszabja és biztosítsa. A 48 iki törvény intencziója tehát nem az, hogy a tanácskozás rendje és a törvényhozás működése megakasztassék, hanem inkább, hogy minden zavaró rendetlenség ellen biztosittassék. Nem azt akarta a 48-as törvény, hogy a parlament munkára képtelen legyen, hanem éppen, hogy munkaképes legjen. Másképp, hogy is alkothattak volna a negyvennyolezas idők állam- férfiai annyi hasznos törvényt a haza javára. A házszabályokat tehát Tisza István gróf, az uj elnök, az alapvető 48-as törvény szellemének és szinte betüszerinti értelmének megfelelő alkotmányos módon akarja kezelni és alkalmazni. Tisza István grófnak ez a kijelentése megnyugtat minden alkotmányosan érző politikust. Az ő általánosan ismert objektivitásában megbizhatik mindenki. Még az ellenzék se félhet a maga kezével falrafestett ördögöktől : Tisza István gróf nem fog a ház elnöki székében „erőszakos“ lenni. Csak erős kezű és igazságos, mint aminő mindig volt. Méltányos vagy szigorú a szerint, amint a tanácskozás rendje és a 48-iki törvény szelleme megengedi és megköveteli. Mi lesz most már az obstukczióval ? hát azt hisszük, hogy egyideig még talán lármás lesz, duhajkodó lesz, egyet-kettőt még nagyokat koppan s azután elhallgat. Kimúl, kiszenved a saját maga bűnében, bajában betegségében. Mert már a Tisza István választása előtt is haldoklóit. Nem lévén semmi támasztéka a nemzet közvéleményében, elygöngült, erejét vesztette. Ha még hébe-hóba éietjelt próbálna adni magáról ez a végképpen megutált obstruk- czió, hat majd elbánik vele Tisza Istán a törvény és az igazság fegyvereivel. Mert Tisza István gróf azért jött, hogy a parlamentben rendet teremtsen és rendet is fog teremteni. Ezt kívánja, ezt várja tőle a nemzet mindenütt megnyilatkozó közhangulata. Helyi érdekek. | j — Miért helyi érdek a pénzügyigazgatóság ? Még most sem szűnt meg teljesen az a ! kicsinylő, fitymáló hang, mellyel magukat europáreknek tekintő emberek is, különösen a boldog pestiek a jó vidékiről, a központtól messze eső perifériákról szólanak. Bizonyos fölényes, pártfogás alá vevő vállveregetés van igen gyakran a szavakban, hahogy egyben-más- ban kénytelenek a vidékiek keresetlenségét, természetes egyszerűségét és meglepő józanságát elismerni. Ezen az általános hangon és , megszokott modoron mit sem, vagy vajmi | keveset változtatott a kor haladása, a technika vívmányaival fokozatosan fejlődő közlekedési eszközök tökéletesbedése, a tér távolság dimen- sióinak jelentékeny megrövidülése és nem változtatott a jó vidékieknek sokszor a magukra erőszakolt és merőben utánzott az a törekvése, hogy a gondolkozásban, érzésben, cselekedetben s minden körülmények között külsőségekben igyekeztek a boldog pestieket majmolni. Alapjában és lényegében megmaradt a jó vidékiek caracteristikus jellemvonása a mit mind modemé és modernebbé vált a boldog pestiek typusa is. Ezer és egy oka van a különbségnek. És ha bármelyik oldalról, akármilyen vonatkozásban, a helyzet bárminő beállításában foglalkozunk is e kérdéssel: csak tapogatózunk, csak találgatunk, a nélkül, hogy a megoldás helyes módját megállapítanánk. Külső körülményekben véljük az okokat felfedezni, jó lehet reá jövünk, hogy e külső körülmények csak a benső, egyéni viszonyokhoz idomulnak s alapjában, valójában magának az egyénnek az ! élete, viszonyai irányítják azokat a conjunk- turákat, melyeknek eredményeként a boldog pestiek typusa megalakul. Mig a jó vidékieknél, végső analysisként mindig és mindenkor a környezet, (divatos irásmodor szerint a í millió) az irányadó, ebben és csak ebben a viszonylatban érthető meg a vidéki genre épen úgy, mint külön-külön minden egyes vidéki természete, élete, felfogása. Ez a környezet pedig egy gyűjtőnévvel, egy meghatározással igy jelölhető meg helyi érdekek. Igen: ez a szó, hogy „helyi érdekek“ és ennek a szónak i a vonatkozása, jelentősége az az alap, a melyen j a jó vidéki természetrajza felépíthető. Helyi érdekek!? Vájjon csak a röghöz kötöttséget, az atavisztikus ösztönszerü ragaszkodást jelenti-e helyhez, személyekhez és viszonyokhoz? Avagy e sajátosságuk és