Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

Nagykároly, 1910. január 9. 2. szám. XXXVI. évfolyam r POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellémi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN ... : Megjelenik minden vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Égj Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora PREMIER ELŐTT. — ő. — Lukács László ma még megjósolhatatlan eredményű vállalkozása fejenként más és más véleményt ebreszt a politikától még meg nem undorodott agyakban. Végigolvasva a különböző ta­nácskozásokról, tárgyalásokról, nyilatkoza­tokról szóló egész, fél stb. jellegű hiva­talos híradásokat, melyek ma megczáfol- ják a tegnap közlőiteket és holnap bizo­nyára megerősítik a tegnap letagadottakat, igazán ember legyen az, aki még eddig el nem vesztette a fejét. Minden csak a lehetőség légvárain épül és senki sem igyekszik valami reális alapot adni ellen­őrizhetetlen indoku, de azért világgá kür­tőit állásfoglalásának. Amint Justhék nem tudják, hogy viselkedjenek, ép oly tájékozatlanul várják Kossuthék a történendőket és ép oly kevéssé találja biztos állásfoglalásának alapját a tagadhatatlanul politikai köz­ponttá avanzsált Nemzeti Társaskör. Egyik csoport aggódó ellenőrzéssel kiséri a másik munkáját és viselkedését és egyik sincs tisztában a másiknak szándékaival. Egyik perczben van indemnitás, a másikban nincs, ma nyilt kérdéssé válik ennek megszavazása, holnap ez is vita tárgyát képezi épen úgy Justhékkal, mint a Kossuth-pártban. És mig ezek fő feladatukat most, Lukács nem is sejtett kormányzati prog­rammjának kitalálásában vélik felfedezni, addig Lukács gyors, szünet nélküli mun­kával fáradozik kabinetjének megalakítá­sán és amit első sorban kell konstatálnunk, valamiféle pártalakulat létrejöhetésének előmunkálatain. Le kell azonban szögeznünk azt a tényt, hogy Lukács vállalkozása legke­vésbé sincs kitéve olyan támadásoknak, mint a minő a pártok minapi hangulata után gondolható volt. Hogy ennek mi képezheti ma még láthatatlan hátterét, az meg nem állapítható, de hogy az egész vonalon rejtett és rejtegetett tervek van­nak feltárásra készen, ahhoz kétség nem leihet. Bizonyossá teszi e feltevést külö­nösen a Justhék állásfoglalása, kik úgy a pártban, mint ismert sajtóorgánumaik által annyira mérsékelt hangot használnak még akkor is, amikor a nagy „C“-t akarják kivágni, hogy már nem is találjuk ezzel ellentétben lévőnek a Kossuth-párt egy árnyalatának az indgmnitással és igy a Lukács-féle vállalkozással szemben elfog­lalt engedékeny viselkedését. A Társaskör viselkedése a legke- vésbbé sejthető motívumokon épül fel. Hogy nem ok és czéltalanul történt e napokban a politikától való távolállásuk hangoztatása, az egy perczig sem lehet kétség tárgya. Hogy Tisza István nem lépett ki több éves visszavonultságának a külvilágtól elzáró falai közül és lépett be a napi politika legviharzóbb forgatagába ok nélkül, azt Tisza eddigi politikai sze­replése után sejthetjük és ismerve az ő egyéniségét, biztosítva vehetjük. Valami nyomottság van a politikai légkörben. Egy-egy villám fénye is fel­villan és néha egy-egy komolyabb dörgés is hirdeti, hogy valami van készülőben. De hogy egy jótékony eső előjele-e a változott és sejtelmes légkör, vagy pusz­tító zavatar előhirnöke-e, ezt még a leg­tapasztaltabb időjósok sem tudnák meg­fejteni. Látjuk a viharágyukat is felvon­tatni, hogy készen legyen a gazda min­den eshetőségre, hogy semmi készület- lenül ne érje. Szóval teljes az előjáték scenirozása és Lukács oly közönség elé fog lépni, amelyik már jól áttanulmányozta az eljátszandó darabokat és szakértelem­mel fogja elbírálni annak minden jele­netét és minden egyes szereplő játékát... Előre