Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-19 / 20. szám
Nagykároly, 1912. május 19. 20. szám. XXXVIII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: horá, a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. Megjjel enik minden vasárnap. ■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Ilji nehézséüeli. Lukács László békeiárgyalásai egyelőre holtpontra jutottak. Néhány napi tanácskozás után a Justh-párt vezére megint visszatért ahoz a már unosuntig ismert kijelentéséhez, hogy a parlamenti béke a miniszterelnök által előterjesztett alapon meg nem köthető. Mi ez az alap ? A közvélemény körülbelül tudja, hogy Lukács László miniszterelnök mindenekelőtt egy évre akarja ellátni a véderő szükségleteit, azután meg akar alkotni egyrészt egy demokratikus választójogi reformot és másrészt tető alá akarja hozni a végleges véderőreformot. Azt is tudja a közvélemény, hogy ez az alap feltűnően hasonlít ahoz, melyet a Justh-párt most már tiz hónapja obstruk- cziója czéljának hirdet. El lehet mondani nagyjából, hogy Lukács László azt kínálta Justhéknak, amit ezek tiz hónap óta követelnek és erre, az ő saját programme jukra mondták ki Justhék, hogy ez nem megfelelő békealap! A Justh-párt ezt az ő különös álláspontját természetesen azzal indokolja, hogy Lukács választójogi tervezete nem felel meg a párt igényeinek. A közvélemény nagyjából ismeri már Lukács választójogi tervezetét is. Köztudomású, hogy az a választók mai számát legalább megkétszerezné, hogy általános és egyenlő szavazati jogot biztosit és hogy a jogkiterjesztést kizárólag csak értelmiségi, illetve nemzeti kautélákkal korlátozza. Amit Lukács tervez, az körülbelül a legradikálisabb reform, mely a törvényhozás két házában s a választó polgárok túlnyomó többsége előtt még elfogadásra számíthat. Nehéz tehát elhinni, hogy a Justh-párt e tervezet ki nem elégítő volta miatt tagadta meg a Lukács-féle békeajánlat elfogadását. Hogy a Justh-párt ma mégis ezzel az ürügy gyei tagadhatja meg saját béke- programmjának végrehajtását, az eklatánsán bizonyltja, mennyire igaza volt Lukács Lászlónak, mikor első választójogi tervének visszautasítása után azt óhajtotta, hogy már most Justhék is konkretizálják a maguk választójogi terveiket. Ha ez megtörtént volna, akkor egyrészt a kritika bonckése megállapíthatná, vajon egyáltalában végrehajtható-e az a reíorm, melyet Justhék olyannyira titkolnak, megállapítható lenne továbbá, vajon Justhék dédelgetett tervezete csakugyan különb-e azoknál, amelyeket visszautasiTfeciak, sőt megállapítható lenne, vajon a Justh-pártnak egyáltalában van-e komoly választójogi tervezete, vagy-talán csak minden pozitiv szándék hiányában nyargal a mindennel szembeágaskodó negáczió vesszőparipáján ? A helyzet egyébiránt a tárgyalások megszakítása daczára sem mondható reménytelennek. Lukács László nem veszti el türelmét. Bölcsessége, leleményessége, erős idegzete képesiti őt a békéért való küzdelem folytatására. Pártja is valósággal hősies önmegtartóztatással nyújt törekvéseinek passzív támogatást. A közvélemény pedig szintén megnyugvással és megértéssel kiséri a tárgyalások egyes fázisait. Lassankint oda fejlődik a dolog, hogy a Justh-párt ellentállasa ad absurdum részle- teződik. Világos lesz a közvélemény előtt, hogy ez a párt semmi tárgyi eredményt nem keresett. Mert hiszen, ha azt kínálják is neki ma. amit tegnap kért, az se kell neki. Ilyen körülmények közt pedig a Justh- pártot az a veszedelem fenyegeti, hogy eddigi hívei sem fogják ezután komolyan venni. Már pedig reménytelen az olyan harcz, melynek komolyságában többé nem hisz a közvélemény. Ezért, ha vannak is újabb nehézségek, a békében még ma sem kételkedünk. Ha a Justh-párt közérdekből nem hajlandó az