domináló, irányitó szerepük mellett egy olyan csodálatos életfolyamatot jelent-e, melyet a boldog pestiek megérteni sem igen tudnak? Avagy szó szerint természetes gondolkozás mellett értelmezvén e szót: az érdeket önös anyagi előnynek értelmezik s csak szükkörünek, vágyakozás nélkülinek, jámbor beteltségében talán együgyünek is tekintik, ők a modernek, a visszamaradt, messze távolban vegetáló jó vidékieket. Bizonyára téves lenne megtagadni azt, hogy akadnak a boldog pestiek közül is számosán, kiket Budapesthez tradiczionális múltjuk, családjuk, existencziális érdekük köt. Ámde ez a kapcsolat nem oly erős, hogy az érdek már is helyi vonatkozásban legyen s egész teljében hassa át minden gondolkozásukat. Általában is kevés kivétellel ezek szélesebb látókörnek, emanczipáltabbak, semhogy ilyes subtiiis érzések kötve tartsák. Hanem az a jó vidéki, ki a múlt minden gyökérszálával, a föld minden rögével, az emlékek egész rajával csak ahhoz a helyhez ragaszkodik, melyen bölcsője ringott, mely neki s elődeinek kenyeret és megélhetést adott: az érdekközösségnek számosabb, ellentállóbb és elszakithatatlannak látszó fonalával van összebogozva, óletérdeké- nek tekint minden helyi érdeket s az tölti be a lelkét teljesen és minden részében, hogy ez a helyi érdek, az ő érdeke. Hát bizonyára nagyon is subjectiv s polgári életnézlet mellett kicsinyes gondolkozás ez. Nem gyakran megnyilatkozásában, ha nem is nevetséges, talán mosolyra keltő. Azonosítani magát a közel, magára vonatkozónak és tartozónak tudni minden helyi érdeket, bizonyára bővebb magyarázatra szorul. És amily hévvel, meggyőződéssel és bensőséggel nyilatkozik meg ez érdekazonositás és amily szívós kitartással, reménykedő tervezgetéssel, küldöttség járással kapcsolatban jelentkezik a mód az egyes felismert helyi érdekek megvalósítása czéljából; példa erre a nagykárolyi pénzügyigazgatóság kérdése, annál érthetetlenebbé válik az, hogy miért helyi érdek ez vagy az a kivánalom s ha valóban helyi érdek, mi érdeke van X-nek vagy Y-nak, Ezt megmagyarázni szóval nem is lehet. Ezt érezni kell. És a kik érzik, magyarázga- tásra szót nem is vesztegetnek ; a kik pedig kíváncsiskodnak reá, azok feleletet nem is kapnak. Vállvonogatás ott, mosolygás itt: soha meg nem értik egymást. De az állambölcselő, a publiezista érzi és méltányolja a jó vidékiek ragaszkodását s nagyon-nagyon jól tudja, hogy az állami gépezetben épen úgy, mint az emberi szervezetben a jól működő idegszálak és egészséges véredények ' szállíthatják csak az életfenntartó erőt. A helyi érdek közvetlen felismerésen alapul, kielégítése nemcsak helyi szükséglet, hanem erőtényező a gazdasági és nemzeti életben, vonatkozása a közre tartozik. És ekkor szerepet cserél a gondolkozó. Szánakozása, mosolya azonban bizonyára nem a jó vidékiekre vonatkozik. —V—n. Szüűség törvényi öoní. Budapest aszfaltján pünkösdi piros vérrózsák nyíltak. E rózsák keserű illata szerte áradt s az országban mindenütt, igy Szatmár- megyében is, ma is izgalomban tartja az embereket. Bennünket nem lepett meg az, a mi csütörtökön történt. Nem lehetett más következménye az immár évek óta folyó lelkiismeretlen izgatásnak. A csőcselék az utczán nem csinált mást, mint a vasalt nadrágos és kemény galléros csőcselék bent a házban. Nem a garázda Justh-párt, sem az elvekért harezoló szocziál- demokrata párt bűnös ebben az ügyben, de bűnös a munkapárt, a mely a maga hatalmas löbbségóvel birka módra tűrte, hogy egy tehetségtelen kisebbség uralkodjék fölötte. Azt mondják, hogy az obsüukczió törvényes formák közt történt. De van egy régibb törvény is, egy igazságosabb, az a közmondás, hogy: szükség törvényt bont. Ez a szükség rég bekövetkezett, fel kell bontani az olyan törvényt, a melynek oltalma alatt egy nemzetet lehet megrontani és felbontott állapotában a fejükhöz kell vágni azoknak, akik ilyen csúnya módon visszaélnek vele. Á nemzet azon érzelmeit, melyet a csütörtöki nap kiváltott belőle, a következő és elfogulatlan helyről származó parlamenti tudósítás fejezi ki: A pénteki ülésen erősen meglátszott a csütörtöki véres nap izgalmainak hatása. A
