Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
SZÁT marmegyei közlöny — Sok embernek kellemetlen szaga és ize van szájában. Ezen a bajon nagyon könnyen lehet segíteni, ha naponta reggel és este a szájöblitéshez néhány csepp fodormenta-lyso- formot használunk, mely kitűnő szájfertőtlenitő szer, rögtön és „biztosan szünteti meg a kellemetlen szagot. Üvegje 1 K 60 fillér, minden drogériában és gyógyszertárban kapható. — Népkönyvtár. A földmivelésügyi miniszter Börvely község részére egy 100 kötetből álló népkönyvtárt adományozott. — Az állat az emberben. Markovics Majer kaki kereskedőnek Ilona nevű 15 éves leányát a múlt nyáron, a mikor szülei nem voltak otthon és az istáiéban a teheneket étette, megleste a szomszédból Nyikita Mihály hatvan éves paraszt Utána ment az istállóba, azt belülről becsukta, a megijedt leányt földre te- perte, betömte a száját és erőszakot követett el rajta. Aztán fenyegetésekkel kényszeritette a leányt, hogy a dologról hallgasson, sőt bármikor kívánja engedelmeskedjen neki. A leány nem is szólt senkinek, mikor azonban az állati visszony következményei kezdtek muttat- kozni, a mélyen sújtott szülők erélyes föllépésére bevallotta az egészet, hogy hogyan történt. A szülők erre följelentették Nyikita Mihályt, a vén nyomorultat, a ki egy szegény leánykát igy tett tönkre. — Mely szer használ gyorsan és biztosan szeplő és bőrtisztátlanság ellen? Egyedül és kizárólag a BERGMANN-féle világhírű Vesszőparipa Liliom tejszappan. Ezt bizonyítja a világ minden részéből kapott elismerő levelek és hivatalos bizonyítékok. A törvényhatósgi ipartanács tagjai Szat-: márraegyében az 1911. évre a következők Rendes tagok : Wagner István, Nagy Mihály Nagykárolyból. Glaviczky Károly, Kupás Mihály Nagybányáról. Póttagok: Schuszterits Ferencz, Hadnagy Ignácz, Janiczky György, mindannyian nagykárolyi lakosok. — A kassai Rákóczi-bál. Kassáról jelentik: A Rákóczi-vármegyék szombaton megtartott bálja alkalmából Szatmármegyéből is sokan voltak Kassán. A bálra érkezett vendégek pénteken ismerkedési estélyre gyűltek össze. A bálon a tisztikara tábornokokkal is részt vett.Szombaton volt a bál és vasárnap morzsa-est volt. Az erkölcsi és anyagi siker fényes, a szoborra 5000 korona jut. Szalnármespl Kizlini kereskedelmi és ipari közleményei. — A kisipar államsegélyezése ügyében a kereskedelemügyi miniszter értekezletre hívta össze az ország kereskedelmi és iparkamaráit. A miniszter megnyitó beszédében az utóbbi évek államsegélyét a következőkben mutatta ki: Gépekre az 1905—1910. években összesen 4,877.482 koronát fizettek ki. Egyéb kisipari czélokra (szövetkezetek pénzsegélye, tanfolyamok, vándortanitás, közmühelyek, iparművészet) 1905—1910. években össze en 3,437.390 korona. A két tétel tehát 7,815.872 korona. Megállapítja ezzel szemben a miniszter, hogy a segélyezés e nagy mértékével szemben nem állanak arányban az eddigi eredmények és éppen azért hívta meg a kamarákat, hogy a kisipar eredményesebb fejlesztésének módját megalapozhassák. Ez az eredménytelenség iparoskörökben jól ismert. A kisipar állami támogatása csak visszaélésekre,! övedelmező kij árásokra alkalmas. Szatmármegyében pl. csak vagyonos iparosok részesültek eddig segélyben, a vagyontalanok kérvényeit mindig elutasították. Az értekezleten S z á v a y Gyula a debreczeni kamara titkára felhozta, hogy Szatmármegyében egy iparos átlagos évi keresete 650 korona. Reg ény-Csarnok. Nikola doktor boszuja. Irta: Guy Doothby. Fordította: Radocza Jankó. (6) Sidneybe egy héttel a gőzös indulása előtt, értem. Nem bosszantott hogy várakoznom kellett, mert az ily nagyváros mindig elég szó— Nagyon egyszerűen, — feleltem nevetve. — Mikor jól szemügyre vettem az urfit, eszembe jutott, hogy már egyszer találkoztam vele, még pedig rá nézve nem éppen kellemes helyzetben. Menekülésének módja elárulta, hogy ő is ép oly jól emlékszik e találkozásra. — Az már igaz! A viszontlátásra. —• Kezet szorítottunk és elváltunk. Uj dél-velszi tartózkodásom alatt ez volt az első kaland. Önök talán nem is találják érdemesnek az elbeszélésre és igazuk is lehet. De el kellett mondanom, mert ez az eset okozta, hogy belekeveredtem a csodás, különös történetbe, amelyet most elfogok mondani. Három nappal hajóm indulása előtt az Eastlereagh streeten sétáltam és épen azon tűnődtem, hogy hogyan töltsem el időmet a vacsoráig, amikor a múltkori eset hősét láttam szembe jönni velem. Talán valamely uj becsapáson törte fejét, mert nem látott meg. firthető, hogy én sem vágytam a találkozásra, kikerültem őt és a városi parkba mentem, ott eziga- rettára gyújtottam, egy padra ültem és gyönyörködtem a nagyszerű kilátásban, amely onnan a kikötőre nyílt. Gondolatokba mélyedten ültem ott. Alig vettem észre, már rám sötétedett. Valószínűleg még tovább is úgy ültem volna, de most egy fiatal hölgy ment keresztül a parkon. Az ut egyik keresztezésénél három csavargó ücsörgött. Mikor a hölgyet észrevették, gyorsan tanácskoztak, és azután az egyik, a legerősebb megállt és bevárta közeledtét. A hölgy meggyorsította lépteit, a csavargó követte. Néhány lépéssel tovább a két csavargó elállta útját. A fiatal hölgy ijedten nézett szét, azután gyors elhatározással kivette tározóját és annak az embernek adta, aki megszólította és követte. Ez még is sok volt. Felugrottam. A lágy pázsit felfogta lépteim zaját, és a három csavargó, aki a tárcza vizsgálatába volt mélyedve, nem vette észre közeledésemet. — Gazemberek! — kiáltottam fenyegetően —- hogy mertétek feltartóztatni e hölgyet. Azonnal adja vissza azt a tárczát, — szóltam ahoz, a ki megszólította és mindig fogta a tárczát. A ficzkó tetőtől talpig végig nézett, úgy látszott vizsgálgatta, hogy merjen-e velem kikötni. Alakom, úgy látszik megfélemitette, mert tagadni kezdett. — Isten úgy segélyen, nem erőszakkal vettem el a hölgy tárczáját, csak azt kérdeztem, hogy hány óra van? — Add ide a tárczát! — kiáltottam még- egyszer fenyegetőn és egészen közel léptem hozzá. — Üsd le! — modta az egyik gazember — egy macska se látja. Folyt köv. Közgazdaság. Forgalmi ártáblázat Nagykároly 1911- év február 4-ik hetében. Búza legjobb métermázsa . . 21 K 20 f. „ közép . 20 80 ff Kétszeres legjobb „ . 17 60 „ „ közép „ . 17 Rozs legjobb . 13 » 60 „ „ közép . 13 20 „ Zab legjobb „ . 14 » 20 „ » közép „ . 13 Marhahús I. oszt. 1 kiló . . 1 40 „ » II. ,, ,, y) . 1 24 „ Kóserhus „ . 1 50 „ Sertéshús „ . 1 68 „ Borjúhús „ n • . 1 60 „ Zsir . 2 Szalonna fehér „ . 1 92 „ Füstölt „ . 2 20 „ Tűzifa 1 kbm. . . . 