Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-23 / 4. szám
SZAT MARMEGY El KÖZLÖNY Vallomásuk csupán abban különbözik egymástól, hogy mindegyik a másikra igyekszik hárítani a terv kigondolását. A gyilkosságra nézve azonban egyöntetű beismerő vallomást tettek és igy valószínű, hogy a közel jövőben akasztás lesz Szatmáron. Ugyancsak bevallották, hogy a simái rablást is ők követték el. A csengerbagosi gyilkosságra vonatkozóan bevallották, hogy azt már két héttel a kivitel előtt megbeszélték és hogy Varga Bálint volt a terv kieszelője. Elhatározták, hogy kirabolják Kaufmann Noé korcsmárost és ha ellenszegül, meggyilkolják úgy őt, mint a feleségét. A kések beszerzését Hamza Lajosra bízták, ki aztán szerzett is, mindegyik czinkostársnak egy-egy kést. A gyilkosságban Hamza Lajos, Német Kaczi Károly, Varga Bálint és Tompos Mihály részesek. A tulajdonképeni gyilkosságot Hamza és Kaczi követték el, mig a másik kettő őrtállott. Kaufmannét Kaczi szúrta szivén egy hosszú késsel, de a kést a gyilkosság után a Szamosba dobta. Klein Piroskát és Kaufmannt Hamza szurkába össze. Minthogy a vizsgálat a beismerések folytán rövidesen befejezést nyer, az ügyet már a februári esküdtszék fogja tárgyalni. Visszaélések útlevelek kiadásánál. Az útlevelek engedélyezése körül tapasztalt visszaélések elejét veendő, elhatározta a belügyminisztérium, hogy ezentúl az útleveleket nem egy meghatározott kikötő, hanem a rendeltetési ország felé kell kiállítani. Például igy ; Magyar- ország — Newyork. Ezáltal azok a hivatalos közegek, kik eddig egyik vagy másik vonal érdekében igen sokszor nyomást gyakoroltak a kivándorlókra, kényszerittetnek az egyéni akarat respektálására. Ez a dicséretes intézkedés teljesen hatályba lépteti a szabad vándorlási jogot, mely eddig hazánkban meg volt csonkítva. így tehát az utasnak vagy kíván dorlónak az útlevél kérelmezése alkalmával csak utjának végczélját kell megemlíteni, szabadságában állván azt az útirányt választani, melyet megfelelőnek talál. Végre tehát megszűnik a szegény, tudatlan kivándorlók zaklatása, melyeknek némely hivatalos közegek részéről ki voltak téve. Legfőbb ideje ! Az említett rendeletet valószínűleg e hónap végén fogják az útleveleket kiállító hatóságoknak megküldeni. Hétről-hétre. — A szerencse. — A költő, mint gazda. — Egy társaságban a szerencséről beszélgettek. Egyesek azt vitatták, hogy szerencse nincs és minden csak a véletlenen alapul. Mások viszont amellett kardoskodtak, hog£ ha valakinek nincs szerencséje, akkor kezében az arany is sárrá változik. A szerencse létezését áílitók egyike a maga igazolására a következő kis történetet beszélte el: — Élt Nagykárolyban egy közismert, derék öreg ur. Nagykereskedő, 2 vagy 3 éve, hogy meghalt. Tőle hallottam ezt szószerint. Az embernek dolgozni kell, hogy valamihez jusson, de a mellett egy jó adag szerencse is kell. Egyik a másika nélkül nem ér semmit. Szegény szülők gyermeke vagyok. A magam erejéből lettem gazdag ember. Dolgoztam, de szerencsém is volt. Ez a szerencse most öreg koromban se hagyott el. Az üzletem kint volt a város végén és ott laktam. Mikor üzletemet a fiaimnak adtam át, beköltöztem a városba és hogy öreg napjaimra közel legyek a „Magyar Király“ kávéházhoz, a kath. templom mellett vettem egy házat. De megjártam vele. Este korán szoktam lefeküdni. Hét óra előtt. Alig hogy eíszenderedem megszólal a szomszédos templom harangja 7, később 9 órát húznak. Hajnali 4 órakor, 5 órakor megint harangoznak. Jött aztán a déli harangszó, az ünnepi és temetési harangozások. Heteken át alig aludtam valamit. Izgatott lettem. Sápadt, fáradt voltam. Elakartam adni a házat, szabadulni akartam belőle, de nem találtam vevőt. Már közel voltam az őrüléshez és akkor ismét jelentkezett a hagyományos szerencsém. Megsiketültem. Most aztán harangozhatnak miattam amennyi csak jólesik nekik. * A Nagykároly czimü laptársunk megírta, hogy Ady Éndre birtokot akar vásárolni. A hir az egész magyar sajtóban nagy feltűnést keltett. Múlt heti számában a Borszem Jankó is foglalkozott vele. Ez a kitűnő élczlap tudvalevőleg nem hive Adynak. Ifjú Titán László czim alatt Írásban és képben gúnyolódik rajta. A birtokvásárlás hírére ezt a felmelegitett párbeszédet hozza róla: — Égy magyar költő birtokot akar vásárolni. — Nagyszerű ! Szóval akkor Petőfi és Károlyi Mihály gróf lesz egy személyben. — Hogy-hogy? — Olyan gazda lesz, mint Petőfi és olyan költő, mint Károlyi. Mulasztások a nagykárolyi népszámlálás körül. Valószínűleg megismétlik. Amiből a látszólagos apadás eredt. Ma egy heti számunkban közöltük, hogy a népszámlálás még nincs ugyan befejezve, de az általunk megejtett nyomozás adatai szerint a lakosság száma csökkent. Ez szomorú és sajnos lenne, ha igy volna. De nem igy van. A csökkenés látszata egyes számlálóbiztosok felületes eljárásából eredt. Közleményünk kapcsán a felügyelettel megbízott hatóság vizsgálatot indított, amelynek folyamán kiderült, hogy a népszámlálásnál nagymérvű mulasztások történtek. Az ellenőrök most nézik át az eddig beérkezett anyagot — három számlálóbiztos még egyáltalán nem terjesztette be a számlálólapokat — és már eddig is annyi hiányt tapasztaltak, hogy a népszámlálást valószínűleg meg fog kelleni ismételni. A szatmári „Szamos“ tehát hiába ujjong. Egy kicsit jókor van inég. És hiába akar Nagykároly város ellen fegyvert kovácsolni abból, hogy Szatmári 37.000 lakossal bírónak tünteti fel. Beleszámította a „Szamos“ ebbe az összegbe az összes katonákat és ezek harmad- izileglen születendő ivadékait, az összes szatmári temetők halottait is, de még igy se hisz- szük, hogy Szatmáron 37.000 lakos van. Még ha Nagykárolyban csökkent volna is a lakosság, akkor se jelent ez előnyt Szatmárra nézve. Mert amint a „Szamos“ kérkedik, az eddig is napról-napra fejlődött. Fejlődjön tehát csak tovább is. Nincs szüksége a kormány támogatására,. Ellenben Nagykárolynak igenis szüksége van. És a kormány mindenben támogatni is fogja ezt a várost. Mert hiszen, ha Szatmári óriási fejlődése daczára is támogatná, ez annyi volna, mintha a tengerbe vizet öntenének. Egy uj Cunard-szerződés. Mint értesülünk, a magyar kormány nemcsak az északi hajóstársaságokkal, hanem a Cu- nard-társasággal is uj szerződést kötött. Tudvalevőleg az angol Cutiard-társaság szállítja a magyar kivándorlókat Fiúmén át Amerikába. Az uj szerződés a réginél még alkalmasabb a Magyar- országból való kivándorlás emelésére. Az angol vonal igazgatói: mr. Booth, mr. Mearns, mr. Lister és mr. Barr öt napig tárgyaltak Budapesten a belügyminisztériummal és három nap előtt nagyon megelégedetten a Cunardra nézve,előnyös szerződéskötéssel hazautaztak. Értesülésünk szerint az 1914. évben lejáró Cunard-szerződést mármost 1924-ig meghosszabbították. Hogy miért volt ez a kormánynak annyira sürgős, azt senkisem tudja. Az uj szerződést nagyon titkolják, minthogy azonban a kivándorlási törvény előírja, hogy az efféle szerződéseket az országgvülés elé kell terjeszteni, az örökké titokban nem íog maradhatni. Apró hirdetések a Szatmármegyei Közlönyben 1 Több oldalról érkezett felhívásnak engedve, elhatároztuk, hogy a Szatmármegyei Közlönyben az Apró hirdetések rendszerét honosítjuk meg. Aki valamit venni akar, Aki valamit eladni akar, Aki valamit valakivel közölni akar, Aki bármit keres vagy bármit kínál, legczélszerübben veheti igénybe a Szatmármegyei Közlöny apró hirdetési rovatát. Az apró hirddtések rovatában minden szó egyszeri közlése 4 fillér, vastagabb betűből szedve ...................6 fillér. Ap ró hirdetések szóbelileg vagy levelezőlapon a Szatmár* megyei Köziöny HlutióhivuUiiában ftagySiároty, Joiiai-ulcza 2. alatt adhatók fel. 20 évi Olli Mül. Szatmápmegyei ember kálYáriáj aÄmeri kában Egy amerikai magyar lapból vettük át ezt az érdekes hirt. Az Allegheny megyei börtön ajtaja egy ősz magyar rab előtt nyílik meg néhány nap múlva. Huszévi raboskodás után szabadon bocsátják az életfogytig való börtönre Ítélt Tóth Andrást, mert kitűnt, hogy a bíróság ártatlanul Ítélte el és más helyett bűnhődött húsz év óta a börtön falai közt a szerencsétler magyar. Tóth András élete valóságos rémregény, olyan, aminőt gyakran ir az élet. Hogy ez a regény a főhősnek nem börtönben való halálával végződik, azt az ártatlannl elitéit Tóth András a fiának köszönheti, aki 20 évvel ezelőtt még gőgicsélő gyermek volt, A fiatal Tóthnak ugyanis sikerült, bizonyítékokat szerezni arra nézve, hogy nem az apja, hanem egy névrokona volt részessé annak a gyilkosságnak, amelyért apját elitélték. Gyilkossággal vádolták a Szarnosszegről kivándorolt Tóthot két magyar társával együtt. A másik két embert tiz évi börtön után szabadon bocsátották, nemsokára meg is haltak. Tóth András, akit életfogytiglani fegyházra Ítéltek, azóta egyedül maradt. A mióta csak elfogták egyre hangoztatta ártatlanságát, de de ügyet se vetettek reá. Fia, aki csak 13 hónapos volt, amikor őt elítélték, szép szál legény- nyó fejlődött. A fiatal Tóth nemrég levelet kapott Magyarországból, amelyben tudatták vele, hogy meghalt egy Tóth István nevű névrokona, aki halálos ágyán bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot s igy Tóth András, akit helyette elfogtak, ártatlanul szenved az Allegheny megyei börtönben. A fiatal Tóth hazautazott, megszerezte Tóth István hiteles vallomását s elhozva Amerikába, benyújtotta Allegheny megyei törvényszékéhez, amely rövidesen elintézi az ügyet és szabadon bocsátja az ártatlanul elitéit öreg magyart. HÍREK. — Személyi hir. Csaba Adorján főispán családjával együtt sógora, Madarassy Dezső leányának esküvőjére Pátyodra utazott. — Negyven éves szolgálati jubileum. Február 1-én lesz negyven éve, hogy Obholczer Gyula számtanácsos, a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság m. r. számvevőség főnöke állami szolgálatba lépett. A népszerű hivatalfőnök és megnyerő modorú társadalmi ember tiszteletére, jubileuma alkalmából, a m. kir. pénzügyigazga
