Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
S Z A T M A R M K G '■ P T 0 Z L ö N V az ellenzék. A mostani technikázás a nemzetben nem talált talajra, sem visszhangra. — Az egész manőver a nemzettől izoláltan mozgadozik. Az országból egyetlen hang nem hallható, mely ezt a harcz- modort helyeselné s azt támogatni akarná. A közönség nagy része hidegen, unottan, közönnyel fordult el tőle ; más része sorakozni kezd, hogy visszatetszésének és tiltakozásának adjon kifejezést. Ez utóbbiak élén néhány vidéki törvényhatóság jár : de ez csak kezdet, a példára felbuzdulnak a többi megyék s városok is, hogy az obst- rukczió ellen óvást emeljenek. A kormányelnök ezt annál bizonyosabban várja, mert hisz a múlt választások alkalmával a közvélemény hangosan elitélte az obstrukcziót, sőt az ellenzék vezérei is együtt úsztak akkor az áramlattal, talán ennek köszönve mandátumaikat. Khuen-Héderváry gróf hidegvérrel és erős akarattal néz a helyzet szemébe. Politikai czélja elsőrendű nemzeti érdek : módszeres taktikája a helyzet reális értékelésén, a 67-es párt igazainak és erejének, a közjogi ellenfél meghasonlott gyenge állapotának ismeretén, végre a magyar fajpszic- hologia megértésén alapul. Ez a megértés adta kezébe a helyzet kulcsát tavaly, mikor a kormány átvételére a nemzeti pszichében bízva vállalkozott. A választások eredményéből akkor ország-világ meggyőződhetett, hogy Khuen-Héderváry grót íöltevései mennyire beváltak. így lesz szükségkép most is, mikor a helyes föltevésekből vonatkozó konklúziónak kell az egész vonalon beválniok. __________________________ A hét politikai eseményei. Minden jóizlésii ember fogja be az orrát mielőtt e sorokat elolvasná. Mert a politika soha se volt olyan bűzös, mint most. Már vasárnap humbuggal kezdték. Szo- cziálista és függetlenségi népgyiilés volt Budapesten. Csalogatóul az általános választói jog lobogóját tűzték ki. A népgyülés olcsó mulatság, vasárnapon és ünnepen mindig szokott közönsége lenni. A gyűlés jellemzésére elég a következő: Szinérváralján szombaton a veszett kutya megmart egy gyermeket, akit a kisbiró kíséretével felküldtek a Pasteur-intézetbe. Vasárnap érkezett meg a kisbiró és miután elvégezte dolgát, kitapasztalta a várost. Így jutott ,el délután a Tattersallba, ahol a „tüntető“ népgyülés volt. A gatyás ember feltűnt egy újságírónak, aki megkérdezte: hová való. — , Szinérváraljára, instállom — volt a válasz. És a gyűlési tudósításban kedden már olvasható volt, hogy a gyűlésen a szinérváraljai függetlenségi párt is képviseltette magát. Hétfőn négy „ellenzéki“ kért -újból szabadságot. Következett a napirend: a szombatról elmaradt szavazások sorozata. Lovászi Márton az ülés végén interpellácziót terjesztett elő, mert a rendőrség a vasárnapi népgyülés után történt botrány okozóit szétzavarta. Kedden a képviselőház elnöke bejelentette, hogy Tolnavármegye törvényhatósága feliratot intézett a házhoz, melyben az obstrukczió megszüntetését kéri. Magnélküli házszabály vita következett azután, amelyben Benedek János, Polónyi, a Géza és Barabás Béla a talpfa vitéz vett részt. Névszerinti szavazások következtek ezután. Az egyes képviselők szabadságkérelme felett szavaztak és természetesen egyiknek sem adtak szabadságot. A véderőjavaslat mellett Tabán Béla szólalt fel. Az okos beszédben Tabán rámutatott a hadseregfejlesztés szükségességére s arra, hogy milyen veszedelmes játékot üz az ellenzék akkor, amikor a javaslatok ellen hangulatot csinál s azok törvényerőre emelkedését akadályozza. Itt említjük meg, hogy az ellenzéki pártok egyesüléséről szóló hirt Justh Gyula kedden megczáfolta. Szerdán ismét csak névszerinti szavazásokkal telt el a képviselőház ülésének legnagyobb része. A vitarendezők megint a régi bevált mintára a képviselő szabadságkérő levele felett kértek névszerinti szavazást, a mik teljes unalom közepette hangzottak el. Elnök bemutatja Máramarosmegye feliratát a hétéves gyermekek gondozásáról. Ha nem is dolgoztak csütörtökön, de legalább pofozkodtak. Hiába! úgy szép az élet, ha zajlik. Az ülés azzal kezdődött, hogy az elnök bemutatta Kaposvár városnak a katonai javaslatok ellen és Kaposszegfü községnek a katonai javaslatok mellett, továbbá Hajdúszoboszló város feliratát a választói jog mellett és a katonai javaslatok ellen. Következett a véderővita folytatása: Bernáth Béla a javaslat ellen beszélt. Okolicsányi László tiltakozik az ellenzék túlzásai ellen és megjegyzi, ha a vádak fele igaz, melyeket a javaslatok ellen felhoznak, akkor egy magyar ember sem támogatná azokat. Ne kétkedjünk egymás hazafí- ságában. . . A nemzet erőit egy táborban kell egyesíteni. Az ellenzék a szónokot közbeszólásával többször zavarta, mire a többségből átkiáltották : az önök vezére Bokányi 1 Ekkor történt a pofozkodás, Pozsgay Miklós felkelt helyéről, oda ment Pál Alfrédhez és öklével arczába vágott. . . A pénteki ülésen napirend előtt a mentelmi bizottság tett jelentést a Pál-Pozsgay- afférben, melynek eredményeképen a két képviselő megkövette a házat. Azután a párton- kivüli függetlenségi csoport elnöke, Gróf Károlyi József, a nagykárolyi kerület képviselője beszélt a véderőjavaslat ellen. Szánalmas dadogás volt, amelynek végén valami érthetetlen határozati javaslatot terjesztett elő. A tegnapi, szombati ülés napirendje a következő volt: A véderőjavaslat tárgyalása és interpellácziók. A fővárosi lapok szerdai számában, — természetesen csak az ellenzékiekben, — a belpolitikai hírek között, a következő, Szatmár- megyére vonatkozó kommüniké volt olvasható: ,,A katonai javaslatok ellen. A szatmár- vármegyei függetlenségi párt százas választmánya augusztus hó 6-án délután Ungvárott, a városháza nagytermében Bernáth István pártelnök elnöklete alatt gyűlést tart, amelyen a véderőreform ellen rendelendő népgyülés módozatait beszélik meg.“ Eddig a fura kis közlemény, melynek értelmét és czélját nem tudjuk magunk előtt megmagyarázni. Szándékosan csapta be valaki Szatmár- megyéből a fővárosi lapokat, vagy pedig még mindig olyan meleg van, hogy valakinek a fejébe szállott? Az utóbbi a valószínűbb. — Vannak sértések tábornok ur, amelyekért elégtételt kell adni, még a katonai szabályok ellenére is. Engedje meg tehát ezt a párbajt. — Soha. Én nem tehetem. — Akkor kérem, táviratozzon a miniszternek. — A miniszter is megtagadja. — Akkor kénytelen leszek idegen területre utazni, s ott verekedni. — A tilalmam ellenére is ? — Tábornok ur, tudom hogy minő büntetés vár reám. Még sem vonakodhatom az elégtétel adásától. Megbántottam egy fiatal ember anyját, ez megtorlást követel. — Tegyen amit jónak lát; én nem tudok és nem hallottam semmit — felelte a tábornok és elbocsátott. De Bordighera segédei még az est folyamán fölkerestek. Mind a ketten polgárokat kértünk fel segédekül. Fegyverként kardban állapodtunk meg, s másnap reggeli 9 órára adtunk találkát egymásnak M. faluban, a franczia határon túl. Egész éjjel nem tudtam aludni, s az irataimat rendeztem. Valami ellenállhatatlan parancs arra indított, hogy ebben a párbajban leszurassam magam az ellenfelemmel. Másnap reggel pontosan találkoztunk. Borús, esős idő volt. Szinte belesüppedtünk a sárba. De Bordighera már várt -rám a segédeivel. Egyenruhában volt. Segédeim egyike azt mondta neki, hogy polgári ruhában kellett volna néki jönni. Hanem de Bordighera azt válaszolta, hogy nemcsak mint ember, hanem mint katona is követel elégtételt. Intettem a segédemnek, s az ügy véget ért. Különös színjáték volt ez a párbaj, barátom. Én, a magasabb rangú tiszt, szemben állottam ezzel a közkatonával. Mielőtt a segédek jelt adtak, ellenfelem katonásan tisztelgett előttem, aztán a megindultság hangján úgy szólt hozzám: — Kapitány ur, én Ont arczul ütni akartam. Súlyos sértést követtem el a katonai rend ellen. A katona tehát bocsánatot kér Öntől. Kereszteztük a kardjainkat. Mozdulatlanul állva maradtam; csak az ellenfelemet néztem, akinek arcza olyan volt, mint a halotté. Pillanatig ő is farkasszemet nézett velem, aztán hirtelen hátrált és leboesátotta a kardját. Az ajkai körül különös, szomorú mosoly jelent meg. Ha száz évet éltem, akkor sem fogom soha sem azt a mosolyt feledni! Bordighera most váratlanul neki lódult s a következő pillanatban a kardomba rohant. Felkiálltott s összeesett. Piros hab ömlött ki az ajkai körül, még egyet vonaglott. — aztán vége volt Ermete Giron kapitány pillanatra elhallgatott, mintha az elbeszélés hirtelen kimerítette volna. Valósággal szivszorongva hallgattam szavait. , Aztán igy folytatta : Tudom, hogy én akartam magam megöletni ; tudom, hogy az ő halálát is ő maga okozta, mert ő is megakart halni — mégis súlyosan bűnhődtem. A karriéremet befejeztem; a nyugdíjazásomat kellett kérnem. De még ez sem elég. ____A lélekmardosás tovább büntet, s ezer hang süvölti szüntelenül a fülembe, hogy gyilkos vagyok! Bűntényt követtem el. Megöltem egy fiatal embert, aki előtt még egy egész élet állott. És képzeld mindezekhez az anya fájdalmát —- kétségbe kell annak esnie, hiszen a gyermekének halálát ő okozta... Szegény, szegény anya, mennyit szenvedhet az! Este lett. Lassú léptekkel barátomat karonfogva, mentünk végig a Pinccio sétányán. A kávéházak és éttermek előtt síirü rétegben verődött össze a járókelők tömkelegé: kaczagó hangok, zenekarok melódiája és ennek a rémes drámának a története, amelyet nekem maga a dráma hőse mond el! Amint igy, lelkemben mély megindulással, ezek előtt az emberekkel teli mulató helyiségek előtt mentem, hirtelen megkapta a tekintetem egy kisebb csoport. Néhány elegáns fiatal gavallér közt nevető szép asszony alakját pillantottam meg. A hölgy, noha már negyven éves lehetett, még mindig szépnek tetszett s fekete toiletteja kiválóan illett szőke hajához. Nagyon jó kedvében lehetett, mert akkor hangos kacaja kicsendült a többiek hahotájában. — Pfuj, a gyalázatos ! kiálltottam. Mi lelt? kérdezte Ermete barátom. Megmutattam neki azt a nevető hölgyet, udvariói körében. Az anya, de Bordighera asszony ! Ermete sem titkolhatta el az undort, amelyet benne ez a jelenet ébresztett. — Ne ingereld fel magad barátom! mondtam. — Ez az élet. S lassan elvontam onnan, aztán meggyorsítva a lépteinket, visszatértünk a nyüzsgő Róma közepébe, a Corzóra._____________________ Modern ruhafestés bármily divatszinre áte Hájtájer Pál Modern és tartósplissézés — és guowlérozás — NflSyKA^OLV Széchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
