Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY kik a munkapárt is, ha tagjai sorában a Wittmannok jutnak érvényre és a Sándor Pálok, a Várady Zsigmondok vissza­szorulnak. Mit jelent ez a név : Wittmann János. Jelent kevesebb kultúrát, minél több pap­pal, jelent több munkát kisebb munka­bérrel, jelent kevesebb kenyeret, igen ritka és igen apró husdarabokkal. Ez a magyar agrárizmus, ahogy él és ahogyan gondos­kodik. És mi lenne a nagy munkapártnak egyetemes kötelessége az agráriusok kö­veteléseivel szemben. Fordíts meg nyájas olvasó az agrárius tételeket és megnyered annak a pártnak a programmját, amelylyel Magyarország minden rétege boldogulni tudna. Minél általánosabb kultúrát az állam hathatós támogatásával, minél jobb köz- igazgatást, amelyben a gyengébbek vé­delme is érvényesüljön, minél több mun­kaalkalmat megfelelő fizetéssel, hogy a fizetésképes fogyasztás szaporodjék: ez az igazi liberális politika. Az olcsó kenyér politikája, az olcsó hús politikája. Ha ez lesz a nemzeti munkapárt jö­vendő politikája, úgy továbbra is bizalommal maradunk iránta. — Ha nem, hát széjjel kell annak is hullania, a mint széjjel hul­lott a koaliczió és széjjel hullana minden olyan párt, amelynek csak jelszava, de nem éltető levegője a szabadelvüség. — A törvényhatósági bizottság rendkivüli közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bi­zottsága f. hó 26-án d. é. fél 11 órakor Nagy­károlyban, a vármegyeháza nagytermében rend­kivüli közgyűlést fog tartani. — Állandó választmányi ülés. A vármegyei állandó választmány í. hó 25-én d. u. á órakor Nagykárolyban ülést tart. — A közigazgatási bizottság f. hó 13-án ülést tart. — A gyülekezés joga. A gyülekezés jogát érintő elvi jelentőségű döntést hozott a belügy­miniszter, Ugyanis egy felmerült konkrét ügy­ből kifolyólag, mely felebbezés folytán került hozzá elbírálás végett, a belügyminiszter az 1884. évi XXXIII. t.-cz. 104. §-a alapján kimondotta, hogy pártértekezlet megtartásához semmiféle en­gedély nem szükséges. iv a ráilizti. Küldöttségek tisztelgése a főispánná), A hagyományos újévi üdvözlések szürke, sablonszerű keretein kiviil esik az a meleg, őszinte, mesterkéletlen óváczió, amelyben Csaba Adorján Szatmárvármegye és Szatmár város főispánja január 1-én részesült Nagykárolyban. Nem a köteles tisztelet és a valódi ér­zelmeket eltakaró hangzatos frázisok puffogtak el a tisztelgő küldöttségek szónokainak ajkairól, amint ezt a múltban tapasztaltuk, hanem az igaz ragaszkodás, beesülés és elismerés kere­setlen egyszerűségű megnyilatkozásai voltak ezek, minden tekintetben méltóak a zajtalanul és pártatlanul működő főispánhoz. Szatmármegye központi tisztikarának kül­döttségét Ilosvay Aladár vezette a főispán elé, aki hivatalos helyiségében fogadta a tisztelgőket. Csaba Adorján főispán az alispán beszédére reflektálván, kijelentette, hogy úgy amint eddig nem tette, a jövőben sem fogja a tisztviselők politikai pártállását befolyásolni, annál is in­kább, mert a közigazgatás minden rendű tiszt­viselőjének, nem a politizálás, hanem a köz ér­dekében való munka a kötelessége. Hiszi és elvárja, hogy a küldöttség minden tagja ezt a kötelességéta jövőben is hiven fogja teljesíteni. Debreczeni István polgármester Nagykároly város tisztikara élén üdvözölte a főispánt. Az újév alkalmából való szerencsekivánat kifeje­zése után, kérte a főispánt, hogy Nagykároly város iránt tanúsított érdeklődését és támoga­tását a jövőben se vonja meg. Az üdvözlésre adott válaszában a főispán kijelentette, hogy ismeri Nagykároly város óhajait és rajta lesz, hogy azok a lehetőség szerint mégis va­lósuljanak. Ismeri — úgymond — azt a törek­véseket is, melyek Nagykároly város ellen irányulnak. Kijelenti, hogy ezen jogosulatlan igények megvalósulását elősegíteni nem fogja. Tisztelegtek még a főispánnál: a pénzügy­igazgatóság Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató vezetése alatt; Patek Béla igazgatóval az élén az állami polgári fiúiskola tanári kara, stb. stb., továbbá magánosok min­tegy hatvanam Csaba Adorján főispán a küldöttségeket kivétel nélkül igen szívélyesen fogadta és a kisteremben gazdagon szervírozott hideg büf- fével vendégelte meg. Izgatás Szatmármegyében. Súlyos bajok, a népszámlálás körül. Lázban van Szaniszló. — Saját tudósítónktól. — Szatmárvármegye nemzetiségei rendes kö­rülmények között nagy nyugalomban szoktak élni egymással. A békességet csak nagy ritkán zavarta meg egy-egy zajosabb esemény pld. képiviselőválasztás, megyebizottsági tagsági hely- betöltése, a mikor nyilvánvalóvá lett, hogy a hamu alatt rég elfeledett, gyűlöletek, szikrája pislog és csak alkalomra vár, hogy lángra lobbanjon. Az elmúlt napokban ismét felszínre került egy ilyen eset, élénk tanúbizonyságául annak, hogy Szatmármegyében is a magyar és román nemzetiségek közötti békesség és barát­ság csak ideig-óráig vagyis addig tart, a mig alkalom kínálkozik arra, hogy a román nemze­tiségi vezérek féktelen gyűlöletüket a magyar faj iránt kimutathassák. Ha hozzávesszük még azt, hogy a jelen román lázongásnak áldozata — egyelőre legalább — nem a nemzetiségi vezérék, hanem a szegény felbujtatott parasztság lesz, úgy eléggé bebizonyitottnak véljük, meny­nyire nem törődnek ezek a vezérek saját fa­jukkal és mennyire alárendelik mindenki ér­dekét a saját hatalmi politikájuknak. Nem kevesebbről van most szó, mint arról, hogy Szaniszló nagyközségben a román nemzetiségű parasztság megtagadta a népszámláló lapok kiállítását egyrészt azért, mert azt nem a román tanitó hozta, másrészt, mert a számláló lapok nem román nyelvűek. Aki ismeri a megyebeli román parasztság józanságát, aki tudja, milyen rugók mozgathatják a románságot ilyen és hasonló cselekedetek elkövetésére, az azonnal megfogja látni a nemzetiségi politika kulisszái mellől kikikanditó izgatókat, akik a jelen nép- számlálást akarják felhasználni arra, hogy a román nemzetisége c lélekszámát — a készülő népszámlálási statisztika számára meg nem engedett eszközökkel és hamis adatokkal szapo­rítsák. Ami Szaniszlón történt, az csak egy kis epizódja a román nemzetiségek mostanában kifejtett agitácziójának. A népszámlálási és más törvények szerint is ugyanis a nemzetiségek anyanyelvűk szerint birálandók el. Sok ezer és ezer régi román eredetű család van Magyar- országon, akik rég elfelejtették már azt, hogy valamikor a monda szerint Traján római csá­bevigye a szalonba ? Ott letegye a karszékbe és később üljön bele? A spanyol etikett fej­vesztés terhe alatt rendeli, hogy a kalapot vigyük be magunkkal a szobába, de ne for­gassuk a kezünkben és ha ideálunk előtt za­varba jövünk, ne kaparjunk a czilinder tetején lyukat. Általában, hogy viselkedjék a vőlegényjelölt? A völegényjelölt olyan legyen, mint az eól-hárfa; vegye észre a legkisebb légáramla­tot ős adjon megfelelő hangot. Ha jövendő­belije jukker lány, dicsérje az isteni sportot: ha a költészetért rajong, forgassa ég felé a szemét; ha a háztartás és konyha szelíd örö­mei