nem lehet még e perczben bírálatot mondani, amikor még nem teljes a társulat, sőt más társulatból is akarják azt kiegészíteni. Várjuk az előadást és várja a függöny felgördültét egy egész ország közönsége . . . TARC Z A. Franceschina. Irta: Giovanni Madeline, Giacomo Chazot minden este hétkor ment haza a műhelyből, ahol mint mechanikus dol­gozni szokott. A küszöbön ragyogó arcczal ki­áltott fel : — Milyen pompás illata van annak a jó levesnek: Abban a szegény munkáslakásban csak­ugyan édes illat áradt szét mindenről. Tiszta, világos volt minden, különösen Franceschina szemétől, azoktól az élénk, kedves, néha ha- miskás szemektől, melyek már előre elárulták, hogy milyen aranyos, serdülő leányka lesz ebből a gyermekből. Ez a kedves gyermek volt apjának és anyjának egész boldogsága. Ezért volt meg a kis családban az a benső háziasság, melyet a nagyvilági élet kisértései közt sok gazdag em­ber nem tud megbecsülni. Mikor Giacomo haza ért, megcsókolta gyermekét s feleségét, azután levetette a munkászubbonyát. A felesége asztalt terített, leszűrte a levest s igy szólt: _______________ — Menjünk, készen van az étel. Lássunk hozzá! S a vacsora ott párolgott elöltük a tálban. * A szegényes vacsora után Giacomo a napi munkában kifáradva pihen. Békés csa­ládja körében kényelembe vágja magát. A leányka felkapaszkodik apja térdére s karjaiba omlik. Haja a munkás durva arczát érinti. A feleség pedig, mikor leszedi a tányérokat, odaül az asztalhoz, a lámpa alá, az édes kis körbe. Kakukkos óra üti az órákat. — Giacomo, nem dolgozol ma este a cséplőgépeden ? — Igaz biz az, szinte megfeledkeztem róla... De olyan jól érzem magamat itt köz­ietek ... Munkához lát. Sokáig eldolgozgatott rajta. Egy cséplőgépet talált fel, annak a .rajzán dol­gozott. Attól várta szerencséjét. Üres idejét annak szentelte. Most már sietni kell vele, mert felakarja küldeni az ipar kiállításra, mely nemsokára megnyik. Folyvást arról a kiállí­tásról álmozodik; mindig az motoszkál a fejé­ben, hogy az ő rajzát megvizsgálják azok a pápaszemes tudósok. Mennyit vitatkoznak majd rajta, de aztán mégis csak elfogadják . . . Majd ki lesz Írva a neve, a szerény munkásé s megáll a sok nép, ha olvassa . .. Azután , pedig ki tudja, hátha még érmet is kap ? Oh, az az érem!... S nekifog újra a munkának, reszkető kezekkel s a fényes jövő biztatásától ragyogó szemekkel. Franceschina elaludt a karosszékben. Anyja fölkel, gyöngéden átkarolja férje nya­kát, ráhajlik s ezt mondja neki: — Nézd csak! Rámutat leánykájukra, aki a boldogok álmát alussza, félig nyitott szájacs- kával, mosolyogva. Boldogan nézik. A kakukk kijön az órá­tokból s lassan ver, mintha nyújtani akarná órákat. Mikor elütötte az utolsót, megáll egy pillanatra, hogy tanúja legyen ő is a családi örömnek. Olyan a boldogság, mint a mimóza-virág, még a szélfuvástól is fél. * Giacomoék szegényes lakása fenn volt egy magaslaton. A ház keskeny homlokzata a tengerpartra nézett. Alacsony kőfal kerítette körül a kis kertet. Fügefák vetettek árnyékot a földre. Vasárnaponként kitárták az ablakokat a virágillatnak s a tücsök csiripelésnek. Milyen nagy karácsonyi vásár különösen téli árukban és karácsonyi játék tárgyakban, nemkülönben uri,-nó'idivat, kézimunka és rövidáru czikkekben, rendkívüli olcsó árak mellett. Kérem a nagyjabecsült vidéki és- ■■ ■ — ------- = helybeli vevő közönséget, hogy szükségletét nálam mielőbb beszerezni méltóztassék mig a választék teljes. ■ « ---­Szives pártfogást kérve vagyok, kiváló tisztelettel POLITZER IGN GW* Ugyanott egy tanuló fevétetifc. *^9KI C np úri- nöidivat kézimunka-, Játék- és rövidáru kereskedő Nagy kt,ár oly ban, Hadnagy Ignácz ur házában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom