Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
SZAT MARMEGYEI KÖZLÖNY négy és hogy a jelenlétei azért nem lett volna szabályos, mert az egyik kiküldött Nonn Gyula nem szinügyi bizottsági tag. Ezen állítások egyike sem felel meg azonban a valóságnak főleg azért, mert Nonn Gyula ott sem volt. Ez a kérdés egyik oldala. Más oldalról azonban minden lokalpatriotismus daczára be kell, hogy ismerjük, miszerint mi nem hiszszük, hogy a helybeli szinházi publikum a magáévá tegye a kiküldöttek Heves elleni álláspontját. És ebből a szempontból úgy mi, mint azt hisszük a színházlátogató közönség is azt óhajtja, hogy forma ide, forma oda, Heves maradjon és a felmeiült diffe- rentiák városunk érdekében, de a Heves ittma- radása mellett intéződjenek el. Heves társulatával a közönség is, a sajtó is meg volt elégedve, jobb társulat, mint az övé, még nem volt Nagykárolyban, sőt jobbat nem is várhatunk, Nem ismerjük a Bállá társulatát, nem akarunk ellene állást foglalni, de Hevest már megszoktuk, ismerjük és visszavárjuk. Ha vannak neki, nem társulatának, — hibái, azokat lehet enyhíteni, az ellentéteket elsimítani, de eldobni magunktól azt, ki évek óta közönségünk közmegelégedésére működik, egy városhoz, mint erkölcsi testülethez méltatlan dolog. Ne türjük városunk megsértését és jogaink confiskálását, de ne akarjuk ezt harmadik személyek tönkretétele által elérni. Szatmárnak paríroznia kell, de ennek nem kell, hogy Heves legyen az áldozata. Deák Ferencz menház. A „Nagykároly és Érmellék“ folyó hó 1-én kiadott első számában elől irt czimmel czikk jelent meg, a mely az immár hét év óta vajúdó menház létesítését sürgeti. A czikknek ezen ten- dencziájával természetesen a legnagyobb mértékben egyetértek, kötelességemnek tartom azonban annak Nagy László volt szatmármegyei főispánra vonatkozó azon állítását, mintha 6 a menhely feláliitására vonatkozó eszmét elhanyagolta volna, megczáfolni. Az 1906. évi április hó 11-én szerkesztésemben megjelent Szatmármegyei Közlönyben ugyanis Nagy László akkori főispánhoz érkezett magánértesités alapján megírtam, hogy Ruffy Pál miniszteri tanácsos a gyermekvédelmi ügyek vezetője, folyó hó 20-án Nagykárolyba érkezik, hogy egy szükebbkörü értekezleten elnököljön. Alantirottnak Nagy László akkor boldogan jelentette ki a menhely-ügy kedvező állására czélozva : „lám a darabont királyi biztosnak is hasznát fogja látni a vármegye.“ Nagy László — sajnos —- csalódott, mert az azokban a napokban bekövetkezett kormány bukás és változás bizonytalan időre elhalasztották a tisztes ak- cziót: Ruffy Pál nem érkezett .Nagykárolyba, az értekezlet elmaradt és — azóta most a „Nagykároly és Érmellék“ hasábjain támad fel először Mit csinál ilyenkor a mama? A mama a kellő pillanatban megjelenik, mintha a földből bujt volna elő és hangosan kiált: Gyermekeim, kedves gyermekeim 1 fogadjátok áldásomat. VI. Egyéb mondanivalók. Van még egyéb mondanivalónk a leánynézőről? Igenis, volna még tömérdek mondanivalónk; de ha mindent el akarnánk mondani; akkor ez az értekezés oly terjedelmű lenne, mint a Klopstok Messiása. Egyebekben kitől kérjenek tehát tanácsot a tapasztalatlan leányok? A mamától 1 Minden mama született mestere e tudománynak. Azután meg a házasság- kötés dolgában egyetlen leány sem egészen tapasztalatlan. A mint hogy a kis cziczát sem profeszor tanítja az egérfogásra. És van eset, a mikor nincs szükség a leánynézőnél egyetlen jó tanácsra sem? Igenis, van. És melyik az az eset? Mikor a bájos hajadon és a derék ifjú szerelmes egymásba. Akkor a leánynézőnél minden jó tanács felesleges. Mert akkor nem a tudomány és a művészet ad tanácsot, hanem a szív. a menhely kérdése. A nélkül, hogy politikai czél- zatosság vezérelné toliamat egyszerűen megállapítom, hogy Nagy László minden erejével azon volt, hogy a Deák Ferencz menhellyel a vármegyét megajándékozza és ha valaki hibázott e kérdésben, úgy az csak a Nagy Lászlót követő főispán lehet, a ki nagyszámú kiváló alkotását — úgy látszik — nem óhajtotta a menhely felállításával szaporítani. Sternberg Ottó. A kivándorlás. /I szatmármegyei hegyvidéki kirendeltség feladata Simon Judithéknál minden esztendőbe, kis deszkakoporsót tesznek le a földbe. Szatmárvár- megyéből minden esztendőbe, sok-sok ezer ember megy idegen földre. Egy pár esztendő óta megmozdult a föld a szatmármegyei paraszt alatt. Amit a gyalázatos közgazdasági viszonyok még meghagytak, azt sietve pénzzé teszi a szamosparti ember és menekül Tulipániából. Szatniármegye évről-évre néptelenedik. A ragyogó hazai ég alól túl a vizekre megy, idegen földre meneküi. Hajtja a gyomra korgása. Statisztikusok mutatták ki, hogy a magyarországi kivándorlás egyik legnagyobb contingensét Szat- mármegye adja. Az idén is nem kevesebb mint 2613 emberrel lett szegényebb Szatmármegye. Az ok nagyon egyszerű. Nincs kenyere. Nyáron mégcsak hagyján, eltengődik valahogy. Télen azonban teljes súlyával rászakad a nyomorúság. Nincs háziipar. Virágzó háziipar teremtése ez kellene, hogy első feladata legyen a szatmármegyei hegyvidéki kirendeltségnek, amely a berendezkedés dolgán túlesve, a napokban kezdi meg tevékenységét. Rablógyilkos szatmármegyei czigánybanda. Oroszországban elfogták őket. Ami hires kóborczigányaink, akik idehaza is temérdek kellemetlenséget okoznak s a kiknek leikéhez temérdek gaztett, sok kiomlott vér tapad, nemcsak idehaza garázdálkodnak, hanem a külföldön is. Most Oroszországból érkezik hir magyar czigányok garázdálkodásáról. Az orosz konzulátus közölte a budapesti főkapitánysággal, hogy Jekaterinoslav kormányzóságában egy Porád (vagy Barát) nevű tolvaj czigánybandát lólopások és gyilkosság miatt elfogták. A letartóztatott czigányok azt állítják magukról, hogy Magyarországból valók s magyar honosok. A konzulátus kéri annak megállapítását, hogy ez megfelel e a valóságnak, s ha igen, derítsék ki, hogy ezek a czigányok hogyan szakadtak Oroszországba, nincs-e esetleg az itt maradiakkal összeköttetésük. A banda négyférfiből és egy nőből áll. Párád-Schana fiainak vallják magukat, Jankó. Gátyán, Pocz és Eges (vagy Egyes) névvel. Gátyán nős, feleségének neve: Lakatos Kónyi Róza, aki legutóbb a dánosi bünpörben is szerepelt. Nincs kizárva, hogy a Jekaterinos- lavban elfogott czigányoknak van valami érdek- szövetségük a dánosi bünpörben szerepeitekkel. A budapesti főkapitányság kérte azokat a vidéki hatóságokat, melyek netalán az orosz konzulátus megkereséséhez tájékozást vagy adatokat tudnak adni, hogy ezeket a főkapitánysággal közöljék. Ezen megkeresés folytán Szinérváraljáról jelentik a „Szatmármegyei Közlönyének, hogy az Oroszországban elfogott rablógyilkosok valószínűleg szatmármegyei czigányok lesznek. Ugyanis Szinérváralja környékén ismertek Ba rát nevű tolvaj czigánybandát, amely két óv előtt sok ideig állandóan rettegésbeo tartotta Szinérváralja és Nagybánya vidékét. A banda garázdálkodása idején sokat beszéltek