7 » 60 „ Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGM0ND. A „Vármegyei Közigazgatás“ rovat vezetője: NAGY ISTVÁN érendrédi jegyző. Laptulajdonosok: MANYÁK és TÓTH. rakozást nyújt, különösen az oly embernek, aki, mint én, (évek hosszú során át nem jutott semmiféle színház és egyéb szórakozáshoz. Mégis, be kell vallanom, mert nem ismertem az egész nagy városban senkit, voltak pillanatok, amelyekben visszavágytam Uj-Guinea kis szigetére, meghitt baráti körömbe. Kezdetben elhagyottnak éreztem magamat a nagy Sidney- ben, amelynek széles utain, nagy kikötőjében egyedül őgyelegtem. Talán az egész világon nincs szebb hely, mint Sidney kikötője, —és mégis, talán szebbnek láttam volna, ha egy jó barát társaságában csodálhattam volna meg mindent. Egyetlen emberrel beszélgettem ez ideig, akivel a Georg Street ivószobájában találkoztam. Mikor belépett, az asztalomnál felszolgáló leány felé hunyorított, azután asztalomhoz telepedett. Magas, csinos ember volt. Mikor poharam kiürült azt kérdezte, nem-e akarok még egyet inni. Alzonnal megértettem szándékát és elhatároztam, hogy megleezkéztetem. Egyszer ő fizetett, egyszer én. — Már régen van Sidneybe ? —- kérdezte mintegy véletlenül. — Ép most érkeztem meg, — feleltem én. — És r em unalmas önnek igy kóborolni ? Én sohasem fogom elfelejteni az első hetet, amelyet itt töltöttem. —- Igaza van, unalmas, — feleltem. — De bankáromon és ügyvédemen kívül egy lelket sem ismerek itt. — De ilyet! Ha valamiképen szolgálatára lehetek, rendjelkezzék velem, egyébiránt úgy is azt hiszem, hogy honfitársak vagyunk. — Ez igazán szép öntől, — válaszoltam, ipintha ajánlata megörvendeztetett volna. — Épen villásreggelizni megyek, a Guebeczbe vagyok szállva, érdemes kocsit bérelnem odáig? Messze van? Mielőtt válaszolhatott volna, ügyvédem lépett be. Uj ismerősömhöz fordultam: „Bocsásson meg, ezen úrral üzleti megbeszélni valóm van.“ — Oh, kérem Azalatt kocsit hívok és megvárom. Újonnan érkezett ismerősöm látta, hogy beszéltem az idegennel és elég szives volt ezen ismeretség veszedelmére figyelmeztetni. — Ennlek az embernek nagyon rossz híre van, — mondta ügyvédem. — Azon ürügy alatt, hogy az ujonan érkezett fiatalembereket körülvezeti Hidneyben, hozzájuk csatlakozik. Főleg az angolokat szereti. És gyakran megesik, hogy mire megszabadulnak tőle, egész , pénzüket elcsalta. Ilyen tapasztalt embernek mint a milyen ön, nem kellene lépre mennie. — Nem is szándékozom lépre menni, csak meg akarom leczkéztetni ezt a ficzkót. Ha tanúja akar lenni, jöjjön velem. Karöltve léptünk az utczára és beszélgetve haladtunk tovább. A fiatal ember már kocsiban ült és mnan kisért figyelemmel. A kocsi lépésben követett és uj .ismerősöm szeretetre- méltóan kiá tott reám. Én az arczába néztem, és úgy tettem, mintha nem ismerném. A kocsi elkerült és kis távolságban megállt. A fiatal ember kiszólt és megvárt. — Már attól tartottam, hogy elkerülöm önöket — njiondta, amikor hozzá értünk. — A szép időben úgy látszik, ön szívesebben megy gyalog mini kocsin? — Bocsásson meg — feleltem közönyösen — de rines szerencsém. — De hiszen, egy negyedóra előtt villásreggelire hívott és megbízott, hogy kocsit szerezzek. — Bocsásson meg, ez félreértés. Én azt mondtam csupán, hogy a „Guebecz“-bo megyek villásieggelizni, és azt kérdeztem, hogy oly messze van-e, hogy kocsit kell vennem odáig. De ez az ön kocsija, és nem az enyém. Ha már nir cs rá szüksége, csak azt ajánlhatom, hogy fizesse ki és küldje el. — Uram, ön egy szédelgő! — kiáltotta dühösen — Én nem fogom a kocsit megfizetni, amelyet ön rendelt! Egészen a fiatal embor elé álltam és merően tekint fitem rá. — Mr. Doczkon, máskor gondolja meg jól, mielőtt belém akar kötni, — mondtam oly nyugodtan, amint csak tudtam. Hirtelen hátra lépett, és egy pillanatig meglepetten nézett i'ám, azután a kocsiba ugrott és az ellenkező irányban elhajtatott. — Hegy az ördögbe bírta ily könnyen lerázni — kérdezte kísérőm csodálkozva.
