Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

SZATMARMEGVEI KÖZLÖNY

Az uj főispán.

Rendkívüli vármegyei közgyűlés.

Hétfőn érkezett le vármegyénkhez Khuen- Héderváry miniszterelnök leirata, melyben közli vármegyénk törvényhatóságával Csaba Adorján szatmári főszolgabírónak Szatmárvár- megye és Szatmár város főispánjává történt kineveztetését. . . .

És alig hogy elcsendültek a főispánt búcsúztató szavak, a meghalt király helyett itt az uj király és Szatmárvármegye törvény- hatósága a jövő hét hétfőjén már rendkívüli közgyűlésre gyűl össze, hogy uj főispánját hivatalos állásába beiktassa.

Az uj főispánt 1883. év óta ismeri e vármegye törvényhatósága, melynek azóta egyik tehetséges és buzgó tisztviselője és 21 év óta mint a szatmári járás főszolgabírója teljesiti ritka lelkiismerettel és előzékenységgel köny- nyiinek és kényelmesnek éppenséggel nem nevezhető feladatát. Személyét szoros rokoni kötelékek fűzik a vármegyéhez, veje lévén Domahidy István domahidai nagybirtokosnak, anyagi érdekek szálai is fűzik a megyéhez, a hol terjedelmes birtokai vannak.

Az uj főispán egyénisége annyira ismert a vármegye közönsége előtt, hogy őt bemutatni felesleges. Közszeretet övezte hivatali működése helyén, de szerte a megyében is egyaránt és ebben leli indokát az a kétségtelen tény, hogy kinevezése megyeszerte megelégedést kelt.

Mi a magunk részéről szintén örömmel üdvözöljük Csaba Adorjánt uj állásában, főis- páni működése elé nem alaptalan bizalommal tekintünk és reményünk van arra, hogy az uj főispán meg fogja találni működésében azt az arany középutat, a melyen haladva mindnyájunk megelégedésére fogja feladatkörét betölteni. Elvárjuk az uj főispántól, hogy gondjaiba fogja venni ezutáni szükebb hazáját Nagykároly városát, jóakarattal és befolyásával mindenkor mellénk fog állani. Mi nem tekintjük ő benne a kormány politikai exponensét, csak a vezetőt, a kormány és közöttünk való kapcsot, a jó barátot és a jóakarót, ki kötelességének első sorban a gondjaira bízott megye és polgárainak boldogitását tekinti és kerülve mindazt ami viszályt és széthúzást teremt, a béke, a produktiv együttműködés biztosítására fog törekedni.

És mert eddigi működése után ezt joggal remélhetjük, ebben a reményben és ebben a tudatban örömmel köszöntjük Csaba Adorjánt Szatmárvármegye főispáni székében.

— <5. —

HÍREK.

— Falussy Árpád jelölése. Mint értesülünk, dr. Falussy Árpád vármegyénk volt főispánja Kossuth-párti programmal Karczagon lép fel, hol az egyesült függetlenségi körök jölölték egyhangúlag.

— Dr. N. Szabó Albert képviselőjelölt. Az

„Északkeleti Újság“ laptársunk felelős szerkesztőjét, dr. Szabó* Albert ügyvédet Zalame- gyében Letenyén néppárti programmal jelölték. Éddig még ellenjelöltje nincs.

— Kortesvilág. Csaba Adorjánnak főispánná történt kinevezése folytán már megindult a korteskedés a megüresedett szatmári főszolgabírói állásra és az esetleg megüresedendő szolgabirói állásra. Hir szerint üresedésbe jön a nagysomkuti főszolgabírói állás is, amennyiben gróf Teleki Jenő ottani főszolgabíró közel napokban Marostordamegye főispánja lesz.

— Képviselői beszámoló. Papp Béla választókerületünk országgyűlési képviselője beszámoló beszédét f. hó 8-án esteli 7 órakor tartja meg a Polgári Olvasókör nagytermében. Ez alkalommal Justh Gyula az országos függetlenségi és 48-as párt elnöke több képviselő társaságában városunkba érkezik. A helybeli függetlenségi és 48-as párt elnöksége a fogadás előkészületei megtétele czéljából kedden értekezletet tartott.

— A szini szezon kezdete. Heves Béla szini kerületünk igazgatója értesítette Debre- czeni István polgármestert, hogy az idei tavaszi szezont április l5-én óhajtja megkezdeni.

— Szinügyi bizottsági ülés. Nagykároly város szinügyi bizottsága péntek d. u. 5 órakor Debreczeni István polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a helybeli Zeneműkedvelők Egyesületének megadták az engedélyt arra, hogy e hó 14-én a városi színházban felemelt helyárakkal előadást tartson. Felolvastatott a vidéki színészet országos felügyelőjének a városi szinügyi bizottsához intézett azon átirata, melyben tiltakozik az ellen, hogy a

szinügyi-bizottság másnak, mint a szerződött színigazgatónak a színházat átengedhesse. Ezen átiratra a szinügyi-bizottság azon ténye szolgáltatott okot, hogy a debreczeni kerület igazgatójának, Zilahi Gyulának, februárra két előadásra átengedte a színházat. A leirat ugyan már tárgytalan, mert Zilahi át nem jött, a bizottság azonban ennek daczára azt a határozatot hozta, hogy a színházat ezentúl is oda fogja adni más igazgatónak akkor, mikor Hevesék nincsenek itt.

— A jéghiányról. Említettük már lapunk hasábjain, hogy az idei abnormis időjárás miatt fenyegető jéghiány ellen védekezendő, polgármesterünk egy hatósági jéggvár létesítését vette tervbe és e czélból a városi mérnökkel a napokban Nyíregyházán volt, ahol a közelmúltban ott létesített városi jéggyár üzemét tanulmányozták és ennek eredményéről csütörtök d. u. számolt be a jog- és pénzügyi bizottság ülésén, mely szerint egy városi és megfelelő szükségletet kielégíteni képes gyár felállítása egyrészt oly sokba kerül, hogy azt a város jelenlegi anyagi helyzete miatt megvalósítani képtelen, másrészt oly ki- számithatlan jövedelmező, hogy abba a város annál kevésbbé mehet bele, mert még felállítása esetén is csakjulius végén kezdhetné meg működését. E miatt a tanács és a jog- és pénzügyi bizottság a mai közgyűlésén a jéggyár felállítása iránti terv elejtését fogja javaslatba hozni. Elhatározta azonban a bizottság, hogy javasolni fogja a közgyűlésnek, mely szerint küldessék ki a városi gazdasági tanácsos Kőrösmezőre, — hol nagy jégtömeg áll rendelkezésre és ahonnan már több város szerzi be szükségletét, — és szerezzen ott be a helyben rendelkezésre álló jégvermek befogadási képessegének megtelelő mennyiségű jeget és azt egyelőre a város nevében rendelje meg, szállíttassa el és a város majd azt az arra igényt tartóknak fogja részint saját czél- jaikra, részint eladás czéljából önköltségen rendelkezésre bocsátani.

senki itthon s unalmamban nem tudtam mit csinálni. Látja elővettem a kottákat és gyakorlatoztam egy kicsit. Üljön le, vesse le a kabátot.

— Köszönöm. Sándor kissé félszegen letette kabátját és odaült a zongora mellé. írónké pedig keresett a kotta csomó között valami szép dalt.

— Múlt héten kaptam egy néhány szép kottát a városból, egy dalt megtanultam belőle, ha akarja eljátszom magának. Itt van éppen.

— Nagyon fogok örülni, hiszen tudja, hogy szeretem a zenét.

— Irén belekezdett a lágy, dallamos nótába. Az alkonyat, a muzsika és a szerelem hangulatai ott zsongtak az ifjú és a leány lelkében. S a kis szobácska megtelt az ifjúság forró sugaraival. A dal hatása alatt egészen ellágyultak.

— Ugy-e szép volt? — kérdezte Irénke, amikor befejezte a dalt.

— Szép volt. nagyon szép volt — felelte Sándor. És néhány másodperczig hallgattak, nem tudták megtalálni a beszélgetés fonalát, pedig be sok mondani valójuk lett volna, ha szivük sugallatára hallgatnak.

Sándor egy darabig belemerült gondolataiba, aztán kotorászott a zsebeiben, keresett egy papirszeletkét.

— Mit keres? kérdezte Irén.

— Tegnap egy verset olvastam az újságban, olyan szép volt, hogy kivágtam. Fölakarom Önnek olvasni, megengedi ?

— Tudja, hogy én szeretem a verseket, különösen a szerelmes verseket szeretem nagyon. Kár, hogy a költők, most már nem igen Írnak szerelemről. A modern költők már nem olyan

szerelmesek, mint Petőfi, vagy Reviczky Gyula

— Ez éppen szerelmes vers. Már meg is van, ezzel közelebb ült Irénhez s kezdte meleg, remegő hangon olvasni a verset.-Soha nem vallottam neked szerelmet,

Együgyiik, bénák, ahoz a szavak,

Némán adtam oda a lelkemet,

És megcsókoltalak.

Szeptember., ősz volt, sárgultak a fák,

S mi összejöttünk mint két idegen,

Az ég már öltött is csillagruhát És est volt idelennt.

Egy kert fapadján ültünk szótlanul,

— Úgy hangzik, mint egy mese az egész, —

Vagy mint az álom, mely valótalan Az éjszakába vész.

Az alkonyat talán megbabonázott,

Hozzám simultál, mint hajló virág S szivünkben tánczoltak az álmok S a lelkünk muzsikált.

És aztán nűndent-mindent elfeledtünk,

A kertet, őszt s téli alkonyatot.

S azóta vagyunk olyan szomorúak Oly boldogtalanok.

Az utolsó sornál a fiú szeméből két könnycsepp hullott alá. Irén szótlanul lesütötte nagy, sötét szempilláit s a torkát valami fojtogatta.

— Ugy-e szép Irénke? — mondotta halkan az ifjú.

Irén nem felelt, fejét rábajtotta a zongorára s két kezével eltakarta az arczát s erős csukló sirás fogta el.

— Miért sir Irén? és még közelebb húzódott hozzá. Ne sírjon, törülje meg a szemecs- kéit — aztán föléje borult s lágyan megcsókolta a haját.

Irén úgy tett mintha semmiről nem tudna és Sándor mégegyszer megcsókolta és aztán mindig bátrabban és jobban, már a homlokát is csókolta, a kezét, a ruháját, de Irén fölemelte fejét a csókok zápora megszűnt.

Csakhamar kopogás hallatszott. Irén szülei jöttek.

— Vegye föl hamar a kabátját — mondotta Irén.

Az ifjú egy pillanat alatt magára húzta a kabátját s úgy ül a legnagyobb közönynyel a zongora. mellett. Irén pedig belekezdett a gyakorlatozásba.

Irén mamája mikor benyit az ajtón s látja Sándort megszólal.

— Sándor, maga is itt van, na legalább szórakozott az Irén.

Sándor csakhamar távozott, mikor már kint lehetett az utczán, Irén durczásan fölugrik a zongora mellől.

— Engem soha nem visz el a mama magával, itt kell kuksolnom egyedül, mint egy macskának.

— Mindenhová nem vihetlek el magammal különben is nem kuksoltál egyedül, mert itt volt a Sándor.

— Igen, az az unalmas fráter, egy szót sem beszélt az egész idő alatt.

— Akármit is beszélsz, nem úgy van. Sándor igen derék és jellemes fiú, nem olyan haszontalan permehajder, mint a többiek, akik csak elcsavarják a leányok fejit. Azért is holnap ha találkozom vele, meghívom uzsonnára.

Irén titkos boldogsággal kiment a szobából.

feierai junior

FETSER mm

Tompa-utcza 17, — Különlegesség: HIDEG HÚSÉTELEKBEN és SAJTOKBAN. — Kitűnő pjP" BOROK. Világos és barna üveges SÖR. — Éjfélig nyitva