töltik be a bájos kicsike lelkét érdeklődjék a lekvárfőzés titkai iránt is. Főleg pedig óva­kodjék az ellentmondástól. Kiváltkép úgy tartják, esküdjék meg, hogy Shakespeare silány drámairó és hogy a pisai torony Kop­penhágában van. Kivel foglalkozzék főleg a leánynéző: imádott- jával vagy az édes mamájával ? E tekintetben bölcsen el kell találnia a helyes mértéket. Merüljünk el az ő szép sze­mébe, de vigyázzunk, mert a mama elhanyago­lása végzetes veszedelem; a leánynak udva­rolni kell teljes odaadással, de a mamát is meg kell győzni, hogy figyelmes, gyengéd vőre akad bennünk. S mit csináljunk a papával? Nevetséges kérdés! Törődjünk mi csak a mamával s bízzuk a többit ő rá. A papa egé­szen mellékes. Mindazonáltal ne mondjuk szemébe az öreg urnák: „Hát maga mit lábat- lankodik itt? Azt hiszi, hogy magának bele­szólása van ebbe a dologba?“ Ellenkezőleg, legyünk hozzá udvariasak és vessünk neki is oda nehány hízelkedő szócskát. III. Az eladó leány magaviseletéről. Hogyan öltözködjék a leánynézőre a kisasszony? Tanácsot adni a nőnek az öltözködésben, annyi, mintha gyertyával akarnánk világosabbá tenni a fényes, augusztusi napot. Minden hölgy úgy fog felöltözködni ez ünnepies időben, a hogy neki- legjobban illik és a hogy a kiszemelt vő­legény gusztusa magával hozza. Ha az elegáns dámát akar: elegáns dáma lesz, mint akár Beniczkiné valamelyik hősnője s ha a jöven­dőbelije szerény házias leánykát óhajt: olyan kis gazdasszony fog előtte bemutatkozni, akár Werther Lottija. Milyen legyen hát a leányka? A leányka iparkodjék elsősorban szépnek, csinosnak, bájosnak tűnni föl; legyen kedves, megnyerő, elragadó, magaviseleté szerény, ta­pintatos, szemérmes; legyen naiv szende, szelíd, ártatlan, szűzies; de azért eleven derűs, vidám; áruljon el olvasottságot, Ízlést, műveltséget; legyen okos, jóságos, nemes, fenkölt költői; de azért gyakorlati, praktikus; keresetlen ter­mészetes, egyszerű, de azért változatos, mulat­tató ; ne legyen nagyon kiváncsi s ne legyen közönyös; ne szeles, ne tunya; ne rátarti, de azért önérzetes, kedvre derítő, jó társalgó, szó­val édes, aranyos, czukros, gyémántos, tündéri, angyali, isteni. Ha egyéb jó tulajdonságai vannak, azokat nem szükséges elárulnia, lepje meg férjét velük az esküvő után. Elzongorázza-e a menyasszony-jölölt Bach fugáit ? Bach fugáit a házi kisasszony semmi szin alatt se játsza el a szerencsétlen áldozat­nak. Ha már muszáj zongorázni, játszék ne­hány dalt Schuhberttől vagy egy pár magyar nótát. Gondolja meg, hogy zongora olyan hangszer, amelyben a házasságát már igen sok leány elhegedülte. IV. Az üdvös és hasznos diskréczióról. Mit tartson leginkább szem előtt mind a két fél a leánynézőben? A leánynézőben mind a két fél bizonyos üdvös diskrécziót tartson szem előtt. Miért van szükség a diskréczióra ? Mert vannak dolgok égen és földön, a miket jótékony fátyollal eltakarni, mélységes titokban tartani nem bűnös dolog, de föltétlenül hasznos, sőt szükséges. Mit titkoljon el a férfi? A férfi elsősorban titkolja el, hogy legény­korában .sok pajkos kalandja volt; titkolja el, hogy sok szerelmes levelet kell elégetnie, ha jegygyűrűje az ujjára kerül. Azt se kell föltét­lenül bevallania az ideáljának, ha történetesen parókát visel; minden adósságát se tálalja ki azonnal, elég ha apránként bevallja a papának. Ark, templom­mal szemben. ■Alapittatott: 1920. Ruhát lest-veogileo tis^tis,Bauflel s. laüyyroly S8!csei-u.i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom