Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-23 / 4. szám

SZAT MARMEGY El KÖZLÖNY Vallomásuk csupán abban különbözik egymástól, hogy mindegyik a másikra igyek­szik hárítani a terv kigondolását. A gyilkos­ságra nézve azonban egyöntetű beismerő val­lomást tettek és igy valószínű, hogy a közel jövőben akasztás lesz Szatmáron. Ugyancsak bevallották, hogy a simái rablást is ők követték el. A csengerbagosi gyilkosságra vonatkozóan bevallották, hogy azt már két héttel a kivitel előtt megbeszélték és hogy Varga Bálint volt a terv kieszelője. Elhatározták, hogy kirabol­ják Kaufmann Noé korcsmárost és ha ellen­szegül, meggyilkolják úgy őt, mint a feleségét. A kések beszerzését Hamza Lajosra bízták, ki aztán szerzett is, mindegyik czinkostársnak egy-egy kést. A gyilkosságban Hamza Lajos, Német Kaczi Károly, Varga Bálint és Tompos Mihály részesek. A tulajdonképeni gyilkosságot Hamza és Kaczi követték el, mig a másik kettő őrtállott. Kaufmannét Kaczi szúrta szivén egy hosszú késsel, de a kést a gyilkosság után a Sza­mosba dobta. Klein Piroskát és Kaufmannt Hamza szurkába össze. Minthogy a vizsgálat a beismerések foly­tán rövidesen befejezést nyer, az ügyet már a februári esküdtszék fogja tárgyalni. Visszaélések útlevelek kiadásánál. Az útlevelek engedélyezése körül tapasztalt visszaélések elejét veendő, elhatározta a belügy­minisztérium, hogy ezentúl az útleveleket nem egy meghatározott kikötő, hanem a rendeltetési ország felé kell kiállítani. Például igy ; Magyar- ország — Newyork. Ezáltal azok a hivatalos közegek, kik eddig egyik vagy másik vonal ér­dekében igen sokszor nyomást gyakoroltak a ki­vándorlókra, kényszerittetnek az egyéni akarat respektálására. Ez a dicséretes intézkedés telje­sen hatályba lépteti a szabad vándorlási jogot, mely eddig hazánkban meg volt csonkítva. így tehát az utasnak vagy kíván dorlónak az útlevél kérelmezése alkalmával csak utjának végczélját kell megemlíteni, szabadságában állván azt az útirányt választani, melyet megfelelőnek talál. Végre tehát megszűnik a szegény, tudatlan ki­vándorlók zaklatása, melyeknek némely hivata­los közegek részéről ki voltak téve. Legfőbb ideje ! Az említett rendeletet valószínűleg e hónap vé­gén fogják az útleveleket kiállító hatóságoknak megküldeni. Hétről-hétre. — A szerencse. — A költő, mint gazda. — Egy társaságban a szerencséről beszél­gettek. Egyesek azt vitatták, hogy szerencse nincs és minden csak a véletlenen alapul. Má­sok viszont amellett kardoskodtak, hog£ ha valakinek nincs szerencséje, akkor kezében az arany is sárrá változik. A szerencse létezését áílitók egyike a maga igazolására a következő kis történetet beszélte el: — Élt Nagykárolyban egy közismert, de­rék öreg ur. Nagykereskedő, 2 vagy 3 éve, hogy meghalt. Tőle hallottam ezt szószerint. Az embernek dolgozni kell, hogy valamihez jusson, de a mellett egy jó adag szerencse is kell. Egyik a másika nélkül nem ér semmit. Szegény szülők gyermeke vagyok. A magam erejéből lettem gazdag ember. Dolgoztam, de szerencsém is volt. Ez a szerencse most öreg koromban se hagyott el. Az üzletem kint volt a város végén és ott laktam. Mikor üzletemet a fiaimnak adtam át, beköltöztem a városba és hogy öreg napjaimra közel legyek a „Ma­gyar Király“ kávéházhoz, a kath. templom mel­lett vettem egy házat. De megjártam vele. Este korán szoktam lefeküdni. Hét óra előtt. Alig hogy eíszenderedem megszólal a szomszédos templom harangja 7, később 9 órát húznak. Hajnali 4 órakor, 5 órakor megint harangoz­nak. Jött aztán a déli harangszó, az ünnepi és temetési harangozások. Heteken át alig aludtam valamit. Izgatott lettem. Sápadt, fáradt voltam. Elakartam adni a házat, szabadulni akartam belőle, de nem találtam vevőt. Már közel vol­tam az őrüléshez és akkor ismét jelentkezett a hagyományos szerencsém. Megsiketültem. Most aztán harangozhatnak miattam amennyi csak jólesik nekik. * A Nagykároly czimü laptársunk megírta, hogy Ady Éndre birtokot akar vásárolni. A hir az egész magyar sajtóban nagy feltűnést keltett. Múlt heti számában a Borszem Jankó is foglalkozott vele. Ez a kitűnő élczlap tud­valevőleg nem hive Adynak. Ifjú Titán László czim alatt Írásban és képben gúnyolódik rajta. A birtokvásárlás hírére ezt a felmelegitett pár­beszédet hozza róla: — Égy magyar költő birtokot akar vá­sárolni. — Nagyszerű ! Szóval akkor Petőfi és Ká­rolyi Mihály gróf lesz egy személyben. — Hogy-hogy? — Olyan gazda lesz, mint Petőfi és olyan költő, mint Károlyi. Mulasztások a nagykárolyi népszámlálás körül. Valószínűleg megismétlik. Amiből a látszólagos apadás eredt. Ma egy heti számunkban közöltük, hogy a népszámlálás még nincs ugyan befejezve, de az általunk megejtett nyomozás adatai szerint a lakosság száma csökkent. Ez szomorú és sajnos lenne, ha igy volna. De nem igy van. A csökkenés látszata egyes számlálóbiztosok felületes eljárásából eredt. Közleményünk kap­csán a felügyelettel megbízott hatóság vizsgá­latot indított, amelynek folyamán kiderült, hogy a népszámlálásnál nagymérvű mulasztások történtek. Az ellenőrök most nézik át az eddig be­érkezett anyagot — három számlálóbiztos még egyáltalán nem terjesztette be a számlálólapokat — és már eddig is annyi hiányt tapasztaltak, hogy a népszámlálást valószínűleg meg fog kelleni ismételni. A szatmári „Szamos“ tehát hiába ujjong. Egy kicsit jókor van inég. És hiába akar Nagykároly város ellen fegyvert kovácsolni abból, hogy Szatmári 37.000 lakossal bírónak tünteti fel. Beleszámította a „Szamos“ ebbe az összegbe az összes katonákat és ezek harmad- izileglen születendő ivadékait, az összes szat­mári temetők halottait is, de még igy se hisz- szük, hogy Szatmáron 37.000 lakos van. Még ha Nagykárolyban csökkent volna is a lakosság, akkor se jelent ez előnyt Szatmárra nézve. Mert amint a „Szamos“ kérkedik, az eddig is napról-napra fejlődött. Fejlődjön tehát csak tovább is. Nincs szüksége a kormány támoga­tására,. Ellenben Nagykárolynak igenis szüksége van. És a kormány mindenben támogatni is fogja ezt a várost. Mert hiszen, ha Szatmári óriási fejlődése daczára is támogatná, ez annyi volna, mintha a tengerbe vizet öntenének. Egy uj Cunard-szerződés. Mint értesülünk, a magyar kormány nem­csak az északi hajóstársaságokkal, hanem a Cu- nard-társasággal is uj szerződést kötött. Tudva­levőleg az angol Cutiard-társaság szállítja a ma­gyar kivándorlókat Fiúmén át Amerikába. Az uj szerződés a réginél még alkalmasabb a Magyar- országból való kivándorlás emelésére. Az angol vonal igazgatói: mr. Booth, mr. Mearns, mr. Lister és mr. Barr öt napig tárgyal­tak Budapesten a belügyminisztériummal és há­rom nap előtt nagyon megelégedetten a Cunardra nézve,előnyös szerződéskötéssel hazautaztak. Értesülésünk szerint az 1914. évben lejáró Cunard-szerződést mármost 1924-ig meghosszab­bították. Hogy miért volt ez a kormánynak an­nyira sürgős, azt senkisem tudja. Az uj szerződést nagyon titkolják, minthogy azonban a kivándorlási törvény előírja, hogy az efféle szerződéseket az országgvülés elé kell ter­jeszteni, az örökké titokban nem íog maradhatni. Apró hirdetések a Szatmármegyei Közlönyben 1 Több oldalról érkezett felhívásnak engedve, elhatároztuk, hogy a Szatmármegyei Közlöny­ben az Apró hirdetések rendszerét honosítjuk meg. Aki valamit venni akar, Aki valamit eladni akar, Aki valamit valakivel közölni akar, Aki bármit keres vagy bármit kínál, legczélszerübben veheti igénybe a Szatmárme­gyei Közlöny apró hirdetési rovatát. Az apró hirddtések rovatában minden szó egyszeri közlése 4 fillér, vastagabb betűből szedve ...................6 fillér. Ap ró hirdetések szóbelileg vagy levelezőlapon a Szatmár* megyei Köziöny HlutióhivuUiiában ftagySiároty, Joiiai-ulcza 2. alatt adhatók fel. 20 évi Olli Mül. Szatmápmegyei ember kálYáriáj aÄmeri kában Egy amerikai magyar lapból vettük át ezt az érdekes hirt. Az Allegheny megyei börtön ajtaja egy ősz magyar rab előtt nyílik meg néhány nap múlva. Huszévi raboskodás után szabadon bo­csátják az életfogytig való börtönre Ítélt Tóth Andrást, mert kitűnt, hogy a bíróság ártatlanul Ítélte el és más helyett bűnhődött húsz év óta a börtön falai közt a szerencsétler magyar. Tóth András élete valóságos rémregény, olyan, aminőt gyakran ir az élet. Hogy ez a regény a főhősnek nem börtönben való halá­lával végződik, azt az ártatlannl elitéit Tóth András a fiának köszönheti, aki 20 évvel ezelőtt még gőgicsélő gyermek volt, A fiatal Tóthnak ugyanis sikerült, bizonyítékokat sze­rezni arra nézve, hogy nem az apja, hanem egy névrokona volt részessé annak a gyilkos­ságnak, amelyért apját elitélték. Gyilkossággal vádolták a Szarnosszegről kivándorolt Tóthot két magyar társával együtt. A másik két embert tiz évi börtön után sza­badon bocsátották, nemsokára meg is haltak. Tóth András, akit életfogytiglani fegyházra Ítéltek, azóta egyedül maradt. A mióta csak elfogták egyre hangoztatta ártatlanságát, de de ügyet se vetettek reá. Fia, aki csak 13 hó­napos volt, amikor őt elítélték, szép szál legény- nyó fejlődött. A fiatal Tóth nemrég levelet kapott Magyarországból, amelyben tudatták vele, hogy meghalt egy Tóth István nevű név­rokona, aki halálos ágyán bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot s igy Tóth András, akit helyette elfogtak, ártatlanul szenved az Allegheny megyei börtönben. A fiatal Tóth hazautazott, megszerezte Tóth István hiteles vallomását s elhozva Amerikába, benyújtotta Allegheny megyei törvényszékéhez, amely rövidesen elintézi az ügyet és szabadon bocsátja az ártatlanul elitéit öreg magyart. HÍREK. — Személyi hir. Csaba Adorján főispán családjával együtt sógora, Madarassy Dezső leányának esküvőjére Pátyodra utazott. — Negyven éves szolgálati jubileum. Február 1-én lesz negyven éve, hogy Obholczer Gyula számtanácsos, a nagykárolyi m. kir. pénzügy­igazgatóság m. r. számvevőség főnöke állami szolgálatba lépett. A népszerű hivatalfőnök és megnyerő modorú társadalmi ember tiszteletére, jubileuma alkalmából, a m. kir. pénzügyigazga­

Next

/
Oldalképek
Tartalom