arról, hogy köztük van a dánosi borzalmakról híressé vált Lakatos Róza is. Tudósítónk feltevése azért is valószínű, mert — amint Írja — a Barát czigányfami- lia ezelőtt két évvel a vidékről hirtelenül eltűnt és azóta nem mutatkoztak. Zsidótemetés harangszóval Ami Csanáloson tiltva van. Egy falu a jóltevöje emléke iránt. Kistálya községben meghalt egy 78 éves zsidó polgár, Ehrlich Dávid, aki jóltevöje volt a falu szegényeinek. Nem volt a faluban szegény, akinek meleg ételt, ruhát, pénzbeli segítséget ne adott volna. Az öreg Ehrlich Dávid a maga 78-ik életévéig egészséges volt, betegség nem gyötörte, alig pár napig feküdt betegen, inig aztán most hirtelen meghalt. Gondoskodni kellett a temetéséről; értesítették haláláról egyik hitközséget és a városban lakó rokonai elhatározták, hogy behozzák holttestét a kaposvári izraelita temetőbe, ott helyezik nyugalomra, mivelhogy Kistályán zsidó temető nincs. De halála nemcsak rokonait borította gyászba, hanem a község lakosságát is, a mejy az öregnek annyi jótéteményét élvezte. És összeült az elöljáróság és megszólalt a falu bölcse: — Az öreg zsidó, az isten nyugosztalja, annyi jót tett szegényeinkkel, hogy ha élvezni tudtuk jótéteményeit életében, ne engedjük, hogy elvigyék holttestét a faluból. Adjunk neki ingyen sírhelyet a'mi temetőnk mellett. Ezt az elöljáróság ki is mondotta határozatul. Az öreg Ehrlich udvarát aztán a temetési délután megtöltötte a falu közönsége. Ott volt minden épkézláb ember, hogy megjelenjék végső tisztességtételén. A biró, az elöljáróság tagjai ünneplő ruhában, az asszonyok selyemben sírtak, siratták az elhunyt jótevőjüket. Véget ért a gyászszertartás és az elhunyt rokonai vállukra akarták venni a koporsót, hogy kivigyék a sirgödörbe. Azonban az elöljáróság tagjai arra kérték a rokonokat, hadd vigyék ők a koporsót, másként úgy sem tudnak hálát adni az elhunytnak. És egyszerre csak megszólalt a katho- likus község templomának minden harangja. Az öreg Ehrlich jótékony leikéért sírtak a harangok. Ezt a tőlünk távol történt dolgot az esetet érdekes voltán kívül azért is hozzuk, hogy rámutassunk arra, milyen másképen gondolkodnak Kistályán, mint például a mi megyénkben Csanáloson. Kistályán egy zsidó temetéskor is meghúzták a kath. templom harangjait, migCsanáloson a közelmúltban még egy református halott temetésen — kérelem daczára —• se akarták ezt megtenni. És amikor e miatt Rónai plébános ellen" panaszt tettek, az egyházmegyei hatóság megállapította, hogy Rónai helyesen járt el, mert a kath. egyház szerelvényeinek használata csak azokat illeti meg, akik az egyházzal közösséget vállalnak, az eretnekek önmagukat zárták ki ebből a közösségből. HÍREK. — Újév a városházán. Az 1911-iki évforduló alkalmából a városi tisztikar teljes számmal tisztelgett Debreczeni István polgármesternél. A tisztikar jókivánatait Hetey Abrahám főjegyző tolmácsolta. — Kinevezés. Csaba Adorján főispán szatmári járásorvossá Dr. Lacheta Brúnó körorvost nevezte ki. — Elhalasztott választó-közgyűlés. A nagykárolyi rendőralkapitányi állás betöltése czéljá- ból a mai napra kitűzött választó-közgyűlést Ilos- vay Aladár f. hó 15-ére halasztotta el. A rendőralkapitányi állásra a következők pályáztak; Dr. Falussy Alajos, Leitli János és Sikolya Bálint. — A Kölcsey-Egyesület közgyűlése.A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület rendes évi közgyűlését f. hó 22-én fogja megtartani a vármegyeháza nagytermében.
