Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

SZAT MARMEGYEI KÖZLÖNY Az íj ÉáUsi eljárás. Büntető parancs. A nagykárolyi rendőrség uj ügybeosztása. A mai napon életbe lép az uj kihágási eljárás, amely még a koaliezió idejében készült. Az uj rendnek leglényegesebb része a büntető parancs kiboesájtása, amely remélhe­tőleg a kihágási bíróságokat sok munkától, a közönséget sok zaklatástól szabadítja meg. Eddig ugyanis minden kihágási ügyben tárgyalást tartottak, amelyre a feleket és a ta­nukat is beidézték. Ez sok időveszteséggel járt és a felek és tanuk molesztálá-ával járt. Ezentúl kihágási ügyekben a hatósági sze­mélyek feljelentése alapján tárgyalás nélkül hoznak határozatot, amelyet büntető parancs néven postán kézbesítenek az elitéltnek. Jogorvoslat a büntető parancs ellen. Magán a büntető parancson rajta van a figyelmeztetés, hogy a terhelt kérheti a bün­tető parancs mellőzését és tárgyalás megtar­tását, ha nem tartja magát bűnösnek. —- Ha pedig csak a büntetést sokalja, akkor an­nak kimérése miatt felebbezhet. Benne van a figyelmeztetésben az is, hogy a terhelt a ki­szabott pénzbüntetés megfizetésére halasztást kérhet. A büntető parancsot esetleg nemcsak ha­tósági emberek feljelentésére, de magánin- ditványra is kibocsájtják; magánfeljelentósre azonban szükséges, hogy a feljelentés adatait szavahihető tanuk igazolják. A rendőrség munkakörének uj beosztása. Az uj kihágási eljárás életbelépése alkal­mából Demidor Ignácz a nagykárolyi rendőr- kapitányság munkakörét a következőként osz­totta be : Demidor Ignácz rendőrkapitány: Hivatal­vezetés, pénzkezelés, ellenőrzés, panaszok fel­vétele, az azonnali intézkedést igénylő ügyek ellátása, engedélyezési ügyek, véleményezé­sek, stb. Csorba Gyula alkapitány: Bűnügyi vizs­gálatok, bűnügyi nyomozások, mezőrendőrségi és állategészségi ügyek. Az újonnan megválasztandó alkapitány az összes kihágási ügyekben fog bíráskodni és intézi a hivatalfőnök által neki kiosztandó egyéb ügyeket. Kölcsey Antal, f Szatmárvármegye örök büszkeségének, Kölcsey Ferencz, a Himnusz költője családjá­nak egyik ősz, tipikus tagja hunyta le a múlt héten örök álomra szemeit. Kölcsey Antal mikolai földbirtokos, Szat­márvármegye törvényhatósági bizottságának tagja halt meg életének 88-ik évében. Az el­hunyt öreg ur tevékeny tagja volt Szatmár- megye törvényhatósági bizottságának. Legne­vezetesebb szereplése a vármegye közigazga­tási bizottságának az 1880. márczius 19-én tar­tott ülésén volt. Innen datálódik ellenzéki sze­replése. Az 1879-ik év végén egy adókezelósi ügyből kifolyólag összeütközés támadt a nagy­károlyi adófelügyelő'és Komoróczy Péter má­tészalkai járási szolgabiró között s a kinos ügy az egész éven át foglalkoztatta a kedélyeket. A vármegye közigazgatási bizottsága 1880. január 15-én tartott ülésében Baudisz József kir. adófelügyelő ellen elrendelvén a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, az adófelügyelő a pénzügyminiszterhez felebbezett. A pénzügy­miniszter az adófelügyelőnek adott igazat s megsemmisítette a vármegyei közigazgatási bi­zottság határozatát. A közigazgatási bizottság azonban a február 13-án tartott ülésében fenn­tartva előbbi határozatát, újból felterjesztést intézett a pénzügyi -miniszterhez. Ez azonban másodízben is megsemmisítette a bizottság ha­tározatát s Komoróczy szolgabiró ellen vizsgá­latot rendelt el. Ezt a vizsgálatot az 1880. márczius 19-én tartott ülésében tárgyalta a bizottság; hossza­dalmas, heves vita után Kölcsey Antal és több társa a miniszter leiratát törvénybe ütközőnek és a vármegyei önkormányzatra nézve sérel­mesnek tartotta, ezért lemondott a bizottsági tagságáról és elhagyta az ülést. Ez időtől foly­ton ellenzéki volt, egész a folyó óv elejéig, amikor is a nemzeti munkapárthoz csatlako­zott és ennek lelkes tagja lett. A nagy időket átélt öreg ur temetése pénteken délután volt Szatmármegye kö­zönségének nagy részvéte mellett. A miniszter a kiáltásra megállt, vissza­fordult : — Miféle gyömölcscsel ? — Hát százezernyi haszna van ott a népnek a gyümölcsből 1 — Nines ott gyümölcs, mit beszélnek, Ismerem én az ottani viszonyokat és a népet, sokkal jobban, mint akárki az urak közül. Ajánlom magamat! A Halmi—bikszádi vasút terve tehát meghalt. Szatmár- és Ugocsavármegyék küldöttsége a kereskedelmi miniszternél. Letromfolí deputácziók. Szatmár- és Ugocsa várme­gye közönségéből küldöttség tisztelgett szerdán Hieronymi Károly kereskedelmi minisz- ~ térnél a Halmi—bikszadi vasút előmunkálatainak meghosszabbítása érdekében, amit a miniszter megtagadott. A küldöttségben a két megyéből mint­egy nyolczvanan vettek részt, köztük Ilosvay Aladár szatmári és Szenlpály Miklós ugocsai alispán, Barta Ödön, Szentiványi Gyula és Bródy Ernő képviselők. A miniszter elutasító válaszára a küldött­ség kérte a minisztert, hogy fontolja meg mégegyszer a dolgot. Hieronymi miniszter válaszában kijelen­tette, hogy az uj kérvényt meg fogja vizsgálni, ámde figyelmezteti a küldöttséget, hogy a kér­dés tisztára jogi Kérdés, mivel törvény Írja elő, hogy a meglévő vasútnak konkurrencziát csi­nálni nem lehet. Nem hiszi, hogy ettől az álláspontjától eltérhetne. Nagy nyugtalanság támadt erre a küldött­ségben, mire a miniszter igy szólt: — Egyáltalán szükségtelen volt ennyijük­nek feljönni ide. Untig elég lett volna, ha hárman fordulnak hozzám. Igazán csak sajnál­hatom azt az időt és fáradtságot, amit az urak erre a küldöttségjárásra elpazarolnak. Ilosvay alispán megjegyezte, hogy ha óhajtásuk nem teljesül, az érdekelt vidék fél­századdal lesz visszavetve. A küldöltség zajo­san helyeselt a miniszter pedig fejét csóválva mondotta: — Ugyan kérem, hogy lehet ilyet mondani! Barta Ödön a közvéleményre hivatkozott, amelyet figyelembe kell venni, nehogy azt higyjék, hogy politikai és hatalmi okból ta­gadják meg a vasutat. — A, kérem, — vágott közbe Hieronymi. — Nekem volt egy barátom, aki még a tífuszt is közvéleménynyel akarta gyógyítani. Szentiványi Gyula a közérdeket hangoz­tatta. — Nekem ne beszéljenek közérdekről, — akasztotta meg a miniszter. — Ha arról van szó, ugyan feljöttek volna-e ennyien! A maguk érdekéről van szó csupán ; ez legföljebb helyi érdek. — Akkor arra kérjük nagyméltóságodat — folytatta a kapaczitálást Barta Ödön — le­gyen egy kicsit elfogult a két vármegye iránt. A miniszter élénken tiltakozott. — Ez ki van zárva. Erre ne számítsanak az urak. Ajánlom magamat! Egy termetes magyar ember, aki időköz­ben is nagy nyugtalanságot árult el, itt pana­szosan felkiáltott: — Kegyelmes ur, valamennyien tönkre­megyünk ! Erre visszafordult a miniszter és igy szólt: Csak azt tanácsolhatom, hogy ezt a kér­dést higgadtabban fogják fel az urak. Nagy zsibongás volt, többen körülvették a minisztert s úgy kérték, teljesítse kívánsá­gukat. Szentiványi képviselő azt hangoztatta, hogy mindenkinek haszna lesz a vasutból. — Á kérem, kérem; hát ezeknek az urak­nak mi hasznuk lenne belőle? Ajánlom ma­gamat ! Egy magyar gazda harsányan utána kiál­tott a miniszternek: — Hát a gyümölcs, kegyelmes url Mi lesz a gyümölcscsel? Ma kezdődik a népszámlálás! * Az 1910. évi Vili. t.-cz. alapján a ma­gyar szent korona országaiban az 1911. évi ja­nuár 10-ig végrehajtandó általános népszámlá­lás, valamint ezzel egyidejűleg a lakási czólra szolgáló épületeknek és a lakásoknak össze­írása a mai napon vette kezdetét. Az erre vo­natkozó általános utasításból, mint különösen szükséges tudnivalót, a következő szakaszt közöljük : Az 1897. évi XXXV. t.-cz. 13. §-a szerint: a ki tudva hamis, vagy valótlan statisztikai adatokat vall be, vagy az adatszolgáltatást megtagadja, kihágást követ el és 100 ko­ronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Ehhez képest tilos habár minden anyagi vagy erkölcsi érdek nélkül, sőt talán tisztán megtréfálási szándékból is, hamis vagy valótlan statisztikai adatokat bevallani, vagy az adatszolgáltatást megtagadni. Nem szabad különösen: a) a családfőnek saját magát vagy hozzátartozóját a népszámlálás alól kivonnia; b) akár magára, akár valsmely hozzátartozójára vo­natkozólag a népszámlálási fölvételi mintákba felvett rova­tokra vagy kérdőp-ntokra, vagy azoknak bármelyikére a kí­vánt felvilágosítást megtagadnia; c) nem szabad a háztulajdonosnak vagy megbízottjá­nak, a kit az általános utasitás 31. §-a értelmében a szám­lálóbiztos felszólított arra, hogy a házban összeirt egyének névsorának megtekintése alapján nyilatkozzék, vajon az ösz- szeirásból nem maradt-e ki valaki, e felszólításra a felvilágo­sítást megtagadnia vagy tudva a valósággal ellenkező felvilá­gosítást adnia; d) nem szabad az intézeti tulajdonosnak vagy igaz­gatónak (kórházi, árvaházi, menedékházi igazgató stb.), az intézetében lakó egyénekről az intézet nyilvántartásaiban rendelkezésre álló népszámlálási adatokat vagy az általános utasitás 48. §-a értelmében a számlálóbiztos által igényelhető támogatást megtagadnia; e) ntm szabad a vendégfogadó- vagy szállodatulajdo­nosnak, valamint a szállóvendégnek a számlálólapok kitölté­sére vonatkozó részletes utasitás 2. c) pontjában körülirt kö­telesség teljesítését megtagadnia; f) nem szabad a cselédtartó gazdának, a kihez a szám­lálóbiztos a részletes utasitás 2. e) pontja alapján azt a kér­dést intézte, hogy az évforduló alkalmából távozott-e el tőle cseléd, vagy vár-e cselédet, a választ megtagadnia, vagy a valóságnak meg nem felelő felvilágosítást adnia; g) általában nem szabad annak, a kit — miután a saját magára, házára, vagy náznépére vonatkozó népszámlá­lási adat a helyszínén megjelent számlálóbiztos vagy felül­vizsgáló által, ezek hibáján kívül fekvő okból, a helyszínén nem volt beszerezhető, — népszámlálási ügyben a községi elöljáróság (városi hatóság) megidéz, a megjelenést indoko­latlanul elmulasztania; h) nem szabad végül a számlálóbiztosnak, községi vagy körjegyzőnek, felülvizsgálónak vagy a számlálásnál közreműködött más egyénnek a fölvételi mintába tudva ha­mis vagy valótlan adatot jegyezni be. A fenti §-ban említett kihágási ügyben a kir. járásbí­róság jár el. Hétről-hétre. — A pántiikás szivar. — Kritika. — A csütörtökön elhunyt Báró Kaas Ivor egyik választása előtt történt. A je­lölő gyűlésen a választók vastag pántlikás szivarokkal a szájukban lelkesedtek. Zajo­san éltették Kaas Ivort. Egy falusi zsidó választó is volt ott, aki sehogy se tudott pántlikás szivarra szert tenni. A lelkese­dés újból végig-zúgott: Éljen Kaas Ivor. Az izraelita választó erre méltatlan­kodva mondja: — Ká szivor, ká szivor ! Aber gor ká szivor! * A nagykárolyi orth. izr. hitközségnél a múlt héten töltötték be a kántori állást. Ezt megelőzőleg a jelöltek péntek estén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom