Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-26 / 9. szám
Nagykároly, 1911. február 26. 9. szám. XXXVII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: flov á a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők S zéchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR ANTAL ISTVÁN ...... _ RSegjeSenik minden vasárnap. ...EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. »Nyilttár“ sora 40 hűé Appoint AM AI a washingtoni törvényhozás palotájában. .A Clevelandiján megjelenő Szabadság czimü amerikai lap tegnap érkezett február 11-iki számában olvassuk, hogy Gróf Apponyi Albert megjelent az amerikai törvényhozás képviselőházában, amely hódolata jeléül felfüggesztette ülését és átengedte Apponyinak beszédje elmondására az elnöki széket. A képviselőházban, ennek elnöke, Caunon mutatta be Apponyit, aki az elnöki emelvényről az amerikai képviselőkhöz beszédet intézett. Az idézett amerikai újság szerint ..világraszólóan értékesek voltak Apponyi szavai és ennek megfelelően igázták is le azok a lelkeket“. Apponyinak a képviselőkhöz intézett beszédét az alábbiakban — a Szabadság nyomán — szó- szerint közöljük: — Tisztelt elnök ur, tisztelt képviselőház! Teljes mértékében tudatában vagyok annak a megtiszteltetésnek, amely e bemutatás révén s azáltal ért, hogy megvan engedve számomra, hogy beszédet intézhetek Amerika törvényhozóihoz saját képviselőházukban. Nem sok per- czet fogok szentelni arra, hogy ezt a kiváltságot csupán a köszönet kifejezésére fordítsam. Csaknem megdöbbent a felelősség, ami rajtam nyugszik úgy elmondott, mint einem mondott szavaim miatt e néhány perez folyamán. Nem mint magánegyén állok önök előtt, uraim, de mint az ó-világ képviselője állok itt, önök előtt, az uj világ képviselői előtt. Amikob önök olyan szivesek s meghallgatnak egy külföldit, aki véletlenül önök között van s akit oly nagy tisztelettel halmoznak el: tudom, hogy azt kérdezik magukban: micsoda mondani valója lehet az ó-világnak az uj világ számára? Nos, uraim, én erről a következőket gondolom: Az ó-világból jöttek önök is; önök szerencsés csillagzat alatt születtek. Az ó-világ olyan tradiczióknak a letéteményese, amely egyrészről büszkesége, másrészről súlyos teher számára. Amikor az önök ősei elhagyták az ó-világot, meg volt az az előjoguk, hogy ezeknek a hagyományoknak a legjobbjait magukkal vigyék s hagyjanak vissza mindent ami terhűkre lenne. Önök a legjobb dolgokat hozták magukkal, a mikkel abban az időben a fejlődés legmagasabb fokán az ó-világ rendelkezett. Magukkal hozták a brit szabadságnak erős, egészséges, életrevaló tradiczióit. Fejlesztették azt s elfogadták alapjául azoknak az állapotoknak, miket a földgömbnek ezen az oldalán találtak. Azok az emberek voltak, akik az ó- világnak minden terhes hagyományát hátrahagyhatták. Az örökös ellenszenv, bizalmatlanság és vérszomjjal együtt önök hátrahagyhatták a gyülölség, széthúzás minden terhét is. Uraim, — önök sokkal élénkebben érzik, mint a mennyire én ki tudom fejezni, hogy ez a szerencsés helyzet nagy felelősséget ró önökre s ha én most, mint az ó-világ képviselője beszélek önökhöz, a következőket mondom: Mi, ó-világbeliek, akik szabadulni akarunk a bizalmatlanság és ellenk'.nvés ősi szellemétől, önökhöz fordulunk s ha talán még nem érzik lábuk alatt a szilárd talajt, csak a homokot, segítségért fordulunk önökhöz, hogy hagyjanak fel a gyülölség, széthúzás, háború, ellenszenv átkos hagyományaival emberek között, akiknek testvéreknek kellene lenniök. Ez a czélja az én amerikai küldetésemnek, ez az, amiről gondolom, hogy az ó-világ szellemének el kell ezeket mondani az újvilág szelleméhez s miután átadtam ezt az üzenetet, engedjék meg, hogy újból megköszönjem azt a nagy tiszteletet, a melylyel elliamoztak. Úgy egyénileg, mint hazámat tekintve, végtelenül meghat, hogy itt szólhattam önökhöz s örülhettem a visszhangnak, amit az általam kifejezett eszmék itt keltettek, mert ezek az érzelmek az önök szivében és elméjében fakadtak. A szakállgróf tehát mint asp^világ képviselője jelent meg a szabadság-hazájában. Azért ment Amerikába, mert szabadulni akar a bizalmatlanság és ellenkezés ősi szellemétől és ezért kérte az amerikaiakat, hogy hagyjanak fel a gyülölség, széthúzás, háború, ellenszenv átkos hagyományaival emberek között, akiknek testvéreknek kellene lenniök. Felháborító, a