Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
Nagykároly, 1912. május 12. 19. szám. XXXVIII. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKES2TCSEG és KIADÓHIVATAL: hová. a, lap szellemi ós anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcsia 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. — NSegjelenik minden vasárnap. .. ..: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron* Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö koron* Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillérA mezőgazdasági termelés védelme. A Magyar Gazdaszövetség ez évben junius 19-én tartja országos gyűlését Siófokon. Az országos gyűlés, mint minden alkalommal, idén is a legfontosabb és legaktuálisabb kérdéseivel foglalkozik a magyar gazdászatnak. Egyik fontos prog- rammpontja a tárgyalásoknak a mezőgazdasági termelés védelme. A magyar gazdák jólétét pár év óta nemcsak belső, hanem külső veszedelmek is fenyegetik. Mezőgazdasági termelésünk nehezen megalkotott vámvédelmét iparkodnak megszüntetni s termelésünket kitenni újra az egész világ káros versenyének. Ez a veszedelem nagyon erős forrásokra talál Ausztriában, ahol a nagyon is befolyásos gyáripari és városi körök minden követ megmozgatna, hogy a mezőgazdasági vámok a közös vámterületben csökkentessenek sőt meg is szűnjenek, de visszhangra talál az osztrák törekvés nálunk is, ahol a kereskedő és gyáriparosszervezetek hadat üzentek a csecsemőkorát élő mező- gazdasági vámvédelemnek. A földművelő Magyarországra nézve azonban a vámvédelem a megélhetés olyan teltétele, amely nélkül ebben az országban gazdálkodni nem is lehet. Gavallérok voltunk az osztrák nagyiparral szemben mindvégig. Mióta vámsorómpók vannak Magyarországon és Ausztria határainál, a külföldi iparczikkek után mindig szedtek vámot, hogy a külföldi ipar, valahogy ne versenyezzen az osztrák iparral, amely igy nagyon hálás és jó piacra talált a földművelő Magyarországon. Ezzel szemben a mezőgazdaság nem részesült hasonló vámvédelemben, szabadon özönlött be az egész világ gabonája, marhája és bora, hogy versenyre keljen, ami gabonánkkal, állattenyésztésünkkel és borainkkal mig a kilenczvenes években olyan alacsonyra nem szorította terményeink árát, hogy a megindult agrárius mozgalom s a földmi- lésügyi kormányzat uj szelleme fordulatot idézett elő a monarchia vámpolitikájában, amely ettől az időtől kezdve némi vámot vetett ki a külföld mezőgazdasági behozatalára is. Mezőgazdaságunk azonban 1906. óta érzi a mezőgazdasági vámvédelem jótékony hatását csak igazán, mióta számbavehető vámot kell fizetni a külföldnek, ha terményeit piaczainkra akarja hozni. Azóta állandóan tisztességes árt kap a gazda gabonájáért, marhájáért, boráért és többi terményeiért. Ausztria, amelylyel / zemben a kilenczvenes évekig szinte túlzott gavallérságot tanúsítottunk, nem akarja megfizetni nekünk azt, amivel tartozik s azt kívánja, hogy mig méregdrágán vesszük az ipari termékeket, addig ő ne legyen kénytelen a magyar mezőgazdasági terményekért illő árt fizetni, hanem potom áron jusson hozzá. Ebben a törekvésében támogatásra talál a magyarországi gyárig^' rosok, kereskedők és városok fisain tőinél is. Kétségtelennek látszik, hogy a magyar gazdák szervezett aknamunkával állnak szemben, mely 1917-ben meg akarja szüntetni a magyar mezőgazdaság vámvédelmét. Az 1917. esztendő, mikor Magyarország és Ausztria uj kereskedelmi és vámszerződéseket kötnek a külföldi államokkal, valóságos határköve lesz a magyar mezőgazdasag történetének, Ha mezőgazdaságunkat nem fogja védeni, akkor kezdetét veszi a nagy nemzeti hanyatlás és nyomában a feltartózha- tatlan enyészet. Nagyon keservesen fognak lakolni azok a magyar gyárosok és merkantilisták, akik azt hiszik, hogy vámvédelmünk megbontásával, ami a balkán szerződéseknél s legutóbb Bulgáriával szentben már meg is kezdődött, csak az agráriusokon ütnek s ezen ütés nyomán a magyaripar és kereskedelem fellendülése s mi több, a drágaság általános enyhülése fog bekövetkezni. Nagy nemzeti szerencsétlenség lesz az agrárvédelem visszacsinálása, amely elsősorban a földmivelő rétegek megrendülését, de nyomában az egész ország közgazdasági panaszát idézi elő. Az ébredő földmivelő rétegekben azonban nemcsak öntudat, de erő is van arra, hogy az osztrák gyárosoktól kiindult aknaHelyes megoldás. Irta : Fényes SamuVághelyi Oszkár rest volt felöltözni, •elyem háló kabátjában lopta el a délelőttöt, czigarettaszó mellett lustálkodott. A felesége tegnap hirtelen elutazott. Sürgönyt kapott, hogy a betegágyas nővére hirtelen veszedelmes beteg lett. Még búcsúzni sem volt ideje, csak levélkével értesítette az urát'a kaszinóban, hogy utazik Makóra. Oszkár hát egyedül volt a házban és bár a nejét, mikor itthon volt, alig rette észre, most mégis, mintha híját érezné a házban. Vagy valami egyébnek érezte a híját ? Az igaz, hogy a szeretője se volt itthon — az is vakáczióra ment falura, de a szeretője hiányát nem igen érezte. Már megunta azt a viszonyt. A nő nem volt se esábitó, se buja, se kiváló szép s a legkevésbbé, se szellemes. Oszkárt főleg az asszony jó hire csábította hozzá. Vannak nők, akiknek a jó híréről, a hitvesi hűségéről nem beszélnek az emberek, de vannak olyanok is, kik a közvélemény jóvoltából ezt a hitvesi tisztességet úgy hordozzák, mint egy koronát, mindenki látja, mindenki becsüli. Az ilyen koronákat letörni, különösen izgat sok férfit és Oszkár az e fajta férfiakhoz tartozott. Oszkár mindig divatos volt, diszkrét, tapintatos úriember, aki soha tiszteletlenül nem emlitette nőnek a nevét, de aki tudott olyan udvart tartani maga körül, amelyik telekür- tölte a világot a sikereivel. Divatos nagy ko- kottok, előkelő főúri hölgyek, sikereket arató művésznők, köztiszteletben álló tisztességes nők voltak szerelmei sorozata, akikről ő sohasem beszélt, de a világ mégis tudta viselt dolgaikat. Oszkár férfiúi hivatását úgy fogta fel, mint a hadvezér a sratégiáét, a talaj, a környezet, minden eshetőségét le kellett bírni. A jó hadvezér győz, néha lovasatakkal, néha ágyutüzzel, síkon és szorosokban. Minden csatát meg kell diadalmasan állnia. Azt is jól tudta, hogy mekkora glóriolát von a feje köré az, ha igazán tisztességes asszonyt csábit el. De ez a viszony mégis módfelett unalmas lett idővel. Az ilyen nők még a bukás után is azt a rögeszmét, tartják, hogy bukni is csak egyszer lehet. És hozzá még a férj is olyan ostoba, hogy meghal, szimpla, közpolgári, mondhatni nyárspolgári tüdőgyulladásban. Holott az ilyen afférnak stílszerűen csak úgy csattanós a befejezése, ha az ember a felszarvazott férjnek végzetül még a mellkasát is átlövi, vagy az orrát levágja. Szinte sértésnek vette attól az embertől, hogy épp olyankor hal meg, mikor az első szarvakat rakja rá. Oszkár a felszarvazott férjeket a megvetés gyűlöletével illette. Sokszor valami magasabb morál megtestesítőjének nézte magát, kinek hivatása a felszarvazott pipogyáknak az eltip- rása. Talán nem is szerelem hajtotta a csábításra, hanem a megcsalt férjek sorsán érzett kaján gyönyörűsége. Ezért látta tarthatatlannak ezt az utolsó viszonyát. Hát érdemes egy asszonyt még szeretni, akinek a férje meghal, mint egy nyárspolgár, anélkül, hogy tudna a szarvairól s a nélkül, hogy a világ . . . Nem, ennek a viszonynak véget kell vetnie és újat kell szőnie. Az ember csak nem élhet szerelem nélkül. Már vagy nyolcz napja csiklandozza képzeletét egy pár gyönyörű boka, karcsú, mint az őzé, finom, aczélos, délczeg . . . egy fiatal, urába szerelmes menyecske bokája, aki ugyan ostoba, mint egy fiatal szerelmes asszony csak lehet a mózeshetekben, de akinek a bokája mégis olyan mistériumokról beszél, amelyeket csak a jövendőt látó szem tud megsejteni. A boka a jellem, mondta egyszer egy nagy pillanatában Oszkár s ő hitt is ebben a kijelentésben és még inkább abban a pár bokában, amelynél szebbet sohase látott. . . Igen, megirja szeretőjének az utolsó levelet. Az ilyen leveleket klubban szokta megírni, úriember otthon nem fog pennát, az uzsorását úgy se ereszti a házába. De most nem mehet a klubba, hisz még fel sem öltözködött. Lassan, restül az öltözködéshez fog 8» fi: veíyu/g tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-n. 1. a róm. kath. templom mellett. fllapittatotf 1902. évben. Telep : Petöfl-ut 59. szám.