Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
SZATM A R M E G V K 1 KÖZLŐN V Regény-Csarnok. Nikola doktor boszuja. Irta: Guy Boothby. (71.) Fordította: Radocza Jankó. — Nem volna-e szives Hatteras ur megmondani, mikor lesz vége ennek az üldözésnek. Már saját házamban se lehetek ur ? De most már elég volt, mondhatom uram, hogy épen elég! Ön oly lovagiatlan volt és követte leányomat Angliába és most még ide is eljön utána?! , — És igy fogom őt követni egész életemen keresztül Wetherell ur, bárhova vezesse is őt — feleltem nyugodtan. — A „Oricata“ fedélzetén már hónapokkal ezelőtt megmondtam önnek, hogy szeretem őt és ha lehetséges, most még jobban szeretem. Ő is szeret — ha akarja, tőle magától is hallhatja ezt, mért akar tehát minden áron elválasztani egymástól ? — Mert az önnel való házasság gondolatát is gyűlölöm és mert más terveim vannak leányommal. Phyllis itt félbeszakította: — Ha azt akarod mondani ezzel, hogy kényszeríteni fogsz oly emberrel a házasságra, a kit megvetek, csalódsz atyám. Mert elhiheted nekem, hogy mr. Hatteresen kívül más férfihoz nem fogok nőül menni. — Csendesen Phyllis, hogyan merészelsz ily hangon beszélni velem? Egy szót se többet, te ebben is és minden tekintetben engedelmeskedni fogsz óhajomnak. Ön pedig mr. Hatteras, hallotta véleményemet és remélem, hogy ezentúl békében fog hagyni. Ellenkező esetben kénytelen leszek törvényeinkben keresni a megfelelő paragrafust, a melynek kapcsán békét szerezhetek magamnak. Ha időközben mégis mutatkoznék itt, szolgáimmal fogom kilöketni. Adieu. E perczben nem volt mit tennem. Kalapom után nyúltam és Phyllisemtől elbúcsúzva az ajtó felé mentem. De mielőtt távoztam, igy szóltam az igazságtalan atyához: — Mr. Wetherell, egyszer már figyelmeztettem önt és most újból figyelmeztetem: a leánya szeret engem, és bármi történjék is, nőmmé fogom tenni. Ő a maga úrnője és ön nem kényszerítheti őt semmiféle házasságra és ép oly kevéssé gátolhatja meg őt, ha hozzám akar nőül jönni. Egy napon sajnálni fogja ön, hogy igy bánt velem. — Azonnal hagyja el a házamat uram, vagy kénytelen leszek szolgáimat segítségül hívni. Nyugodtan haladtam végig az előcsarnokon és kiléptem az utczára. Mire haza értem, Beckenham eltávozott hazulról, a mi e perczben kellemesen érintett, mert örültem, hogy magam lehettem gondolataimmal. Szivarra gyújtottam és egy széket toltam az erkélyre. A mai találkozás után a dolog még reménytelenebb volt, mint valaha. Mit tegyek ? És ki lehet a boldog vetélytárs ? Talán, ha hozzá mennék ? De ez bolond gondolat, lehetetlenség volt. Szökésre bírjam Phyllist? A szökés keresztül vihető volna, de nagy kérdés, hogy ő beleegyezik-e, mielőtt mindent megkisórlettünk volna. Már szinte óhajtottam Beckenham visszatértét, hogy közölhessem vele újabb bajomat. Félórával később tálaltak, de Beckenham még mindég késett. Hol lehetett? Három óra — négy-öt hat óra lett és még mindig nem jött. Most már lázas aggodalom vett erőt rajtam. Eszembe jutott Beckenham könnyen hivő természete és az ember, a ki Melbournéból folyton követett bennünket. Végre elhatároztam, hogy ha fél nyolezig nem tér vissza, a legközelebbi rendőrállomáson jelentést teszek eltűnéséről. Az óra mutatója kínos lassúsággal haladt előre és a mikor elérkezett a kitűzött idő, elindultam a legközelebbi rendőrállomás felé. Előadtam kérésemet. A napi biztos elé vezettek. Először pontosan kikérdezett, hogyan néz ki Beckenham, hány éves, mi a hivatása és mikor mindezekre nézve kellő felvilágosítást adtam, azt kérdezte, hogy milyen okból képzelem azt, hogy a fiatal emberrel történt valami, mikor az, az egészben csak 8—9 órája van távol hazulról. — Egyszerűen csak azért aggódom, mert tudom, hogy mióta Ausztráliában van, folytonos megfigyelés alatt áll. Ma reggel azt mondta, hogy ebéd előtt rövid sétát fog tenni és meg vagyok győződve, hogy szándékosan nem hagyna ilyen soká értesités nélkül, mert tudta, hogy aggódom miatta. — Meg tudja mondani, mi az oka annak, hogy folytonos megfigyelés alatt áll? — Talán nyomra vezeti önt, ha felemlítem, hogy barátom óriási vagyon örököse Angliában. — Az lehet. De mégis azt hiszem, hogy ön túlságosan aggódik mr. . . . — Hatteras a nevem és a „Generalmayor“ szállodában lakom a Palgrave Streeten. Folyt köv Laptulajdonos : TÓTH JÓZSEF. Felelős szerkesztő: ROSENFELD ZSIGMOND. Segédszerkesztő: KÁLMÁN MIKLÓS. Fömunkatárs : NAGY ISTVÁN, érendrédi jegyző. 2nT 3rilttér.* Nyilatkozat. Az anonimusok által vezetéknevemtől megvont utolsó szótagot, e diszitő jelzőt, bár sajnálom, de én sem ruházhatom a »több jelenvolt« aláirásu szokatlan hangú, valótlan czikk kigondolóira. Akiben az intelligencziának egy paránya is van, nem támad ily Ízléstelenül ellenem, amiért nem az embereknek akarván tetszeni, hanem pályámhoz illően s lelkiismeretemhez hiven az evangélium szellemében hirdetem az igazságot s nem rontani, de javítani akarok. Kegyeletet nem akartam sérteni, minthogy nem is sértettem. Beszédem intenczióját félremagyarázva, az igazságot letagadva szórják ellenem az emberi gyűlölet sugalta parlagias szavakat. Sajnálni tudom az ilyen hős férfiakat, akik mindjárt a sajtó fegyveréhez folyamodnak, hogy az igazság szavát elnémítsák. A hírlapi polémiát hivatásommal ösz- szeegyeztethetönek nem tartom s éppen azért az én jóakaróim forduljanak panaszaikkal az egyedül illetékes egyházi fórumhoz. Nagykároly, 1912. május 7. Pálur István, ref. s. lelkész. * E rovatban foglaltakért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. Szőlőoltványokat szállit amerikai sima és gyökeres vesszőket különféle fajokban, fajtisztaságáért jótállva log- dusabb választékban a már évek óta | elsőnek és legmeg- i bizhatóbbnak ismert j Küküllőmenti első szőlőoltvány telep. Tulajdonos: CASPAR! FRIGVES- Medgyes 75. szám. (NagyküKűllőmegye). SfíT Tessék képes árjegyzéket kérni! Az árjegyzékben találhatók az ország minden részéről órkezet- elismerő levelek, ennélfogva minden szőlőbirtokos megrendelését nek megtétele előtt az ismerős személyiségektől úgy szó- mint irasbelileg bizonyságot szerezhet magának fenti szőlőtelep feltétlen megbízhatóságáról. Eladó nád. Házfedésre alkalmas, idei vágású, elsőrendű uj nád mintegy 1300 i£ eladó. Értekezhetni Mozisa Pállal Nagykárolyban, Árpád-utcza 104. szám alatt. Szabolcsvármegyei helyiérdekű vasút Részvénytársaság. 191— 1912. szám. MEGHÍVÓ a „SzabolcsYárinegyei helyiérdekű vasút Részvénytársaságinak 1912. éVi májüs l^ó 23-án (csütörtök) délután 4 órakor Budapesten. IY., Yeres Pálné-utcza 30. szám alatt (I. emelet) tartandó rendes Kitt. NAPIREND: 1. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentése és az 1911. évi mérleg végleges megállapítása. 2. Határozat a tiszta nyereség hova- forditása iránt. 3. Határozat az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére a felmentvény megadása. 4. Az igazgatóság kiegészítése. ó. Az igazgatóság, végrehajtó-bizottság és felügyelő-bizottság tiszteletdijának megállapítása egy évre. Budapest, 1912. évi május hó 3-án. Az igazgatóság. Azon részvényesek, kik szavazati jogukkal élni kívánnak, kötelesek részvényeiket a le nem járt szelvényekkel együtt a közgyűlésre kitűzött határnap előtt 5 nappal, a szokásos pénztári órák alatt Budapesten, a »Magyar általános hitelbank«-nál (V., Nádor-u. 12. sz.), vagy Mim. Frankfurtban : a »Dresdner Bank«-nál letenni. Az államkincstár, Szabolcs- és Szatmár- vármegye, valamint Nyíregyháza város az általuk átvett törzsrészvényeket letenni nem tartoznak. Minden letett részvény egy szavazatra jogosit. Azon részvényeseknek, kiknek részvényeik még ki nem adattak, közgyűlési jogaik gyakorlására azon érvényben levő kötelezvényeik, vagy nyilatkozataik szolgálnak alapul, melyekkel magukat befizetéseikre kötelezték. (Lásd alapszabályok 28. §-át.)
