Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-09 / 2. szám
Nagykároly, 1910. január 9. 2. szám. XXXVI. évfolyam r POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellémi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN ... : Megjelenik minden vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Égj Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora PREMIER ELŐTT. — ő. — Lukács László ma még megjósolhatatlan eredményű vállalkozása fejenként más és más véleményt ebreszt a politikától még meg nem undorodott agyakban. Végigolvasva a különböző tanácskozásokról, tárgyalásokról, nyilatkozatokról szóló egész, fél stb. jellegű hivatalos híradásokat, melyek ma megczáfol- ják a tegnap közlőiteket és holnap bizonyára megerősítik a tegnap letagadottakat, igazán ember legyen az, aki még eddig el nem vesztette a fejét. Minden csak a lehetőség légvárain épül és senki sem igyekszik valami reális alapot adni ellenőrizhetetlen indoku, de azért világgá kürtőit állásfoglalásának. Amint Justhék nem tudják, hogy viselkedjenek, ép oly tájékozatlanul várják Kossuthék a történendőket és ép oly kevéssé találja biztos állásfoglalásának alapját a tagadhatatlanul politikai központtá avanzsált Nemzeti Társaskör. Egyik csoport aggódó ellenőrzéssel kiséri a másik munkáját és viselkedését és egyik sincs tisztában a másiknak szándékaival. Egyik perczben van indemnitás, a másikban nincs, ma nyilt kérdéssé válik ennek megszavazása, holnap ez is vita tárgyát képezi épen úgy Justhékkal, mint a Kossuth-pártban. És mig ezek fő feladatukat most, Lukács nem is sejtett kormányzati programmjának kitalálásában vélik felfedezni, addig Lukács gyors, szünet nélküli munkával fáradozik kabinetjének megalakításán és amit első sorban kell konstatálnunk, valamiféle pártalakulat létrejöhetésének előmunkálatain. Le kell azonban szögeznünk azt a tényt, hogy Lukács vállalkozása legkevésbé sincs kitéve olyan támadásoknak, mint a minő a pártok minapi hangulata után gondolható volt. Hogy ennek mi képezheti ma még láthatatlan hátterét, az meg nem állapítható, de hogy az egész vonalon rejtett és rejtegetett tervek vannak feltárásra készen, ahhoz kétség nem leihet. Bizonyossá teszi e feltevést különösen a Justhék állásfoglalása, kik úgy a pártban, mint ismert sajtóorgánumaik által annyira mérsékelt hangot használnak még akkor is, amikor a nagy „C“-t akarják kivágni, hogy már nem is találjuk ezzel ellentétben lévőnek a Kossuth-párt egy árnyalatának az indgmnitással és igy a Lukács-féle vállalkozással szemben elfoglalt engedékeny viselkedését. A Társaskör viselkedése a legke- vésbbé sejthető motívumokon épül fel. Hogy nem ok és czéltalanul történt e napokban a politikától való távolállásuk hangoztatása, az egy perczig sem lehet kétség tárgya. Hogy Tisza István nem lépett ki több éves visszavonultságának a külvilágtól elzáró falai közül és lépett be a napi politika legviharzóbb forgatagába ok nélkül, azt Tisza eddigi politikai szereplése után sejthetjük és ismerve az ő egyéniségét, biztosítva vehetjük. Valami nyomottság van a politikai légkörben. Egy-egy villám fénye is felvillan és néha egy-egy komolyabb dörgés is hirdeti, hogy valami van készülőben. De hogy egy jótékony eső előjele-e a változott és sejtelmes légkör, vagy pusztító zavatar előhirnöke-e, ezt még a legtapasztaltabb időjósok sem tudnák megfejteni. Látjuk a viharágyukat is felvontatni, hogy készen legyen a gazda minden eshetőségre, hogy semmi készület- lenül ne érje. Szóval teljes az előjáték scenirozása és Lukács oly közönség elé fog lépni, amelyik már jól áttanulmányozta az eljátszandó darabokat és szakértelemmel fogja elbírálni annak minden jelenetét és minden egyes szereplő játékát... Előre nem lehet még e perczben bírálatot mondani, amikor még nem teljes a társulat, sőt más társulatból is akarják azt kiegészíteni. Várjuk az előadást és várja a függöny felgördültét egy egész ország közönsége . . . TARC Z A. Franceschina. Irta: Giovanni Madeline, Giacomo Chazot minden este hétkor ment haza a műhelyből, ahol mint mechanikus dolgozni szokott. A küszöbön ragyogó arcczal kiáltott fel : — Milyen pompás illata van annak a jó levesnek: Abban a szegény munkáslakásban csakugyan édes illat áradt szét mindenről. Tiszta, világos volt minden, különösen Franceschina szemétől, azoktól az élénk, kedves, néha ha- miskás szemektől, melyek már előre elárulták, hogy milyen aranyos, serdülő leányka lesz ebből a gyermekből. Ez a kedves gyermek volt apjának és anyjának egész boldogsága. Ezért volt meg a kis családban az a benső háziasság, melyet a nagyvilági élet kisértései közt sok gazdag ember nem tud megbecsülni. Mikor Giacomo haza ért, megcsókolta gyermekét s feleségét, azután levetette a munkászubbonyát. A felesége asztalt terített, leszűrte a levest s igy szólt: _______________ — Menjünk, készen van az étel. Lássunk hozzá! S a vacsora ott párolgott elöltük a tálban. * A szegényes vacsora után Giacomo a napi munkában kifáradva pihen. Békés családja körében kényelembe vágja magát. A leányka felkapaszkodik apja térdére s karjaiba omlik. Haja a munkás durva arczát érinti. A feleség pedig, mikor leszedi a tányérokat, odaül az asztalhoz, a lámpa alá, az édes kis körbe. Kakukkos óra üti az órákat. — Giacomo, nem dolgozol ma este a cséplőgépeden ? — Igaz biz az, szinte megfeledkeztem róla... De olyan jól érzem magamat itt közietek ... Munkához lát. Sokáig eldolgozgatott rajta. Egy cséplőgépet talált fel, annak a .rajzán dolgozott. Attól várta szerencséjét. Üres idejét annak szentelte. Most már sietni kell vele, mert felakarja küldeni az ipar kiállításra, mely nemsokára megnyik. Folyvást arról a kiállításról álmozodik; mindig az motoszkál a fejében, hogy az ő rajzát megvizsgálják azok a pápaszemes tudósok. Mennyit vitatkoznak majd rajta, de aztán mégis csak elfogadják . . . Majd ki lesz Írva a neve, a szerény munkásé s megáll a sok nép, ha olvassa . .. Azután , pedig ki tudja, hátha még érmet is kap ? Oh, az az érem!... S nekifog újra a munkának, reszkető kezekkel s a fényes jövő biztatásától ragyogó szemekkel. Franceschina elaludt a karosszékben. Anyja fölkel, gyöngéden átkarolja férje nyakát, ráhajlik s ezt mondja neki: — Nézd csak! Rámutat leánykájukra, aki a boldogok álmát alussza, félig nyitott szájacs- kával, mosolyogva. Boldogan nézik. A kakukk kijön az órátokból s lassan ver, mintha nyújtani akarná órákat. Mikor elütötte az utolsót, megáll egy pillanatra, hogy tanúja legyen ő is a családi örömnek. Olyan a boldogság, mint a mimóza-virág, még a szélfuvástól is fél. * Giacomoék szegényes lakása fenn volt egy magaslaton. A ház keskeny homlokzata a tengerpartra nézett. Alacsony kőfal kerítette körül a kis kertet. Fügefák vetettek árnyékot a földre. Vasárnaponként kitárták az ablakokat a virágillatnak s a tücsök csiripelésnek. Milyen nagy karácsonyi vásár különösen téli árukban és karácsonyi játék tárgyakban, nemkülönben uri,-nó'idivat, kézimunka és rövidáru czikkekben, rendkívüli olcsó árak mellett. Kérem a nagyjabecsült vidéki és- ■■ ■ — ------- = helybeli vevő közönséget, hogy szükségletét nálam mielőbb beszerezni méltóztassék mig a választék teljes. ■ « ---Szives pártfogást kérve vagyok, kiváló tisztelettel POLITZER IGN GW* Ugyanott egy tanuló fevétetifc. *^9KI C np úri- nöidivat kézimunka-, Játék- és rövidáru kereskedő Nagy kt,ár oly ban, Hadnagy Ignácz ur házában.
