Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
<? Z:Jl XXXViil. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. i--- ------- ---------------- ........... •- lüegjelenik minden vasárnap. : 1 = _ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillérEzt a nagy kérdőjelt a politikai világ újéve tolta a közvélemény elé. Hogy végre béke lesz-e a mi parlamenti életünkben vagy tovább is háború: ezt a ködbe burkolt jövendőnek a küszöbén, ki tudná megmondani? A fővárosban hétfőn elhangzott beszédekből sem állapítható meg bizonysággal, mert valamennyiben két húr zendült meg egyforma erővel, — a békéé és a háborúé. Az országos munkapárt szónokának szavaiból bizalom áradt ki a kormány, főleg pedig annak feje, a pártvezére iránt. A törhetetlen bizalomnak és a hű ragaszkodásnak érzelmeivel viseltetik a párt Khuen-Héderváry iránt, aki a számkivetés napjaiban soha el nem csüggedt, akinek oroszlánrésze volt a jelenlegi többség életre hívásában, aki a nemzet által a képviselőházba küldött uj többségét államférfiul bölcsességgel, tapintattal mégis erélyesen vezette a lefolyt másfél esztendő alatt czéljai felé. A párt, amely — lehet — nagy harezok előtt áll, bízik vezérében, bízik annak vezető talentumában, bízik annak magasabb államiérfiui kvalitásában, gazdag tapasztalataiban, okos mérsékletében, lelkének hajthatatlan energiájában, szóval békekötésre és háboruviselésre egyaránt alkalmas tulajdonságaiban. A munkapárt szónokának és a miniszterelnöknek beszédéből harmonikusan kicseng a hatvanhetes alap dicsérete. A párt és a kebeléből kikerült kormány törhetetlen hívei a Deák Ferencz politikájának; igazán, szivükből és hamisítatlanul hatvanhetesek ők, mert a nemzet javára ennél jobbat és czélhozvezetőbbet emberi bölcsesség ki nem gondolhatna. Voltak már próbálkozások, tegyük hozzá gyászos eredményű próbálkozások. Megingott az országban minden, ami negyven esztendeig szilárd volt. S ha most a betegágyból szónokló Kossuth Ferencz arra hivatkozik, hogy az ő részvételük a kormányzásban „óriási nehézséggel“ járt, mert nekik oly alapon kellett miniszterséget vallalniok, „amely alap nem volt az övék“, s hogy akként kellett ügyeskedniük, hogy kormányvállá- suk daczára se legyenek avval vádolhatok, hogy „feladták tüggetlenségi alapjukat“: ezzel a nyílt — egy kicsit talán naiv s egy kicsit talán a politikai erkölcsbe is ütköző — vallomásával világosan megmutatja az utat amelyet a nemzetnek nem szabad soha többé követnie. Hirdetni szép és hangzatos elveket, benépesíteni vele a tömegek képzeletét, felcsigázni várakozásokat, felszítani reményüket csak . azért hogy a többségi padokon lemondjanak mindenről s abból a mivel a nemzetet kecsegtették, nem valósítani meg semmit: ebből a koalicziós gazdálkodásból elég volt egy sütet lepény. Ez a boldogtalan korszak, az elvek elrejtésének, magukba fojtásának, az ing alatt titokban viselt negyvennyolezas sziveknek a szomorú korszaka ne szakadjon soha többé a nemzet nyakába. A lefelé és felfelé való megalkuvásnak, a kabát zsebében összeszoritott öklöknek, az egyszerre hideget és meleget fújó szájnak a politikai divata oly romboló hatással volt a nemzet jellemére és a közerkölcsre, hogy annak megismétlődésétől az országot megfogja menteni jó géniusza. Pedig a függetlenségi párt vezérét betegágyában bizó reménykedések, a jövőre vonatkozó pajzán gondolatok környékezik; „távolról felcsillámló“ reményről beszél és a munkapárti többség „vereségének látható jeleiről.“ Ha Kossuth Ferencz a negyvennyolezas eszmék érdekében buzgólkodik, rettegnie kellene oly eshetőségtől, amely pártját újra a kormánypadok közelébe sodorná. Mert mily sors várna újra az uj többség részére, ha oly alapon kormányozna, amely „nem az övé“, s ha attól kellene az állam ügyeinek vitelében folyton rettegnie, hogy a „labancz ruhába“ megpené- szednének titkolt kuruczérzelmei. E felemás helyzetből a mai többség szabaditottaa ki az eléggé kompromiíált függetlenségi politikát. Minek emeli tehát Kossuth, újra pártja ajkához „a kisértések kelyhéí ?“ Miért reménykedik oly idők bekövetkezésében, amely csapás volt az országra, de csapás volt az ő elveikre is. Mily egyszerű és világos evvel szemben a munkapárti vezérek és a mukapárti többség helyzete! Ez a párt a mas.ameggyőződésének alapján áll, neki nem kell — fogcsikorgatva — a mások meggyőződését szolgálnia. A hamisítatlan hatvanhét a maga bő áldásaival, a nemzet sorsát biztositó erejéA rongyos. Irta: Balassa Emil. Éjjel volt és Bőr hazafelé bandukolt. Ma kissé korábban hagyta ott a szurtos lebujt, ahol éjjelente állandóan tanyázott és ahol tekintélye volt, mert az idő még nem tudta teljesen lemosni Borról a régi jólét nyomát. Ma még lakozott benne egy kis józanság és ez régi, keserű gondolatokat ébresztett agyában. Nem szerette a józanságot. A gondolatok körülfogták, kínozták és hajtották ki az utczára. Voltaképpen nem is tudta, hogy merre megy. Csak ment, dülöngélt, álldogált a sötét utczán, öklével meg-megdöngette a vasredőnyöket és igyekezett nem gondolkozni. Sok megüllepedett keserűség háborgott benne és minduntalan feleségét látta. Az asszony szemét, amely ábrándos volt és a száját, amely gőgösen, a két szögletében lefelé görbült és a királynéhoz tette hasonlóvá. Megállt egy gázlámpánál, hátra szegte a nyakát és belebámult a lángba. A láng vibrált és Bőr szemét elöntötte a könny. Sirt és öklével verte az arczát, a fogait és rongyos czipő- jével rugdalta a lámpa tövét, mintha kiakarná dönteni. Egyedül volt a hosszú utczában. Háta a lámpának támasztva, úgy érezte, hogy fejét belülről valami marja. Megint a felesége arczát látta és gyűlöletesen kapott utána. Ugyanaz a gyűlölet, amely akkor támadt benne, mikor az asszony könnyelműen és gőgösen elhagyta, újra, újra feltámadt benne, csakhogy erősebben és öntudatosabban. Látta magát, a mint társtalanul rongyosan és kábultan lődörög lebujból-lebujba és az asszonyt okozta ezért. Néha messziről, ólálkodva látta az asszonyt, mindig más férfi karján és ilyenkor hazament és lefeküdt a földre és sirt. A józanság ritka pillanataiban összehasonlította mostani, züllött állapotát a régivel, mikor pénzt keresett és csak vasárnap ment a vendéglőbe, akkor is a felesége karján s ez az összehasonlítás elkeserítette. A párás éjszaka hűvössége belopódzott a kabátja alá és borzongatta a gerinezét. Csipdeste arczát azokon a hosszú, sávalaku helyeken, ahol a vastag könnycseppek végig szaladtak és nedvessé, sikamlóssá tették arezbőrét. Fáradt volt és azt hitte, hogy nem is tud többé elmozdulni a lámpa mellől. Egy leány mindjobban közeledett feléje. Csalogatta a pálinka gőz, amely Bőr száján egymásra torlódva gomolygott kifelé és mikor a férfi közelébe ért, megezirógatta arczát. Bor megvetően rúgott egyet a leányon és aztán dühösen mormogva, odább dülöngött Lassan ment. Majd megállt és gondolkodott. Tudta, hogy melyik kávéházban tanyázik most az asszony. És bizonytalan léptekkel, fejét lehorgasztva ment arrafelé. Szinte önkénytelenül. A kávéház előtt megállt, kotorászott a zsebében és érezte, hogy csörög benne nehány rézpéns. Aztán bement a nagy füstös helyiségbe, amelyben már alig lézengett nehány füstös alak. Cognacot rendelt. Sokat! Egymásután ivott és miközben jóleső melegség szaladgálta be testét, félénken, lopva a kis különszoba felé pislogott. Nem tudta tisztán, hogy mit akar, csak érezte a vágyat, amely szomjazta az asszony látását... Éhes is volt, De nem bánta. Nézte a márványasztal pettyes foltjait, melyek fantasztikus alakokba csoportosulva tánczoltak, vibráltak a szeme előtt. Sokáig bámult, igy a szeme elé. És mikor már egyedül volt a nagy helyiségben, látta, amint a pincér a konyha melletti sarokban bóbiskolt és felcsigázott képzelete hallani vélte az elfüggönyözött fülkében levők kurjongatását. ügy érezte, hogy valami nagy, tiszta világosság fogja körül és tágra riyilt szemmel hallotta a felesége kaczagását. Undorodott a viztől. És mégis felkapott egy poharat és kiitta. A hideg RoMtfest-vsjiyilejitiszlitHaiinGiS.HajiuKarolgKölcsey-u.1 A Fk, templommal szemben. •Álapittatott: 1902.
