Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
m S 7 A T M A R M E 0 Y F. I KÖZLŐ N Y Modern ruhafestés bármily divatszinre $É Hájtájer Pál & Modern és tartós plissézés — és guowlérozás ~ NflQVKAßOLV, Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. rommegye feliratát a gyermekvédelmi törvény módosítása iránt. Kedden Szolnok-Doboka- megye és Csongrádmegye közgyűlést tartottak. Mindkét törvényhatóság nagy szótöbbséggel, elitéli az obstrukcziót és annak megszüntetése végett felír a képviselőházhoz. Az ellenzék részéről szerdán Lovászy Márton tárgyilagos beszédben okolta meg a sajtótörvényről benyújtott indítványát. Egy szóval sem említette meg az elkobzott bulvárlap ügyét. A megokolás után felállott Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök s csatlakozván elismerően Lovászy Márton fejtegetéséhez, hozzájárult maga is ahhoz, hogy az indítványt a ház az igazságügyi bizottságnak adja ki. A hozzájárulás megokolásában éles és általános helyesléssel fogadott distinkczióival megállapította a sajtóra vonatkozó rendeleteknek az 1848-iki sajtótörvényen nyugvó legális voltát s megállapította, hogy a sajtószabadságban a kormány egyik legbecsesebb közszabadságunkat tiszteli. Megállapította végül különösen a munkapárt dörgő tapsai között a nagy külömbséget a tisztességes, komoly és ama sajtó között, amely nem nemes eszméket terjeszt, hanem a közjóba és az egyének becsületébe ütköző hazugságokat és gyalázkodásu- kat s a mely csak az aljas ösztönökre spekulál. A beszédnek egyik kiemelkedő része volt az a kijelentés is, hogy e kérdésben pártja meggyőződésére számit és nem a pártfegyelemben bízik. Csütörtökön végre folytatták a véderőjavaslat általános vitáját. Antal Géza munkapárti képviselő csütörtöki beszéde után ugyancsak megbánhatta az ellenzék, hogy megszakította a névszerinti szavazások áradatát és szóhoz engedte a kormánypártot is. Mert Antal Géza bizony kellemetlen szemelvényeket olvasott fel az obstrukczió vezéreinek a választások előtt tartott beszédeiből és nem volt pikán- téria nélkül való, a mikor nem kisebb emberek, mint Justh Gyula, Apponyi, Kossuth és Andrássy beszédei kerültek a Ház elé, melyek egytől-egyig a legélesebb kijelentésekkel vannak tele az obstrukczió és az obstruktorok ellen. Pénteken is beszédes nap volt, nemcsak szavazás. A véderőjavaslathoz a Kossuth-párti Nadányi Gyula szólalt fel. Beszédéből hiányzott a mag. Egy csomó üres frázist mondott el s igy természetes, hogy nem keltett érdeklődést. — Pénteken lett köztudomású, hogy a Kossuth-párt valamiféle szózatot szándékszik intézni az ország népéhez, melyszerint: „El van tökélve a párt a már hagyományossá vált küzdelmet minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel tovább folytatni és a véderő terén érvényesítendő nemzeti jogokat semmi más téren csere vagy alku tárgyává nem tenni.“ Ez a szózatozás minden komoly ember előtt örvendetes jelenség, mert az obstrukczió végének a kezdetét jelenti. Éppen ideje is volt. Mikor valaki nagyon veri a mellét, az azt jelenti, hogy az ereje fogytán van és egy kis ideig még csak a látszatot akarja megvédeni. Tegnap, szombaton, névszerinti szavazások, a véderőjavaslat tárgyalásának folytatása és interpellácziók voltak napirenden. A Szám csatorna. Tanulmányozzák a régi terveket, Jelentettük, hogy Debreczenben a minap oly értelmű indítvány merült fel, melyszerint a város vegye tervbe már most egy hajózható csatorna létesítését. Az indítvány Szatmárme- gyében is általános nagy tetszéssel találkozott, mert annak horderejét mindenki érezte. Nem is szükséges annak fejtegetése, hogy micsoda közgazdasági hasznot jelentene a hajózható csatorna, amely a Szamost kötné össze a Tiszával. Az érdekelt megyék ipar és kereskedelme nyerne vele óriás mértékben. Debreczen jog- és pénzügyi bizottsága az eszme felvetésekor úgy határozott, hogy Debreczen tanácsa tegye meg e tárgyban az első lépéseket és a csatorna tervére , vonatkozóan keresse mega Magyar Mérnök és Építész Egyesületet, hogy egy tervpályázat kiírására adjon véleményt. Az általános eszme az volt, hogy a hajózható csatorna a Szamosból induljon ki s a Hortobágy, Berettyó, Körös bekapcsolásával torkoljon be a Tiszába. Ezt a tervet kellene részleteiben kidolgoznia annak, aki a csatornázási tervpályázaton résztvenni óhajt Debreczen város tanácsa a múlt héten foglalkozott ezzel a nagyfontosságu kérdéssel és kimondta, hogy a Mérnök—Egyesület megkeresését időellőttinek tartja, mert az általánosságban felvetett eszmének, a hajózható csatornának története van, amelyből még részletekre vonatkozóan igen sok felvilágosító adatot lehet meríteni. A hajózható csatorna eszméjével ugyanis már nagyon régen foglalkoztak, így ez a csatorna benne volt a nagy Széchenyi István programmjában is. Az erre vonatkozó terveket annak idején nem kisebb ember, mint Vásárhelyi Pál a kiváló mérnök dolgozta ki. Ezen kivid vannak még* más tervek is, amelyeket a szamos-tiszai hajózható csatornáról készítettek. Készítőjük egy Kovács nevű hírneves mérnök volt. Úgy ezeket a terveket, mint a kultúrmérnöki hivatalnál esetleg lévő régi terveket mind tanulmány tárgyává fogják most tenni s csak ezután fordul Debreczen a Magyar Mérnök és Építész egyesülethez a tervpályázati leírás tervének kidolgozása érdekében. Gyorsabb lesz a gyorsvonat Budapest—Máramarossziget között. A m. kir. államvasutak október 1-én megjelenő téli menetrendje Szatmármegye közönségét érdeklőleg fontos újítást fog tartalmazni. Köztudomású ugyanis, hogy a Budapest-mára- marosszigeti fővonalon gyorsvonatok csakis Debreczenig és vissza közlekednek. A DebreA zenész homlokán kiütött a verejték, hosszabb ideig szótlanul ballagtunk egymás mellett, a kicsiny ember görcsös botjával szaporán ütögette maga előtt a földet. Egyszer aztán hirtelen, elém került, utániban megállított és majdnem könyörgő hangon szólott hozzám: — Meg kell tennem ... Elzüllöm, elkallódom, már úgy is érzem, hogy megfogytam. A dal már nem hullámzik úgy végig lelkemen, mint azelőtt. Témáim már nem tűznek olyan színesen képzeletemre, mint hajdanában, inven- czióm megkopott, az eszem alig bírja el a nagyobb szabású konstrukciót. Meg kell magam mentenem, az orgona még megsegít, a bus, melodikus hangok, ha megöntöznék kopár lel- kemet, kihajtana onnan az elrejtett, elfeledett sok bűvös dal... Meg ne vessen... A zenész hosszú időre eltűnt. Most már igazán magányosan éltem. Déli sétáimon alig találkoztam valakivel és a valót akarom mondani, hogy a furcsa emberke egy ideig nagyon hiányzott. Szertelenségében sok volt a rokonszenves vonás, nyugtalan beszédében tömérdek az ötlet, főképen pedig forró temperamentuma volt az, mely itt a szürke emberek közül megkülönböztette és érdekessé tette előttem. Mint, a helyi események krónikása természetesen tudtam a kikeresztelkedéséről és arról is, mikor megbízták a székesegyház kórusának a vezetésével. Szűk agyú városatyák többször benéztek hozzánk a szerkesztőségbe és talán az itteni levegő ártott meg nekik, mert alig hogy letelepedtek, elfelejtették érdemes mesterségüket, a pék, szabó, vagy egyéb iparos ellentmondást nem tűrve, hozzászóltak mindenhez, amihez nem értettek. Itt a szapora beszédű polgárok között hallottam először valamit a zenészről is. — Nagy művész, ha fenn van a kórusban, senkihez sem szól, hanem magába száll, szólt az egyik polgár. — A múltkor a mise közben rosszul lett és azt mondta, nem tud játszani. Ezen délelőtt nem is orgonázott, de nem ment haza, sőt ott maradt még akkor is, mikor a templom kiürült . Különös egy ember, a zsenik mind ilyen hóbortosak. Gondolatokat ébresztett bennem a sok mende-monda és csak az nyugtalanított, hogy mennyi az igazság ezekből a hiresztelésekből. Égyszer aztán újra találkoztam a sétányon a furcsa emberkével. Rég nem láttam már. Úgy látszik gondosan került. De most, ahogy megpillantott, sietve felém tartott és én meglepődésemben szinte elfelejtettem üdvözölni. A kicsiny ember kemény teste megrokkant, a háta meggörbült, a haja, a váll verő fekete haja deresre vált. Alig váltottunk néhány szót, ,de ő már az átkeresztelkedésről akart beszélni. Én megkíséreltem a más beszédet, de nem sikerült. A zenész makacsul ragaszkodott gondolatához, daczosan félbeszakította szavaimat és igy szólt hozzám: ____— Azt hiszi, hogy megbántam, amit tette m. Hiszen nem tettem semmit. Az átmenetre azért szükségem van. Nem arra, hogy zsidóvá váljak, hanem arra, hogy újra a régi ember legyek. Megütődve és vizsgálódva néztem a logikátlan emberre, aki most akaratlan bepillantást engedett leikébe. Észrevette meglepődésemet és ez megdob - bentette. Fakó arczát befutotta a vér, apró szemeiből félénk és szúró pillantást vetett felém. — Mit tagadjam, nem vagyok a régi ember — kiáltott föl indulatosan — a számításaimban csalódtam. Addig, mig az voltam, akinek születtem, élni tudtam, ahogy nekem tetszett. Hit, rítus száműzve tőlem és életfilozófiám végig kormányzott az életen. Most sem maga az aktus zaklatta föl lelkemet, de ami ennek a nyomán felébredt bennem. Azzal, hogy a keresztséget fölvettem, közel hoztam magamhoz az égető emlékeket, az atyám alakját, aki őrizte apja örökségét, a jámborságot, kihalt családunkat, melyet a hit tett boldogságossá. Hiába akarok a képtől menekülni: atyám imaköntösben áll szüntelenül képzeletem előtt, anyám alakja közé pedig glóriát sző a pénteki gyertyák fénye ... A zenész itt megáll, megfogta kezemet és ijedt tekintetével a szemembe nézett: — Tartson eszelősnek, az vagyok. Mert nem lehetek más, ha most jut eszembe, hogy zsidó vagyok. A miután annyira vágytam, hogy egy kórust dirigáljak, most kin és gyötrelem. A czeremóniák a véremet forralják és, leküzdwJFm I Sű főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és nyűgöt! pályaudvarhoz. 80 legmodernebben rendezett szoba. I ! i Augusztus hó elsején megnyílt az EDISON-SZÁLLODA „ Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) -------------- Tulajdonos: POLLÁK JÓZSEF. , I I I Hid eg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás. Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben Szobaárak 3 K ' 3 K mm*
