Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
Nagykároly, 1912-04-28 / 4. szám
Nagykároly, 1912. április 28. VII. évfolyam. — 4. szám. NAGYKÁROLY POLITIKA! LAP. A „Szatmármegyei Közlöny'1 állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NftGyKÁROLyBflN, Szőlö-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelős szerkesztő ésiaptuiajdonos: HIRDETÉSEK 3 kisdohivatalbíin jutányosán vétetnek fel. ROQFNFPI n 7QirRt1ÍSWn ..nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. nUGLIir E.LU £ú!Ui¥lUllU. ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Egylsor és most. A „Nagykároly és Vidéké“-nek és a „Szatmárvármegyé“-nek mostanában nyughatatlan éjszakái vannak. Álmatlanul forgolódnak és dikrekt ennek a búval bélelt országnak a sorsán aggódnak. Keseregve és egyértelműen állapítják meg, hogy általános, titkos, egyenlő és községenkénti választó jog nélkül nincs nyugalom, nyugalom nélkül nincs boldogság, boldogság nélkül nincs szerelem es szerelem nélkül elpusztul, magva szakad a magyar nemzetnek. Az ember igazán nem tudja nevessen-e vagy bosszankodjék. Azt hisszük, hogy egyiket se. Itt kizárólag sajnálkozásnak van helye. Nem a honhazaffyas fentemlitett két lapokat sajnáljuk, hanem ama — igaz ugyan, hogy szükkörben mozgó — közönséget, melynek az ország sorsa miatti aggodalmakat és jajgatásokat hétről-hétre beadják. Sajnáljuk azt a publikumot, amelynek politikai felfogását e két lapok irányítják. Mert maga a „Nagykároly és Vidéke“ és a „Szatmárvármegye“ szentül megvannak győződve, hogy ők komoly politikát csinálnak, még pedig aktuális és modern politikát. Pedig csak önmagukat ámítják, és főleg nem őszinte dolgot miveinek. Úgy vannak poliiikai nézeteikkel, mint a kisvárosi nők hajdanán a divattal voltak. A fővárosban divatos női viselet, régebben a közlekedési eszközök fejletlensége idejében, rendesen csak két év múlva került le, mondjuk az ország északi határszélén fekvő Ökörmezőre, de ott azonban megvoltak győződve, hogy a legújabb divat szerint öltözködnek. Nézzük például a „Nagykároly és Vidékét“. Ez még mindig az ökörmezei divatnál tart. Legutóbbi számában a választójogról a többek között igy ir: A kiegyezés óta 55 év telt el. A nemzet ereje félelmesen megnőtt . . , de terhei is megsokszorozódtak és ez a teher annál nyomasztóbb, kétségbeejtőbb, mert legnagyobb mértékben azoknak a vállaira nehezedik, akik a legszegenyebbek s akik az alkotmány sánczaiból ki vannak zárva. Az a küzdelem, amelyért annak idején Széchenyit parasztlázitónak nevezték . . . az a küzdelem ujult. erővel tört ki; a nép követeli emberi jogait; követeli, hogy ott, ahol eddig róla és nélküle gondoskodtak, neki is legyen megfelelő képviselete. És a függetlenségi és 48-as párt programm- jához híven követeli az általános, egyenlő, titkos, községenkénti választói jog törvénybeiktatását s amig ez meg nem történik, nem engedi az újabb százmilliókat felemésztő katonai javaslatokat törvényerőre emelni. Igen ! ha a demokratikus választójog törvénybe lesz iktatva, ha ennek alapján mindenki szabadon, meggyőződésében sem pénz, sem hatalmi erőszak, sem semmiféle presszióval nem befolyásolhatva gyakorolhatja választói jogát: akkor majd nyilatkozzék ez a népparlament: látja-e szükségét az újabb nagy terheknek. A választójog reiormjának elodázhatatlan szüksége jó néhány év óta minden a progresszív irányt követő magyar embernek immár a vérébe át ment köz követelmény, most már csupán csak a technikái megoldásának módozatain gondolkodnak tudományos elmék és a „Nagykároly és Vidéke“ most állapítja meg, miszerint „a nép követeli emberi jogait; követeli, hogy ott, ahol eddig róla és nélküle gondoskodtak, neki is legyen megfelelő képviselete“. Vagy Ökörmezőn tart még, vagy becsületes meggyőződése ez és igy annak a helyi pártnak is, amelynek szolgálatában áll. És ha az utóbbi igaz, akkor kétszeresen elvtagadás es tisztességesnek nem nevezhető, a pártnak az a