Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-26 / 13. szám
Hagykároly, [911. márczius 26. 13. szám. XXXVII. évfolyam GYEI KO SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56. szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Wiu 'V Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak óa iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyiittér“ sora 40 fillér. ☆ A három hónapig tartott mutatványszám küldését a jövő héttől kezdve beszüntetjük! Azon tisztelt olvasóink, akik eddig nem voltak előfizetőink, meggyőződhettek, hogy a ialifiü Hó! politikai lap egyetlen párt szolgálatában sem áll, hanem mindig ott van, ahol a közérdek megvédésére szükség van reá. Aki lapunkat olvassa, az nemcsak Nagykároly város, hanem egész Szatmármegye politikai, közigazgatási, társadalmi, közgazdasági és ipari életéről nyer kimerítő és alapos értesítést. Tárcza rovatunk előkelő irodalmi nivón áll és ezen kívül állandóan érdekes regényt is közlünk. Husvétkor és karácsonykor tartalmas ünnepi mellékletet adunk. A legközelebbi ilyen melléklet a küszöbön álló husvétkor fog megjelenni. A Szatmármegyei Közlöny tz grszáa lilcsi v v pl likii Ml Ili! Előfizetési áras Nagykárolyban Mzhozhordva Egy évre 5 K f Fél „ 2K50f V* „ 1 K 25 f Vidékre Posián küldve Egy évre . . . 8 K Egy fél évre . . 4 K Egy negyed évre 2 K Az előfizetést Vidéki olvasóink a mai számunkhoz csatolt postautalVápypyaí? helybeliek pedig a lapkihordónál levő iVen, Vagy egy leVelező-lap htjáp eszközölhetik iegczélszerübben. ☆ Régi előfizetőink részére az évnegyed alkalmából uj előfizetést nyitunk. ő SZATMÍRIEGYEl KÖZLÖNY kiadóhivatala Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. szám alatt van. I Gazdasági szabadságharcz. Négyszáz éve tart a szabadságharcz, amióta nemzeti királyságunk megszűnt és idegen fejedelmi jogar alá jutva, idegen érdekek, főleg idegen gazdasági érdekek szekértolói lettünk. Kezdetben árulások révén, sajnos önként, később meg hatalmi erőszaktól nyomva, zsugorítva, gúzsba kötötten. Ez a négyszáz év a maga súlyos tanulságaival, a maga sötét és legsötétebb történelmi igazságaival legyen a buzditónk és főleg világitó szövétnekünk a magyar nemzet gazdasági szabadságharczának további rögös, sok helyütt még egészen töretlen utjain. Mert akár parasztlázadás, akár önvédelmi harcz keretében tört is utat magának a féktelen szabadságszeretet, elnyomatásunknak, keserveinknek, kenyér- telenségeinknek, függő mivoltunknak mindig egy volt az eredője — az idegen érdek. Es ezt az idegen érdeket — mert nem értettünk hozzá, mai napig sem bírtuk háttérbe nyomni, elfojtani, letörni, agyongázolni, hogy még az irmagja se maradjon meg nálunk, hogy igy fejlődhetnék és nagyra nőhetne a magyar közgazdaság. Gigászi harczot kell vívni, de nem karddal, szablyával, buzogánnyal többé, hanem vértelen, de annál biztosabban ölő gazdasági fegyverekkel. És győznünk kell! Hogyan érjük ezt el? Nem szóbeszéddel. Dolgos, hallgatag, kitartó, magyar munkás társadalommal. Haladéktalanul hozzá kell fognunk. Programm volt, van és lesz is eleg e hazán, csak munka legyen több. Egyes tömör, szállóigévé vált, de mindeddig meddő és be nem váltott programiatokat említünk csak nevükről rapszodikusan : közutak; közmunka?; vasutak; (vasúthálózat kibővítése, viczinálisok építése,) viziutak ; (csatornázás, öntözés, folyók hajózhatóvá tétele, Duna-Tisza csatorna,) iparpolitika; kereskedelmi érdekfejlesztés ; állami üzemek; a kivándorlási láz apasz- tása ; a bányászat felkarolása; (idetartozik legújabban a földgáz ipari értékesítése, a monopóliumok liberális, de kiadós értékesítése és egyéb a föld méhében rejlő kincsek állami kutatása is.) Szóval ezer és egy a tennivaló, csak emberek kellenek a gátra, akik egyrészt értenek a munka irányításához, másrészt fittyet hánynak a szomszéd idegen érdekére és csak egy szempont vezérli őket, az ország forradalmi lázzal sietős erősítése. Mert elbukni nem akarunk. Mert most kezdődik és most kezdődjék ebben az országban a munka gazdasági szabad- ságharcza. És ez újfajta ^zabadságharczban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ország több oldalán, több irányban sürgős nekikészülődéssel és folytonos tervszerűséggel hatalmas kereskedelmi és ipari várakat, védbástyákat kell emelnünk, mert ebben a harczban a tisztán conczentrikus ,h \ v %• y erőgyűjtés sorvasztólag hat a gazdasägr““"''^ vérkeringés egyenletességét igénylő többi nemzettestre. A vidék góczpontjait mielőbb és párhuzamos munkával ki kell építenünk. A vidéki magyar városoknak magyar gazdasági emporiumokká való fejlesztése a legégetőbb feladatunk abban a szerves, harmonikus egész munkában, amelyben egyesülniük kell ebben az országban az összes eddigi dologtalanoknak is. Harczol- nunk, dolgoznunk kell, hogy az elerőtle- nedett nemzetre egyre nagyobb súllyal nehezedő terheket elbírhassuk, nemcsak, de a kiaknázatlan közvagyon megfelelő nemzeti czélu kamatoztatáshoz jutva, példátlan fellendülést __ eredményezhessen, a lemondás, a visszaadás, a stagnálás annyi szégyenstáncziói után is . . . Mert kiaknázatlan erők bőven pihennek a magyar föld felett és mélyében is. És éppen az a mi jogos reménységünk, hogy a kiaknázatlan erőket végre is csatasorba hívjuk egy utolsó nagy gazdasági szabadságharcz munkás, csüggedést nem ismerő nemzeti, gazdasági védelmi harczá- hoz. Hogy a mire elérkezik most már a sokszor kitolt és mindig elalkudott végső dátum, az „1907.“, amikor kereskedelmi szerződéseink és az azokkal egyszerre esedékes, most újból megújított bankszabadalom lejárnak: egy készült és erős, ellenállni valóban biró és gazdasági retorziókra vértezett országot találjon az addig mindenképpen hasznos és megfeszített nemzeti munkálkodásban ránk gyűlő idő. Petri Artur. A hét politikai eseményei. Az elmúlt hét azzal kezdődött, hogy amerikai útjáról megérkezett vasárnap éjjel Budapestre Apponyi Albert. Hétfőn minisztertanács volt. Félhivatalos jelentés szerint a minisztertanács a folyó ügyek elintézésével foglalkozott. A képviselőház keddi ülésén mindenek előtt annak az üdvözlő táviratnak az ügyét intézték el, melyet az olasz fejedelemségek egy egységes állammá történt proklamálásának évfordulója alkalmából az olasz kamara elnökének küldött el Berzeviczy elnök. Hieronymi Károly törvényjavaslatot nyújtott he a találmányok és védjegyek oltalmáról. Vajda Sándor román nemzetiségi képviselő azzal kezdte felszólalását, hogy a költségvetést nem szavazza meg. A kormány — úgymond — a békét hirdette, mégis az igazságügyminiszter kivételével, a Tisza István által tyukszemrehágásnak nevezett politikát folytatja. Baross Gyula munkapárti képviselő a közigazgatás államosítását süi’geti. Utána a keresztény szocziálista Giess- we in Sándor szólalt fel. Óhajtja, hogy a békemozgalomból Magyarország is vegye ki a maga részét. Achim András nem fogadja el a költségvetést, mert az csak a kisembereket terheli. Szerdán a napirend előtt- jelenti az elnök, hogy a képviselőház határozata folytán az olasz kamarához intézett üdvözlő táviratra köszönő válasz érkezett. Hegedűs Kálmán beterjeszti a munkásügyi bizottság jelentését az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munká-