kezeket ökölbe szorító beszéd'ez, ha tudjuk, hogy az Amerikában hirdetett eszméknek éppen az ellenkezőjét hirdeti idehaza Apponyi. A manapság már ritkán előforduló és egyes országok között folyó háborúnál sokkal veszélyesebb és borzalmasabb az egyes országok beléletében dúló faji és felekezeti villongás, a kenyeres testvérek sötét és kultu- rátlan harcza, amely harcznak Magyarországon Apponyi a szellemi irányitója. A ravasz jezsiüta szórakozni ment ki Amerikába és általa itthon megvetett, lábbal taposott szent eszmék hazug hirdetésével csikarja ki a könnyen hevülő és főleg könnyen hivő amerikaiak szives vendéglátását. Alkony. Haraszthyné Szederkényi Anikó. A karcsú hajó nyöszörögve, jobbra-balra himbálódva küzködött a jégdarabokkal, a melyek harsogva, lármázva súrolták oldalát. Lilásszürke ködfelhő ült a viz felett, a mely puhán, selymesen, hol sötétebb, hol világosabb árnyalatban variálódva borult a viz fölé és egybeolvadt a parttal. Egyedül ült a fedélzeten és átengedte magát a nagy lemondásnak, a mely a végtelen szürke képből áradt feléje. A hajó hosszú, fekete utat hagyott maga után, a melyet las- san-lassan leptek el újra a lomhán úszó jégtáblák. Megdidergett. Metsző szél borzolta föl a haját, tépte a fátyolát. Hagyta. A kormányosnak fájhatott a keze, mert ügyetlenül vezetett. A hajó nekivágódott a kikötőnek. Egyedül szállt ki. Lassan haladt a fák közt, a melyek olyan csonkán,, reménytelen szomorúsággal meredeztek a havas földből, mint egy gyermektemető rideg, dísztelen, fakó keresztjei. Sűrű hópihék kezdtek hullani, a melyeket a dunai szél arczába csapdosott. Belenézett a levegőben kavargó hóörvénybe és ezt mondta félhangosan. _______________________ — Stilszerü. A nap már lebukott az ég pereméről és az alkony homályos uszályát ráteritette az utakra. Mégis csak egy gyalogúira fordult és ment előre. Ment magányosan a magányos szigeten, amely kérgesen, a tavalyi örömöket felejtve feküdt a fagyos hullámok közt. Az óriás platánok vágyakozva nyújtogatták karjaikat a rózsaligetek felé: —- Szőkefürtii illatleányok, hol vagytok ? A liliomtáblák mellett haladt el. Kiaszott, özvegy kórókat zörgetett a szél a kevély, kábitó keblű virágok helyén. Eszébe jutott, mit súgót neki, mikor itt elhaladtak: — Piros liliom. Minden lépésnél száz emléket kiáltott feléje az élet bus temetője. Itt jártak együtt. Ezerszer ismételték egymásnak kevélyen, az örök szerelemben bizakodva: —A mig a csókokban nem alszik ki, hanem újra éled a vágyak piros lángja, a mig szemünkben a fáradtság bágyadtságból uj örömök . gyulnak ki ragyogva, addig maradunk együtt. Mi a mámorrózsák hervadását nem fogjuk újra megkönnyezni. Az alkonyatunk is parázs legyen és eltűnünk egymás mellől pirosló ajakkal, kaczagva, szerelmi lázban ver- gődve. A mi együttélésünk sarjadzó tavasz, aranyszínű nyár. Az ősz dere nem fogja érni a mi mezőnket. És elment. Akkor ment el, mikor még perzselt a nyár. Vagy ő már megsejtette a nedveskeblü színtelen ködfelhőket, amelyek sandán leselkedtek a pázsit selyme és az aranyszínű hegyoldalak mögött? Elment . . . De ő látni akarja mégegyszer az ő buja nászuk tanyáját, a hol a levegő hullámai lágyan zengetik az utolsó csókok zenéjét. Megállt a kapu előtt. A kilincs engedett a könnyebb nyomásra. Belépett. A puha szőnyeg a negyedik lépcső fölött most is keshedt egy kicsit. Az ablak egyik fényes szeme most is el van hasadva. A nagy lámpának csak egyik karja világit. Minden úgy van, mint amikor utoljára járt itt. A szoba ajtó nyitva . . . A levegőben ismerős parfüm úszik. A vázában kevélyen, büszkén páváznak a kaméliák, az ő kedvencz virágai. Leteszi lassan a kabátját, kalapját s pár lépést tesz előre. Itt van a pamlag. Itt a hímzett vánkosok, amelyek közt remegve, hullámzó, reszkető szivvel ült először . . . Lám, itt van rajta a bibortakaró . . . Ragyogó, hízelgő selyme szerelmesen simult habtestéhez, mikor a „Hajnalt“ festette róla. Szembe a nyitott ablakon ömlöttek be a kelő nap friss sugarai. ál legrégibb jóhirnevü saját készitményü czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-tér. fjíHga®*" C P BT P I H I S e? TT M Női-és férfi saját készítésű csípőkben és a legtar IjPÄ w r Ci w I n L I 9 ■ W tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipőle, valamint párizsi modelek a legelegánsabbh kivitelben és dús választékban.
