Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-07 / 19. szám

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY ebben a felhívásban azt a szomorúan ismeretes tényt, hogy a szegény intelligens lányok nem mehetnek férjhez, mert nincsen pénzük. Sőt sokszor akadna alkalmas és tehetős férj, aki pénz nélkül is elvenné, de legalább rendes kelengyét kíván, — és még ez sincs. Ezen a bajon akar segíteni Deák életre való indítványa. Azt proponálja ugyanis, lépjen be minden tanító, tanár és hivatalnok-apa az általuk ala­kítandó leánykiházasitó egyletbe egy csekély összeggel. Amit a felhívás ezután következő része mond, az tiszta, de meggyőző matema­tika. Azt mondja tudniillik, hogy ha két-három- ezer tagja lesz az egyesületnek, akkor minden tag leányának férjhezmenetelekor fejenkint egy koronát küldenek a pénztárba, mely a begyült összeget a leány apjának küldi meg. így minden leány kapna 2—3000 koronát, vagy többet, a szerint, mekkora a tagok száma és nem kellene pártában megőszülnie. Viszont a tagokra sem jelent ez megterhelést, mert amint a statisztika, bizonyítja, 3000 tagnál évente legfeljebb 35 kiházasitás fordul elő, vagyis minden tag évente összesen 35 koronát. Ha 15 éven át fizette ezt az összeget, akkor 525 koronát fizetett be és ezért kap az ő leánya 3000 koronát. Kiri Mi. Törpe bankok tultengése. Csanáloson szerdán „kirbáj“ volt. A rom. kath. templomavatás évfordulója. A csanálosiak ilyenkor szívesen látnak vendéget. Régi szokás, hogy Nagykárolyból sokan rándulnak át Csa- nálosra rokonaik, közelebbi ismerőseik láto­gatására. így volt ez most szerdán is. A nagyká­rolyi pénzintézetek egy része — tudomásunk szerint — nem áll rokonságban Csanálos la­kosságával. Minthogy pedig a vizitelő pénz­intézetek némelyike egész uj, tehát régi isme­rősei se lehetnek ott, Mégis kinn voltak a csanálosi kirbájon. És rendkívüli érdekes, iga­zán nem mindennapi látvány volt, midőn a mindenható Profit közvetítésével a fajliberáli­sok összeölelkeztek a tizenhárompróbás nép­pártiakkal. Hogy a különben egymást leplezet­lenül utáló emberek barátkozását megérthessük, tudni kell, hogy Csanálos az ország egyik leggazdagabb faluja és csak úgy ömlik belőle a betét a nagykárolyi bankokba. Az uj törpe bankok némelyike pedig adja majd a busás kamatokat addig, mig a krach természetszerű­leg is igy elkerülhetetlenül be nem következik. — Tartozom? — Igen, ha neki nem, hát nekem, a mi régi, igaz barátságunknak . . . Mindössze hat órai utazásról van szó, gyorsvonaton . , . Ezt nem tagadhatod meg tőlem. Három óra múlva együtt ültek a gyors­vonat kupéjában. Szép nyári est volt, mikor a régi számtartói lakba érkeztek . . . József be­mutatta húgának, ki egyedül ült a verendán. barátját. — Kedves Józsa, elhoztam az igazi Nagy Jenőt ... Ha megismered, kénytelen leszel elismerni, hogy nem minden Nagy Jenő egy­forma . . . A leány, mikor kezet szorított a fiatal emberrel mélyen elpirult. — Annyi sok szépet hallottam ön felől, — mondotta némi zavarral. — A Jóskától, ugy-e ? Nagyon hálás va­gyok barátomnak érte. De megvallom, hogy mégis jobb szeretném, ha személyes tapaszta­latok alapján szerezne felőlem jó véleményt. — Magam is, — mondotta Józsa nyílt tekixrtettel . . . — Sőt én is, — toldotta meg József, mint a ki elkerülhetetlennek tudja, hogy ez a két lény megérti egymást ... A fejlemények már egy hét múlva igazat adtak neki . . . Jenő megkérte Józsa kezét. Meg is kapta . . . József homlokára ütött. — És mindezt — mondotta, — annak a haszontalan Nagy Jenőnek köszönhetjük . . . Az Isten éltesse. Mert a törpe bankoknak az egész ország­ban gombamódra való szaporodása aggasztó jelenség és nagy, az egész ország gazdasági életét fenyegető bukás csiráit rejti magában. A vidéki pénzpiacz egy idő óta beteg, nagyon beteg és jelentékeny részben nem nyugszik reális alapon. Ügytelen ügyvédek, a mások korlátoltságára számitó spekulánsok, direktori czimre vágyó nimolisták minden vagyon nél­kül alapítják ezeket a törpe bankokat, amely­ből minden bokorban akad már egy pár. Az alakítás ismert, sablonos recipe szerint törté­nik. A griindolók előbb kiszemelik maguknak az áldozatokat. Ezek rendszeresen szereplésre vágyó kisebb birtokosok, urhatnék természetű módosabb iparosok, makulátlan észjáru, régi vágású becsületes falusi jegyzők stb. Ezek vezető embereit a többnyire egy famíliához tartozó gründolók megteszik igazgatósági ta­gokká, csemetéiket a legtöbb esetben az ala­kítandó intézetben álláshoz juttatják és a többi aztán már magától megyen. Az, hogy ezeknek az igazgatósági tagoknak halvány fogalmuk sincs a banügyekhez, nem baj, sőt jó. Hiszen a voltaképeni ezél az, hogy az igazgató, az ügyész és egyik-másik gründoló uralja a bankot és huzza a különböző módokon sze­rezhető profitot. Tagadhatatlan, hogy a szatmármegyei újabb bankok egyrészét a közszükséglet hívta életre. Ez meg is látszik ezek működésén. Zajtalanul működnek, ipari vállalatokat léte­sítenek, segítségére vannak a kisiparnak, a kisbirtokosoknak stb., szóval a köznek. Annál zajosabban dolgoznak azonban azok a törpe bankok, amelyek kizárólag a gründolók érdekeit vannak hivatva szolgálni. Nem is kell oly messzire menni a példáért. Itt van mindjárt a Nagykároly és Vidéke takarékpénztár rész­vénytársaság. Ennek a banknak az igazgató­sága nem régen rágalmazási pert indított Rónai István csanálosi plébános ellen. Azzal vádolták, hogy a Nagykároly és Vidéke taka­rékpénztár ügyvezető-igazgatóját és igazgató­ságát megbízhatatlannak, ezek kezelése alatt a betevők pénzét veszélyeztetettnek mondta. Rónai tagadta a vádat, mégis több tanút hall­gattattak ki ellene. És mert ezek egyike se tudta igazolni az alaptalan vádat, nem várták be a bíróság határozatát, hanem panaszukat visszavonták. Világos tehát, hogy alaptalan panaszukkal vagy a közfigyelmet akarták magukra felhívni, vagy pedig a róluk szóló kritikát próbálták egyszersmin denk orra elné­mítani. A Nagykároly és Vidéke takarékpénztár ezen csúnya eljárásra nemcsak pénzügyi kö­rökben, hanem a nagyközönség körében is visszatetszést és felháborodást keltett. Az ilyen példák a legjobban jellemzik az egyes banko- 1 kát. Ahol ilyen eszközökkel dolgoznak, ott a nagyközönség részéről nem árt a gondos óvatosság. Színház. Hétfő óta ismét színházi élet van Nagy­károlyban. Igaz, hogy más kőszinházzal biró városban ilyenkor már meg is szűnt. De ezen nincs mit furcsállani. Minálunk ami kevés történik: az is megfordítva történik. Miért legyen éppen színházi tekintetben kivételi Heves Béla társulata ismerőse a közön­ségnek és igy a bemutatásnak sajtó utján való közvetítésére nincsen szükség. Akik a múlt ősz óta nem jöttek vissza: azokat senki se sajnálja. Ellenben szeretettel fogadták a társulat két uj tagját. Mert uj tagok is vannak. Komáromy Gizi és Károlyi Sári Tihanyiné- Komáromi Gizi Krémer társulatának volt ked- vencz primadonnája, s igy meghitt ismerősünk. Károlyi Sári meg pláne: Károlyi . . . Összességében ez a társulat olyan mint az absulut tisztessséges asszony: nem sok mondani való van róla. A színházi rovat meg­írásánál az a felfogás a vezérelvünk, hogy csak a nagyon szembetűnő és gondosság mellett elkerülhető hibákról Írunk. A jó alakítást és a jó előadást természetesnek találjuk. Jól játszani az ambicziós színésznek nemcsak a közönség iránti, hanem önmaga iránti kötelessége is. Ezért — szerintünk — nem jár ki külön di­cséret. Aki pedig nem játszik jól, arról feltesz- szük szegényről, hogy olyan mint a naiv kálmándi sváb tehene. A nagykárolyi heti vásáron árulta a tehenét ez a sváb. Kérdik tőle: — Ad-e sok tejet ez a tehén ? — Mire a sváb nagy szánakozással mondja: — Adna szegény, de neki sincs! Ilyen előadó nem sok van a társulatnál. És megrovást igénylő, szembeszökő hibák se igen akadnak. Vannak azonban jó, összevágó, gondos előadások. Olyan jó előadások, hogy a nagy­károlyi közönség alig érdemel ilyeneket. Mert színházba járó publikum most is kevés van A rendszeresen csupán a fél házat megtöltő törzsközönségen kívül alig látjuk ott azokat, akiknek ott kellene lenniök. Különösen tünte­tőén azok maradnak távol, akik innen a jövőre Heves társulatát indoktalanul — vagy talán nagyon is közismert és nemtelen indokból — kimarták. És távol van az úgynevezett helyi középosztály is, a jobb kereskedők és iparosok. Ez nem csak Hevesnek baj, hanem a megjelölt távollevőknek is, mert távollétük azt mondja, hogy még nem állanak a kultúra azon fokán, ahol a színházba járás szellemi szükségletet képez. Az elmúlt hat nap alatt három, még Nagykárolyban elő nem adott újdonság lett bemutatva. És ezek se vonzottak telt házat. Czigányszerelem, A millió és Karenin Anna. Ezenkívül színre került még az Aranylakoda­lom és A bajusz. A régi tagok közül tavaly óta sokat fej­lődött Vájná Károly, Pongrácz Matild és akit elsőnek kellett volna említeni: Czakó Miczi, kinek befejezett művészete semmi kívánni valót fenn hagy. * A legközelebbi műsor: Vasárnap délután: Gyerekasszony eredeti népszínmű, este : harmadszor Czigányszerelem operette (páros 6). Hétfő: újdonság itt először Buridán sza­mara bohózat (páratlan 7). Kedd: újdonság A kis lord életkép a czimszerepben Horváth Lenkével (páros 8). Szerda: újdonság A halhatatlan lump Fali Leónak Budapesten, Bécsben óriási sikert aratott uj operettéje (bérlet 9 páratlan). Csütörtök: másodszor A halhatatran lump operette (bérlet 10 páros). Péntek: zónaelőadás Balkáni herczegnő operette (bérletszünet). Szombat: újdonság Bilincsek dráma (bérlet 11 páratlan). HÍREK. — Egy polgármester ünneplése. A múlt héten, kedden ünnepelte meg Felsőbánya város közönsége polgármestere, Farkas Jenő 15 éves szolgálati jubileumát, amelyet már lapunkban előzőleg jeleztünk. Az ünnepségen Plachy Gyula kir. tanácsos nagykárolyi pénzügyigazgató is megjelent. Üdvözlő táviratokat küldtek Nagykárolyból Csaba Adorján főispán és Debreczeni István polgármester. — Föispáni közebéd. Szatmárvármegye közönségének f. hó 11-én és 12-én tartandó tavaszi közgyűlése alkalmából Csaba Adorján főispán és neje közebédet ad. Az első napra 50-en, a másodikra 40-en lettek meghiva. — Adomány a konviktusnak. Gróf Károlyi József a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselője a nagykárolyi Szent László kon­viktusnak 2000 koronát adott. — Az államvasutak gyásza. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter temetésén impozáns és megkapó módon gyászolt a m. kir. államvasut. A MÁV igazgatóságának rendele­tére ugyanis tegnap d. u. 4 órakor a temetés órájában, az államvasutak összes minden rendű vonatai a nyílt pályán megálltak és három perczen át, a gyász jeléül,, nem folytták útju­kat. Egyszerűségében is nagyszerű, megkapó kifejezése volt ez a gyásznak, ahogy néhány perezre mintha az ország gazdasági életének vérkeringése szűnt meg, egy munkás nagyem­ber fölött való mélységes gyászában. — Orvosok gyűlése. A Szatmárvármegyei Orvosszövetség f. hó 11-én Nagykárolyban közgyűlést tart. A közgyűlésen az üresedésben levő elnöki állást fogják betölteni. — Kinevezés. A nagyváradi posta- és távirda igazgatóság Herskovics Tinkát szakállasfalvai postaügynökké kinevezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom