Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-12 / 46. szám
I SZATMÁRMEGYE1 KÖZLÖNY A tiszti főorvosi jelentés szerint októberben 9 községben léptek fel fertőző megbetegedések és pedig Kocsordon, Ké- kesoroszfaluban, Nagysomkuton, Nagykárolyban, Felsőbányán és Nagybányán a vörheny. A fertőzés továbbterjedésének megakadályozása végett a szükséges óv- és gyógyintézke- dések megtétettek. E tekintetben a főorvosi jelentés dicsérettel emliti meg Dr. Csausz Károly felsőbányái főorvost, kinek Dr. Schön- pflugh Béla indítványára a közigazgatási bizottság elismerését fejezte ki. A jelentéshez Bodnár György kir. tan- felügyeliigyelő szólalt fel és az iskolák hosszas ideig tartó bezárását a tanításra vonatkozólag károsnak mondja. Dr. Schönpflugh Béla t. főorvos válaszában kijelenti, hogy a közegészség ügye előbbre való, mint a pedegógia, mert — amint igen találóan mondotta —- hiába lesz nyitva az iskola, ha nem lesz, hogy kit tanítsanak benne. Csaba Adorján főispán a főorvos álláspontját helyesli. A kir. tanfelügyelő bejelenti, miszerint intézkedett arra nézve, hogy egyes helyeken a felnőtt analfabéták oktatása biztosittassék. A tél folyamán népies ismeretterjesztő felolvasások és előadások rendezése iránt is megtette a kellő lépéseket. A jövő évre Szaniszló, Réztelek, Szamosborhid, Kányaháza, Kismajtény, Jeder és Komorzán községek számára engedélyeztettek az állami iskolák. , A jelentés felolvasása után Dr. Falussy Árpád az érendrédi gör. kath. lelkész, a nevezetes Gráczián páter, oláhositási törekvéseiről emlékezett még és ennek ellensúlyozásául, magyar nemzeti érdekből, az érendrédi áll. iskola már elhatározott felépítését sürgeti. A közgazdasági előadó jelentéséből megemlitendőnek tartjuk, hogy az állategészségügy a vármegye területén már kielégítőnek mondható, a takarmányozási viszonyok közül azonban a szárazabb klimáju vidékeken már is érezhető a takarmányhiány. Fabó Zoltán kir. ügyész jelenti, hogy októberben letartóztatva volt 287 férfi és 39 nő. Szabadult 257 férfi és 36 nő. Tudomásul vették még a pénzügyigazgatói, az árvaszéki és az államépitészeti hivatal vezetőjének jelentéseit is. ipiiEimnjos? fl „Széchenyi-Társulat“ véleményes jelentése. A Szatmármegyei Széclienyi-Társulat szerdán Szatmáron rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés tárgya az az Írásos ankét volt, a melyet a választójogi reformra vonatkozólag Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök rendezett. A miniszterelnök a Széchenyi Társulatnak is megküldött kérdésére, a választ a társulat elnöke, Dr. Falussy Árpád fogalmazta meg és terjesztette a közgyűlés elé, A javaslat szerint a szatmármegyei Széchenyi Társulat a választói reform megalkotását az országgyűlés egyik legsürgősebb feladatának tekinti, mert a 60 év óta érvényben levő és időközben csak némi módosítással változott jelenlegi választójogi törvényt a megváltozott és folyton haladó idők követelményeivel szemben jórészben elavultnak és a választói jogosultság feltételeit, valamint a választókerületek beosztását különösen az ország magyar ajkú lakosságával biró vidékem igazágtalannak tartja. A választójogi törvény tehát az ország kulturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi fejlődésének megfelelő méltányos és igazságos reformja a parlament elodázhatlan kötelessége. Amidőn ezen véleményének a Szatmármegyei Széchenyi Társulat kifejezést ad, egyidejűleg azon szilárd meggyőződését is han- goztatja, hogy a megalkotandó választói reform főczélja nem