obstrukcziót beszüntetni, Lukács László van olyan okos és ügyes politikus, hogy a párt saját érdekét kösse ehhez a békéhez. Ha aztán úgy lesz a kérdés beállítva, hogy Justhék vagy visszaadják a parlament munkaképességét, vagy az ellen is obstruálnak, amit ők maguk követelnek, akkor ebből a dilemmából őket csak a béke ulja vezetheti kifelé. Félév múltán. Irta: FEHÉR JENŐ. Személyek: Tihamér, Jolán. Tihamér: Hallgasson meg Jolán. Szeretem magát. Életem legboldogabb órája lesz az, amelyben önt a feleségemnek fogom nevezhetni. Tudja-e, mit jelent ez a szó: feleség ? Azt jelenti, hogy felesek leszünk jóban, rosszban, örömben és bánatban egyaránt. Azt jelenti, hogy meg kell osztanunk egymással jó és balsorsot, fényt és pompát épp úgy, mint szegénységet és nyomorúságot. Én túl vagyok már a fiatalos hevület csillogó álmain, amelyek játszi napsugarakba kapaszkodnak és csalóka remények lidérceit kergetik. Fiatalon Ízleltem meg az élet keserű falatjait és pompára az én oldalam mellett egyelőre nincs kilátás. Lehet, hogy valamikor jobb idők fognak reánk köszönteni, amikor majd mosolyogva gondolunk vissza az átélt szűkös napokra. Mondom, meglehet. De nagyúri kényelemről, fényről, pompáról egyelőre szó sem,lehet. . . Jolán: Én azt sohasem kérdeztem magától, Tihamér. Tihamér: Annál szükségesebb, hogy megmondjam önnek. Mert ön jólétben nevelkedett, talán kissé el is kényeztették. Meg volt min- | dene, amit kivánt, sohasem tudta eddig mi a gond, sohasem érezte mi a nélkülözés. Jolán: De hiszen. . . . Tihamér: (mosolyogva): No, no, távolról sem akarom ezzel azt mondani, hogy éhezni fog, vagy rongyokban fog járni, ha a feleségem lesz. Oh nem! De a vágyait bizony kissé mérsékelnie kell majd. Nem fogom hintón vihetni a színházba, páholyt sem bérelhetek az operában, drága ékszerekkel nem halmozhatom el, százakba kerülő toiletteket sem csináltathatok magának. . . . Jolán: (Tihamórhoz simulva); Miért sérteget engem ezzel a beszéddel? Megérdemeltem ezt magától ? Hiszen tudja, hogy szeretem, nagyon szeretem. Meg akarom osztani a sorsát bárminő lesz is. Részt akarok venni a gondjaiban, a küzdelmeiben, a szegénységében, minden fájdalmában, mert szeretem. . . . mert szeretem, Tihamér. Tihamér: A szerelmet gyakran megöli a szegénység. Jolán; Az én szerelmemet csak erősíteni fogja. Tihamér: A szerelemnek nincs nagyobb ellensége, mint a szegénység. Jolán: Én megbékítem ezt a két ellenséget ; jóbarátokká teszem őket. Tihamér: Én megtettem kötelességemet, Jolán, édes Jolán sohasem fogja szememre vetni, ha nehéz lesz az életünk és sok mindenről le kell mondania, amiben most busás része van ? Sohasem fogja a szemembe vetni a vádat, hogy milyen jogon merészeltem önt sorsom osztályosává tenni, ha annyi módon sincs, hogy illően, rangosán eltartaassam ? Jolán: Soha, édes Tihamér, soha. (Egy félesztendő múlva.) Jolán: Ma délután vendégem volt. Tihamér: Kicsoda ? Jolán: Katica volt itt, az Örkényi Katica. Tudod az, aki az esküvőnkön oly feltűnően kaczérkodott Bugáth Lőrinczezel, a nagynéném egyik atyafiával, azzal a gazdag bácskai föld- birtokossal. Tihamér: Czélt is ért a kaczérkodásával. Jolán: Hogyne! Bugáth elvette feleségül. Láttad volna csak. . . . Tihamér: Megszépült? Jolán: Ellenkezőleg. A nagy jólét megárt neki: hízásnak indult. De a ruhái. . . . Olyan prémes bunda volt rajta, hogy, testvérek között megér ezer forintot. Hát még az ékszerei! Csupa brilliáns, rubin, smaragd. . . . vagyont érek. ... A kalapjánál olyan exotikus maradok tollai libegtek, aminőket a muzeum is ritkaság számha vesz, E páva mellett úgy & Ruhát fest vegyileg tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-n. 1. a róni. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Telep : PetőfI-ut 59. szám.
