Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
SZTAMARMEGYEI KÖZLÖNY szártól származtak és büszkén vallják magukat magyar anyanyelvűnek. Ezt akarják a nemzetiségi ágensek kikerülni, ezért akarják, hogy az ő román tanítójuk — javarészt megfélemlített tagja a nemzetiségi pártnak — kérdezze meg a községi lakókat, hogy vájjon Te Papp Tódor, akinek már a nagyanyja is jobban beszélt magyarul, mint románul, Te ugyebár és szörnyen természetesen, román anyanyelvű vagy ? így akarják a derék nemzetiségek kimutatni azt, hogy együttvéve többen vannak és jobban szaporodnak a magyar fajnál, a mely minde- zideig nemcsak kulturális fölényét, de számbeli túlsúlyát is megtudta tartani az összes nemzetiségekkel szemben. Hisszük, hogy a nemzetiségeknek sehol sem fog sikerülni a népszámlálás meghamisítása és az újonnan készülő statisztika adatai hű és pontos tükrét fogják nyújtani a magyar haza lé’ekszámának. A hatóságnak azonban súlyos kötelessége kikutatni azokat, akik Szaniszlón a népet félrevezették. Súlyos büntetést kérünk a félrevezetők, teljes bocsánatot a félrevezetettek fejére. Tudósításunkat a következőkben Írjuk: Szaniszlón a róm. káth. és a ref. tanítók végzik a népszámlálást, A község lakossága túlnyomó részben gör. katholikusokból áll. A lakosság ezen részének nagy többsége a szükséges adatok bemondását megtagadta, azzal, hogy az adatokat csak az oláh tanítónak mondják be. Egyrésziik pedig román nyelven nyomatott számlálólapokat követelt. A feleletek egyöntetűségéből kitetszőleg megállapítható, hogy a lakosság az eljárásra ki lett tanítva. A számlálóbiztosok jelentést tettek az esetről a m. kir. statisztikai hivatalhoz. Innen a belügyminiszterhez tették át az aktákat, aki az izgatok kinyomozása végett erélyes intézkedésre utasította Szatmármegye alispánját. A belügyminiszter kijelentette, hogy az esetben ha a nyomozás megejtése alkalmas közeg hiányában eredményre nem vezetne, úgy hajlandó detektiveket is rendelkezésre bocsájtani. MM 1911-11. Beszélgetés a polgármesterrel. Kevés, a városi czimre jogot formáló olyan helység van az országban, amely annyira hij- ján volna a városi jelleget adó kultureszközök- nek és intézményeknek, mint Nagykároly város. A közhasznú intézményeknek egész sorozatára volna szüksége ennek a városnak, ha lépést akarna tartani a szédületesen rohanó korral. Most az év első napjaiban a Szatmármegyei Közlöny tudósítója felkereste Debreczeni István polgármestert, hogy vele ai 1911. évi város fejlesztési programról beszélgetést folytasson. Azonban alig volt miről beszélni. Programm nincs, mondta a pogármester. — Programmot könnyű csinálni. Mihaszna azonban, ha nincs pénz a programm megvalósításához. És a városnak — sajnos — még a legszükségesebbre sincs pénze. Mindazonáltal a f. évben szeretném az Atilla utczának a vasúiig való meghosszabitását keresztül vinni. Ez az ütni eghosszabbitás a vámos közúti kövezetvám költségére történne. — A fenyegető jéghiány elkerülése czéljá- ból, de általános közegészségügyi szempontból is, halaszthatatlan szükségnek tartom egy városi jéggyár és ezzel kapcsolatosan a városi közvágóhídon hütőkamarák létesítését. A közvágóhíd is kibővítésre szorul ez évben. A polgármester még kijelentette, hogy a községi iskola, továbbá az állami polgári fiúiskola helyiségeinek felépítését megsürgeti, továbbá, hogy az utczai lámpáknak Wolfram-égőkkel való felszerelése csak az ősszel fog megtörténni. Mindezekből pedig megállapíthatjuk, hogy a város fejlődése tekintetében nem valami rózsás kilátásaink vannak az évforduló alkalmából. A színigazgató választása. Szaímár — Tíagykároly ellen. Úgy a fővárosi, mint a vidéki és helyi sajtó részletesen foglalkozott az utóbbi napokban a szatmári színi kerület igazgatójának választásával, a mely választás Ismét kedvező alkalomnak kínálkozott a szatmáriak részére, hogy Nagykároly városán egyet üssenek. A szatmári szinügyi-bizottság előtt lefolyt választásra városunk szinügyi-bizottsága is őt megillető jogánál fogva meghívást kapván az ülésre kedden Debreczeni István polgármester, N. Szabó Antal, Péchy László, Demidor Ignátz szinügyi-bizottsági tagok Szatmárra utaztak, hol is a következő épületes jelenetek folytak, le. A szavazást megelőző hosszabb vita végén, miélőtt a szavazás elrendeltetett volna, nehány vendéglátó szinügyi-bizottsági tag felvetette azt a kérdést, hogy a nagykárolyi bizottsági tagokat megilleti-e a szavazásban való részvétel joga, vagy pedig csupán ahhoz van joguk, hogy a pályázatok fölött véleményüket nyilvánítsák ? Dr. Weisz Sándor azt vitatta, hogy nem szatmári bizottsági tagok olyan ügyekb en, amelyeket érdemileg és véglegesen a közgyűlés dönt el, csupán tanácskozási joggal bírnak, nem pedig szavazati joggal is egyszersmind. Debreczeni István nagykárolyi polgármester, utána pedig dr. Szabó Antal nagykárolyi közjegyző azt az álláspontot foglalták el, hogy miután a döntéshez őket meghívták, ennélfogva joguk van szavazni is, egyébként pedig a színi kerület megalakításakor ilyen megállapodás jött létre. Amennyiben azonban a bizottság csupán tanácskozási jogukat akczeptálná, szavazati jogukat pedig nem, akkor ők, nagykárolyiak, lépéseket tennének az iránt, hogy a téli szezonban külön társulatot tartsanak maguknak, miért is kérték a bizottság jegyzőkönyvébe vétetni szavazati jogukat confiskáló határozatot, hogy Nagykároly városnak jogos igényeit illetékes helyen érvényesítsék. A felszólalások erélyes hangja, melyért elsősorban Debreczeni István polgármestert illeti az elismerés, meg is hozta az eredményt, a szatmáriak megretiráltak és a nagykárolyi szavazatok a Bállá javára döntötték el a csatát, mert igy Bállá és Heves 9—9 szavazatot nyervén az elnöklő Kőrösmezey v. főjegyző a Bállá javára döntött. Elvi szempontból e helyütt mi is a szinügyi-bizottság kiküldöttjeinek arra az egyedül helyes és igazságos álláspontjára helyezkedünk, hogy Nagykároly város szinügyi bizottságának nemcsak joga van magát a választó gyűléseken képviseltetni, de feljogosítva kell hogy legyen annyi tagot delegálni, mint a szatmári bizottság és ha tényleg megtörténne az az eset, hogy Szat- már város törvényhatósága felül akarná bírálni e határozatot és igy iliusoriussá tenni a bizottság egész működésének komoly voltát, az esetben tényleg nem marad egyéb hátra, mint azonnal elszakadni a szatmári kerülettől, mert minden erkölcsi érzékünk tiltakozik az ellen, hogy némán tűrjük .azt, hogy városunkat érdeklő szinügyi kérdésekben minket érintőleg Szatmár városa nélkülünk dönthessen. Megjegyezni óhajtjuk, hogy már kezdik Szatmáron is belátni a nagykárolyi álláspont helyességétj, de azt hozzák fel mentségükre, hogy csak három tag jelenhetett volna meg és nem Mit áruljon el a férfi ? Hogy legfőbb vágya a csöndes családi élet; hogy kávéházba, korcsmába nem igen szeret járni; hogy az ételben nem válogatós és a gourmanderiája olyan sajátságos, hogy a legnagyobb élvezetét találja a kozmás levesben. S mit titkoljon el a leány? Első sorban titkolja el, hogy ki nem állhatja a főzőkanalakat es a varrótűt; titkolja el, hogy a nénje is kevesebb hozományt kapott, mint a mennyit vele Ígértek; de kiváltkép titkolja el, hogy az édes mamája az óv nagyrészét majd náluk akarja tölteni. . . Mit áruljon el a leány ? Mosolygás közben árulja el, hogy ragyogó fehér fogsora van; árulja el, hogy már sokan megkérték kezét és hogy tömérdek párbaj vívtak érte; féleg pedig árulja el, hogy Erdélyben egy dúsgazdag nagynénjük lakik, akinek ő a kedvencze és a ki már nagyon öreg . . . Mivel foghatja meg legjobban a férfiit? Ha elhiteti vele, hogy kitünően ért a főzéshez. Mert már a nagy Seneca megmondotta: A boldog házaséletnek egy titka van, oh asszonyok: — tartsátok jól a bestiát! V. A mama szerepléséről. Pontos a mama szerepe a leénynézőnél ? A leánynézőnél a mama szerepe a lehető legfontosabb. Ügyes mama a legkevesebb reménnyel kecsegtető leánynézőből is házasságot teremt; a tapintatlan mama pedig mindent elronthat. Mikor ügyes a mama? Ha az egész ház vagyoni helyzetét, családi életüket és leánykája tulajdonságait a legelőnyösebb színben tudja föltüntetni. Mit tesz e végből az ügyes mama? • Az ügyes mama a leánynéző előtt háromnapos takarítást rendez, a mikor minden porszemre hajtóvadászatot tartanak s a kilincseket dühösen smirglizik; ebédre ezüsttel terítenek, még ha kölcsön kérik is s egyáltalán iparkodnak, hogy az egész lakás az otthonosság és a jólét mámorával ejtse káprázatba a belépőt. Milyennek tünteti föl a saját családi életét a mama ? A legnagyobb mértékben mintaszerűnek. A férjével a leendő veje előtt a legnagyobb gyöngédséggel bánik, dicséri, becézi és édes öregének szólítja, hadd lássa az ifjú, hogy a leány jó iskolában nőtt föl, a hol a családfőt megbecsülik. Dicséri a leánykáját az édes mama? Az édes mama himnuszokat zeng a kis leányáról. Elárulja az ebédnél, hogy a tüneményes tortát a Gizácska sajátkezüleg keverte; megsúgja a leendő vőlegénynek, hogy az ösz- szes ruháit mind maga varrta; legendákat zeng a földöntúli erényeiről és könnyes szemekkel jelenti ki, hogy az lesz élete legszomorubb napja, amikor házuk díszét; a kedves gyermeket anyai szivétől elszakítják. Szeret a mama beszélni ? Igenis szenvedélyesen szeret beszélni, de még jobban szereti, ha ő vele beszélnek. Miben éri el tetőpontját a mama ügyessége ? Abban, hogy alkalmas pillanatban [mindenkit eltávolít a fiatal közeléből, hogy azok egyedül maradhassanak és az ifjú elrebegje a vallomást, sőt esetleg meg is csókolja a piruló hajadont. . _________ Si rolin Roehe (C 9) kapható minden gyógyszOF- tárban. Ara üvegenként 4 korona. Az orvosi kar által ajánlva. Gümőkór (tüdőbajok), légzőszerv! bártalmak, szamárkőliögés, influenzánál. 1. A ki hosszú időn keresztül köhögés bantalmaiban szenved. 2. Mindazok, kik gégehurutban szenvednek, Sirolin „Roehe“ által rövid időn belül meggyógyulnak. 8. Asztmában szenvedők már rövid haszKi használjon Sirolint? nálat után lényeges könnyebbülést 4. Skrofulás, mirigyduzzadásos, szem- és orrkurutos gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban elősegíti. Csak eredeti csomagolású SIROLIN „Roche“-t kérjünk és pótszereket határozottan utasítsunk vissza. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co., Basel (Svájcz). — : "— Grenzach (Baden). WaBWHWHBBB