lehet más, mint a politikai nemzet értelmiségének az ország kormányzásában, vezetésében és irányításában leendő biztosítása. Ezt a javaslatot Dr. Falussy Árpád hatalmas érvekkel támogatott szép beszéddel indokolta meg. A javaslatot, Kelemen Samu, Dr. Jármy Béla, berenczei Kovács Jenő és Dr. Vajay Károly felszólamlásai után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A gyűlés mintaszerű vezetéséért a közgyűlés — Dr., Kelemen Samu indítványára — Dr. Falussy Árpád elnöknek köszönetét szavazott. A gyűlésen jelen voltak az elnök meleg éljenzése közben oszlottak szét., Állami alkalmazottak jaj kiáltásai! Helyzetkép. A szatmáron állomásozó állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák képviselőiként Füzessy kir. törvény- széki biró és Berey kir. adóhivatali tiszt a következő kérelmet nyújtották be Lukács László pénzügyminiszterhez: Nagyméltóságu Pénzügyminrszter Ur 1 Kegyelmes Urunk! Az összes Szatmár szabad kir. városi állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák az uralkodó mértéken felül álló drágaság elviselhetetlen súlyának nyomása alatt értekezletre egybegyűltek és egy- értelmüleg elhatározták, fontolóra véve keserves anyagi helyzetük kiáltó vigasztalanságát, hogy ismerve Nagyméltóságod jó lelkét, a mely a gyors segélyt keresők munkás ezrei előtt ajtaját ridegen sohasem zárja el, esdő kérelmünk kiáltó szavát Nagyméltóságodhoz intézzük s alázatosan kérjük folyamodásunk kegyes meghallgatására. Nagyméltóságod előtt nem ismeretlen a jelenben folyó nehéz idők nyomasztó volta, kölönösen a szerény fizetésű viszonyok közt élő állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák súlyos helyzete, ez a helyzet a mindennapi kenyérárért való szüntelen küzdelmek gyászos csatatere, amelyen megnyugtató anyagi előnyöket a végsőig fokozott szorgalom és kimerítő erőfeszítés mellett sem érhetünk el. Ezen a csatatéren csak a pusztulás kétségbeejtő rémei merednek reánk, a mentő-horgony kötelét könnyben úszó szemeink, az élet harczainak sötétségében fel fedezni nem tudják. Családtagjaink, gyermekeink, kenyérért esdekelnek s mi szivszakadva tapasztaljuk, hogy ezt az életfenntartó kis kenyérdarabot is csak önmegtagadó számítással kétkedve nyújthatjuk nekik. Ez a hivatalban való élet szomorú, késhegyig menő harcza, a bennünket elboritás- sal "fenyegető, egyre dagadó áradat erőszaka ellen. Hogy vigasztalást nyerhessünk, egy felettünk álló, erős résztvevő szív áldást árasztó kincses házához kell tekintetünk, felemelkednünk, a ki akar s tud is a szenvedők éhező komor táborának megsegítésére hathatósan cselekedni. Jelenlegi fizetésünk a megnövekedett szükségének kielégitésére nagyon csekély, úgy hogy ebből az élelem, ruházat s lakás elemi nélkülözhetetlen kiadásait fedezni még a legtakarékosabb tisztviselő sem képes. A mai fizetések összegét magasan túllépi a napi élet kérlelhetlen követelése, amely elől kitérni lehetetlen. Az általános fizetésrendezés mértékét a rohanó idők óriási követelése annyira túlhaladja, hogy az élelem, ruházat, lakásra való összegek ma már a pár év előtti állapotokhoz képest egészen megkétszereződtek s igy mi, tisztviselők, a legnagyobb erőfeszítés mellett is képtelenek vagyunk a fejünk felé tonyosuló, bennünket a porba sújtó drágasági viszonyok közt megállani és kétségbeesve kapkodunk a segítő hatalmas kéz után, amely egyedül képes szörnyű kilátásban helyzetünkben segíteni rajtunk. Árról meg, hogy jogos igényeinknek tért nyisunk és magunknak némiképen kényelmessé tegyük az életet, a nagy hulámcsapá- sok szorongásai között, nem is gondolhatunk. Nem is gondolunk. Nem kényelmes megélhetés kell az el- gyötrött magyar tisztviselők dolgozó, éhező testületének, nemcsak kenyeret kérünk, hogy élhessünk, hogy fogyó erőnket ismét felfris- sithesük és élethivatásunknak mint eddig, lelkiismeretesen becsülettel megfelelhessünk. Kérésünket a legcsekélyebb mértékre redukáljuk, hogy az ne legyen telj esi thetlen s egy csepp jó akarattal, méltányló elismeréssel megadható legyen. A reménytelen erőfeszítések küzdelmében a szegény tisztviselő adósságokba merül, a mi még mélyebbre sülyeszti a megélhetés lehetőségét, mert ha a gyenge, elégtelen javadalmazás mára-holnapra nem elég rendezett anyagi viszonyok között, mi történik, ha azt még adósságok palástjával is megterheljük. Pedig a jelen pillanatban nincs más menekvés. Ez pedig nem érdeke az államnak, mely kenyéradó gazdánk, mely tőlünk jó munkát, hazaszeretetei, lelkesedést, idealizmust követel és a magyar nemzeti művelődés fejlesztését várja a tevékenység minden terén. Lehet-e éhes gyomorral lelkesedni s lelkesedéssel dolgozni ? Ha a magyar nemzeti állam napszámosainak nem is nyújthat annyit, hogy a jólét igére tföldjéhez közelebb férkőzhessünk és gondjaink kevesbedjenek. Ezt az állam által fenntartott osztály, az állam kerekeit forgató tisztviselők jogosan igényelhetik. A vármegyék, városok sőt községek is sietnek hivatalnokaik, embereik megmentésére, adnak többet, mint ameny- nyit adhatnak, ezzel legalább jóakaratukat fényesen demonstrálják, az állam se maradhat mögötte a vármegyének, városoknak, községeknek. A mentő-akciótól nem maradhat könyörtelenül, kemény szívvel távol. Tegye meg a lehetőt, hogy nyújtson segitőjobbot nekik, kik hirtelen segélyre ma szorulunk. A Szatmár sz. kir városban állomásozó állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák különösen érzik a drágaság nyomását, mert városunkban a megélhetés nehezebb, mint akár a fő- és székvárosban is. Az élelmi cikkek, piac, a lakásviszonyok elviselhetetlenül drágulnak s a felcsigázott árakat nem képesek az állam alkalmazottjai megfizetni. Addig is, mig méltányos és jogos kívánságunk a szolgálati pragmatika terén teljesülhet és mig a drágaság tart: kérjük „évi fizetésünk 30 százalékát, mint drágasági pótlékot, az állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák javára az 1911. évi költségvetésbe póthitel engedélyezése utján felvenni és részünkre 1911. évi január 1-től visszamenőleg mielőbb folyósítani.“ Szaluiéi vasi üli. A láposvölgyi vasút építése ügyében a napokban leérkezett a kereskedelmi miniszter leirata, mely a vármegyének azon határozatát, melylyel a kérdéses vasút létesítéséhez a közúti alapból 100 ezer koronával hozzájárult — feloldotta azzal, hogy a vármegye pénzügyi egyensúlya évek óta csak tetemes államsegély- lyel óvható meg, s hogy a kérdéses vasút építése különben sem nyújt számbavehető előnyt. A bikszádi fürdövonat. A vármegyei köz- igazgatási bizottság pénteken Ilosvay Aladár alispán indítványára elhatározta, hogy feliratot ‘ intéz a kereskedelmi miniszterhez a Szatmár —bikszádi vasutvooalon beszüntetett, Szatmárra déli időben érkezett vonat beállítása iránt, hogy igy ezen vidék az eddig élvezett kedvező összeköttetést a fővonalhoz ismét megkap- hassa. Ugyanakkor Madarassy Dezső inditváModern ruhafestés bármily divatszinre Hájtájer Pál Modern és tartósplissézés ~ és guowlérozás ~ NflGyKÁI^OLy, 5zéchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
