Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
SZ ATM ÁRMEGYEI KÖZLÖNY Nagykároly város tisztviselőinek fizetésrendezése. Magyarország legtöbb helyén a városi tisztviselők nyomorúságos éhbéren tengődnek. Az é téren uralkodó mizerábilis állapotoknak igyekezett lehetőleg véget vetni a belügyminiszter, midőn nem régen egyöntetüleg megállapította a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok tisztviselőinek fizetési minimumát. A városok legtöbbjében a tisztviselők mai fizetése meg sem közelíti a meghatározott fizetési minimumot és ezért az országgyűlés a városok részére évenként, egész 1916. évig, oly összegű segélyt szavazott meg, amelyből tisztviselőik fizetéseit fokozatosan a meghatározott minirnumig kiegészíthetik. Ámde az 1916. év még messze van és az élet napról-napra drágul. Nem czélunk most újabb jeremiádákat sírni az általános drágasági viszonyokról, hiszen mindnyájunk megsínyli ezt. Csak arra akarunk rámutatni, hogy a silány javadalmazásu városi tisztviselőket is érzékenyen sújtja ez a drágaság. Nem csodálkozunk, hogy Nagykárolyban is az utóbbi években a városi tisztviselők folytonosan panaszos hangú fizetésjavitási kérelmekkel árasztották el a képviselőtestületet. Jóllehet igyekeztek úgy, ahogy javitni helyzetükön, mégis a tisztviselők többsége állandóan anyagi bajokkal küzd. Tisztviselőink végre megunták az örökös kéregetést és most oly tartalmú kérelmet terjesztettek a mai városi közgyűlés elé, hogy fizetésük a belügyminisztérium által megállapított minimális összegben állapíttassák meg. A pénzügyi bizottság ezt a kérelmet pártolólag terjeszti a mai közgyűlés elé, azért, mert a tavalyi költségvetés 18,000 K felesleggel zárult. Nincs kétségünk aziránt, hogy a mai képviselőtestületi ülés is mindenben magáévá teszi a tisztviselők kérelmét és lefogja szavazni azt a bizonyosan jelentkező egy-két városatyát, akik sajnálnak minden fillért a városi tisztviselőktől. Teljesíteni kell a tisztviselők kérését, mert ennek teljesítése fontos közszükségletet képez. Csak jól dotált, anyagi gondoktól a lehetőség szerint mentesített tisztviselőtől lehet jó köz- igazgatást várni. Az a tisztviselő, akit kenyérgondok fojtogatnak, akit családjának nyomora és a holnap bizonytalansága tesz kétségbeesetté, csak immel-ámmal, kedvetlenül és mindenesetben a köz rovására végzi kötelességét. A rosz- szul dotált tisztviselő könnyen megvesztegethető, elkeseredett és csak ártalmára van annak az ügynek, amelyet szolgál. A modern haladás és a köz dolgai iránt érzékkel biró városatya minden habozás nélkül megszavazza a tisztviselők méltányos és jogos kérelmét. HÍREK. . — Áp rilis II. Az 1848-iki törvények szentesítésének „hivatalos“ ünnepét Nagykároly város is megülte. A középületeken zászlókat lengetett az áprilisi szél, a hivatalokban szünetelt a munka. A római katholikus templomban pedig 9 órai kezdettel ünnepi mise volt. — Kinevezés. Csaba Adorján főispán Figus Albert aradi főszámvevő-helyettest Szat- már-Németi th. város főszámvevőjévé, Liteczky István szatmári számtisztet pedig főszámvevőhelyettessé nevezte ki. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Sörössy Gyula nagykállói járásbirósági betétszerkesztő birót hasonló minőségben a nagykárolyi járásbírósághoz helyezte át. __________ Sz atmármegyei Közlöny (16. hét.) 1912. április 30 nap. 14 Vasárnap Városi közgyűlés Kát. Legényegylet mükedv. előadása Quai modo 15 Hétfő Anasztázia 16 Kedd Lambert 17 Szerda Az állandó választmány ülése Anicét 18 Csütörtök Vármegyei közgyűlés Apollonius 19 Péntek Timon 20 Szombat Tivadar .................----------------------- --------^ Vonatok érkezése Nagykárolyba: Debreczen felől d. e. 4*42, 7*13,12*18. d. u. 1*53, 5*58, 8 51, 1 02. Szatmár , d. e. 4*28, 7*10, 9*37. d.u. 3*00, 4*02, 8*08, 11*17. Mátészalka „ d. e. 6*58, d. u. 1*49, 7*46. Zilah „ d. e. 7*05, 12*21. d. u. 7*08. Vonatok indulása Nagykárolyból: Debreczen felé d. e. 4*43, 7*14,9*49. d. u. 3*01, 4*14,8*20, 11 26 Szatmár „ d. e. 4*56, 7*29, 12*30. d. u 1*57, 6*10, 8 52, 1 17 Mátészalka „ d. e. 5*10, 10*40. d. u. 3*15. Zilah , d. e. 5*30. d. u. 3*10, 6*15. ________________ — K álvineumi ünnepség Szatmáron. A szatmári ref. egyház, árvaháza javára, május hó 5-én a színházban fényesnek Ígérkező hangversenyt rendez. A védnökséget eddig a következő notabilitások fogadták el: Tisza István gróf, Balthazár Dezső dr., Csaba Adorján és neje, gróf Bay Lajosné, gróf Dégenfeld Sándor, Domahidy Elemér, özv. Kendi Béláné, Ujfafalussy Miklós, Ujfalussy Sándorné, dr. Vajay Károlyné és Madarassy Dezső. — Eljegyzés. Friedenstein Sámuel nagykárolyi nagybérlő leányát, Szerénát eljegyezte Berkovits Izidor szilágyielei földbirtokos. — Az áilandó választmány ülése. Szatmár- vármegye törvényhatóságának állandó választmánya a 18-iki közgyűlés előkészítése czéljából t. hó 17-én d. u. 3 órakor ülést tart. — Kitüntetett adófizetők. Úgy látszik Japánban se szeretik nagyon a polgártársak az adófizetést. Legalább erre vall egy japáni kis város, Kobe magisztrátusának azon ötlete, hogy a pontos adófizetőket megjutalmazza. így minden polgár, aki adóját pontosan fizeti egy sorsjegyet kap, amellyel nagyobb nyeremény nyerhető. És az aki adóját 10 éven át mindig pontosan megfizeti, a várostól egy emlékérmet kap, amelyet kapufélfájára szegezhet, hogy a járó-kelők is láthassák, megcsodálják s megirigyeljék. hogy abban a házban mily kitűnő állampolgár lakik. Nálunk is elkelne az ilyen trükkökhöz való folyamodás. — A Könyök-utczán véges-végig. Nagykároly két főutczáját: a Széchenyi és Kólcsey- utczát összekötő utcza, a Könyök-utcza a helyi sajtó folytonos sürgetése ellenére még ma sincs kikövezve. A legrondább faluban, nem pedig rendezett tanácsú városban, képzeli magát az ember, ha a mostani esős időben ez utczán visz keresztül az útja. Hogy aztán az a sok idegen, aki megfordul, miként vélekedik a város rendezettségéről, az könnyen tudható. De hát hiába! Ez utczában nem lakik városi képviselőtestületi tag. — Gzáfol a Szilágyság. Állandó mellékletünk, a „Nagykároly“ legutóbbi számában egy kis riportczikk keretében számoltunk be Komáromi Gizi zilahi inczidenséről. A Zilahon megjelenő Szilágyság f. hó 5-iki számában azonban e riportban foglaltakat jól „kitelelt kacsának“ jelenti ki. Az ujságtudósitás szempontjából ez az ügy annyira csekély jelentőségű, hogy olvasóközönségünkre való tekintettel napirendre kellene térnünk felette. Minthogy azonban mi mindenért, amit Írunk helyt ia szoktunk állani; ki kell jelentenünk, hogy a tűzesetről maga Komáromi Gizi informált bennünket és ha érdekli a „Szilágyság“ laptársunk szinireferensét, úgy szerkesztőségünkben kézséggel rendelkezésére áll az a névjegy, amelyen Komáromi a tüzeset részleteit lapunk számára megírta. — A Katholikus Legónyegyesület szinielő- adása. A nagykárolyi Katholikus Legényegyesület ma este a városi színházban műkedvelői előadást rendez. Szinrekerül Tóth Ede háromfel vonásos népszínműve: „A toloncz“. A szini- előadást a Polgári Kaszinóban táncz követi. — Ismét az alkohol. Demán József fehér- gyarmati gazda csaholczi tanyájáról két hízott sertést hajtott be a vásárra. Útközben azonban alaposan bepálinkázott s mámorában az országút közepére feküdt. Disznói erre lökni kezdték a magával tehetetlen embert, addig mig ez az országút mentén elvonuló s a folytonos esőzésekből megáradt árokba esett és belefult. — Álhir egy betörésről. Nagykároly és Vidéke laptársunk f. hó 10-én megjelent számában „Betörő czigányok“ czimmel egy hir jelent meg, amely szerint Singer Márton nagykárolyi bőrkereskedő házába péntek éjjel betörtek s onnan 14.000 korona készpénzt és több értékes családi ékszert elmeitek. A tudósítás szerint már a tettesek is kézrekerültek két czigány legény személyében. Érdekes, hogy a betörésről sem a nagykárolyi rendőrség, de még maga Singer Márton sem tud semmit. — Elfogott kivándorlók. Lang Lajos, Fer- czigán János, Kozma György, Szuperán László reszegei és Pataki József, Kiss László, Kővári Jénos vezendi ifjak útlevél nélkül akartak az ígéret földjére, Amerikába vándorolni. Áz ungvári és pozsonyi határrendőrség azonban feltartóztatta őket s mindannyiuk 15—15 napi elzárásra Ítéltetett. — Bűnbánó tolvaj. Schnell Imre nagykárolyi füszerkereskedő feljelentést tett a rendőrségnél, hogy f. hó 9-én hálószobájából ismeretlen egyén kilopta feleségének 3Ó0 K értékű hosszú aranylánczát és dupla aranyóráját. Á tolvaj ugylátszik megbánta tettét, mert másnap, amikor a rendőri bizottság kiment a helyszínre, az óra és a láncz a szekrény fiókjában volt. — Meglopott urasági inas Andrejkó László Jurcsek Béla uradalmi intéző inasa feljelentést tett a rendőrségnél, hogy pénzét f. hó 8-án valaki megdézsmálta, mert pénztárczájából 3 drb. 20 koronás papírpénz elveszett. A gyanú Marinkás László és Sztán János nagykárolyi suhanczokra irányul. — Berlin nagyszálloda Budapesten. A főváros lüktető élete újból egy látványossággal lett gazdagabb. Az Andrássy-ut és Váczi-körut mellett a Révay-utcza 10. sz. alatt megnyílott a 140 díszesen berendezett szobából álló szálló, melynek vezetését Winkler Ottó, az abazziai Léderer penzic volt igazgatója, a budapesti Royal-nagyszálloda volt titkára, a berlini Hotel Monopol volt igazgatója vette át, ami már egymagában garanczia a szálló előkelő, szakszerű vezetésére. Szobák 2 kor. 60 fill.-től feljebb A szálloda összes helyiségei központi fűtéssel vannak ellátva. Az összes állomások közelében. Villamos megállóhely._____________________ Kic siny ok, nagy okosat A természet örökidőktől lógva fenyegeti az embert, mert ha ideális mesterművet teremtett is benne, amenyiben anyai gondossággal a legelőkelőbb szellemi javakkal ruházta fel, de személyességében azért sokszor durva erőszakkal bánik vele. Majd elemi csapásokkal sújtja, majd alattomos szolgáit a mikroorganizmusokat a legrettenetesebb betegségek előidézőit küldi ki ellene, hogy a porból vétetett embert származására emlékeztesse. És bár az ember évezredek alatt megtanulta, hogyan védekezzék a vízhiány és a villámcsapás ellen csak kevéssé tud segíteni magán, hogyha arról van szó, hogy "bacillusok aknamunkáját kell elhárítani. Szerencsére a földi vándor nem hagyja magát oly könnyen megfélemlíteni. Szakadatlan munkában tanulmányozza a természetnek rá nézve sokszor veszedelmes hatását és titkos munkáját s a természet egy-egy békésebb órában maga árulja el azokat a fegyvereket, a melyekkel az ember a küzdelemben élhet s a melyeket azután meg is ragad, hogy ügyesen és óvatosan védekezzék. Sajnos a győzelem ritkán szegődik zászlója alá. Sok betegség csúffá teszi a taktikáját és elragadja mellőle társait, sőt némelyek oly módon lépnek fel, hogy méltán nevezhetjük őket az emberiség ostorának. Tuberkulózis! Tüdővész! Ezeknek a szavaknak vészes hangzásuk van. Hány embertől ragadták el kedves hozzátartozóját ! S a mig mi erőnknek és egészségünket örvendünk, talán már semmit sem sejtő testünkbe is belopódzott, hogy lassan, de biztosan elsorvasszon benünket. Ámbár ez a romboló betegség nem tudja sokáig eltitkolni jelenlétét s a mikor elárulta magát, akkor már legfőbb ideje, hogy azon fen- tartásért, az életért energikusan megkezdjük a harczot. A küzdők azonban nem egyenlőek számban nagyságban és kitartásban. A szegény embernek tehát társra van szükségbe a küzdelemben, igazi segítő társra. Sokáig nem találták meg ezt a segítőt mig végre előlépett rejtett létéből s az emberiség szolgálatába lépett. E társ neve : kreozot. Ez a bükkfából nyert anyag a melynek sohasem rothadó tulajdonságát eléggé ismerjük, nyomban az orvosi gyakorlatba való bevezetése után nagyszámú gyógyító eredményt produkált. De sokáig megtartotta kellemetlen tulajdonságait is mint kellemetlen szag és iz és mérgező hatás, a mely főképpen a gyomor működérére volt zavaró hatással. Mivel továbbá a kreozot, a mely nem egységes kémiai test közömbös anyagokat is tartalmaz az volt a legközelebbi föladat, hogy a búzát szétválasszuk az ocsu- tól vagyis a hasznos részeket a többitől elkülönítsük s ezzel olyan formát adjunk neki a mely kizár a testre ártalmas minden anyagot a nélkül azonban, hogy evvel különleges hatása gyöngülne. Ebben a törekvésben az. F. Hoffman-La Roche és Co cég teljes sikert ért el, mert Sirolin „Roche“ néven olyan készítményt állít előtt a mely a kreozotnak csakis hatásos alkotórészei tartalmazza és teljes méregmentessége mellett kitűnő, sohasem remélt, most azonban általánosan elismert orvosszer a tüdőbajok ellen.
