Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
SZATMARMEGY El KÖZLÖNY Főispáni beiktatás. A közei napokban az a téves hir jelent meg a fővárosi és a megyei lapok egy részében, hogy Csaba Adorján főispáni beiktatása elé akadályok gördültek és hogy ez alkalomból kifolyólag az installálás czéljából egybehívott megyegyülésre nagy viharok vannak készülőben. Mi ugyan ilyenekről e tárgyról irt múltkori czikkünkben, ismervén az alaptalan hir forrását, megemlékezni is szükségtelennek tartottuk, annál szívesebben közöljük azonban most már a holnapi beiktatás részleteit és örömünknek kell e helyütt kifejezést adni a felett, hogy se kósza hir valótlannak bizonyult, mert ebben a kérdésben a megyebeli viszonyokra és az uj főispán személyére való tekintettel elhibázott lépésnek tekintettünk volna elsősorban Nagykároly város, de a megye részéről is, minden olyan aktiót, amely a főispáni beiktatás elsősorban is udvariassági tényébe a napi politikából vett disszonáns hangot vegyített volna és reméljük, hogy az uj főispán működése igazolni is fogja ezen álláspontunkat. Magáról a beiktatásról, annak mikénti tervezéséről részletes tudósításunk a következő : A vármegyei állandó választmány csütörtök d. u. tartott ülésén foglalkozott e kérdéssel és elhatározta, hogy az uj főispánt a beiktatás alkalmából üdvözlik és az üdvözlő beszéd megtartására valószínűleg egy függet- lenségf párti megyebizottsági tag fog vállalkozni. A megyei tisztikar, mint értesülünk szintén tisztelegni fog az uj főispán előtt. A fogadtatás többi részletét Nagykároly városa intézi, melynek jogi- és pénzügyilbizott- sága ennek megbeszélése czéljából csütörtök d. u. szintén ülést tartott, melyen következőképen intézkedtek: Csaba Adorján az installáczió napján a délelőtt háromnegyed 10 órai vonattal érkezik nagy kísérettel Szatmárról Nagykárolyba. A vasúti állomásnál a város közönsége nevében, Debreczeni István polgármesterrel az élén, a városi tisztikar és h képviselőtestület tagjai fogadják a főispánt. Ugyancsak a vasúti állomásnál egy, a nagykárolyi járás községeiből szervezett hatalmas lovasbandérium fogja élénkíteni, színessé tenni a fogadtatást. Nagykároly város részéről felhivatnak az egyházak, a testületek, a 2 nőegylet és a pénzintézetek, hogy ha tisztelegni kívánnak, ebbeli készségüket jelentsék be. A fogatok tulajdonosai felhivatnak, hogy fogataikat küldjék ki a vasúthoz. A vidék részéről szervezendő bandérium vezetőjéül Csata Gerzon népbanki tisztviselőt kérik fel. Minthogy igen sok vidéki fogat érkezik már vasárnap, az istállótulajdonosok felkéretnek a fogatok számára való szállásadásra. Végül elhatároztatott, hogy a Magyar Királyban társas ebédet rendeznek és a rendezésre Dr. Antal István, Dr. Egeli Imre, Kálnay Gyula, Huszár József és dr. N. Szabó Albert küldettek ki. A bankettre már Nagykároly városból is többen jelentkeztek, azonkívül számos barát, családtag tisztelő jelentette be részvételét Budapestről, Hajdú- és Szabolcsmegyékből, Szatmár városából és a közel vidékről. Este a színházban a „Zeneműkedvelők Egyesülete“ díszelőadást rendez, melyen a tegnap esti operett előadást ismétlik meg. A beiktatás és a bankett közötti idő alatt fogja fogadni a főispán a küldöttségek és magánosok tisztelgését Tegnap délig a következő tisztelgő küldöttségek jelentkeztek : Nagykároly város képviselőtestülete és tisztikara Debreczeni István polgármester vezetésével. A kir. pénzügyigazgatóság Plachy Gyula kir. tanácsos vezetésével. A római kath. egyház, a református egyház, a luteránus egyház, a gk. magyar egyház, a státusquó izr. egyház, a honvéd tiszti kar, a m. kir. államépiteszeti hivatal, a m. kir. postahivatal, a nagykárolyi pénzintézetek küldöttsége Reök Gyula nyug. kir. járásbiró vezetésével. A vasúti tisztviselők Aczél Ferencz állomásfőnök vezetésével. A további jelentkezések még folyamatban vannak. Szatmáron a városi törvényhatóság 17-én délután 4 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésben iktatja be s ez alkalommal a törvény- hatóság őt, mint e város régi polgárát, aki mindig a legszivélyesebb viszonyt tartotta fenn a város közönségével s akit baráti és rokoni kötelékek fűznek e város több családjához, szívesen üdvözli uj méltóságában, de az üdvözlésnek politikai színezetet adni nem kíván. A részletekre nézve az a megállapodás jött létre, hogy a közgyűlésen a főispánt a polgármester fogadja a törvényhatóság nevében, a hivatali eskü letétele után pedig dr. Keresztszeghy Lajos bizottsági tag üdvözli s a főispán erre elmondja székfoglaló beszédét. Közgyűlés után fogadja a tisztelgő küldöttségeket, este pedig társasvacsora lesz a tiszteletére. A főispán szerdán már el is búcsúzott járásának jegyzői karától és a járáshoz tartozó községek képviselőtestületeinek küldöttségétől, kiknek nevében Peleskei Pál, a járási jegyzői egylet elnöke a következő szavakkal búcsúzott: „Méltóságos Főispán Ur 1 Méltóságodnak főszolgabírói állásától történt távozása alkalmából a szatmári járás jegyzői kara és képviselő testületéi őszinte sajnálatunkat fejezzük ki s hálás elismeréssel emlékezünk meg azon érdemekről, melyeket Méltóságod főszolgabirósága ideje alatt a községek s jegyzői kara érdekeinek lelkes felkarolása s támogatásával szerzett. Mindezekért köszönetét mondunk s kérjük méltóságodat, hogy ezután is nagyrabecsült, szives pártfogásában részesíteni kegyeskedjék. Ezután Csaba Adorján főispán visszaemlékezett 21 évi főszolgabírói működésére, mely idő alatt a szatmári járás közönségének javára óhajtott működni. Hivatkozott a járás jegyzői karának buzgó támogatására. Majd igy folytatta: „Családfő és családtagoknak tekintettem magamat s a járás jegyzőit, kiknek érdekében nem mindig szivepi sugallatára tettem, de mint hivatalfőnököt hivatalos kötelességem kényszerűéit a hibák megtorlására, de önzés nélkül mondhatom, hogy mindenkor a legjobb jóakarat vezetett. Ismernek az urak, nem vezetett érdek sohasem és nem vezet most sem, amikor a jelen magasabb állás betöltésére vállalkoztam. Az a jó barátság, mely eddig közöttünk fennállott, távozásommal nem megszűnik, de részemről erősbödni fog. Isten éltesse mindnyájukat.“ Ezzel a buesuzás végett ért. E helyütt említjük meg, hogy a hétfői bankettre még ma lehet jelentkezni Debreczeni István polgármesternél Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. 6-án a városatyák csekély érdeklődése mellett rendkívüli közgyűlést tartott. Napirend előtt szép szavakban parentálta el Debreczeni István a város legrégibb tisztviselőjét dr.' Dobi Zsigmondot, aki 40 évig hűen istápolta a város közegészségügyét. Érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták s elhatározták, hogy koporsójára hoszorut helyeznek. A tárgysorozat első pontja volt a városi jéggyár létesítésének ügye, amely nagy vitát keltett; végül is a városi jéggyár felállításának eszméjét elvették, mert nagy befektetést kiván s a jéggyár a legjobb esetben is csak augusztus t-jére készülhetne el s igy a kívánt czél- nak csak elkésve tehetne eleget. Mégis, hogy a város jég nélkül ne maradjon, a tanács azon javaslatát fogadták el, hogy megbízzák Lucz — egy kiló-kiló-kilóg-belóg- és befejezte az öcsém: — lesztet! Lisztetet! Lisztetetet! A két Lichtmann kisasszony némileg megszokta már az ilyesmit, de a vásárló vénasszonyt elöntötte a hideg verejték a riadalomtól. Máskor meg a Stáczi felbiztatott bennünket: engem meg az öcsémet, hogy lopjuk ki a beteges nagynénénk éjjeli szekrényének fiókjából a pérni balzsamot, mert — amint mondta, —■ okvetlenül meg kell próbálnunk, vájjon mi lesz, ha ezt a nyúlós, szívós, ragadós jószágot belecsöpögtetjük a lisztbe? Ezen sokat vitatkoztunk, de amikor a kísérletet végrehajtottuk, kisült, hogy egyikünknek sem volt igaza. Mert a lisztből apró, sötétbarna, undok kis golyócskák képződtek. De volt a pérui-balzsamnak még más hatása is. A Lenka ugyanis a kezét tördelve szaladt át az öreg Schwarczhoz, aki viszont a Stáczi fülét tördelve adott elégtételt a megfertőzött lisztért. De ettől fogva a halálos gyűlölet szállott meg bennünket a Lichtmann leányok iránt. Ettől fogva már igazán gálád és komisz csínyekkel öltük őket. Tudom, hogy a Stáczi egyszer bekiáltott hozzájuk:-— Tűz van! Ég a Bruck ház ! És amig a két vénleány kiszaladt, ő hamar beleöntött az egyik rekeszbe egy kanna vizet, aztán a képződött pépbe beleszurt egy fadarabot, amelyiken czédula díszelgett: — Csiriz 1 Egy kiló 2 krajczár! ________ Most a zonban vallomást kell tennem. Mi ketten az öcsémmel kettős örömmel, fokozott gyönyörrel vettünk részt a Lichtmann kisasszony ellen folytatott küzdelemben. Egyrészt ugyanis azért, mert csínyről, gazságról volt szó, másrészt meg azért, mert olyan embereket gyötörhettünk, akiknek le voltunk kötelezve. Nem nehéz megfigyelni, hogy a fiatal legénykék, éppen azokat bosszantják szívesen, akik jót tesznek nekik. Nagyon jól emlékszem, milyen diadalmas érzéseket keltett bennem gyerekkoromban ha a szülőimmel daczolhattam. És most, kopaszodott fejjel szeretném az én édes jó apámat minden tiszteletlen szómért ezer kézcsókkal megengesztelni, csakhogy most már lehetetlen, mert már nem él. Vagy nem igaz-e, hogy a diákember óriási hősnek érzi magát, ha a tanárjával szemben sikerült neveletlennek lennie ? Pedig az a szegény tanár az agyvelejét is, az idegeit is tönkre teszi, hogy ami buta tökfejünket teletömje tudománynyal. Hanem hát én itt most nem leczkéket akarok adni fiatal olvasóimnak, mindössze csak el akarom mondani a további dolgokat. Hát mi tulajdonképpen, minden csínyünk ellenére sem tudtuk, hogy félünk Lenkáéktól: a Lichtmann kisasszonyoktól. Úgy jöttünk rá véletlenül. Télen történt. A Stáczi kicsőditett bennünket a Balog-térre korcsolyázni. Ott addig | hanczuroztunk, amig a jég beszakadt alattunk. | Stáczi erősebb, ügyesebb volt, mint mi, ő hamar | kimászott és kihúzta a Mitterpachert. Kihúzott bennünket is, de aztán elszaladt. Az Alfoncz utána. Mi ketten gyámoltalan, gyönge gyerekek voltunk; csak álltunk ott és dideregtünk. Mindaddig, amig a Lenka észre nem vett bennünket és be nem vezetett a boltba. Már éppen zárni akartak. Betuszkolt bennünket a belső szobába, ránk csukta az ajtót és azt mondta, hogy majd hoz mindjárt száraz ruhát. Megkövültén néztünk egymásra, de utóbb ahogy átmelegedtünk, felülkerekedett bennünk az aggodalom: — Rettenetes lesz egy éjszakát ennél a két félelmes vénleánynál tölteni! Kiszívják a vérünket! A fogunk is összecsapódott a félelemtől. Óvatosan kinéztünk a kulcslyukon és láttuk, hogy Lenka a szekrényben keresgél, majd elővesz valami régi fiuruhát, azt megcsókolja és sírni kezd. Lenka később behozta a ruhát és azt mondotta — Öltözzetek át, aztán majd kaptok vacsorát. Átöltöztünk, meg is vacsoráztunk, de csak félelmünkben, mert meg voltunk győződve, hogy összekapaszkodnak és csodás tánczba kezdenek. Az óra kettőt ütött éjfél után. Mi, a ti mesélőitek, öregszünk. ________________ _______________________ To mpa-utcza 17. — Különlegesség: HIDEG HÚSÉTELEKBEN és SAJTOKBAN. — Kitűnő B 0 R 0 K. Világos és barna üveges S Ö R. — Éjfélig nyitva.
