Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-20 / 8. szám
Nagykároly, 1910. február 20. 8. szám. XXXVI. évfolya m SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét erdekló II a hová a lap anyagi részét érdekló közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-uteza 2. sz. ___ Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FE LELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN —= Megjelenik minden vasárnap. ..............EL ŐFIZETÉSI ÁRAK . Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér „Munkás“ parlament. Irta: Dr. Burger Dezső. A tengeren megöregedett hajóskapitány olykor idegesen vizsgálja a hajókötelek horgait, ismételten óvatosságra inti a kormányost, delej tüt igazit, mentőöveket készít elő' és csolnakot, holott az égbolt felette szemmel láthatólag tiszta és a vitorlák lecsüngő szeleit alig lebbenti a szellő. De ő valami titkos jelből megérzi a vihar közeledtét. A politikában ma ilyen szélcsend előtti vihar van, nagy kár azonban, hogy nincsen óvatos, előrelátó es tapasztalt „hajóskapitányunk.“ De ettől eltekintve is valami sajátos, uj jelenseg tapasztalható ma a magyar politikai életben. A köznép t. i., mint amely a politikai értelemben vett nemzet túlnyomó zömét képezi, valami olyan határozott fásultságot, nemtörődömséget mutat, ami világosan az elmúlt idők megfeszült és tulelénk politikai emotioinak visszahatása. Több mint egy évtized politikai élete elhirtelenkedve kimondott utópiák Ígérgetésében merült ki s hogy e harczok egyrészt a küzdők hiányos rátermettségeinél másrészt az egyik politikai tényező hatalmi tultengéseinél egyebet nem produkáltak, egy még eléggé ki nem nyilvánított, de azért félre nem ismerhető symptoma megkreálására vezettek: egy munkás, produktiv parlament utáni vágyra. Hogy mostan, post tot discrimiria rerurn, akármilyen czimen, a szám rendszernek a 48-as és (i7-en kívüli akármely más combinatiojával egy olyan parlament ülne össze, a mely az elintézésre váró és a közjogiakon kívüli rengeteg tennivalót tűzne fokozott munkakedvvel napirendre, ez volna a nemzet zömének vágya. De hiszen ez érthető is. A kiegyezés monumentális alkotásait a mostani 48-as pártnak hirtelen össze sem számolható árnyalatai addig-addig döngettek, mig végre körülbelül 4 évtizednek erős fogadkozások közben eltelt ideje után a nép (resp. a választók) mintegy erős elhatározással egy csapásra melléjük állt. Es mi az eredmény? Az, hogy a barikádokról elkergették az ellenséget, de a barikádok köveiből ők sem igyekeztek a nemzet gazdasági és alkotmányjogi garantiait felépíteni, hanem ott maradtak annak tetőin es tovább handabandáztak értelmetlenül, czéltalanul. S mert a magasból a hang messzebbre terjed, a groteszk mozdulat távolabbra is ellátszik, hát érthető, hogy most a reaktio nem 4 évtized, hanem már 4 év múltán is bekövetkezett. Amíg a közjogi ellenzék kissebbségben volt, addig ők voltak a szigorúan vett magyarság meg nem értett ideáljai. Mikor pedig a tömeg győzelemre segítette" őket, akkor a hatalom polczán látszott csak meg, hogy majdnem egy félszázad politikai küzdelmét egy olyan párt érdekében kellett megvívnunk, akik programijuknak egyetlen pontját sem voltak képesek még az egész nemzet segítségével sem beváltani. A kiábrándulás tehát annál szomorúbb, annál keservesebb. A régi szabadelvű regime-t szidtuk, de élt bennünk a remény, hogy majd éljő még az igazi hazafiak ideje is, akkor az uj rendszerrel majd teremtünk magunknak független gazdasági és politikai közéletet, nos és mikor az alkalom meg volt adva, akkor láttuk, hogy csöbörből vederbe jutottunk, mert az uj többség, egy máról holnapra megtermett sokaság a leglehetetlenebb existentiákat hozta magával, holott az előbbitől az erkölcsi és szellemi tartalmat eltagadni nem lehetett. Most ismét rendszerváltozás előtt állunk. A közhangulat nem is egy teljes cyklus alatt elejteni készül a sokáig dédelgetett „függetlenségi“ politikát és visszafordul a kisebb rossz, de rosszaságában már kipróbált 67-es felfogáshoz. Nos és ez meddig fog tartani ? És azután újra 48-as többség, vagy koaliczió lesz ? Egy önmagába visszatérő girbe-gurba vonal ? így aztán Európa egyik legrégibb alkotmányával bíró nemzetének parlamentje időtlen-időkig eljátszhatja a „kint a bárány, bent a farkas“ szomorúan idyllikus játékát. T A k C Z A. Harcz a nőért. Irta: Heltai J. Hugó. Siettem! . . . Pontos akartam lenni! . . . Mikor tegnap elváltam tőle, nem hittem hogy ma ismét találkozni fogok vele. Oly szívósan védekezett érveim ellen, hogy már-már lemondtam róla ! . . . Pedig szeretem azt az asszonyt: nem közönséges nő . . . és sajnálom . . . sajnálom a sorsa miatt: . . . Elve el van temetve, amellett az ember melletti . . . ... És amig igy a gondolataim már nála voltak, újra elővettem a levelet, melyen csak ennyi állt! „fél 6-kor okvetlen elvárom. Határoztam 1“ . .. Megnéztem órámat. Fél 6 volt. . . Lassú eső szitált ... Az üzletekben már égett a villany s az aszfalton millió csepp csillogott az üzletekből kiáramló fényben . . . Mellettem emberek futkostak köznapi hangulatban és én szinte sajnálom őket!... Büszkeség töltött el . . . kéjes borzongás futott végig rajtam, valahányszor a levélre gondoltam 1 . . . Hát mégis ! . . . Belépten a kapun ... a lépcsőkön felhaladtam .. . kissé dobogott a szivem . . . kinyílt az ajtó . . . beléptem 1. . . . . . Megiitődve álltam meg! .. . — Ön imádkozik?! . . . Bocsánat, nagyságos asszonyom! Nem sejthettem, hogy Ön a gyönyörnek szánt ez órában, midőn a menyországot már e földön akarjuk magunknak megszerezni, túl világi dolgokkal foglalkozik, imakönyvébe temetkezik 1. . . — Igaz 1 Nem sejthette ! .. . De nem tehetek róla:. . . Utóiért a lelkiismeretfurdalás 1... Én ... — hogy is mondjam ! — akartam!. .. de nem . . . nem tehetem ! ... nem adom meg magam !... — Inkább imádkozik ! .. . Hát mondja, mire való ez ?! Hát azt hiszi, hogy az imád- ságoskönyve megmentheti az ón szerelmemtől ?!.. . Szomorú sorsa volna a szerelemnek ebbe a vérszegény világban, ha egy imádságos- könyv szürke monotonságával, elavult, banális frázisaival legyőzhetné annak impozáns, örök hatalmát 1 Milyen naivitás 1... Mekkora naiv hit. .. ... Mondja! tudja maga, kihez imádkozott, tudja, hogy miért imádkozott!.. . Tudom ... és inkább érzem! Tudom azt hogy Istenhez fohászkodtam és pedig azért, mert éreztem, hogy erősebb leszek minden kisértéssel szemben ! — Más szóval lelki szükséglet miatt! — Igen, igen: ezt akartam mondani én is ! — Acceptálom a kijelentéseit. Azonban kérem, engedjen meg még egy pár kérdést, mert nem tudom, nem kellemetlen-e magának e téma! — Sőt! Hisz jói tudja, hogy különösen azért kedvelem magát, mert élvezetet nyújt nekem a maga szellemes társalgása 1 — Nem volt szándékom bókot provokálni. Kérdem hát nagyságos asszonyom, vájjon lehetségesnek tartja-e egy olyan individium létezését, mely a világon végbemenő összes változásokat, melyek élőkön s élettelenken lefolynak, czélszerü öntudatossággal, helyesebben öntudatos czélszerüséggel létrehozza s azokat kormányozza 1 Lehetségesnek tartja-e, hogy létezzék egy individium, akihez foOlcsó bevásárlási forrás! Ha nyakkendő, ing, gallér, kézelő, szövő pamut, kézimunka és hozzávaló, játék, rövidáru, koszorú, fátyol, gyermek kocsi, babakelengye, blúz, kötény, pipereszappan, párfüm, kertiszék művirág, csipke, hímzés, fűző, utazókosár és bőrönd, szalag, nap- és esőernyő, bőrvászon, kalap, sapka, harisnya, keztyű, legújabb oldalfésü és hajtii, zsebkendő, pipa, pénz és oldal—: - ■ —== tárcza, női fehérnemű, harmonika, hegedű és hozzávalót, olcsón és jókiszolgálás mellett óhajt venni, forduljon • ■ ■ ■ = P ft T T T' IC' YT T \I Á url- nőidivat kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő czégh9z, MmJ X X Mu X«. X sLXT XHI A V/ sZJy Nagykárolyban, Hadnagy Ignáoz ur hazában. ONT* Ugyanott egy tanuló fevétetik. r
