Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-28 / 17. szám

SZATMÁRMEGYEI közlöny Irodalom, művészei Kapuzárás a szatmári színházban. Heves Béla színtársulata szerdán este fejezte be a szatmári sziniidényt. Utolsó előadásul a „Vá­lás után“ czimü franczia vígjáték került színre. A társulat Szatmáiról Dévára ment, ahol 40 napig fognak játszani. Hangverseny az önkéntes tűzoltók javára Érdekes estély lesz május hó 4-én a városi •zinházban. Az estélyt az ifjú Nagykárolyi Önkéntes Tűzoltó-Egyesület rendezi, hogy a befolyó jövedelemből egy mozdonyfecskendő beszerzési költségeinek alapját megteremtse. Nem éppen hízelgő reánk nézve, hogy a város tűzbiztonságának megóvását egy ma­gánegyesülésnek kell megvédeni, de ha tudjuk, hogy ezen egyesület megalakulása előtt milyen tarthatatlan helyzetben volt itt a tűzrendészet, akkor hálával kell fogadnunk az egyesület vállalkozását, melynek tagjai minden mellék- czéloktól menten, kizárólag a köz érdekében szegődtek a tüzkatonáivá. Ezúttal először történik, hogy az Önkén­tes Tűzoltó-Egyesület a közönségtől kér va­lamit. És kér, azt se ingyen kéri, a rendezendő hangverseny belépődijja ellenében, változato­san összeállított, művésziprogrammu műsort ad. A hangverseny érdekességét emeli, hogy a Nagykárolyi Zenemükedvelők-Egyesületének zenekara a folyó évben e hangverseny kereté­ben jelenik meg először a nyilvánosság előtt. A hangverseny műsora a következő: 1. „Nyitány“ a Szerelmi varázsital ope­rettből, Müllertől; előadja a Zenemükedvelők- Egyesülete. 2. „Mozgófényképelőadás.“ 3. „Magyarnépdalegyveleg“ Róvffy Gézá­tól, előadja: a Dalegyesület. 4. Elevenholt házaspár bohózat 1 felvo­násban, átdolgozta: Dezső József. Személyek: Gróf Kázméry — Hornyák Sándor. Agátha neje — Szabó Giziké. Nepomuk inas — Kaizler Imre. Fűző Samu czipész — Tremba Márton. Bábi felesége — Csillagné R. Lujza. Liza ko- morna — Patz Mariska. 5. „Gavotte“ Czibulkától, előadja: a Ze- nemükedvelők-Egyesülete. Az első rózsát, az első csókot, az első könnyet, mind-mind az a kis ócskaság fogja előttem képviselni s mikor ok és czél nélkül ráborulva sírni fogok, senki sem tudja majd, hogy a siralmas, gyötrelmes töldi létnek egyetlen poétikus, szép dolgát: az első szerelmet siratom. Mert van még az elsőn kivül több is, de az csak hitvány reílax, másolat. Mi, kik is­mertük az eredetit, ne szentségtelenitsük meg azt hitvány másolatával. Mert hiába minden, hiába ragyog fel még a nap, küzködve az ő birodalmáért, a sugarai egyre halványabbak, gyöngébbek. És csak a könnyelmű emberek hiszik, hogy újra május van és csak a varrólányok járnak színes blú­zokban az utczán. És tudom, hogy itt az ősz, visszavonhatatlanul itt van. Most már gom­boljuk be óvatosan a kabátunkat és vigyáz­zunk, hogy a lelki fájdalmak mellé valami erős náthát, vagy katarrhust ne szerezzünk be magunknak. Sajgó szívvel teszem a helyére és lassan szedegetem ki a naftalinos téli ruhát, mert csak az akáczfák nyilnak kétszer egy évben és csak a varrólányok kezdik szeptember végén újra a tavaszt. 6. „Balatoni dalok“ Gaál Ferencztől, elő­adja : a Dalegyesület. A műsorban szereplő mozgófényképek a tűzoltóság különféle működését fogják bemu­tatni. Nemcsak a feltétlenül közérdekű czél, de maga a műsor is feleslegessé teszi, hogy a közönség figyelmét erre az élvezetesnek Ígér­kező estélyre külön is felhívjuk. fisz Henriit Ili. Egy melegszívű, poétalelkü ember halálát jelentik. Fliesz Henrik halt meg. Fiatalon, harminczkét éves korában. Fliesz Henrik neve nem ismeretlen a nagykárolyi közönség előtt. Hosszabb ideig az itteni pénzügyigazgatóság hivatalnoka volt és irodalmi munkásságával vonta magára a köz figyelmét. Több helyi lapnak volt munkatársa és leginkább versírás­sal foglalkozott. Verseit összegyűjtve A kol­dusbot rügyei czimmel könyvalakban is kiadta. A szülei iránti rajongó szeretet és a hangula­tok imádása jellemzik verseit, melyek közül egy néhány Fliesz jelentős költői tehetségéről tesz bizonyságot. Az utóbbi években, mint kincstári bánya- számellenőr, Nagybányán lakott. Hétfőn te­mették. Halálát felesége, szül. Bernhardt Vilma nagybányai állami iskolai tanitónő gyászolja. Az elhunyt poéta egyik nyomtatásban még meg nem jelent, hangulatos versét, amelyet halála előtt egy pár héttel küldött be hozzánk, itt közöljük: Egy nagykárolyi kávéházban. Irta: Fliesz Henrik. Gőzölgő pikkolója mellett Sok, színes, hosszú délután, Hol csöndesen busong a lelkem, Itt ült pár éve