Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY viselője tartozik, bár nem ismerjük még az uj jelölt személyét és működését, de a gyűlésen róla elhangzott beszédekből arról értesülvén, hogy személyében egy hazafias, nemes gondolkozásu, nagy in- telligencziáju képviselőjelöltet nyer e kerület, kinek kiváló képességei remélni engedik, hogy működése független lesz felfelé és letelé és cselekvési szabadságát mindenkor megfogja őrizni, ezen kiváló személyi kvalitások alapján a kerület érdekében készséges örömmel üdvözöljük jelölti és rövidesen képviselői minőségében. Nem a helyzetnek, nem a körülményeknek ki- és felhasználása az, ami arra késztet bennünket, hogy már most, a mikor még csak az a kiváló megtiszteltetés éri e kerület jelöltjét, hogy messze lakhelyére egy a kerület legtekintélyesebb polgáraiból alakult küldöttség vitte a kerület bizalmát, arra kérjük, hogy a mint kezébe veszi e kerület és e város megbízó levelét, attól a percztől kezdve, ha testileg még nem is, de leikével és jóindulatával legyen a mienk. Valósítsa meg a működéséhez fűzött reményeket, hálálja meg pazarul a neki előlegezett bizalmat, tegye minden vágyunkat és óhajunkat a magáévá és segítsen e kerületen és főleg ennek a támogatásra, nagyon is ráutalt központján, Nagykároly városon. Jöjjön olyan jó akarattal közzénk, mint amilyen jó reménységgel és bizalomteljes szeretettel mi várjuk. Mint a közóhaj egyik orgánuma, mint egy az övétől eltérő politikai párt képviselői, személye iránti tisztelettel párosult indokolt várakozással és bizalommal üdvözöljük gróf Károlyi Józsefet, mint választókerületünk képviselőjelöltjét. i ___ r,l, *. ’’ •*|\<'J • hm *!: ---------- - i. Aj elölő értekezletről részletes tudósításunk a következő: A gyűlést az összehívók megbízásából Reök Gyula nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket előadva az összejövetel czélját; felhívta a gyűlést, hogy elnököt és jegyzőt válasszanak. A gyűlés elnökévé közfehdáltássat Reök Gyula, jegyzőiül dr. Antal István és dr. Merts László választattak meg. Dr. Adler Adolf, mint a helybeli függetlenségi és 48-as párt elnöke szólalt fel először és tudomására hozta az értekezletnek, mely szerint Papp Béla, a kerület volt országgyűlési képviselőjének ajánlatára gróf Károlyi József, szaniszlói nagybirtokost hozza javaslatba. (Lelkes éljenzés.) Rooz Samu a 67-es választók nevében szólal fel és kiindulva abból, hogy e kerület választói ismerik a mostani súlyos politikai viszonyokat, melyek az országgyűlés feloszlatását tették szükségessé, olyan képviselő megválasztásának szükségességét hangoztatja, kinek intelligencziája, hazaszeretete és kiváló képességei remélni engedik, hogy működése független lesz felfelé és lefelé és ki cselekvési szabadságát megtudja tartani és ki pártkeretekbe magát nem kötelezi és ilyen férfiakkal szemben túl kell tenni magunkat a pártszenvedélyeken. Ilyennek ismerik szóló és pártja gróf Károlyi Józsefet, miért is hozzájárulnak a függetlenségi párt javaslatához és gróf Kándyi József jelöléséhez (Lelkes éljenzés.) Dr. Falussy Árpád szólalt fel ezután és az előző két felszólaló indítványa kiegószité- seként szükségesnek tartja annak hangoztatását, hogy a mikor gróf Károlyi Józsefet jelöljük, nem szabad elfelejtenünk azt, hogy ennek a kerületnek a múltban Papp Béla volt az