Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY mert a kivándorlás nem akadályozhatja egészséges gyermek születését, ép emberek felserdülését. De akadályozza az alkoholizmus, a három krajczáros pálinka ott, ahol málé- kenyérre isszák. Akadályozza a hazug álszenteskedés, hogy a nemi betegségeket nem illik a nyilvánosság előtt pertraktálni. E terén ezért uralkodik szörnyű tudatlanság s ez a fő oka a titokban lefolyó borzalmas pusztitási proczesszusnak. Az ujonczok elkorcsosodásának másik oka a nyomorúság s piszok, amelyben a szegény ember gyermekei felnőnek. Ez ellen már többet és sikeresebben tehetne az állam és a társadalom, ha felfogná a veszedelem nagyságát és komolyan venné hivatását. De az államnak ágyukra kell a pénz, a társadalom pedig divatnak tekinti a jótékonyságot, amidőn Gyermeknapok rendezésével vél segíteni a bajokon. Május van ? Dehogy ! Csúf, csúf, vigasztalan, ijesztő deczemberben élünk. A hét politikai eseményei. A függetlenségi és 48-as Justh-párt hétfőn este értekezletet tartott és azzal a határozattal foglalkozott, amelyet a szocziáldemok- ratapárt idei kongresszusa a választójogi reform megvalósitásáért megindítandó harczra vonatkozólag hozott. Just Gyula javaslatát az együttes küzdelemről egy szavazat ellenében az értekezlet elfogadta. A szocziáldemokraták- kal való szövetkezés ellen Ráth Endre, Manns- dorf Géza báró és Polónyi Dezső beszélt, a szavazásnál azonban csak Polónyi Dezső szavazott a javaslat ellen. Mint ismeretes, az indemnitási javaslatban a kormány május elsejétől még további két hónápra kér ideiglenes költségvetési felhatalmazást. Ezt a kérelmet tárgyalta kedden a képviselőház a húsvéti szünet után tartott első ülésében. A ház többsége az indemnitást megszavazta. Batthyány Tivadar a választójog reformját sürge'tte. A miniszterelnök ellenzéki kérdezősködésre kijelentette, hogy a véderő kérdésében legközelebb folytatni fogja az osztrák kormánnyal a tárgyalást. Kijelentette, hogy a választójogi reformot csak a függő kérdések törvényhozási elintézése után fogja előterjeszteni. Szerdán a költségvetés tárgyalását folytatta a képviselőház. Ezúttal a föidmivelésügyi tárcza volt napirenden. Bernáth Béla a Kos- suth-párt nevében szólalt a javaslathoz általában. Keveselte a mezőgazdaság segélyezésére szánt másfél milliót. Sürgette a viziutak intenzivebb fejlesztését. Frei János néppárti az állatorvosi szolgálat kiterjesztését kívánja olyanformán, hogy a gyógykovácsokhoz hasonló kisebb képzettségű emberek is foglalkozhassanak állat gyógyászattal. Csütörtökön a föidmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalását folytatta a képviselőház. A munkapárti Bornemissza Lajos volt az első felszólaló. A birtok politika kérdésével foglalkozott. Természetesnek tartja, hogy elsősorban a kisbirtokosok, az állam fen- tartó elemek érdekei nyerjenek kielégítést. A Justh-párti Bosnyák Géza nem fogadja el a költségvetést. Az Ausztriával való gazdasági közösségben látja szegénységünk s a nagymérvű kivándorlás okát. Krolopy Hugó munkapárti a mezőgazdasági kísérleti állomások felállításának fontosságáról szólt. Felhívja a miniszter figyelmét a növénynemesitésre. Az alföldi gazdaságok részére a burgonyaszáritási ipart ajánlja. A bécsi harcztéren csütörtökön létre jött a béke. A magyar és az osztrák kormány a katonai perrenden támadt különbözetek tekintetében elvi megállapodásra jutott. A föidmivelésügyi tárcza költségvetésének pénteki vitája is jórészt az i mert kérdések körül forgott A Kossuth-párti Pajzs Gyula messzire kiható és szerves földmivelés- ügyi politikát sürget. Turkovits horvát képviselő az erdészeti ügyekre terjeszt elő kifogásokat. Kiemelkedett Förster Aurél igen nagy figyelemmel hallgatott beszéde, amelyben a szövetkezeti eszme mellett apostoloskodott. A szombati iilés^ napirendje a földmive- lésügyi tárcza költségvetése volt. Huszár Károly néppárti képviselő az osztálysorsjáték pusztításáról intézett a pénzügyminiszterhez egy igen okos interpelláeziót. t Tisza hiiszhivá He Jásznagy kunszolnokmegye— Szatmármegyéhez. A Duna-Tisza csatorna torkolata. A felsőtiszavidéki vármegyék erős har- czot vívnak aziránt, hogy a Duna-Tisza csatorna torkolata ne Csongrádnál, hanem Szolnoknál legyen. Sok felirat is ment már ez ügyben a kormányhoz és a képviselőházhoz. Legutóbb Jásznagykunszolnokmegye alispánja azt kérte, hogy miután a közérdek a szolnoki torkolatot kívánja s miután ez esetben a Tisza vize hajózhatóvá teendő, a képviselőház a csatorna ügyének tárgyalását halassza el s előbb rendelje el a természetes vizi utak, tehát a Tisza hajózhatóvá tételét. A vármegye alispánja azt kéri Szatmármegye törvényhatóságától, hogy ezt a kérését felirattal támogassa. Szatmármegye tisztviselői és a fővárosi sajtó. Jfözgyiitési indítvány az ökiirilói segélyezési ügyben. Jelentettük, hogy Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó év május 11-én Nagykárolyban rendes tavaszi közgyűlést tart. Ebből az alkalomból Dr. Cholnoky Imre Szatmár-Németi város kir. közjegyzője, a közgyűléshez czimezve Írásos indítványt nyújtott be Szatmármegye alispáni hivatalához. A szatmári közjegyző, aki tagja Szatmármegye törvényhatósági bizottságának, azt indítványozza, hogy mondja ki a május 11-én összeülő törvényhatósági bizottsági közgyűlés, miszerint az ököritói tűz folytán keletkezett szerencsétlenségből kifolyólag úgy a fő- és alispán, valamint a megyei tisztikar által kifejtett eljárás és működésért teljes elismeréssel adózik, tisztviselőinek eljárását magáévá teszi, nekik egyhangúlag bizalmat szavaz, egyben pedig a lapok által a megye közönsége s a megyei tisztviselők ellen intézett alaptalan támadásokat elitéli és teljes indignáczióval visszautasítja. Mm MÉH. Kétszáz éves a szatmári béke! A majtényi síkon . . . Nevezetes, de egyben szomorú évfordulója volt tegnap: április 29-én és lesz holnap: május 1-én a magyar történelemnek és közelebb Szatmármegyének. A szomszédváros huszártisztjei ez alatt ideges örömmel gondoltak a legközelebbi szombatra, a nőegyleti mulatság várvavárt napjára. Őket nem sújtja a fogadalom, hogy az évad legfényesebb mulatságából kizárják magukat. Este, amint a huszártisztek a kávéház márványasztalánál vígan csevegtek, közéjük toppan Friei, a vig bohémgyerek, kit a huszártisztek is kedveltek kedves modora, szellemes társalgása és bajtársi rokonérzése miatt. — Fiuk — kezdi Friczi, az asztalra ütve jobbjával — hallottátok-e, mit akar a mi öreg medvénk ? Azt, hogy vonuljunk a kolostorba, zárkózzunk el a világtól. Nincs velünk megelégedve, nem vagyunk eléggé katonák, stb. A gyerekek elhatározták, hogy kedvében járnak az öregnek s nem vesznek részt semmi társadalmi mozgalomban. De én! Képzeljétek el, hogy én „csak a legénységnek és a lovamnak éljek? Én nem tudom magam a drillnek ennyire alávetni. Volna hát egy kérésem hozzátok. A szombati mulatságról nem szabad hiányoznunk. Tán te, Zágon, lész oly szives egyik atilládat kölcsön adni, elmennék huszártiszti egyenruhában a mulatságra. így egyáltalán nem fog feltűnni, hogy ott vagyok, őrnagyom pedig ha ott lesz, az ő rósz szemeivel engem amúgy sem ismer fel. Szabad leszek és ott leszek! A tisztek, mind jókedvű fiuk, helyeselték Frici geniális eszméjét, bár nem zárkózhattak el attól a megjegyzéstől, hogy e vállalkozásból kellemetlensége is származhatik. * Lázas tűz égette bensőjét, amint a négyeseket s a körtánczot Margittal lejtette. Elfeledett mindent, — katonaságot, jövőt, Margit szemeiből olvasta ki egész boldogságát s a jövő reménységeit. — Egy perezre sem távozott mellőle s a leány sem kívánt mással tán- czolni, mint vele. — Az ifjúság körülöttük csak nézte, hosszan nézte, hogy merül el egymásba ez a szépséges szerelmes pár. — Friczi az aranysujtásos atillában még jobban festett, mint különben. Délczeg alakja, egészségtől duzzadt vérpiros arcza a férfiszépség mintája. Nem akarta őket senki sem zavarni. S a mikor táncz közben kissé pihentek, a jövő boldogságáról, édes szerelmi danákról s puha fészekről suttogtak, öröm volt őket nézni. így köszöntött be a hajnal. A leányt a szülők engedelmével Friczi is hazáig kisérte. A kapunál boldogan váltak el, már mint jegyesek. Friczi hazatért, hogy kipihenje a feledhetetlen órák mámorát. Az őrnagy arczának körvonalai silhuettként rajzottak képzeletében — ügyet sem vetett reá. De Margit — oh Margit — s ez édes nőre gondolva, hunyta le pilláit. Még édes álmok: ringatták, a mikor az ajtón kopogást hall. Álmosan nyitja ki a szemét s félálomban mondja ki e szót: — Tessék! Az ajtón belép egy az osztályhoz beosztott káplár, zárt levéllel az osztályparancsnoktól. Feszesen szalutál s távozik. Friczi szive hevesen dobog, mig a sorokat átfutja. Rosszat sejtett. „Ha nem kívánja hogy tegnapi meggondolatlan tette miatt a fegyelmi eljárást megindítsam, amikor méltó büntetését el nem kerüli, ajánlom, adja be lemondási kérvényét. Rődrich őrnagy.“ Három-négyszer futotta át e sorokat, nem akart hinni szemeinek. De amint az álom egy pillanat alatt eltűnt szeméből s a nap fénysugarai nappali világosságot vetettek be az ablakon, — tisztán látott mindent. Mindennek vége! Carrier, jövő — Margit — minden — minden. * Egy perez s az ágya fölött lógó pisztolyt igazgatta. E pülanatban — Isten tudja mily szerencsés pillanat — toppan be ajtóján Margit atyja. — Friczi hirtelen a háta mögé rejti revorverét s palástolni igyekszik felindulását. — Nos barátocskám, kialudta-e a tegnapi hecczet? Ugy-e jól kikomponáltuk az őrnagy úrral? A bálon beszéltük még meg a dolgot, hogy ráijesszünk magára. Az őrnagy barátomnak tetszett a maga merészsége, mely- lyel senkinek sem ártott s szívesen nyugodott bele kérésemre ebbe a kis félrevezetésbe, csakhogy jól ráijesszünk. Egy fél év múlva Friczi és Margitka már saját duezukban csókolóztak.
