Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY A falusi jegyzők országos tanácskozása. A községi- és körjegyzők országos egyesülete a múlt héten tartotta Budapesten évi nagygyűlését. Szatmárvármegye jegyzőit Bodoky Béla szatmármegyei elnök képviselte. Saját ügyeiket intézték, szakkérdésekről vitáztak, a figyelem azonban feléjük fordult egy pillanatra az élet robbanó forgatagában, mely napról-napra uj és újabb tárgyait sodorja elénk az érdeklődésnek. Szokás a jegyzőkről kissé félvállról, kissé szatirikusán, sőt kissé animozitással beszélni. Félvállról, mert hiszen a nagy gépezetnek a tövében dolgoznak, animozitással, mert sokaknak nem tetszik az az erő, mely kezükben van, az anyagi gyarapodás, melyet sokan közülök elérnek és szatirikusán, mert szinte groteszk az a rengeteg munka és íeladatszövevény, amely közt a falusi jegyzőknek eligazodni, dolgozni, haladni kell. Hiszen ismeretes egyik képes lap szatirikus rajza, mely a falusi jegyzőt úgy ábrázolja, amint a feneketlen sárban huzza a vármegye rozzant szekerét. Ezt a rajzot üveg alatt, berámázva láttuk a tasnádszán- tói jegyző íróasztala fölött, mementónak, jeligének, vagy talán keserű figyelmeztetésnek . . . Ha most a jegyzőkről megemlékezünk, nem akarunk arról beszélni, hogy tulajdonképen rajtuk nyugszik, általuk valósulhat csak meg a rendes közigazgatás, hogy ők ütköző pontjai a felső és alsó közigazgatásnak, hogy a községből nézve ők a vármegye, a vármegyéből nézve ők a község, ők felelnek a nagyokért a kicsiknek, s a kicsikért a nagyoknak, vagyis egyaránt tartani kell a hátukat a felelősség irányában felfelé és lefelé. Nem akarjuk tehát ismételni azt a tudott tényt, hogy állásuk egyike a legterhesebbeknek, legjelentősebbeknek, legfelelősebbeknek. Csak pár szóban arról a tiszteletre méltó hivatásról akarunk megemlékezni, mely hivatali állása mellett a falusi jegyzőre társadalmi, kulturális, nemzeti szempontból hárul. A legszebb hivatás: élén állani egy községnek, egy falusi körnek s azt vezetni, támogatni vallás- és nemzetiségi különbség nélkül. A pap is vezeti az ő híveit, de csak felekezetének híveit, mig a jegyző hivatva van egyesíteni, együtt tartartani, s együtt vezetni a népet vállásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, sőt ilyen tekintetek ellenére. A jegyző kell legyen szószólója, tanácsadója apró-cseprő bajaiban, ügyeiben az ő népének, jóindulata, tekintélye, agilitása megbecsülhetetlen jótétemény a községre. Ö az exponense nemcsak a közigazgatásnak, az államhatalomnak, de sok részben a kultúrának is. A pap és tanitó mellett agilitása, nngyobb körű érintkezési területe, sokszor anyagilag erősebb volta, foglalkozásának kiterjedtebb határai szinte predesztinálják a haladás, a felvilágosodás, az erőegyesítés zászlótartójának szerepére. Egy intelligens ember egy kis jóakarattal, egy kis önzetlenséggel, egy kis fáradtsággal csodákat mivelhet a falu határán belül a nép jóléte, haladása, szellemi emelkedése terén. Ebben a tevékenységben látjuk mi a falusi jegyzők hivatásának egy olyan specziális oldalát, mely méltó minden tiszteletre és megbecsülésre, s melynek kellő gyakorlása a legszebb perspektívát mutatja falvaink életében. Nem kicsinyelni kell tehát jegyzőinket, hanem igenis megbecsülni, nem félvállról beszélni róluk, hanem tisztelettel, olyan tisztelettel, mely megilleti a nemzet napszámosait, akik apró, de szilárd köveket hordanak napról-napra a nemzeti épület hatalmas falaihoz. Nem kell sajnálni sem a hatalmat, sem az anyagi erőt a jegyzői kartól, sőt inkább meg kell tenni mindent poziczójuk felugrottam, hogy megragadjam hófehér kezét, hogy átkaroljam karcsú derekát, hogy lecsókoljam ajkáról a fagyos gúnyt, amely szinte megőrjített, de a kép hirtelen tovasiklott, eltűnt és én a puszta levegőt fogtam át csupán. Egy ilyen látomás után egyszer összeestem s alkonyaitól hajnalig feküdtem aléltan az erdő nyirkos talaján. Arra járó emberek rám leltek és a vállukon vittek haza. Hetekig feküdtem utána lázban, nehéz, veszedelmes kórban. Az a jó parasztasszony, aki betegségemben ápolt, a megmondhatója, hogy a belső tiiztől eltikkadt ajkam szünetlenül az ön nevét suttogta, az ön bocsánatát esengte. Elza (megindultan) : Én megbocsátottam önnek. Nyugodjunk meg a végzetben Tódor: Nem azért mondom el mindezt önnek, hogy könyörületre bírjam, és bocsánatát kierőszakoljam. Tudom, hogy ön jó, nemes nagylelkű s az emberi gyarlóságokkal szemben végtelenül elnéző. De én nem érem be ezzel. (Könyörgő hangon.) Elza, könyörgöm, ha van még a szivében egy szikrája annak az érzésnek, amelynek részese voltam, ha van még a leibében egy csöpp hajlandóság hozzám, feledje el a múltat, űzze ki magától, mint egy rossz álmot, és legyen újra az enyém, mert nem tudok élni nélküle. Szeretem önt Elza, szeretem bűnbánó szivem egész hevével, a boldogságtalanság tüzében megtisztult lelkem édes reménységével. Elza (szelíd mosolylyal): Lám, ön még mindig a régi. Az önzés vitte el mellőlem és az az önzés hozta vissza, akkor jólét után vágyott, most a bolgogságot kergeti. Tódor: A boldodságot! Ha önt nem tehetem azzá, lemondok róla. Az önzés nem bir lemondani. Elza: S ön tudna ? Tódor: Van olyan élet is, amely örökös kálvária. ERa: Szótlan megadással hordani a keresztet — ebben van a lemondás fenséges ereje. Tódor: Akkor hát hordozni fogom, amig terhe alatt össze nem roskadok. Isten önnel! (Az ajtó felé indul). Elza: Isten önnel! (Látva, hogy Tódor a kilincsre teszi a kezét) Tódor! Tódor: Elza. Elza: Meggyőződtem arról, hogy ön lemondani is tud. Tehát nem az önzés hozta vissza. Tódor: A szivem hozott vissza, mely gyötrelmek árán rászolgált a boldogságra. Elza! Remélhetek ? Elza: Ha megférek abban a kis viskóban én is . . . Tódor: Életem! Boldogságom! megrősitésére, tekintélyük emelésére és anyagi függetlenségük lehetővé tételére, mert e szervezet erősítésével magunkat erősítjük: társadalmunkat, mert mindennek ők a gyökere, melyből az erő a tudásba szökken. S még egyet. Ez a beszéd nem egészen utópia. Előttünk él, fejlődik, növekszik a jegyzői kar, melyről látjuk, hogy e nemes feladatok teljesítésére készséggel, jó szándékkal, hivatottsággal bir, ha kellő támogatásban részesül. Ne igyekezzünk tehát akadályokat gördíteni elébük, ne kedvetienitsük, ne térítsük el őket a munkálkodástól, inkább sietsünk segítségükre buzdító szavunkkal, támogassuk őket munkásságunkkal s erősítsük meg rokori- szenvünkkel. T. — d. Egy torz választójogi reformtervezet. Nem jó az urakkal egy tálból cseresznyézni. A saját érdeküktől megtermékenyített békemamák egymásután szülik a parlamenti békére vonatkozó terveket. A „Budapesti Napló“ csütörtöki száma a béketárgyalások anyagát ismertetvén, arról ad birt, hogy a tárgyalások alapja oly torz választójogi reformtervezet volt, amely teljesen rávall szülőinek néprontó politikájára. Az idézett lap az ellenzéki békefeltételeket ismertetvén, többek között ezeket Írja: A választójogra vonatkozó első föltétel az volt, hogy tárgyalni kell a választójogi reform tartalmáról, de ez a tartalom csakis közmegegyezés utján állapítható meg. A második választójogi föltétel, mely a Károlyi grófoktól származik, már egy ilyen tartalmi megállapítás kísérlete. Ez az elaborátum négy föltételét, négy úgynevezett „kapuját“ állítja föl a választói jogosultságnak. És pedig ilyenformán: I. Választó minden 24 éves, önálló lakhellyel biró magyar állampolgár, aki tanföl- ügyelő által láttamozott elemi iskolai bizonyítvánnyal tudja igazolni, hogy Írni és olvasni tud; a proponálok maguk mondják, hogy ezen az alapon egyelőre nagyon kevés ' ember nyerne jogot, éppen ezért megengedik, hogy II. átmenetileg választójoga legyen mindenkinek, aki Írni, olvasni tud és legalább tiz koronás czenzusa van; ezen a kapun állítólag másfél millió ember lépne a jogosultak táborába ; III. választó maradna, aki ma is régi jogon, 48-as jogon szavaz; továbbá minden régi, azaz mai szavazó, aki vagy irni-olvasni tud, vagy tiz koronás czenzusa van; ezen az alapon körülbelül másfélszázezer ember tartaná meg jogát, közte majdnem százezer analfabéta; végül IV. választana minden ipari, vagy mező- gazdasági munkás, aki Írni, olvasni tud, önálló lakhellyel bir és vagy vezető állásban működik, vagy két év óta ugyanazon munkaadónál van állandó alkalmazásban. A propoziczió kiterjed a szavazás módjára is. Nevezetesen megállapítja az elaborátum, hogy a kerületek beosztásáról külön törvény készítendő és ebben a törvényben megállapítandó, hol szavaznak községenkint, hol nyilvánosan, hol titkosan. Titkos szavazás csak törvényhatósági városokban és a törvény által felsorolandó nagyobb községekben lenne. Az állami és megyei alkalmazottak azonban mindenütt titkosan szavaznak. Ez a humbug-reform szinte szóról-szóra megegyezik a Tisza—Baross-féle hírhedt választójogi tervezettel s legjellemzőbb vonása, hogy a választók osztályarányát nem változtatná meg. A tervezett szerint ott lehetne titkosan szavazni, ha ezt a Gróf Károlyiak érdeke nem nem sinylené még. <$> Gallérok gözmosása ® tükörfénynyel hófehérre Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása T7AG¥KÁI^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath. elem! fiúiskola mellett.