országgyűlési képviselője, kinek a függetlenségi párt a mai napon a jelöltséget felajánlotta, de ő megköszönve a bizalmat, azt nem fogadta el és maga helyett gróf Károlyi Józsefet ajánlotta, elejét véve ezzel politikai harczoknak, mely hazafias cselekedet felett egyszerűen napirendre térni nem lehet, miért is indítványozza, hogy Papp Bélával szemben a mai gyűlés fejezze ki elismerését és köszönetét. Köszönetét fejezi ki továbbá a 67-es pártnak, hogy gróf Károlyi József jelöléséhez történt hozzájárulásával biztosította egy függetlenségi jelölt megválasztását, aki ugyan e párt egyik árnyalatához sem tartozik, de csak azért, hogy ezáltal is dokumentálja a függetlenségi párt egysége iránti óhaját. Biztosítja a választókat, hogy méltó embert találtak, mint embert, mint hazafit, mint nemes gondolkozásu főurat, ki a kerület érdekeit szivén fogja viselni. Élteti gróf Károlyi Józsefet. Reök Gyula elnök az indítvány folytán kijelentette, hogy a mai gyűlés Papp Bélával szemben bizalmának és elismerésének ad kifejezést és indítványozta, hogy gróf Károlyi Józsefhez- egy küldöttség menjen, amely a mai gyűlés eredményét vele közölje és neki a jelöltséget felajánlja. E küldöttség tagjaiul : dr. Adler Adolf, dr. Antal István, Csipkés András, Jordán Károly, dr. Kovács Dezső, Nonn Gyula, Hahn János, Péchy László, Récsei Ede, Stróhmájer Ferencz, Rooz Samu, Wagner István, dr. Vetzák Ede és dr. Vetzák Sándort hozza javaslatba azzal, hogy a küldöttséghez csatlakozni kívánók az indulásig még jelentkezhetnek és hogy Budapestről pénteken reggel indulnak el Csurgóra. Közfelkiáltással a küldöttség vezetésére dr. Falussy Árpádot kérték fel, ki azt el is fogadta. Ezután ismét dr. Falussy Árpád szólott a választó polgárokhoz, hogy a választás körüli teendők elvégzésére egy 100 tagú végrehajtó bizottságot válasszon a mai értekezlet. A gyűlés a javaslatot egyhangúlag magáévá tette és a végrehajtó bizottság tagjaiul a jelölő értekezlet összehivóin kívül a függetlenségi párt elnökét dr. Adler Adolfot megválasztotta, azzal, hogy a most megválasztottak, mint egy szükebbkörü bizottság a helybeli függetlenségi párttal együttesen önmagát egészítse ki 100 tagú bizottságé. A jelölttséget felajánló küldöttség ma reggel érkezett haza Csurgóról. Gróf Károlyi József a jelöltséget és az abban nyilvánult bizalmat köszönettel elfogadta és megköszönve a küldöttség fáradozását, kijelentetto, hogy a közel hetekben hozzánk jön és itt a kerület minden községében elmondja programmbeszé- dét, melyben kijelenti, hogy gróf Károlyi István nyomdokain kíván haladni. C köritó. A vigság helyéről minden átmenet nélkül örök nyugvóra tért 400 honfitársunk összeégett holtteste felett elkészült már az utolsó sir is. Kicsiny falujoknak világra szóló hirt szerzett embertársaink halálát megsiratta már a paloták lakójától kezdve az utolsó kunyhó nyomorgó lakosáig mindenki, mert hiszen alig van ember főleg a hazában, kinek lelkén maradandó nyomokat ne hagyott volna a nemzeti szerencsétlenség számba menő rettenetes tragédia. Jótékony kezek pazarul öntik a fényes koronákat, mely koronák okozták tulajdonképen 400 ember kintel- jes pusztulását. De a vagyoni kárpótlás, az idestova egy héten át hullott könyek nem olthatják azt a nagy fájdalmat, amit az emberi meggondolatlanság és túlzottság okozott. A Szatmárvármegyét ért súlyos csapás és isteni megpróbáltatás emléke örök időkre intő példaként fog lebegni nemcsak a közeli vidékek lakói, de úgyszólván az egész világ előtt. És amidőn már az ember rendeltetése folytán is meg kell nyugodnunk a Gondviselés kiszámíthatatlan akaratában és a nagy katasztrófa kínos tűzhalált szenvedett áldozatainak tragikus véget ért élet után örök nyugalmat esdeklünk a magyarok Istenétől, könyörögnünk kell, hogy vegye le a nemzetről sújtó kezét és őrizze meg minden csapástól e sokat szenvedett nemzetet. * * * A katasztrófa idegrázó eseményeit és lefolyását nem akarjuk e helyütt elsorolni. A borzalmak leírása már annyira ismeretes olvasóink előtt, annak keletkezési okára vonatkozólag már annyi verziót hallottunk, hogy újat mi sem tudnánk mondani. A katasztrófa nyomán megindult segély- akczió — mint olvasóink előtt szintén ismeretes — napról-napra nagyobb arányokat ölt és túllépve ez ország határain, mindenütt a legteljesebb és pénzben is kifejezett részvétet kelti. Államok és városok, testületek és magánosok egyaránt igyekeznek legalább pénzbeli adománnyal enyhíteni az özvegyek és árvák vigasztalhatatlan veszteségét és fájdalmát. Vármegyénk főispánjához, ki az első pillanattól kezdve legodaadóbban működik a vármegyét ért fájdalom és csapás lehető enyhítésén, napról-napra érkeznek a részvétnyilatkozatok, melyek közül a fővárosi lapokból már ismeretesek olvasóink előtt gróf Hhuen-Héderváry Károly, Hieronymi Károly, gróf Hugonnay Béla és gróf Teleki László megható táviratai, kik közül az utóbbi táviratilag 50 koronát is küldött. Nem akarván további részletekkel olvasóink figyelmét igénybe venni, csak egy nemes szív spontán megnyilatkozásáról akarunk itt beszámolni, melyet mint legújabbak láptársaink még nem közölhettek. József főherczeg ő cs. és kir. fensége ugyanis a következő táviratot intézte vármegyénk főispánjához: „Csaba Adorján főispán Nagykároly. Mélyen megrendülve olvasom a borzasztó szerencsétlenség liirét. Derék honfitársaink gyászos elhunyta felett érzett mélyfájdalmamban kérem Méltóságodat legbensőbb őszinte rokonszenvtől áthatott részvétemet úgy a községgel, mint gyászoló családokkal közölni, biztosítva mindnyájokat arról, hogy teljes szívből osztom keservüket. Kérem méltóztassék velem közölni, hogy segithetek-e és hogyan ? József főherczeg.“ Csaba Adorján főispán azonnal következőleg válaszolt:' „O csász. és kir. fensége József főherczeg Budapest. Az ököritói katasztrófa áldozataihoz tartozók és a vármegye közönsége nevében hódoló tisztelettel fejezem ki a hála és tisztelet nyilvánítást azokért a nemes lélekből fakadó szavakért, mellyel részvétét kifejezni kegyeskedett. Ha van valami a rettenetes lelki fájdalom enyitésére, úgy kir. fenséged részvéte enyhítő ír a sajogó sebekre. Az apátlanul maradt árvák sorsa a könyörületes társadalom kezében van. Hódolattal Csaba főispán.“ József főherczeg e sürgöny vétele után sürgönyileg 3000 koronát küldött főispánunk i kezeihez a segélyakczió czéljaira. HARÁSZ PÁL legrégibb jóhirnevüsaját készitményü czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-uicza. HP* 6 O C ff* I II I HC* T Női- és férfi saját készítésű csípőkben és a legtar9 r L U I fl L I 9 I tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legeler/ánsabbb kivitelben és dús választékban. t
