Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
Nagykároly, 1911. julius 2. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: p szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon öö szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. I :’A— : ■- WlegjelenFj, . ---,------■k minden vasarnap. r ■ . i i . ELOFítetÉSI ÁRAK: Egy evre helyben hazht. „ Megyei községek;, egyhzak . T rfdekre postán küldve 8 korona*- "* ” Hirdetések jutányos áro,köz8|tetn°ka * ^J^“fyÓTre5 koroaa parlamenti tárgyalása már teljesen elő van készítve. A javaslatnak a pénzügyi bizottságban történt megvitatásakor egy fővárosi újság jellemzően állapította meg, hogy a magyar parlamentnek és a közéletnek nem az a hibája, hogy a többségi elvet nem respektálják és hogy egy-kettőre hajlandók ex-lexet teremteni. Ez csak tünet és nem maga a betegség. A magyar élet és a nemzet ezer meg ezer gazdasági, szocziális és kulturális érdeke elhanyagoltan, félretéve hever valahol a sutban ; a magyar parlament nem egyéb, mint nagy kinok és veszekedések közt katonát és pénzt szállító gép. Biztosan szállit, csak előbb kive- szekedi magát. Ez a köztudatba már régen átment bizonyosság teszi komolytalannáés bizonyos fokig komikussá azt a nagy neki durál- kodást, amivel az ellenzék a katonai javaslatok parlamenti tárgyalásánál való magatartását — stilszerü kifejezést használva — : bekonferálja. Nyilvánvalóan az egész országot vaknak tartja, mert nyiltan és minden zsén nélkül porolgatja az immár alaposan megvedlett tigrisbőrt, amelyet a vérszomjas tigris ábrázolása és a többség megijesztése czéljaból a vederőreform tárgyalása alatt viselni fog. sara 43 in ér. Szó sincs • róla : súlyos áldozatokról van szó. Magunk se igen lelkesedünk a militárizmusért és egy cseppet se voltunk meghatva, midőn az első, a magyar könyből, vérből verejtékből a* réllá fagyasztott osztrák-magyar Dreadnought az Adria kék vizére lett lebocsátva. Mindazonáltal a mifitárizmus ma még egy szükséges rossz. A csecsemő gyermekkel is azérDszenved- tetik el az oltás fájdalmát, hogy a különböző fertőző betegségi ;et elkerülje. A katonaság a béke záloga. Manapság a militárizmus elvesztette régi tekintélyét, mert nem a háború miatt, hanem a békéért van. Amolyan villámháritó-féle szerepet tölt be. És mindaddig, amig a szomszéd államok őrülten fegyverkeznek, Magyarországnak se lehet elmaradni. Annál is inkább, mért igaza van a miniszterelnöknek, amidőn a mai helyzettől igen távol állónak tartja ugyan a háború esélyeit, de azért talán még sem állítható az, h|gy öí'jk időkig igy fog maradni és elképzelhető, hogy a háborúnak ma távolálló esélyei közelebb is kerülhetnek. Ezért kellpz országnak — figyelemmel geográfiái tfclyzetére is — minden eshetőségre kész j* Tennie.^; Ami a hadseregre «, Ay eit I l^gyüet illeti, természetes, hogy itt nem egyoldalú és katonai részről támasztott követelésekről van szó, hanem ezen költségek az illetékes kormányok részéről az állam teherviselési képességével és egyéb szükségleteivel összhangban állapíttattak meg. De nem ez, a miről beszélni akarunk. Sem feladatunk, sem okunk, sem czélunk nem az, hogy a kormány katonai javaslati mellett hangulatot csináljunk. Erre nem is volna semmi szükség. A választók félre nem magyamár akkor világos és rázható álláspont . javaslatok mellei jj/ av e .a. l<atonai_— a parlamentbe kü-.,^ nenVJs aaz°a fontos most, hogy a véa.foeform közgazdaságilag, vagy az egyes«- érdekében haladást vagy visszaesést jelen ?sak azt akarjuk eleve leszegezni, bog a képviselőház megfogja szavazni. Csa előbb kivesze- kedi magát. Harlekinszerü hát Justhnak, Batthyány nak és társainak nag- harczkészsége és mosolygásra késztető at a nagy altruizmus, hogy forró nyárbai. js készek „a nemzet igazait megvédeni!“ Azaz, hogy nem is mosolygásra készteti, hanem inkább mélységesen elszomorító dolog, hogy minden gyakorlati czél nélkül elfecsérlik az ország drága idejét és nem engednek majd alkalmat a hasznos ahotásokra. Holott hősködésök holt bizonyossággal meddőnek mutatkozik. A mai képvíielőház többsége pedig már sokszor beigazolta, hogy akar és tud is, az ország javára, a nép érdekében dolgozni, ha arra alkalmat és időt adnak neki. A hatalomról, lemaradt Justhék azt hiszik, hogy ha majd kivonják élnélküli .iuóíió m A;.1 kjs4. z»' orcxi ■ söknek, sőt félisteneknek fogják őket tekinteni. Megnyugtathatjuk őket, hogy alaposan csalódnak. Itt kinn a perifériákon nem rokonszenveznek politikájukkal. Egyáltalán nem foglalkoznak semmiféle politikával. Az ország teljesen megbizik azok kormányzatában, akiket többségben küldött a parlamentbe. Most pedig különösen el van foglalva. Aggódó reménységgel lesi, hogy vájjon meghálálja-e a föld a rája fordított munkát, fáradságot. ... (\ hozományvadász. irta: Farkas Pál. A hozományvadászt tíz esztendős koromban láttam először. A nagyjégen állottam — abban az évben eresztettek először a nagy jégre — és nagy lelki gyönyörűséggel néztem egy kis leányt, aki kifogástalan walczert tán- czolt, mikor a hátam mögött valaki megszólalt. — Nézd csak a lelketlen hozományvadászt. Egy pillanatig nem hagyná békében azt a szegény kis leányt. . Hátrafordultam és két — már nem egészen fiatalhölgyet pillantottam meg, kik meg- botránkozva mutogattak a pálya túlsó végére. Ott, majdnem a hid alatt, egy fiatal leány és egy- fiatalember állott összefogódzva. Az urnák puha kalapja volt és fekete haja. A bajusza rövidre volt nyírva. Más nem lehetett a hozományvadász, mint ő. Az igazat megvallva, a puhakalapos ifjú nagyon izgatta a fantáziámat. A hozomány- yadász fogalma még ismeretlen volt előttem; sokat olvastam ellenben már a skalpvadászokról. Olyasvalamit képzeltem, hogy a hozomány afféle modern, nyugati skalp, amit a vadász fáradsággal szerez meg és azután egymás mellé tűz a wigvamjára Csak azon csodálkoztam, hogy ez a küzdelem nők ellen is folyik. Amennyire az apachok és sdoux-ogallak becsü- letkodexét ismertem, a „Vörös szarvas“ és a „Gyors bizon“ és más nagy főnök barátaim feltétlenül diszkvalifikáltak volna azt a fiatal harezost, aki női kalappal tér haza. Két esztendő múlva az érettségi banketten, különös találkozásom volt. Ez a bankett nem volt sablonos vacsora, tokkal és vegyes befőttel, hanem valóságos bál. Nehány osztálytársunknak serdült nővére ugyanis mindenáron tán- czolni akart és ezért az ünnepélyt egy nyári vendéglőben tartottuk meg. Volt czigányzene, lampion és tűzijáték, sőt ÍSzekula tanár ur valami gyanús bowletó! annyira berúgott, hogy hangosan ordítozni kezdett. Azt ordította, hogy az igazgató ur hülye. A hivatalos titoknak ezen súlyos megsértése miatt szegény Szekula később fegyelmit is kapott. Szóval igen szép este volt. Éjféltájban a ezigány végtelen hosszúsága csárdásba kezdett, mi lematurált diákok pedig blazirt arczczal odatámaszkodtunk a falnak és úgy tettünk, mintha tánezot. Az igazság nekünk sem tett jót. nagyon megvetnők a az volt, hogy a bowle De hősiesen türtük az' émelygést és apró, malicziózus megjegyzést tettünk a párokra. — Nézd a Virányi nővérét. Ha az pn húgom volna, most pofonütném — ezt egy szigorú erkölcsű osztálytársam mondotta. Közbevetőleg megjegyezve ez osztálytársam ma rendező egy varieté színházban. A Virányi nővére csakugyan botrányosan tánczolt. Vagyis helyesebben tűrte hogy a tánezosa botrányosan tánczoljon vele. A tán- ezosnak fekete haja volt és rövidre nyírott bajusza. Az én lelkemben pedig egyszerre derengeni kezdett a sejtelem, hogy azt az embert már láttam valahol. Egy pillanat múlva már azt is tudtam, hogy hol. A nagy jégén közvetlenül a hid alatt. Ez a hozomány vadász. Egy lematurált diák tudvalevőleg érett ember és szjvesen foglalkozik társadalmi problémákkal. Érdeklődni kezdtem a feketehaju iránt. Egy tüzérönkéntes azután megadta a felvilágosítást. — Hogy a Virányi Médi kivel tánczol ? Csodálom, hogy nem ismered. Vagy iga, te Ruhát fest-veouilejitisztit Hauífel S.N3ihárolu Köl»u.i Ark, templom - 'mai szemben. ■AlapittatoU: 1902. A félév alkalmával az előfizetések f szíves megújítását tisztelettel kéri n a KIADÓHIVATAL, t\ véderőreform