cselekedete, hogy szolgalelküségtől vezéreltetve, hitvány magánérdekből öt évvel ezelőtt bojkottot hirdetett, feszitsdmeget! kiállott a Nagykároly eilen azért, mert ez az általános választói jog mellett tört lándzsát. Eszükbe jutott ez most, baraczkfák virágzása idején, amikor egy néhány nap múlva a Nagykároly alapításának hetedik évfolyamába lép. Hét év előtt még gyertyával kellett volna keresni azt az embert, aki itt az általános választói jog problémájával foglalkozott és akkor jött a Nagykároly és a modernség csizmáiban álgázolt e konzervatív város évszázados sarán, erős kézzel felszakitotta a város berozsdásodott vaskapuit, amelyen át kitódult a dobos tömjénszag és kívülről a boldogságot termő végtelen zöld mezőkről beáramlott a lelki szabadság és a haladás friss, vért pezsditő levegője. És a Nagykároly teli tüdővel hirdette, hogy Magyarországon a kastély és a papiak uralmának tul- tengését kizárólag csak a választójogi reform ellensúlyozhatja. Hazaárulónak, — Kristóffy-huszárnak bélyegeztek bennünket és a függetlenségi párt bojkottot hirdetett a Nagykároly ellen. A kicsinyes támadások és különféle becstelen gyanúsítások tűzvonalában bátran és rendületlenül állott a Nagykároly és még lelkesebben hirdette a maga igazát. Történt ez pedig akkor, amidőn Justhék és az említett két lapok pártja ült a hatalom nyergében, amikor módjukban lett volna a választójogot megcsinálni — hi- szen azért is küldték őket a parlamentbe, — ők azonban e helyett az ország vérét csapolták, hogy nemzeti színre mázolt áltörekvéseikhez a piros szint megkapják. Ezért felháborító, ha ezek az emberek most a választójogról beszélnek. Ezért nem lehet komolyan venni egy szavukat se, amit a választójog hangoztatása mellett kiejtenek a szájukon. Azok, ki ma a leghangosabban kiábálnak a választójogért, valósággal irtóznak ettől, de kiabálnak, mert a választójog divatja csak most jutott el Ökörmezőre. Ellenben a ma uralmon levő osztály nyíltan hirdeti, hogy nem hive a választójognak. Ez részükről némileg indokolt is, mert egy radikális választójog az ő hatalmi pozicziójukat döntené meg. Ám a választójogot azért mégis ez az osztály fogja megcsinálni és nem a szájhősök csapata; mert a választójogi reform most már soká nem késhet és amikor népmilliók törekvéseinek, vágyainak a megvalósításáról van szó, nem jöhet figyelembe, hogy az uj választójog a ma uralmon levő osztálynak a köz irányítására való befolyását esetleg csökkenteni fogja. Szatmármegyében apad a Halasztók száma. 153-szoros pluralitás. Egy rendkívül érdekes és Szatmárvárme- gyére szomorú árnyékot vető statisztika jelent meg a Népszava szerdai számában. A törvényhatóságok fölküldték a belügyminisztériumba az egyes választókerületeknek az i9l2. évre összeállított névjegyzékét. Egyikmásik névjégyzóket bizonyos alaki pótlások czéljából vissza kellett küldeni, most azonban már hozzáfoghatnak a választói statisztika elkészítéséhez. Az 1911. évben a magyarországi képviselőválasztók száma 1,197.726 volt. Az idén 1,221.741 a választók száma A választók szaporodása tehát egy év alatt 24.015, vagyis kevesebb az évi szaporodás, mint volt az előző években, mert például 1910-ről 19ll-re a szaporodás 35 OOO volt. Ha igy haladnánk, a mai választói rendszer mellett még elérnénk azt is, hogy csökkenne a választók száma, bár a népesség szaporodott. Most van még több megye, ahol szaporodik a választók létszáma. A szaporodásban Pestvármegye vezet 3088-czal. Ennyivel több az idén a képviselőválasztók száma, mint a múlt esztendőben. A szaporodás a gödöllői kerületben 1082, a monoriban 437, a ráezkeveiben 415, az alsódabasiban 392. A főváros szomszédságában levő kerületekben szaporodtak a választók, föltehető tehát, hogy a székesfővárosból kiköltözöttek sorából került ki a szaporodás. Szaporodott a választók száma rumi «m Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben ....................... fogtechnikus. La ei