az apám. Pontos volt mindig, mint az óra, Szemén a kedv úgy harsogott — S olvasta reggeltől napestig A sok-sok komoly hírlapot. Én szembe véle járdogáltam Az iskolába, mint diák — Nem sirtak fel még a szivemben, Almok, vágyak, melódiák. A kávéháznak ablakát, ha Négy óra volt megkopogtatám: Egy áldó mosolylyal tekintett Szegény valómra az apám . . . És az idő tavába mindig Több rónát sodort a vihar . . . Megcsendült egyszer áhítattal Az első szent szerelmi dal. S hogy ott a kávéházi zajban Egy délután olvasgatott . . . Szent, reszkető kezébe rejtett Egy kis vidéki hírlapot . . . És otthonunkból kérkedéssel A szomszédokhoz küldte át, Hogy a fia bolondos ember Rózsákat, álmokat imád. Csilingelő rímekbe szedte, Hogy lelke megrokkant, beteg . . . Poéta lett s hogy a jó Isten Sok látomással verte meg. És lázas homlokomra hajlott Az édes, jó, a drága agg . . . És mint egy tisztes pátriárka Csak ennyit szólt: megáldalak, Örökül nem hagyok mi mást sem, Csak ezt az asszonyt: az anyád: ... Es látatlan sok fényes angyal Font a fejére glóriát. ____ Az örökségem szent ma is még, Csak a ki egykor hagyta rám: Nem issza már ki pikkolóját, Nem áldd már többé’ az apám. S hogy itt ülök egy tompa zugban, Olyan üres a nagy terem . . . Nagy dermedet és jajtalan jaj Vonaglik át a lelkemen. Egy ősz vendéggel kevesebb ez a hely, Egy öreg ember semmiség Fény, pompa, ragyogás köröttem, S megborzaszt mégis ez a lég . . . Lelkem elszáll egy sirhalomra, Keserves csend lesz ott reám: Beh fáj a lelkem, hogy itt hagytál, Kiszenvedett szegény apám. Híreké — Lapunk mai számához a Nagykároly állandó mellékletünk f. évi 4-ik száma van csatolva. — A vármegye tavaszi közgyűlése. Szat- márvármegye törvényhatósági bizottsága a f. évi tavaszi rendes közgyűlését május 9-én Nagykárolyban, d. e. 11 órakor fogja megtar­tani. Előtte való napon d. u. fél 4 órakor az alispáni kisteremben az állandó választmány fog ülésezni. — A kópviselöjelöltsóg ára. Lukács Kon­stantin a dákoromán érzelmeiről ismert király- daróczi gör. kath. papot, a szatmári kir. tör­vényszék a napokban izgatás miatt 3 napi államfogházra Ítélte. A kis Konstantin az iz­gatást krassói képviselőjelölt korában követte el, amikor arra biztatta az embereket, hogy mindazokat, akik nem szavaznak rá, üssék és köpjék szemközt. — Szatmármegyo áprilisban. A vármegyei közigazgatósági bizottság május hó 10-én Nagykárolyban d. e. 10 órakor ülést tart. — Mennyit dolgoznak a vármegyei tisztvi­selők? Csaba Adorján főispán május hó 2-án fél 12 órakor hivatalos helyiségében számon- kérőszéket tart — A postaigazgató balesete. Siket Traján, nagyváradi posta- és távirda-igazgató székhe­lyére akart utazni, midőn útközben, Vámos- pércsen egyszerre az igazgatót heves orvérzés lepte meg és pedig oly nagy mértékben, hogy a környezete aggódni kezdett élete miatt. Si­ket Trajánhoz Debreczenből automobilon orvo­sokat vittek ki s csak nagynehezfn sikerült a vérzést annyira elállitani, hogy hazaszállíthat­ták Nagyváradra. — Polgárbirák a szatmári kir. törvény­széknél. A május hó 15-én kezdődő esküdtszéki czélra kisorsolt vidéki esküdtek a következők: Dr. Grünvald Izidor Fehérgyarmat, Jakó Kál­mán Aranyosmegyes, Czukor Márton, Hadnagy Ignácz Nagykároly; Szilágyi Józset Kishódos, Szabó Zsigmond Fehérgyarmat, dr.Nagy Sándor, Halász Kornél Kölese; Madarassy Dezső Pátyod, Péterfy Imre Kakszentmárton, Maróthy Sándor Gacsály, Lukácsovics János Nagyká­roly, Pécsi Manó Porcsalma, Németh Jenő Szatmárököritó, Almer Károly, Török Pál Nagybánya, N. Gajdis István Pátyod. — Virtuskodásbé! gyilkolt. Nyitod László mátészalkai katona néhány napi szabadságra hazautazott a szüleihez. Vasárnap több isme­rősével betért a korcsmába. Köztük volt Molnár György földbirtokos is, aki katonai históriákat és virtuskodást beszélt el, miközben Nyitrai szuronyát kezébe vette. Nyitrai fegy­verét vissza akarta venni. Erre Molnár a földbe szúrta a szuronyt, kijelentvén, hogy aki onnan el meri venni, lelövi. A katona odaugrott és kirántotta a bajonettet, mire Molnár rálőtt. Nyitrai pár perez múlva meghalt. — A kultúráért. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Nagygócz és Pete községeknek 100—100 kötetből álló népkönyvtárt adomá­nyozott__________________________________ Q Gallérok gőzmosasa % tükörfénynyel hófehérre & Hájtájer Pál tÉ Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása T7ÄGVKAROLV, Széchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom